Pfv.II.22.151/2007/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt a Soproni Városi Bíróságon P.20.828/
- számon megindított és másodfokon a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Pf.20.309/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 168.000 (egyszázhatvannyolcezer) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. forint I n d o k o l á s Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek élettársi vagyonközösségét megszüntette. A v-i
- hrsz. alatt nyilvántartott lakóház, udvar 1171 m2, a Sz. J. út alatti megjelölésű belterületi ingatlan II/
- alatti, a felperes tulajdonaként nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát 4.582.747 forint megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta és az alperest a megváltási ár 60 napon belüli megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a földhivatal megkeresése, az illeték és a perköltség megfizetése tárgyában. Az ítélet indokolása szerint a peres felek
- májusától
- júniusáig éltek élettársi kapcsolatban. Ezen időszak alatt vásárolták meg (
- június 7-én) a perbeli családi házas ingatlant a szerződésben feltüntetettől eltérő 3.500.000 forint vételárért, egymást közt 1/2-1/2 tulajdoni arányban. Ezt követően az ingatlant átalakították és bővítették. A vételárhoz mindketten közel azonos mértékben hozzájárultak különvagyonaikkal. Ezen kívül felhasználtak az építkezéssel összefüggésben 1.500.000 forint OTPtől közösen felvett hitelt és az alperes által felvett 280.000 forint folyószámla B-hitelt. A felújítás és átalakítás az élettársi kapcsolat megszűnése miatt nem fejeződött be. Az életközösség megszűnése után a megvásárolt csempe a felperes birtokába került, a felperes a mosdót beépítette, befalazott egy fürdőkádat és elkezdte a konyhabútor beépítését. A bíróság a felek közreműködésének arányát egyenlő mértékűnek tekintette, nem fogadta el a felperes oldalán azon okiratok bizonyítékokat, melyek szerint a felperes szülei és nagyanyja az ingatlan megszerzéséhez olyan anyagi támogatást nyújtott volna, amely a felperes javára a tulajdoni hányad mértékét növelte volna. Ezt azzal indokolta, hogy a közeli hozzátartozói kapcsolat miatt a felperesi szülők nem érdektelenek, önmagában ez a bizonyíték a kétséget kizáró bizonyossághoz nem elegendő. A bíróság az ingatlan forgalmi értékét 9.000.000 forintban állapította meg és az ítélet
- oldalán részletezett elszámolás eredményeként kötelezte az alperest 4.582.747 forint megfizetésére. A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság a megállapított tényállással és jogi döntéssel egyetértett. A fellebbezésben foglaltak alapján kiemelte, hogy a bíróság helytállóan hagyta figyelmen kívül a felperes által becsatolt ajándékozási szerződéseket, mert a közeli hozzátartozói kapcsolat miatt a szülők nem érdektelenek, önmagában a szerződések kétséget kizáró bizonyításhoz nem vezetnek. Hozzátartozók esetében az ő nyilatkozatukat fokozottan kell vizsgálni és az összes körülmény mérlegelésével lehet azt értékelni. A perbeli ajándékozási szerződések, mint okiratok, nem esnek más tekintet alá, mint a hozzátartozók szóbeli nyilatkozata. Osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait a felek jövedelmi viszonyai és az ingatlan vétele és az építésben való közreműködésük arányát illetően is. A jogerős ítélet megváltoztatásával „a teljes bizonyító erejű magánokiratokkal igazolt" különvagyoni beruházásai javára való elszámolása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdését sérti, mert a teljes bizonyító erejű magánokiratokban foglalt pénz-ajándékozásokat az eljárt bíróságok annak ellenére hagyták figyelmen kívül, hogy az alperes azokkal szemben semmilyen bizonyítási indítványt sem tett. A bizonyítási teher szabályaira figyelemmel azok figyelmen kívül hagyása lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Sérelmezte azt is, hogy az ingatlan felújításában részt vett barátai és ismerősei munkavégzését az eljárt bíróságok a javára nem számolták el, és az építkezésben való közreműködésük arányát azonosnak ítélték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes alapította. felülvizsgálati kérelmét eljárási szabálysértésekre 1.) Elsődlegesen a Pp. 196. §-ának
(1)bekezdése megsértését állította. E jogszabály szerint a magánokirat - ha a törvényben felsorolt alaki követelményeknek megfelel az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az a jogszabályban feltüntetett alakiságok valamelyikének megfelel. A Pp-nek a magánokiratokról rendelkező szabályai az elkészítés követelményeit és a magánokiratok bizonyító erejét szabályozzák akként, hogy ha a jogszabályban írt alaki feltételek valamelyikének megfelel az, teljes bizonyítékul szolgál az abban tett nyilatkozat megtételére, a nyilatkozat helyére és idejére, egyéb körülményeire. Nem bizonyítja viszont a teljes bizonyító erejű magánokirat a benne foglalt tény valóságát. A bíróság ugyanis az alakilag szabályszerűen kiállított okirat mellett is - a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdés értelmében szabadon mérlegelheti a bizonyítás anyagát, mert a teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmi valóságát illetően nem áll fenn kötőerő. Az alperes az okiratban foglaltak tartalmi valóságát vitássá tette, az abban foglaltakat a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként a bíróság kétségesnek látta. A különvagyon kétséget kizáró bizonyítottságának hiányában pedig az eljárt bíróságok a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítási teher főszabályának helyes alkalmazásával értékelték a felperes terhére, mert állításainak kétséget kizáró bizonyítása őt terhelte volna. Az pedig nem eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bizonyítékokat nem úgy értékeli, ahogyan azt a fél helyesnek tartja. 2.) A felperes felülvizsgálati kérelme további részében a közreműködés arányának megállapítását vitatta, e körben kérelme felülmérlegelésre irányult. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy nem képezheti a felülvizsgálat alapját a mérlegeléssel megállapított tényállás, ha az nem iratellenes, és nyilvánvalóan okszerűtlennek sem tekinthető. Ilyen körülményt a felperes nem is állított. A Pp. 270. §-ának
(1)és Pp. 275. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a tényállás megállapítás módjára és az ügy érdemi elbírálására is lényegesen kiható eljárási szabálysértés hiányában nincs jogi lehetőség a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének. A felperes által hivatkozott, az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő eljárási szabálysértés nem áll fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem eredményre nem vezetett. A Pp. 270. §
(1)bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére és a 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján megállapította, hogy a felperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- március
- a tanács elnöke, előadó bíró, bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő