Bfv.1265/2018/6 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. d)és
2. f)pont] és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a fegyházbüntetésből 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [3] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2010. december 9. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 2.Bf.272/2009/43. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: az élet elleni cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének [korábbi Btk. 166. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)pont,
2. d)és
3. f)pont] minősítette, a feltételes szabadságra bocsátás (azaz bocsáthatóság) legkorábbi időpontját 40 évre súlyosította és helyesbítette az előzetes fogvatartás beszámítására és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. [4] 2. A Legfelsőbb Bíróság a 2011. november 10. napján kihirdetett Bfv.II.337/2011/9. számú végzésével a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a támadott határozatot hatályában fenntartotta. [5] A terhelt védője arra hivatkozott, hogy az emberölési cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés került kiszabásra és a bíróságok e körben megsértették az indokolási kötelezettségüket. A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa tehát nem érintette a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét. [6] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet (azaz indítványt) a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét érintően az indokolási kötelezettség megsértése és a bűnösség törvénysértő megállapítása folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, e bűncselekményben a bűnösség megállapításának mellőzése (azaz felmentés) és a fennmaradó emberölés bűntette miatt enyhébb tartamú (korábban) főbüntetés (azaz szabadságvesztés) kiszabása érdekében. [7] A terhelt felülvizsgálati indítványa oly módon hivatkozik az indokolási kötelezettség megsértésére, hogy állítását meg sem okolta. [8] A terhelt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélést azzal negálta, hogy annak egyetlen elkövetési magatartását (engedély nélküli készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz) sem valósította meg. [9] A vonatkozó részében idézett tényállás (elsőfokú ítélet 3. és 9. oldal) alapján megállapítható, hogy a pisztoly „rövid ideig volt nálam, ezen cselekményem nem minősíthető sem a lőfegyver megszerzésének, sem a lőfegyver tartásának". [10] A lőfegyver ugyan neki átadásra került, azzal az ölési cselekményt véghezvitte, de így nincs megszerzés, továbbá a lőfegyvert huzamosabb időn keresztül nem birtokolta, nem uralta, így nem lehet szó tartásról sem, illetőleg megszerzésre és tartásra irányuló szándéka nem is volt. [11] A lőfegyver rövid időre történő birtokban tartása az emberölés eszközcselekménye volt, a bűnhalmazat látszólagos. [12] A terhelt az EBH 2014.10., EBH 2012.21., BH 2007.109., BH 2000.46. és BH 1998.9.I. döntésekre hivatkozott. [13] A terhelt az alapügyben értékelt enyhítő körülményeken túl kérte figyelembe venni a büntetés-végrehajtása során tanúsított - általa részletezett - „példamutató" magatartását. [14] A Legfőbb Ügyészség a BF.1276/2018/1. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta. [15] 1. A terhelt védőjének korábbi, az emberölés minősítését kifogásoló felülvizsgálati indítványa folytán a terhelt felülvizsgálati indítványa nem esik a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 652. §

(6)és

(7)bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések alá. [16]

1. A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével összefüggésben annak állítása, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást, érdemi felülvizsgálatot meg nem alapozó relatív eljárási szabálysértés. [17]
2. A felülvizsgálati indítvány érdemben nem alapos. [18] A tényállás alapulvételével a „megszerzés" mint elkövetési magatartás megvalósulását kell vizsgálni. [19] A „megszerzés" nem az alkalmi (pillanatnyi) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely tartós birtoklására, a fegyver, lőszer tartására, megtartására irányul, ehhez képest a tartás a birtoklás, viselés és tárolás, beleértve az elrejtést (Magyar Büntetőjog I-III., Kommentár a gyakorlat számára, a korábbi Btk. 263/A. § 2.a) pont). [20] A felülvizsgálati indítvány kizárólag annyiban helytálló, hogy az alkalmi, pillanatnyi megszerzés, megragadás valóban nem alkalmas a megszerzés megállapítására. [21] Ez azonban kizárólag arra érvényes, amikor személy 1 megosztotta a terhelttel a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó elképzeléseit, és megismertette őt a lőfegyverrel, beavatta annak kezelésébe (tényállás vezető része). Merőben más a megítélés attól kezdve, hogy személy 1 már a bűncselekmény konkrét részleteivel is megismertette, és azt is egyértelművé tette számára, hogy a terheltnél is ugyanúgy lesz lőfegyver, s a terhelt és személy 1 már az előkészítés során tisztában volt azzal, hogy a bankban több alkalmazott és fegyveres biztonsági őr fog tartózkodni, amire felkészültek. [22] „Május 9-én három pisztolyt, valamint egy géppisztolyt (utóbbit 40 db lőszer befogadására alkalmas dupla tárral) vittek magukkal, ami igen jelentős tűzerőt képviselt. Ennyi lőfegyver egy rablás végrehajtásához ésszerűtlenül sok és teljességgel felesleges. A lőfegyverek beszerzésére korábban már sor került és a terheltek a „... bankrablás" előtt lőgyakorlatot is tartottak. A végrehajtás egyéb körülményeivel együtt mindez azt támasztja alá, hogy a lőfegyvereket használni is akarták (Bfv.II.1337/2011/
4. oldal
5. bekezdés). [23] Az előre kitervelten, nyereségvágyból, több ember megölésére irányuló szándékegységben lévő terhelt társától a bankfiókba belépést követően vette át az előre megbeszéltek szerint a lőfegyvert, amelyet a később személy 1 által elkövetett emberölések kiindulópontjaként azonnal használt is, amelynek következtében a bank biztonsági őre meghalt. [24] Ezt követően azt továbbra is közvetlen testi őrizetében, a hátizsákjában, vagyis a birtokában tartotta, és ezután is végig nála volt a hátizsák, amelyet a helyszínről való távozáskor is magánál tartott. [25] E tényekből nem az alkalmi, pillanatnyi megszerzés, megragadás, hanem ezzel ellentétben egy olyan akarat-elhatározáson alapuló magatartás állapítható meg, amely a terhelt által személy 1-től átvett lőfegyver tartós birtoklására irányult. [26] A hivatkozott BH 1998.
6. számú döntés az alapul vett tényállás, valamint jogszabályi rendelkezés, míg a védő (nyilvánvaló elírás: a terhelt) által megjelölt többi döntés az azok alapjául szolgáló tényállás eltérő jellege miatt a jelen ügyben nem alkalmazható. [27] A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont elfogadása és a terhelt esetleges részfelmentése sem eredményezhetné enyhébb büntetés kiszabását, figyelemmel a terhelt terhére rótt többszörösen minősülő emberölés bűntettének kiemelkedő tárgyi súlyára, amihez képest a büntetés kiszabása szempontjából jelen felülvizsgálati indítvány tárgyát képező bűncselekménynek nincs érdemi jelentősége. [28] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását. [29] A Legfőbb Ügyészség álláspontjára a terhelt védője tett észrevételt. Ebben közölte, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltakat „teljes egészében fenntartom". [30] Ad
7. A védő vitatta, hogy az indokolási kötelezettség megsértése relatív eljárási szabálysértés lenne. A megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást. Ez a büntetőeljárásról szóló korábbi Be. szerint abszolút eljárási szabálysértés. Emiatt a terhelt felmentésének van helye. [31] Ad
8. Egyebekben megismételte a terhelt felülvizsgálati indítványában foglalt érveket: A fegyvereket személy 1 szerezte be, vitte magával a bűncselekmény elkövetéséhez. A terhelt egy lőfegyvert átmenetileg, pillanatnyilag magánál tartott, de szándéka nem irányult a lőfegyver és a lőszer megszerzésére vagy tartására. Az ölési cselekmény véghezvitele után a lőfegyvert azonnal eltette. [32] Így a terhelt által megvalósított fegyverhasználat nem önálló bűncselekmény, hanem az általa megvalósított emberölés eszközcselekménye. [33] Indítványozta a terhelt felmentését a lőfegyverrel (és lőszerrel) visszaélés bűntette alól, és a szabadságvesztés büntetés mértékének enyhítését. [34] III. A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. [35]
9. A terhelt javára - mások mellett - a terhelt és a védő terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt [Be.
10. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont]. [36] Minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha - a jelen ügyben közömbösen - az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul [Be. 652. §

(6)bekezdés]. Felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be [Be. 652. §

(7)bekezdés]. [37] A korábbi felülvizsgálati indítványt a terhelt védője nyújtotta be. A felülvizsgálati indítványának a Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt, a támadott határozatot hatályában fenntartotta. Ezáltal a védő számára kimerült a felülvizsgálat kezdeményezésének joga. Amennyiben a védő terjesztette volna elő az újabb felülvizsgálati indítványt, azt a Kúria mint a törvényben kizártat elutasította volna [Be. 656. §

(4)bekezdés

1. fordulat]. [38] Miután azonban a védő korábbi felülvizsgálati indítványa az emberölés bűntettének törvénysértőnek állított minősítése miatt a kiszabott és ugyancsak törvénysértőnek állított büntetést kifogásolta, a terhelt felülvizsgálati indítványa ettől eltérő tartalmú, hiszen ő a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében a bűnösség törvénysértőnek állított megállapítását sérelmezte. [39] Mindebből következően a terhelt felülvizsgálati indítványa joghatályos. [40]
2. A terhelt szerint a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket. [41] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be.
3. §

(1)bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. §

(1)bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha - többek között - a bűnösség megállapítása és a bűncselekmény minősítése tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [42] A 2018. július 1. napjától hatályos Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. §

(1)bekezdésében viszont már nem szerepel a felülvizsgálati okok között az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező megsértése. [43] A hivatkozott okot a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény átmenti rendelkezéssel a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is felszámolta: A korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre [Be. 870. §

(3)bekezdés]. [44] A hatályos büntetőeljárási törvény az indokolási kötelezettség megsértése körében már kizárólag akkor enged felülvizsgálatot, illetőleg engedi felülvizsgálati indítvány előterjesztését, amennyiben az elsőfokú ítélet (jelen esetben a jogerős ítélet) indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. §

(1)bekezdés

1. f)pont, 648. §
2. b)pont, 649. § bekezdés
3. d)pont; azonos tartalommal: korábbi Be. 373. §

(1)bekezdés III.b) pont, 416. §

(1)bekezdés c) pont]. Ilyen konkretizált hivatkozása viszont a felülvizsgálati indítványnak nem volt, s ilyet a Kúria sem észlelt. [45] Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, 2018. július 1. napja előtt benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria a Be. 870. §

(3)bekezdése alapján mellőzi (BH 2019.6.). Ezzel szemben a már nem létező felülvizsgálati okra hivatkozó,

1. július
2. napja után előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, és önmagában kötelező elutasítást [Be.
3. §

(2)bekezdés a) pont] vont volna maga után. [46] A támadott határozatnak egyébiránt van indokolása, hiszen annak része, mi több elsődleges fontosságú része a bíróság által megállapított tényállás [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont, korábbi Be. 258. §

(3)bekezdés

1. c)pont]. [47] Az ezt meghaladó indokolás, az érintett bűncselekményre vonatkozóan a tényállás megállapításának és a megállapított bűncselekmény minősítésének indokai viszont felettébb szűkösek. Ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy a bíróságok figyelmének középpontjában a jelentős mértékben súlyosabban büntetendő másik bűncselekmény, a többszörösen minősített emberölés bűntette állt. A Kúria erre később tér ki. [48] 3. A terhelt szerint törvénysértő bűnösségének megállapítása a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, s ezért törvénysértő a kiszabott büntetés is. [49] A terhelt az irányadó tényállásban foglaltakra csak részlegesen hivatkozott, míg Legfőbb Ügyészség a tényállás egészében vizsgálódott. [50] A Kúria egyetértett azzal, hogy a tényállást egészében kell vizsgálni: a terhelt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének megvalósította-e valamelyik elkövetési magatartását. [51] A Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet 4-13. oldal), majd a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített (másodfokú ítélet 14-18. oldal) történeti tényállásból az alábbiakat emeli ki: [52] (Előzmények) személy 1 vonzódott a fegyverekhez, az attól eleinte ódzkodó terhelt személy 1 felhívására lőtt néhányat a neki átadott pisztollyal. A terhelt és személy 1 már az előkészítés során tisztában volt azzal, hogy a bűncselekmény véghezvitelekor a bankban több alkalmazott és fegyveres biztonsági őr fog tartózkodni, ami értelemszerűen felveti az esetleges ellenállásuk leküzdésének kérdését, s nyilvánvalóan erre készültek fel a lőfegyverekkel. személy 1 közölte a terhelttel azt is, hogy az elkövetés során mit tegyen (belépés után a bent tartózkodókat nyugalomra szólítsa fel, festékkel fújja le a biztonsági kamerát, a bejárati ajtóra átmenti zárásról szóló papírlapot ragasszon), s annak részeként a banki biztonsági őr szerepét játszva a bank bejáratánál tartsa távol az esetlegesen érkező ügyfeleket. [53] (Elkövetés) 2002. május 9-én személy 1 közölte a terhelttel, hogy nem csak ő fog fegyverrel bemenni a bankba, hanem - a személy 1 által átadott cipőt és ruházatot felvett - terheltnél is lesz fegyver azért, hogy a felszólítás idejére tartsa magánál. személy 1 elővette az autója csomagtartójában lévő hátizsákot, amelyben több pisztoly és egy géppisztoly volt, a terhelt látta azokat, és személy 1 megmutatta neki, hogy a pisztolyok közül melyik lesz nála. Kb. 12 órakor mindketten szemükbe húzott sötét baseball sapkában, együtt mentek be a bankba, a hátizsákot személy 1 vitte magával, az előtérben adta át az általa megelőzőleg házilagosan átalakított, kibiztosított és csőre töltött lőfegyvernek minősülő pisztolyt, amelyben lőszernek minősülő töltények voltak. A terhelt a neki meghatározott feladattal átadott pisztolyon kívül a további lőfegyverek láttán - legalábbis eshetőlegesen - máris számolhatott a lőfegyverek esetleges használatával, miként az igen rövid időn belül meg is történt. Az ügyféltérben a biztonsági őr a fegyvere felé nyúlt, mire a terhelt két lövést adott le rá, személy 1 rákiáltott, hogy „kamera" és „ajtó", majd a géppisztollyal maga is négyszer rálőtt a biztonsági őrre, akinek halálát a terhelt egyik lövése okozta. A terhelt még látta a biztonsági őrt összerogyni, majd a pisztolyt betette a „maga mögött" lévő hátizsákba és - a megbeszéltek szerint - az onnan elővett festékszóróval lefújta a kamerát, kivette az ideiglenes zárásról tájékoztató papírlapot, azt a bejárati ajtóra ragasztotta. Mialatt személy 1 több lövéssel megölte a bent tartózkodó nyolc embert, a terhelt az előtérben, a banki biztonsági őr szerepét játszva távol tartotta és elküldte a belépni szándékozó ügyfeleket. személy 1 a hátizsákba rakta a bankban talált készpénzt és a biztonsági őr fegyverét, s úgy távoztak a bankból, hogy a hátizsákot a terhelt vitte. A belépéstől a távozási 20-25 perc telt el. [54] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. §
2. a)pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont]. [55] Az elkövetés (2002. május 9.) idején hatályos büntető anyagi jog értelmében a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés törvényi tényállása: aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés]. [56] Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt a biztonsági őrt lőfegyvernek minősülő pisztolyból kilőtt, lőszernek minősülő tölténnyel ölte meg. [57] Az adott bűncselekmény elkövetési magatartása vagylagosan az engedély nélküli készítés, megszerzés, tartás vagy forgalomba hozatal. [58] Ezek közül csupán a megszerzés és a tartás kerülhet szóba. [59] A jelenleg hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi C. törvény (Btk.) a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét azonos törvényhely (szakasz) alatt szabályozza, s ebből csak a megszerzésre és tartásra vonatkozó rendelkezések említendőek. [60] Aki lőfegyvert engedély nélkül megszerez vagy tart, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont]. Az

(1)bekezdés szerint büntetendő, aki kézilőfegyverhez, vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart [Btk. 325. §

(2)bekezdés a) pont]. [61] A hatályos szabályozás bemutatása csupán azt szolgálja, hogy a megszerzés és a tartás fogalma szükségszerűen azonos, márpedig azt az ítélkezési gyakorlat már korábban kimunkálta. [62] A megszerzés és a tartás alatt tehát ugyanaz értendő a korábbi Btk. és a Btk. hatálya alatt, ebben nincs változás. [63] A megszerzés nem az alkalmi (pillanatnyi) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely tartós birtoklására, a fegyver, lőszer tartására, megtartására irányul; a tartás a birtoklás, viselés és tárolás, beleértve az elrejtést [Magyar Büntetőjog I- III., Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. a korábbi Btk. 263/A. §-ához; jelenleg a Btk. 325. §

(1)és

(2)bekezdéséhez]. [64] Tartásról van szó akkor is, ha az elkövető csak az általa ismert helyen rejti el a lőfegyvert vagy a lőszert, ha onnan bármikor magához veheti. A megszerzés utáni viszonylag gyors megsemmisítése pedig nem tekinthető tartásnak. [65] Az elkövetés idején hatályos, a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX.10.) Korm. rendelet szabályozása nem terjedt ki a megszerzés és a tartás fogalmának meghatározására. (A jelenleg 2004. május 1. napjától hatályos, a lőfegyverekről és lőszerrel szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 21. pontja szerint tartás a birtoklás, a viselés és a tárolás, de - leszámítva, hogy azt továbbra is hatósági engedélyhez köti - nem határozza meg a megszerzés fogalmát.) [66] A terhelt által utalt EBH 2014.B.10. számú döntés a megszerzés kapcsán tartalmazza, hogy ahhoz tartós birtoklásra irányultság szükséges. Ez az ítélkezési gyakorlatban vitán felül áll. [67] Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a terhelt által a biztonsági őr megöléséhez használt lőfegyvert és lőszereket nem a terhelt, hanem személy 1 egyedül, önállóan szerezte meg. [68] Ugyanúgy, ahogyan korábban a terheltnek ő adott át egy pisztolyt, amivel a terhelt lőtt, az elkövetés helyszínére hátizsákban ő vitte magával az összes lőfegyvert és lőszert, az elkövetés kezdetén a bank előterében ő adta át kibiztosítva és csőre töltve a terheltnek azt a pisztolyt, amivel terhelt a bank ügyfélterében agyonlőtte a biztonsági őrt, majd a terhelt a pisztolyt eltette a hátizsákba, és ezután elvégezte a rá rótt feladatokat. [69] Az irányadó tényállás része továbbá, hogy a hátizsákot - amibe előbb a terhelt tette a pisztolyt, majd személy 1 tette a bankból elvett pénzt - a terhelt vitte ki a bankból. [70] Ezen túleső tartalma viszont nincs az irányadó tényállásnak arra nézve, hogy a terheltnek bármi köze lett volna a továbbiakban az adott pisztolyhoz. Meg nem állapított tény esetében spekulációnak helye nincs. [71] A terhelt által használt pisztoly - a géppisztollyal együtt azonban előkerült a személy 1-nél a 2007. február 19-én tartott házkutatás során (másodfokú ítélet 21. oldal 3. bekezdés), amely pisztolyról a fegyverszakértő (és a bíróság) megállapította, hogy az - a géppisztollyal együtt - az elkövetés eszköze (elsőfokú ítélet 21. oldal 5-6. bekezdés). [72] Abból, hogy a terhelt által használt pisztolyt és a személy 1 által használt géppisztolyt utóbb személy 1-nél találták meg évekig tartó rejtegetést követően, már afelé mutat, hogy a terheltnek (talán) nem is volt köze az általa használt pisztoly további sorsához. [73] Az elkövetés a bankba belépéstől az onnan való távozásig 20-25 percig tartott. Ezen belül a terhelt az elkövetés kezdeti fázisában és gyakorlatilag azonnal használta a pisztolyt, ami után azt eltette a hátizsákba, amit személy 1 vitt magával és vitt be a bankba. A pisztoly tehát legfeljebb pár (egy-két) percig volt a terhelt birtokában. [74] Ennélfogva az következik, hogy a terhelt által használt pisztolyt nem a terhelt, hanem személy 1 szerezte meg, tartósan ő birtokolta, annak sorsát mindvégig ő határozta meg, míg a terhelt azt legfeljebb pár (egy-két) percig birtokolta. [75] Az elsőfokú bíróság az indokolásában arra szorítkozott, hogy a terhelt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét „azzal valósította meg, hogy engedély nélkül lőfegyvert és lőszert szerzett meg a tényállás szerint" (elsőfokú ítélet 39. oldal 4. bekezdés). [76] Ez téves megállapítás, ilyen megállapítás az irányadó tényállásban nincs, abból nem is következik, sőt azzal is ellentétben áll, hogy az elsőfokú bíróság „személy 1 vallomásának néhány elemére (például a fegyverek beszerzése tekintetében)" figyelemmel volt a tényállás megállapítása során. [77] A másodfokú bíróság annyit rögzített, hogy „(

1. a)vádlott terhére rótt lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősítése törvényes, azt a perorvoslatok sem érintették (másodfokú ítélet 26. oldal 4. bekezdés). [78] A terhelt a lőfegyvert és a lőszert (lőszereket) - szemben a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség azt osztó álláspontjával - nem megszerezte, hanem társától átvéve mindössze rövid ideig birtokolta az elkövetés során, és azt a biztonsági őr agyonlövése után azonnal a társa által hozott hátizsákba tette, illetőleg az irányadó tényállás nem zárja ki, hogy a bankból való távozás után a terhelt felhagyott a birtoklással. [79] Ily módon ez a magatartás nem tekinthető tartásnak sem. Ugyanis a tartás egy bizonyos folytonosságot feltételez, azaz annak megállapíthatóságához szükséges a birtokhelyzet pillanatnyiságán túlívelő időbeli tartóssága, röviden: a tartós birtoklás. [80] A tartás megállapíthatóságához a tartós birtoklást követeli meg az e kérdésben egyértelmű ítélkezési gyakorlat. [81] Az EBH 2012.B.21. számú döntés kimondja, hogy a lőfegyver feletti uralom viszonylag hosszabb időn át történő gyakorlását a lőfegyver tartásaként kell értékelni. A lőfegyver birtokosának csak az tekinthető, aki azt viszonylag tartósan hatalmában tartja, ha pedig az elkövető a fegyvert a tényleges birtokostól csupán rövid időre, a lövés(
2. ek)leadásának időtartamára veszi magához, birtokosnak nem tekinthető (BH 2007.109., BH 2000.46., BH 1998.9., BH 1995.554., BH 1986.47., BH 1985.11., BJD 8062.). [82] A kérdéses fogalmak célszerűnek tűnő megfogalmazása: [83] A megszerzés nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely a dolog feletti tényleges uralmat (hatalmat) biztosító - egyaránt viszonylag tartós - birtoklására, tartására vagy megtartására irányul. [84] A tartás nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) állapotot jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely a dolog feletti uralmat (hatalmat) - egyaránt viszonylag tartósan - biztosító birtoklásban, viselésben, tárolásban, elrejtésben áll. [85] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a terhelt tettesként nem követte el a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét, mert sem megszerzésnek, sem tartásnak tekinthető elkövetési magatartást nem tanúsított. [86] A terhelt valójában a személy 1 által a megszerzést követő tartással - azzal, hogy a lőfegyver, illetve a lőszer engedély nélküli megszerzését követő hatósági engedély nélküli tartása a természetes bűncselekményegység körében értékelendő - is elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének bűnsegédje. [87] A terhelt - miután előzetesen már tisztában volt azzal, hogy az elkövetés során nemcsak személy 1-nél, de nála is lesz lőfegyver és számolhatott a bankban tartózkodók, mindenekelőtt a fegyveres biztonsági őr esetleges ellenállásával - a bankba való belépés előtt látta a lőfegyvereket személy 1-nél, majd a pisztolyt a belépés után a bank előterében átvette és azt használva lőtte agyon a biztonsági őrt, a pisztolyt azonnal beletette a hátizsákba, amit azután vitt ki a bankból, hogy személy 1 társa géppisztollyal végzett hét emberrel és pénz vett el. [88] A tartás feltételezi a megszerzést, amely jogszerű és jogellenes egyaránt lehet. A terhelt azonban nem szerezte meg a személy 1 által korábban már megszerzett és birtoklással is tartott lőfegyvert és lőszereket, azok viszonylag tartósan nem kerültek a birtokába, ezért nem is volt lehetősége arra, hogy azok engedély nélküli tartásával a bűncselekményt tettesként vagy társtettesként elkövesse. [89] Az engedély nélküli tartás, mint a lőfegyverrel és a lőszerrel visszaélés bűncselekményének elkövetési magatartása csak abban az esetben nyerhet önálló értékelést, ha a készítés vagy a megszerzés jogszerű volt. személy 1 jogszerűtlenül, eleve bűncselekmény elkövetése útján szerezte meg az elkövetéskor hatósági engedéllyel tartott és a testén viselt pisztoly kivételével - a további lőfegyvereket és lőszereket, majd azt követően hatósági engedély nélkül tartotta azokat magánál. Ezáltal a vizsgált bűncselekményt a megszerzés mellett a tartás elkövetési magatartással is megvalósította. [90] A terhelt és személy 1 között mindkét bűncselekmény tekintetében szándékegység volt. A személy 1 által tartással is megvalósuló lőfegyverrel és lőszerrel visszaéléshez a terhelt az elkövetés alatt mindvégig szándékosan pszichikai és - a másik bűncselekményt is érintően - fizikai (a pisztoly átvétele, a több lőfegyvert és lőszert tartalmazó hátizsák kivitele) segítséget [korábbi Btk. 21. §

(2)bekezdés] nyújtott. [91] Mindezekre figyelemmel a terhelt nem tettesként, hanem bűnsegédként követte el a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét. A Kúria hasonló esetben hasonlóképpen döntött a Bfv.II.758/2016/

1. számú határozatában. [92] A Kúria megjegyzi, egyetértett azzal is, hogy a bíróságok a vizsgált bűncselekmény kapcsán nem állapítottak meg bűnhalmazatot, és annak megnevezése is helytálló. [93] Az EBD 2018.B.
2. számú döntés szerint ugyanis az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén egy rendbeli bűncselekmény, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés megállapításának van helye. [94] Az e döntés alapjául szolgáló, a Kúria által hozott Bfv.II.758/2016/
3. számú végzés kifejtette, hogy az azonos jogtárgysértésre figyelemmel az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén valódi alaki (eszmei) bűnhalmazat nem állapítható meg. A bűncselekmény lőfegyverre is és lőszerre is elkövethető. A lőfegyverre és a lőszerre egyidejűleg végrehajtott - tipikusnak tekinthető elkövetés esetén a bűncselekmény helyes megnevezése nem pusztán lőfegyverrel visszaélés bűntette, hanem lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette. Abban az esetben pedig, ha a bűncselekményt kizárólag vagy lőfegyverre vagy lőszerre követik el, a bűncselekmény megnevezése lőfegyverrel visszaélés bűntette vagy lőszerrel visszaélés bűntette. [95]
4. Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be.
5. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be.
6. §

(1)bekezdés

1. b)pont 1. fordulat és
2. ba)pont]. [96] A Kúria álláspontja szerint azonban a kizárólag az elkövetői alakzatban eltérő minősítés enyhébb büntetés kiszabását nem indokolja. [97] A jogerős ügydöntő határozattal legkorábban 40 év kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátási lehetőség meghatározásával párosulva kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kapcsán, a többszörösen minősülő emberölés bűntettének volt meghatározó szerepe. [98] Ez a bűncselekmény pedig nem egyszerű halmozódása a minősített eseteknek, hanem összességében példátlanul kiemelkedő elvetemültséggel véghezvitt kivégzés-jellegű bűncselekmény, melynek következtében még az önmagában is minősített esetet képező több emberen elkövetés megállapíthatóságához szükséges legalább két ember halálán felül további hat ember életét oltották ki. [99] Helytállóan látták ezt a bíróságok. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt a bűncselekmény „köznyugalmat súlyosan megzavaró, igen széleskörű erkölcsi felháborodást kiváltó" jellegére és arra, hogy „a nyolc sértett halálával járó cselekmény az állampolgárok biztonságérzetét alapjaiban ingatta meg" (elsőfokú ítélet 39. oldal utolsó, 40. oldal első bekezdés). A másodfokú bíróság megfogalmazásában „a vádlott személyiségében rejlő fokozott társadalomra veszélyesség és az élet elleni bűncselekmény kimagasló tárgyi súlya egyaránt a határozatlan tartalmú szabadságvesztés kiszabását indokolja (másodfokú ítélet 26. oldal 8. bekezdés), s az általa megállapított további minősített eset (előre kiterveltség) szem előtt tartásával súlyosította a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját. [100] A helyes minősítéssel bűnsegédként elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette ehhez képest másodlagos, alárendelt tényező. [101] A terhelt büntetés-végrehajtás alatt tanúsított utóbbi magatartása büntetéskiszabási tényezőként nem vehető figyelemmel. Ennek kizárólag a majdani feltételes szabadságra bocsátás kapcsán lehet szerepe. [102] 5. A Kúria a Be. 656. §

(3)bekezdése alapján hivatalból elvégzett vizsgálata során hatályon kívül helyezést megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést az I. rendű terhelt tekintetében nem észlelt. Az indítvány elvi tartalma [103] A bűnhalmazatban álló egyik cselekményt érintően az indokolási kötelezettség megsértése és a bűnösség törvénysértő részbeni megállapítása folytán törvénysértő büntetés kiszabása. A döntés elvi tartalma [104] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. I. Az indokolási kötelezettség megsértése

1. július
2. napjától már nem felülvizsgálati ok, az ezután előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, s elutasítandó. II. A lőfegyverrel (lőszerrel) visszaélés esetén: a megszerzés nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) megragadás, hanem a dolog feletti tényleges uralmat (hatalmat) biztosító - egyaránt viszonylag tartós birtoklásra, tartásra vagy megtartásra irányuló magatartás; a tartás nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) állapot, hanem a dolog feletti uralmat (hatalmat) - egyaránt viszonylag tartósan - biztosító birtoklásban, viselésben, tárolásban, elrejtésben álló magatartás. III. A társtettesként elkövetett emberölés bűntettével bűnhalmazatban a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét tettesként (társtettesként) nem követi el, aki oly módon öli meg két lövéssel az egyik sértettet a társa által részére kibiztosítva és csőre töltve az elkövetés során átadott pisztollyal, hogy azt csak percekig birtokolja. Ellenben bűnsegédje a társa által a megszerzést követő tartással is elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének. Záró rész [105] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be.
3. §

(1)bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat nem ügydöntő végzéssel hatályában fenntartotta [Be. 662. §

(1)bekezdés]. [106] A Be. 653. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A harmadfokú bíróság határozatával szemben viszont a Be. nem biztosítja a fellebbezés lehetőségét, s attól eltérő rendelkezést a Be. XC. Fejezete sem tartalmaz. A végzés ellen tehát nincs helye fellebbezésnek. Felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulata zárja ki. A Be.
2. §

(4)bekezdése pedig rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. február
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő