← Magyarország

Pfv.20089/2020/4 – Kúria

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.089/2020/

  1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Varga István ügyvéd Az alperesek: II rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű VII. rendű VIII. rendű IX. rendű X. rendű XI. rendű XII. rendű XIII. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Tóth Tamás Vilmos ügyvéd a II-III. rendű képviseletében Biczi és Turi Ügyvédi Iroda IV-XI. rendű képviseletében ügyintéző: Dr. Biczi Tamás ügyvéd . Győry András ügyvéd XII-XIII. rendű képviseletében A per tárgya: végrendelet érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 4.Pf.20.269/2018/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 1.P.20.759/2015/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.269/2018/
  4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg személyenként 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget a IV-XI. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak és az államnak felhívásra 183.240 (száznyolcvanháromezer-kétszáznegyven) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az örökhagyó nőtlen családi állapotú volt, leszármazója nem volt, írásbeli magánvégrendelet hátra hagyásával
  5. január 11-én hunyt el. Törvényes örökösei az oldalági rokonai, illetve azok jogutódai. Az örökhagyó
  6. október 6-án írásbeli magánvégrendeletet készített, amelyben minden ingó és ingatlanvagyonát az abban felsorolt hozzátartozóira hagyta. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatályú végzésével végrendeleti öröklés címén a részben a perben szereplő feleknek és jogelődeiknek adta át. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] [4] [5] A felperesek keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy az örökhagyó
  7. október 6-án kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Arra hivatkoztak, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor súlyos beteg volt, végrendelkezési képessége hiányzott, és mint cselekvőképtelen állapotban lévő személy érvényes végrendeletet nem tehetett. Vitatták azt is, hogy az örökhagyó a végrendeletet elejétől a végéig saját kezűleg írta és saját maga írta alá. Az alperesek érdemi ellenkéreme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy a perbeli végrendelet alaki hibában nem szenvedett, az örökhagyó a végrendelet megtételekor nem volt cselekvőképtelen. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság 4.Pf.22.196/2015/
  8. számú ítéletével helybenhagyott 19.P.20.759/2015/
  9. számú részítéletével a végrendelet alaki hibájára alapított keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perben kirendelt igazságügyi írásszakértő szakértői véleménye aggálytalan volt, abból egyértelműen megállapítható volt, hogy a perbeli folyóírásos magánvégrendeletet teljes egészében az örökhagyó írta és az aláírás is minden kétséget kizáróan az örökhagyótól származott. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] A folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Annak megállapítására, hogy az örökhagyó a végintézkedése megtételekor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett-e, igazságügyi pszichiátriai szakértőt rendelt ki. Az igazságügyi szakértő megállapította, hogy az örökhagyó
  10. szeptember 1-jét megelőzően sem pszichiátriai vizsgálaton, sem kezelésen nem vett részt, csupán belgyógyászati kezelések alatt állt. Utalt rá, hogy a 2012 évet megelőző időszakra vonatkozóan semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy nála zavartságot tapasztaltak volna. Szerinte zavart állapotban az örökhagyó nem lett volna képes végrendelet megtételére, mert ilyenkor a beteg teljesen dezorientált, egyszerű tevékenységek elvégzésére sem képes. A rendelkezésre álló orvosi dokumentációk alapján egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyó 2009-ben, a perbeli végintézkedés megtételekor a végrendelkezéshez szükséges belátási képességgel rendelkezett. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt mint aggálytalant elfogadta ítélkezése alapjául, megállapította, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy az örökhagyó a végrendelet írásakor cselekvőképtelen állapotban volt. Az I-II. rendű felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét [9] helybenhagyta. [10] Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást az általa beszerzett pszichiátriai szakértői vélemény és a rendelkezésre álló valamennyi egyéb bizonyíték együttes mérlegelése eredményeként helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntése is helytálló volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokaival maradéktalanul egyetértett, az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján hagyta helyben. [11] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperesek indítványára szakértői bizonyítást rendelt el és a kirendelt szakértő egyértelműen úgy foglalt állást: nem állapítható meg, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor cselekvőképtelen állapotban volt. Utalt arra is, hogy a felperesek a szakértői véleményt már az elsőfokú eljárás során is aggályosnak, homályosnak, ellentmondónak ítélték meg, azonban ennek konkrét indokát bírói felhívás ellenére sem adták meg. [8] A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát. Másodlagos kérelmük a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítására irányult. [13] Továbbra is vitatták a szakértői véleményben foglalt megállapításokat. Szerintük az igazságügyi orvosszakértői vélemény aggályos, homályos és önmagával ellentmondásos volt. Állították, hogy az ügyben eljáró bíróságok a döntésüket a polgári perrendtartásról szóló
  11. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  12. §

(1)bekezdésébe ütköző módon kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredményeképpen hozták meg. [14] A IV-XI. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. [15] Okfejtésük szerint az ügyben eljáró bíróságok a tényállást helyesen állapították, és abból helyes ténybeli és jogi következtetéseket vontak le. Utaltak arra is, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme semmi olyan új tényt nem tartalmazott, amely az eljárás korábbi szakaszában már ne lett volna elbírálva. [12] A Kúria döntése és jogi indokai A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria elöljáróban utal rá, hogy a per I. rendű alperese 2019. január 26-án elhunyt, jogutódai a II. és III. rendű alperes. [18] A régi Pp. 270. §
(2)bekezdésének a 275. §
(3)bekezdésével való összevetéséből adódó helyes értelmezés szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére már nincs lehetőség. A jogerős ítéletnek a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljáró bíróságok a bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan okszerűtlen következtetéseket vontak le. Ez az adott ügyben nem volt megállapítható. [19] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 17. §
(1)bekezdése szerint gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik. A cselekvőképtelen személy érvényes végrendeletet nem tehet. [20] Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállás tisztázása végett - helyesen - orvosszakértői bizonyítást [16] [17] [21] [22] [23] [24] rendelt el. A kirendelt igazságügyi szakértő szerint a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján nem állapítható meg, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. A felperesek alaptalanul vitatták az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat. Az elsőfokú eljárás során nem tudtak olyan bizonyítékot felmutatni, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor és azt megelőzően állt olyan orvosi kezelés alatt, ami megkérdőjelezte volna a cselekvőképességét, és a perben más erre utaló adat sem merült fel. A Kúria utal arra is, hogy a szakértői véleményt egyébként sem teszi aggályossá, ha annak a szellemi leépülés különböző fázisait illető általános megállapításait az adott ügyben semmilyen azokat igazoló - körülmény nem támasztja alá. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a felperesek a szakértői véleményt ugyan az elsőfokú eljárás során is aggályosnak és homályosnak tartották, azonban ennek konkrét indokát bírói felhívás ellenére nem adták elő, csupán általánosságban tették vitássá a szakértői véleményben foglaltakat. A Kúria egyetértett az ügyben eljáró bíróságokkal abban, hogy az orvosszakértői vélemény nem volt aggályos. Az alkalmas volt arra, hogy az elsőfokú bíróság azt ítélkezése alapjául elfogadja. Ebből következően a másodfokú bíróság sem járt el jogszabálysértő módon, amikor a régi Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fentiekre figyelemmel a Kúria a régi Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész A felperesek pervesztesek lettek, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdésére figyelemmel alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni a IV-XI. rendű alpereseknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét, amely a jogi képviselőjük munkadíjából áll. [26] A pervesztes felperesek a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelesek az államnak felhívásra megfizetni az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. A Kúria e körben utal rá, hogy az adott ügyben a felülvizsgálattal vitatott érték - szemben a teljes hagyaték értékével - a végrendelet érvénytelensége esetén irányadó törvényes öröklés szabályai szerint a felpereseknek a közbenső szerzésre (szülő kiesése az öröklésből) is figyelemmel jutó hagyaték és a végintézkedés alapján általuk ténylegesen megszerzett örökrész értékének a különbözete. [27] A Kúria a határozatát a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felperesek kérelmére kitűzött tárgyaláson hozta meg. [25] Budapest,
  1. október
  2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.