Pfv.II.20.006/2008/
- szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I. rendű és II. rendű alperesek ellen apaság vélelmének megdöntése iránt a Győri Városi Bíróságnál P.22.814/
- számon megindított és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnak 2.Pf.20.440/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. I n d o k o 1 á s: A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a Győri Városi Bíróság a jelen per I. rendű alperese (a továbbiakban: I. rendű alperes) által a jelen per felperese (a továbbiakban: felperes) ellen apaság megállapítása iránt indított perben az
- november 6-án kelt P.22.184/1987/
- számú ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes anyától
- szeptember
- napján született I. rendű alperesnek a felperes nemzőapja. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperes anyától született I. rendű alperesnek nem ő a „nemzőapja". A keresetét azzal indokolta, hogy a II. rendű alperes a volt élettársától: E. G-tól
- évben szerzett értesülése szerint az élettársi kapcsolat fennállása alatt a II. rendű alperes elmondta a nevezettnek, hogy az I. rendű alperes vélelmezett fogamzásának az ideje alatt nem csak a felperessel, hanem más személlyel is tartott fenn nemi kapcsolatot, ezért az I. rendű alperes nem a felperestől származik. Az I. és II. rendű alperesek az érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a volt élettársa a felperesnek nem mondott igazat, mert a vélelmezett fogamzási időben a felperesen kívül más férfival nemi kapcsolata nem volt. Az elsőfokú elutasította. bíróság az ítéletével a felperes keresetét Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a II. rendű alperes volt élettársa: E. G. a tanúkénti kihallgatása során azt adta ugyan elő, hogy
- évben II. r. alperes bizalmas beszélgetés során elmondta neki, hogy az I. r. alperes édesapja nem a felperes, hanem egy idősebb úr, ő maga pedig ezt az információt
- évben közölte a felperessel, azt követően, hogy közte és a II. rendű alperes között a kapcsolat megromlott. A gy-i Városi Gyámhivatalnak kiskorú L. M. ügyében keletkezett, és az elsőfokú bíróság által beszerzett irataiból azonban megállapítható, hogy II. rendű alperes és E. G. között a kapcsolat súlyosan megromlott. A csatolt iratok és a nevezett tanú saját nyilatkozata is azt igazolja, hogy a tanú és a II. rendű alperes közötti kapcsolat súlyosan elmérgesedett, ezért az elsőfokú bíróság a tanúvallomást érdektelen nyilatkozatnak nem fogadta el. A bíróság álláspontja szerint ugyanis E. G. tanúvallomását elfogultan tette meg. Az általa előadottak mindezért nem hitelt érdemlőek. A lefolytatott bizonyítási eljárás során tehát nem nyert hitelt érdemlő bizonyítást azt a tény, hogy a felperes a keresetlevél benyújtását megelőző egy éven belül olyan hitelt érdemlő információ birtokába jutott, amelynek alapján alappal feltételezhette volna, hogy az I. rendű alperes nem tőle származik, ezért a perben eljárt bíróságok az e vonatkozásban fennálló bizonyítatlanság következményeit a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes terhére értékelték, és a felperes keresetét a Csjt. 43. §-ának
(5)bekezdése alapján - mint alaptalant - elutasították. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban, hogy a Csjt.43. §-ának
(5)bekezdése alapján a megtámadás alapjául szolgáló tényről való tudomás szerzés időpontját az igényt érvényesítőnek kell bizonyítania. A határidő megtartását nem elegendő valószínűsíteni. A megtámadás alapjául körülmény bizonyítható kell, hogy legyen. szolgáló tény, A határidő számításánál annak is jelentősége van, hogy a hivatkozás szerinti tényt mennyiben lehet olyan ténynek tekinteni, amely a megtámadás alapjául szolgálhat. Nem számít a megtámadás alapjául szolgáló tényről való tudomásszerzésnek a pletykálkodás és az alaptalan aggály. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt annak hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának a módja, valamint a perben eljárt bíróságoknak az arra alapított érdemi döntése a Pp. 164. §-ának
(1)és a Csjt. 43. §-ának
(5)bekezdését sérti. Az I. és II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. I. A jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott körben a peres felek egymással ellentétes előadásának, a kihallgatott tanú vallomásának valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes, és a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történő értékelése alapján, megalapozottan állapította meg a tényállást. Ennek során a bizonyítási teher Pp. 164. §-a
(1)bekezdésében foglalt főszabályának a helyes alkalmazásával értékelte a felperes terhére mindazon tények bizonyítatlanságának a következményeit, amelyek vonatkozásában a felperesnek állott érdekében az, hogy a II. rendű alperes tagadásával szemben a saját tényállításait a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 270. §-ának
(2)és 275. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapításának a módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye. II. A Csjt. 43. §-ának
(5)bekezdése értelmében az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét, a hivatkozott §
(1)bekezdése szerint pedig az apaság vélelmét - többek között - akkor lehet megtámadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik Az idézett törvényhelyek egymással való egybevetéséből az következik, hogy a Csjt. 43. §-ának
(5)bekezdése által meghatározott egy éves megtámadási határidő számításánál annak is jelentősége van, hogy a hivatkozott tény a Csjt. 43. §-ának
(1)bekezdése szerint a megtámadás alapjául szolgálhat-e vagy sem. Nem minősül ezért a megtámadás alapjául szolgáló tényről való tudomásszerzésnek a pletykálkodás és az alaptalan aggály. Különösen nem akkor, ha - miként a pereli esetben - a felperesnek az I. rendű alperes apjává nyilvánítása tárgyában hozott jogerős bírósági ítélet természettudományos bizonyítékokon, nevezetesen: a felperes I. rendű alperes vonatkozásában fennálló apasága tényének - a vércsoportvizsgálat, valamint a HLA-vizsgálat adatai alapján adott - összesített biostatisztikai szakvélemény szerinti „gyakorlatilag bizonyított" eredményén alapul. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az érdemi döntés helyes indokaira a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazott Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése alapján csupán utalva - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A feleknek a felülvizsgálati eljárásban áthárítható költsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a költségviselés tárgyában való határozathozatalt mellőzte. Budapest, 2008. április 1. a tanács elnöke, előadó bíró, bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő