Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.083/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Szecskay Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Grósz Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Magyar Energia Hivatal (1081 Budapest, Köztársaság tér 7., Hiv. szám: ...) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi október hó
- napján kelt 4.K.30.325/2007/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget, valamint az államnak - - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - további 8.200 (azaz nyolcezer-kettőszáz) forint kereseti és 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a törvényi kötelezettségének eleget téve benyújtotta az alpereshez jóváhagyásra az elosztói Üzletszabályzatát, amelynek 6.10.
- pontja a rendszerhasználói szerződésszegés jogkövetkezményeként fizetendő kötbérszámítás képletében szereplő N összetevő (szerződésszegéses napok száma) meghatározására vonatkozóan többek között azt rögzítette: „ha ismert a szerződésszegés kezdete, akkor a szerződésszegéses napok számát a kezdeti és felderítéskori dátum napokra vonatkozó különbözetéből adódik". Az alperes a
- december
- napján kelt - később módosított - ... számú határozatának I.
- pontjában foglaltak szerinti kötelezettségek és feltételek előírásával hagyta jóvá a felperes elosztói Üzletszabályzatát. A I.2.
- pontban előírtak szerint kiegészíteni rendelte a 6.10.
- pontot - a fogyasztók lényeges és jogos érdekvédelme érdekében a túlzott mértékű kötbérkikötés tilalmára hivatkozva - oly módon, hogy ha a rendszerhasználói szerződésszegés esetén annak kezdete ismert, akkor sem haladhatja meg a figyelembevett napok száma a 365 napot. A felperes - módosított keresetében - az alperesi határozat I.2.2.; I. 2.3.; és I.2.
- pontjainak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság a I.2.
- pont szerinti kiegészítést jogszabályi felhatalmazás hiányában, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- és
- §aiba ütköző módon írta elő, nem adva arra nézve magyarázatot, hogy a 365 napot meghaladó időtartamra vonatkozó igényérvényesítés miért, és milyen lényeges fogyasztói érdeket sért, indokolva a korlátozást. Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a kötbérszámítás időmaximumának meghatározására a jóváhagyási eljárás keretében jogszerű lehetősége volt, mert a fogyasztó éves fogyasztásának 30%-át meghaladó kötbér a fogyasztók jogos és lényeges érdekeit sérti; a fogyasztóvédelmi szempontok indokolták a kötbérszámítási szabályok módosítását, kiegészítését. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes módosított ... számú határozatának I. 2.
- pontját hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A I.2.
- ponttal összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a villamos energiáról szóló
- évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.)
- §-ában felsorolt szerződésszegéses esetek széles körben és nyilvánvalóan eltérő megítélésű cselekményeket ölelnek fel, amellyel kapcsolatban a szerződésszegések értékelése nem függetleníthető az egyes fogyasztótól, valamint a szerződésszegés konkrét körülményeitől. Így kizárólag ebben a vonatkozásában a felperesi keresetnek helyt adott azzal, hogy a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a bíróság hatáskörébe tartozik, hogy a túlzott mértékű kötbér összegét mérsékelje a kötbérigény érvényesítése iránt indítandó peres eljárásban, az eset összes körülményeinek mérlegelésével. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte azzal, hogy nem volt indokolt a döntésének I.2.2. pontjában foglaltak hatályon kívül helyezése, mert az nem ütközött a Ptk. 246. §-ának
(1)bekezdésébe. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztók érdekeinek érvényre juttatása körében, és mérlegelési jogkörben eljárva határozta meg a kötbérszámításnál figyelembe veendő szerződésszegéses napok számát, amelyre jogszerű lehetőséget biztosít számára a Vet., továbbá az annak végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 9. §-ának
(5)bekezdése. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §-ának
(3)bekezdésében foglaltak szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között eljárva vizsgálta - felperesi fellebbezés hiányában - az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozat I.2.
- pontját hatályon kívül helyező ítéleti rendelkezését. Az alperes az elosztói Üzletszabályzat jóváhagyása tárgyában folytatott eljárásának eredményeként (határozata I.2.
- pontjában foglaltak szerint) arra az esetre nézve, amikor nem állapítható meg a szerződésszegéses napok száma, a „N" tényezőt - a kötbérszámítás alapjául szolgáló képletben - 365 napban maximálta, azaz ennek az Üzletszabályzatban való rögzítését írta elő. Az elsőfokú bíróság az alperes ezen kiegészítést előíró határozati rendelkezését azért helyezte hatályon kívül, mert álláspontja szerint a Ptk. 247.§-ának
(1)bekezdésében foglaltak szerint - elfogadva a felperesi érvelést - nem az alperes, hanem a bíróság jogosult a kötbér mértékének módosítására az egyedi körülmények vizsgálatával. A Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság ezen ítéleti megállapításával, mert az a Vet. és a Vhr. alkalmazandó előírásaival nem áll összhangban. Az alperes a Vet. 11.§-a szerinti előírásoknak megfelelően, a fogyasztóvédelmi feladatai során szerzett tapasztalatait felhasználva - a jogalkotó által a Vet-ben meghatározott alapelvek érvényre juttatása mellett - a Vhr. 9.§-ának
(5)bekezdése szerinti szempontok mentén, jogszabályi felhatalmazás alapján biztosított hatósági jogkörében eljárva jogosult volt a felperesi kötbér számítás körében az Üzletszabályzat módosítását előírni. Az alperes mint szabályozó hatóság járt el, jogszerűen rendelkezett: a fogyasztók védelme érdekében a mérlegelésénél irányadó szempontokat és körülményeket figyelembe vette, a határozatának a I.2.
- pontjára vonatkozó indokolásában felsorolta. A másodfokú bíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy az alperesi határozat I.2.
- pontja (és indokolása) nem jogszabálysértő. A Ptk. 246.§-ban szabályozott, a gazdálkodó szervezetek közötti megállapodást biztosító mellékkötelezettségként, a szerződés nem teljesítése, avagy nem szerződésszerű teljesítés (azaz szerződésszegés) esetére átalánykárként kikötött kötbér, nem eshet egy tekintet alá a felperes Üzletszabályzatában a rendszerhasználói szerződésszegés jogkövetkezményeként alkalmazott kötbérrel. A Ptk. 247.§-a szerinti rendelkezés jogszabályi környezetből kiemelten és elkülönülten történő - jelen ügyben való alkalmazása nem indokolt, és nem okszerű az a megállapítás, hogy csak a bíróság jogosult, az egyedi körülmények mérlegelésével, a túlzott mértékű kötbér mérséklésére. Az alperes döntésekor figyelemmel volt arra, hogy a felperesi szolgáltató és fogyasztója - a Vet. szerint is - köteles együttműködni, döntése továbbá megfelelt a fogyasztói érdekeknek és az egyenlő elbánás elvének. Mivel a felperesi szolgáltató hiteles óra alapján mérheti és számlázhatja a fogyasztást, az óra és óraállás ellenőrzésének elmulasztása következményeit nem háríthatja el jogszerűen (a jó gazda gondosságával köteles eljárni). A másodfokú bíróság kiemeli, a 365 napnál hosszabb, ismert kezdőnapú szerződésszegés és a 365 napnál hosszabb, de nem ismert kezdőnapú szerződésszegés között nem indokolt a különbségtétel, már pedig a felperes az utóbbi esetre maga írta elő a 365 nap maximumot. A kötbérszabályok módosításával továbbá a szolgáltatót hátrány nem éri, mivel továbbra is van lehetősége a kötbért meghaladó károk érvényesítésére. Az, hogy a szabályozó hatóság a felperest a jogszerű, helyes, rendszeres (évente történő) ellenőrzésre szorító - azaz a minőségileg jobb szolgáltatásra késztető döntést hozott, nem kifogásolható. Vitathatónak találja továbbá a másodfokú bíróság, hogy a hatóság által jóváhagyott Üzletszabályzat szerint kikötött, illetve felszámított és követelt kötbért a bíróság a Ptk. 247.§-a alapján mértéke eltúlzottsága okán mennyiben mérsékelheti. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintve, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét e körben is, azaz teljes egészében elutasította, mert az alperesi határozat I.2.2. pontja szerinti rendelkezést jogszerűnek találta. A Fővárosi Ítélőtábla a pervesztes felperest a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesnek az első- és másodfokú eljárásban felmerült együttes perköltségének a megfizetésére, míg a további kereseti, valamint fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles a felperes. B u d a p e s t ,
- évi szeptember hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. tanácselnök, dr. Bacsa Andrea sk. előadó bíró dr. Tóth Kincső sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok