Bfv.415/2014/9 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli felbujtóként elkövetett adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] és 1 rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirathamisítás vétségében (korábbi Btk.

1. §), ezért a II. rendű terheltet - halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte egy korábban vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását, megszüntette egy korábban vele szemben kiszabott másik szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot, kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható; - V. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk.

1. §), ezért az V. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Debreceni Törvényszék a
2. november
3. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 2.Bf.148/2012/
4. számú ítéletével a II. rendű és az V. rendű terheltek tekintetében megváltoztatta az első fokú ítéletet: - II. rendű terhelt cselekményeit 2 rendbeli csalás bűntettének [
5. évi C. törvény (a továbbiakban: hatályos Btk.)
6. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], 1 rendbeli felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [hatályos Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] és 1 rendbeli felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felszanálása vétségének (hatályos Btk.

1. §) minősítette, a II. rendű terhelt szabadságvesztés-büntetését 2 év 3 hónapra enyhítette, továbbá mellőzte a korábban vele szemben kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadság megszüntetését; - az V. rendű terhelt cselekményeit 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [hatályos Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont], 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [hatályos Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felszanálása vétségének (hatályos Btk.

1. §) minősítette, az V. rendű terhelt szabadságvesztés-büntetését 2 év 2 hónapra enyhítette, továbbá megállapította, hogy esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap; egyebekben mindkettőjük tekintetükben helybenhagyta az első fokú ítéletet. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a II. rendű terhelt védői és az V. rendű terhelt. 1) A II. rendű terhelt védői a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §

(1)bekezdés II.d) pontját megjelölve nyújtottak be felülvizsgálati indítványt kizárt védő folytán a tárgyalás olyan személy távollétében megtartása miatt, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező, hatályon kívül helyezés és új elsőfokú eljárásra utasítás érdekében. A II. rendű terhelt védőinek indokai szerint - a II. rendű és az V. rendű terhelt között az első fokú ítélet elleni fellebbezésben részletezettek szerint érdekellentét állt fenn, ami tükröződik a vallomásaikban, - az érdekellentét észlelését mutatják az első fokú ítélet (az V. rendű terhelt vallomása „ellentétben állt a vádlott társai védekezésével is több pontban") és a másodfokú ítélet (a „vádlottak védekezése annyiban teljesen egy irányba mutatott") kitételei is, - ennek ellenére az elsőfokú bíróság előtt a 2010. június 22-i tárgyalástól kezdve a két terhelt közös védőjeként járt el előbb dr. K. G. (171. számú tárgyalási jegyzőkönyv), majd dr. T. A. (225., 238., 281. tárgyalási jegyzőkönyvek). 2) Az V. rendű terhelt a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontját megjelölve nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt felmentés, másodlagosan enyhítés, harmadlagosan hatályon kívül helyezés és új elsőfokú eljárásra utasítás érdekében. Az V. rendű terhelt indokai szerint - a felrótt bűncselekményeket nem követte el, bűnösségének megállapítása és ezért a büntetése egyaránt törvénysértő, - tényállási pontonként részletezően állította, hogy a felrótt bűncselekményekben játszott szerepe „beállított", kétséget kizáróan nem bizonyított és iratellenes, ellene terhelő vallomást egy tanú sem tett, ő jogszerű ügyleteknél kívánt csak közreműködni, forgalomnövelő üzletkötés érdekében vette fel a kapcsolatot a sértettekkel, beszélte meg a találkozókat a sértettek és az I. rendű terhelt között és nyújtott segítséget az I. rendű terheltnek a szállításoknál, de nem volt tisztában azzal, hogy a B. T. Kft. nem képes és szándéka sincs a teljesítésre, - a tényállás I. pontja kapcsán külön is kifogásolta, hogy G. A. tanú körözésre előkerült, mégsem került kihallgatásra, ami eljárási szabálysértés, - fiktív számlák ugyan készültek, de neki nem volt tudomása arról, hogy az I. rendű terhelt ezeket az adóbevallás során használta felkerültek felhasználásra, így ő legfeljebb előkészületet követett el. A Legfőbb Ügyészség a BF.547/2014/1. számú átiratában a II. rendű terhelt védőinek felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak, s ezért indítványt tett a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartására. A Legfőbb Ügyészség kifejtette: - több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek [Be. 44. §

(4)bekezdés], - az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el (BH 2009.200.), az érdekellentét megállapítására csak olyan súlyú érdekellentét ad okot, amely képes a védekezés hatékonyságát meggyengíteni, és az eljárás kimenetelét befolyásolhatja (EBH 2004.1114.), - tehát az, hogy a terheltek vallomása nem mindenben egyezik, önmagában nem jelent érdekellentétet, mert érdekellentéthez olyan lényeges kérdésbeli ellentét vezet, amely a bűnösség megállapítása, a minősítés vagy a büntetéskiszabás szempontjából releváns, és ahol az egyik terhelt vallomása igaznak történő elfogadása a másik terhelt számára hátrányos jogkövetkezményekkel jár. A Legfőbb Ügyészség kimutatta: - a tényállás I. pontja kapcsán vallomásaik között csak az az ellentmondás, hogy a jászberényi étteremben a II. rendű terhelt szerint a IV. rendű terhelt, míg az V. rendű terhelt szerint a II. rendű terhelt adta át a vételárat az I. rendű terheltnek; ez az ellentmondás azonban nem lényeges, mert a II. rendű és az V. rendű terhelt egyaránt tagadta a bűnösségét, azt, hogy a sértett szövetkezetet megtévesztették volna, azaz vallomásaik egymást nem terhelőek, - a tényállás II. pontja kapcsán vallomásaik között csak az az ellentmondás, hogy a hatvani étteremben ki volt még jelen, amikor mind a II. rendű, mind az V. rendű terhelt szerint a IV. rendű terhelt adta át a vételárat a távol maradt I. rendű terhelt helyett megjelent G. A.-nak; ez az ellentmondás sem lényeges, mert a II. rendű és az V. rendű terhelt vallomása egyebekben egyezik, - a tényállás III. pontja kapcsán az V. rendű terhelt a bűnösségének elismerése mellett nem tett vallomást, így az a II. rendű terheltre nézve terhelő nem lehetett, a II. rendű terhelt pedig tagadta ugyan e pontot érintően is a bűnösségét, de részletes vallomást csak a tényállás I. és II. pontjait érintően tett, valamint bűnösségüket más-más fiktív számlák kiállítása miatt állapították meg, - nincs érdekellentét az első fokú ítélet elleni fellebbezésben állítottal szemben azáltal sem, hogy K. G. tanú nyomozati vallomása szerint ő nem ismeri a II. rendű terheltet, ugyanis a tanúvallomást nem az V. rendű terhelt, hanem vele azonos nevű, de más személyi adatokkal rendelkező személy tette. A Legfőbb Ügyészség tehát lényeges, valós érdekellentét hiányában szabályszerűnek találta, hogy a II. rendű és az V. rendű terhelt védelmében azonos védő járt el az elsőfokú eljárásban. III. A II. rendű terhelt védőinek felülvizsgálati indítványa nem alapos, míg az V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa törvényben kizárt. Az V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét. Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. Tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A Be. 416. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Ugyanakkor az V. rendű terhelt indítványa kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be.
2. §

(1)bekezdésének

1. c)pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Az indítvány valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a terhelt bűnösségének megállapítását ami felülvizsgálatban kizárt. A Kúria megjegyzi, hogy az V. rendű terhelt a bűnösségének hiányára hivatkozással jelölte meg törvénysértőnek a büntetést is, ettől eltérő konkrét indokot nem hozott föl. A II. rendű terhelt védőinek felülvizsgálati indítványa A II. rendű terhelt védői azt állították, hogy védencük és az V. rendű terhelt között az elsőfokú eljárásban érdekellentét állt be. Ennek eljárásjogi következménye a két terhelt közös (ugyanazon) védőjének a kötelező kizárása, s ha az elmarad, a védő nem létezőnek tekintendő. A védő jelenléte a tárgyaláson kötelező volt, mert a II. rendű és az V. rendű terheltnek felrótt legsúlyosabb minősített csalás bűntette két évtől nyolc évig terjedő, azaz öt évet elérő, sőt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő [Be. 46. §
2. a)pont]. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §-a

(1)bekezdésének II.d) pontja szerint pedig hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást maga után vonó ún. feltétlen (más megjelöléssel: abszolút) eljárási szabálysértés, ha a tárgyalás olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. A büntetőeljárási törvény engedélyével egyfelől egy terhelt érdekében több védő is eljárhat [Be. 44. §

(2)bekezdés

1. mondat], másfelől több terhelt érdekében ugyanaz a védő is eljárhat azzal, hogy erre csak akkor van lehetőség, amennyiben a terheltek érdekei nem ellentétesek [Be.
2. §

(4)bekezdés]. A Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatta be az ítélkezési gyakorlatot (EBH 2004.1114., BH 2009.200.). A terheltek legalapvetőbb érdeke a velük szemben emelt váddal szembeni hatékony védekezés biztosítottsága, személyesen vagy védő útján [Be. 5. §

(3)bekezdés

1. mondat]. A terheltek érdekei azonban nem feltétlenül esnek egybe, a legkülönfélébb okokból ellentétesek lehetnek, s az ellentét fakadhat például a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés vagy ezek egyvelege), a felrótt elkövetésbeli szerepből (tettes, felbujtó, bűnsegéd) és az ellenük folytatott eljárással kapcsolatos más okból, de származhat eljáráson kívüli okokból is. A büntetőeljárási törvény csak az adott eljárásból fakadó ellentéteknek tulajdonít jelentőséget. Az ellentéteket a terheltek vallomásai juttatják kifejezésre. Az ellentétek a kihatásuk függvényében lehetnek több vagy kevesebb jelentőséggel bírók, avagy egyenesen közömbösek is. Amennyiben a terheltek vallomásaiban megjelenő ellentét gyengíti az egyik vagy éppen valamennyi érintett terhelt védekezésének a hatékonyságát, az már olyan súlyú, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy védelmüket ugyanaz a védő láthassa el. A terheltek ellentétes érdeke esetén közös (ugyanazon) védő a Be.
2. §-ának

(4)bekezdésére figyelemmel eleve el sem járhat, ha pedig a terheltek érdeke az eljárás menetében válik ellentétessé, a bíróság hivatalból köteles határozni (BH 2004.456.) a Be. 45. §

(1)bekezdése c) pontjának

1. fordulatának megfelelően a közös (ugyanazon) védő kizárásáról, merthogy érdeke a terheltek érdekellentéte következtében a terheltek érdekével ellentétessé alakul. A Kúria maradéktalanul egyetértett a Legfőbb Ügyészség kimutatásával, miszerint a II. rendű és az V. rendű terheltek között releváns érdekellentét nem alakult ki, s ezáltal a II. rendű terhelt védőinek felülvizsgálati indítványa nem bizonyult megalapozottnak. A bemutatottak folyományaként a Kúria - a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata szerint tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulatának megfelelő összetételben eljárva - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot - a Be.
3. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
4. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné