Pfv.II.20.103/2008/
- szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt I. rendű és II. rendű felpereseknek ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a Gyöngyösi Városi Bíróságnál 1.P.20.590/
- számon megindított és a Heves Megyei Bíróságnak 1.Pf.25.313/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I. és II. rendű alperesek által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Az alperesek személyes költségmentessége folytán le felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. nem rótt I n d o k o 1 á s: A jogerős alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes 1993-ban a vállalkozásának folytatására a felperesektől kölcsön kért 2.400.000 forintot. A kölcsönösszeget a lejáratkor nem fizette vissza a felpereseknek, ezért a Gödöllői Városi Bíróság a felperesek keresete alapján indult perben hozott és első fokon jogerőre emelkedett 8.P.21.051/1998/
- számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 2.400.000 forintot. Mivel az I. rendű alperes a fizetési kötelezettségének a jogerős ítélet ellenére sem tett eleget, a bíróság
- augusztus 9-én végrehajtási lapot állított ki ellene a 2.400.000 forintos tartozásának a behajtása iránt, amelynek alapján végrehajtó előtt megindult ugyan a végrehajtási eljárás, de az - az I. rendű alperes végrehajtás alá vonható vagyonának a hiánya miatt - a mai napin nem vezetett eredményre. A végrehajtó által beszerzett tulajdoni lap adatai szerint az I. rendű alperes által is lakott m-i 687 hrsz.-on nyilvántartott ingatlan a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonában áll. Az I. és II. rendű alperes 1996-ban ismerkedett meg, majd
- május.
- napján házasságot kötöttek, amelyből négy gyermekük származott. A házasságkötésük előtt,
- május
- napján olyan tartalmú ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amelyben a házassági vagyonközösséget - az alperes valamennyi különvagyontárgyára többek között a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonában álló m-i ingatlanra vonatkozóan is egymás között kizárták. A házasságkötésük után,
- november
- napján ezt a házassági vagyonjogi szerződést módosították, és megállapodtak abban, hogy a II. rendű alperes által a házasságkötés előtt megszerzett m-i ingatlanon a házassági életközösség ideje alatt pénzintézeti hitel igénybevételével folytatott közös építkezés folytán az I. rendű alperes az ingatlanban semmilyen arányban nem szerez tulajdonjogot és ilyen irányú követeléssel sem élhet. A m-i ingatlanra a II. rendű alperes
- novemberében kapott építési engedélyt,
- márciusában pedig használatbavételi engedélyt. Az ingatlanon álló lakóépület az alperesek házasságkötésének az időpontjában félkész állapotban volt: csak a tető és a falak álltak, a nyílászáró szerkezetek a helyszínen voltak, de azoknak csak nagyon kevés része volt beépítve, a külső és belső vakolás hiányzott és az ingatlanban semmiféle szerelvény nem volt. A házassági életközösség ideje alatt tovább folytatott építkezés költségeit a II. rendű alperes egyrészt pénzintézeti kölcsönből, másrészt pedig a felek házasságából származó négy gyermekből három gyermek után felvett szociálpolitikai kedvezményből fedezte. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke a jelenlegi tényleges állapotának az alapulvételével 13.400.000 forint, a házasságkötéskori félkész állapotának az alapulvételével pedig 8.200.000 forint lenne. Az I. és II. rendű felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek között
- május
- napján és
- szeptember
- napján létrejött házassági vagyonjogi szerződés velük szemben hatálytalan, továbbá, hogy az I. rendű alperes a m-i ingatlan 1/2-ed részilletőségének tulajdonjogát házastársi közös szerzés jogcímén megszerezte, majd a keresetüket módosították és annak megállapítását kérték, hogy az ingatlan 1/4-ed része az I. rendű alperes tartozására végrehajtás alá vonható. velük Az I. és II. rendű alperesek elutasítására irányult. szemben érdemi végrehajtható, ellenkérelme a illetve kereset Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperesek között
- május
- napján és
- szeptember
- napján létrejött házassági vagyonjogi szerződés felperesekkel szemben hatálytalan. Kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy felperesek a m-i 687 hrsz.-ú- természetben M., H. K. u. alatt fekvő ingatlan 13/67-ed részéből a bíróság mellett működő végrehajtó előtt folyamatban lévő 205-G.V.20/
- számú végrehajtási eljárásban követelésük és járulékai erejéig magukat kielégítsék, továbbá, hogy fizessenek meg a felpereseknek egyetemlegesen 15 napon belül 400.000 forint perköltséget. Az elsőfokú ítélet fellebbezéssel éltek. ellen az I. és II. rendű alperesek Az I. és II. rendű felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 7.800 forint másodfokú eljárási költséget és megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad. A jogerős ítélet indokolása szerint nem fogadták el a perben eljárt bíróságok az alperesek azon védekezését, hogy a perbeli házassági vagyonjogi szerződések megkötésekor a II. rendű alperes nem volt rosszhiszemű, mert az I. rendű alperesnek a felperesekkel szemben fennálló 2.400.000 forintos tartozásáról nem volt tudomása, és a vagyonjogi szerződést kizárólag azért kötötte meg, mivel ebből a kapcsolatából nem akart - a korábbiakhoz hasonlóan - vesztesen kikerülni. A házassági vagyonjogi szerződés megkötésekor ugyanis az alperesek már jegyesek, annak módosításakor pedig már házastársak voltak, tehát a Ptk.
- §-ának b./ pontja értelmében hozzátartozóknak minősültek, ezért a Ptk.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdése szerint a rosszhiszeműségük mellett törvényes vélelem szólt, e vélelmet pedig az alperesek a perben nem tudták megdönteni. Az alperesek jóhiszeműségének a bizonyítására ugyanis sem a perbeli szerződések indokaként általuk előadottak, sem pedig a szerződés megkötésében közreműködő ügyvéd tanúvallomása nem volt alkalmas. A perbeli szerződések egyébként is teljességgel életszerűtlenek és jogszabályba ütközőek is - például abban a vonatkozásban, hogy a gyermekeket anyagilag kizárólag a II. rendű alperes köteles eltartani, míg az I. rendű alperesnek velük szemben semmiféle tartási kötelezettsége nincs. A végrehajtási iratokból megállapítható, hogy az I. rendű alperes ellen vezetett végrehajtás vagyon hiányában eredménytelen maradt, ezért az első- és másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra jutott, hogy a házassági vagyonjogi szerződés és annak módosítása a fentebb hivatkozott törvényhelyek alapján a felperesekkel szemben hatálytalan. Megállapította ugyanakkor a jogerős ítélet azt is, hogy a felperesek kielégítési alapját a m-i ingatlannak csupán a 13/67 részilletősége képezi, mert a házassági vagyonjogi szerződések létrejöttének hiányában az I. rendű alperes házastársi közös szerzés jogcímén ilyen mértékű ingatlanhányadot szerzett volna meg a II. rendű alperes terhére. Az aggálytalan szakértői vélemény szerint ugyanis az ingatlan jelenlegi és házasságkötéskori állapotának az alapulvételével meghatározott jelenlegi forgalmi értéke közötti különbözet (13.400.000 - 8.200.000 =) 5.200.000 forint, ez az érték pedig az alperesek házassági életközösségének ideje alatt jött létre, ezért annak a 2.650.000 forint értékű fele része a Csjt. 27. §-ának
(1)bekezdése alapján az I. rendű alperest illetné meg. Ez az érték pedig az ingatlan egészhez viszonyított 13/67 részilletőségének felel meg. A II. rendű alperes a házastársi közös vagyon törvényes vélelmével szemben csupán állította, de nem bizonyította azt, hogy a perbeli ingatan teljes egészében a különvagyonához tartozna azért, mert a házasságkötéskor nagy értékű különvagyonnal rendelkezett és az életközösség ideje alatt a további építkezést ebből a különvagyonából folytatta. E tényállításának egyébként ellentmond az a tény, hogy a II. rendű alperes az építkezéshez kölcsönt vett fel és szociálpolitikai kedvezményt is igénybe vett, ezért a perben eljárt bíróságok a II. rendű alperes által felajánlott további tanúbizonyítás lefolytatását - mint szükségtelent - mellőzték. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a szerződés felperesekkel szembeni hatálytalansága nem jelenti egyben annak az érvénytelenségét, ezért az az alperesek egymás közötti jogviszonyában mindaddig érvényesnek minősül, amíg az érvénytelensége megállapításra nem kerül. A felek közötti vagyonjogi elszámolásnál ennek nyilvánvalóan döntő jelentősége lehet ugyan, az alperesek közös vagyonának a megosztása azonban a felperesek igényére nincs hatással, mert ez a per az alperesek közötti tulajdoni igényt nem dönti el, és nem is érinti. Ebből következik, hogy egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság számítási metódusával is, hiszen itt alapvetően nem az alperesek, mint házastársak közötti tulajdoni arány megállapítása a felperesi igény elbírálásának jogi feltétele. Ilyen igényt a perben nem is terjesztettek elő a felek. A fentiekből következik, hogy a másodfokú bíróság szerint nincs meg a tárgyalás felfüggesztésének törvényi feltétele sem, mert a jelen perben érvényesített igény elbírálásának nem függvénye és nem feltétele az alperesek közötti vagyonmegosztási per kimenetele. Ez legfeljebb az alperesek között bír jelentőséggel, azonban a felperesek és az alperesek adott jogviszonyában a felperesi igény elbírálásának nem előfeltétele. A jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek - annak tartalmát tekintve - a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmük részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjul szolgáló tényállás megállapításának a módja és a perben eljárt bíróságok érdemi döntése a Pp. 152. §-ának
(2)bekezdését és
- §-át, valamint a Ptk.
- §-át és
- §-ának b./ pontját sérti. Az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. I.
- A jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott körben a peres felek egymással ellentétes előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes, és a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történő értékelése alapján, megalapozottan állapította meg a tényállást. Ennek során a bizonyítási teher Pp. 164. §-a
(1)bekezdésében foglalt főszabályának a helyes alkalmazásával értékelte a felperes terhére mindazon tények bizonyítatlanságának a következményeit, amelyek vonatkozásában a felperesnek állott érdekében az, hogy az alperes tagadásával szemben a saját tényállításait a bíróság valónak fogadja el. 2. A Pp. 152. §-ának
(2)bekezdése szerint a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van. Az idézett törvényhely - annak nyelvtani értelmezéséből következően - a per tárgyalásának a felfüggesztését a bíróság számára nem kötelezővé, hanem csupán lehetővé teszi - többek között - akkor, ha annak eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per van folyamatban. Ebből következik, hogy a jelen per tárgyalása felfüggesztésének a mellőzése az idézett eljárásjogi szabályt még akkor sem sértené, ha a peres felek egymás közötti jogvitájának az eldöntése szempontjából az alperesek közös vagyonának a megosztása iránt folyamatban lévő per mikénti elbírálása előzetes kérdésnek minősülnék. A Pp. 270. §-ának
(2)és 275. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapításának a módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye. II. A Ptk. 203. §
(1)bekezdése értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott, a hivatkozott §
(2)bekezdése szerint pedig ha valaki a hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. A Ptk.
- §-ának b./ pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint hozzátartozó - többek között - a jegyes. A „jegyes" fogalmát ugyanakkor sem a Ptk., sem egyéb jogszabály nem határozza meg, és ahhoz - az élettársi kapcsolattal, valamint a házassággal ellentétben - sem vagyonjogi, sem családjogi joghatások sem fűződnek. Az általános társadalmi felfogás szerint a jegyesség, „a jel, kézfogás kölcsönös ígéretet, elkötelezettséget jelent arra, hogy a fiatalok egymással házasságra lépnek, az ígéretnek törvény szerint ugyan nem volt kötelező ereje, de faluhelyen az erkölcsön és a szokásjogon alapuló közvélemény megbélyegezte azt, aki különösebb indok nélkül elállt adott szavától." (Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások
- old. - Gondolat Kiadó - Budapest- 1981.) A jegyes fogalmát a Csjt. egyáltalán nem ismeri, az e fogalom közfelfogás szerinti tartalmának megfelelő, és csupán erkölcsi jellegű kötelezettségekkel párosuló „házasságkötésre irányuló kölcsönös ígéretet, elkötelezettséget" azonban lényegében a „házasságkötési szándékát bejelentő személlyel", illetőleg a „házasuló" fogalmával azonosítja. A Csjt.
- §-ának
(2)bekezdése ugyanis kimondja, hogy a házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki, e határidő alól azonban a jegyző felmentést adhat, a Csjt. 27. §-ának
(2)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára szerződéssel rendezhetik, és a szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyona. Az alperesek az egymás közötti vagyoni viszonyaikra - a házassági életközösség tartamára - irányadó házassági vagyonjogi szerződést „házasulókként",
- május 14-én, tehát két héttel az
- május 28-án történt házasságkötésüket megelőző és legalább 16 nappal a házasságkötési szándékuk bejelentését követően kötötték meg. Ebből pedig az következik, hogy a szerződés megkötésének időpontjában - a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint - „jegyeseknek", tehát a Ptk.
- §-ának b./ pontja szerinti hozzátartozóknak minősültek. Ennek a további jogkövetkezménye pedig az, hogy a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a fedezetelvonás vonatkozásában fennálló rosszhiszeműségük mellett törvényes vélelem szól, e vélelmet pedig a II. rendű alperes a peren - a törvényes vélelmekkel szembeni bizonyítás Pp. 3. §-ának
(5)bekezdésébe foglalt speciális szabálya ellenére - nem döntötte meg. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazott Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése alapján az érdemi döntés helyes indokaira is utalva - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A feleknek a felülvizsgálati eljárásban áthárítható költsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a költségviselés tárgyában való határozathozatalt mellőzte. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése, valamint a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján rendelkezett a Legfelsőbb Bíróság az alperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről. Budapest,
- április
- a tanács elnöke, előadó bíró, bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő