Bfv.529/2012/10 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont], lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont III. fordulat] és személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §

(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, - D. A. III. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont] és lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont III. fordulat] miatt halmazati büntetésül 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte; - Sz. J. L. II. rendű terheltet pedig az ellene testi sértés bűntette [Btk. 170. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés I. fordulat] és bűnpártolás bűntette [Btk. 244. §

(1)bekezdés a) pont és

(3)bekezdés IX. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt és védője tudomásul vette. A mindhárom terhelt terhére bejelentett ügyészi, továbbá az I. rendű és a III. rendű terhelt, valamint védőik fellebbezése alapján eljárt Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. október 21. napján kihirdetett Bf.II.190/2011/17. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy - a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében [Btk. 244. §

(1)bekezdés b) pont és

(3)bekezdés

1. a)pont], ezért őt 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, egyebekben az helybenhagyta. elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében Az elsőfokú bíróság által megállapított, majd a másodfokú bíróság által mindössze a sértett életkorával kiegészített, s ezzel a felülbírálatban már irányadónak vett tényállás - az emberölésre vonatkozó 1/
2. a)pontjának - lényege a következő: A III. rendű terhelt - miután üzleti kapcsolata megromlott az őt az üzletből kiszorítani igyekvő, személyében két alkalommal tettlegességgel is megalázó sértettel - a fiával, az I. rendű terhelttel elhatározta a sértett megölését. Az I. rendű és a III. rendű terhelt az ölést hosszabb idővel és részletekbe menő pontossággal előre kitervelte, s ennek megfelelően: az I. rendű terhelt két pisztolyt szerzett be, a III. rendű terhelt a majdani kapcsolattartásukhoz mobiltelefonokat vásárolt, a valós szándékuk feltárása nélkül a sértett mozgásának megfigyelésével más személyt bízott meg és fizikai közreműködésre kérte a II. rendű terheltet, további más személytől gépjárművet kért kölcsön, az I. rendű terhelt magát más személynek kiadva a sértettet 2008. november 6-án sikertelenül találkozóra invitálta, a III. rendű terhelt kiszemelte az elkövetés újabb helyszínét, de 2008. november 11-én a sértett feltartóztatása sikertelen maradt, végül 2008. november 12-én a sértett mozgását az I. rendű és a III. rendű terhelt figyelemmel kísérte, a III. rendű terhelt mobiltelefonon jelezte az I. rendű terheltnek a sértett érkezését, az I. rendű terhelt az érkező sértettet a személygépkocsira hajított kavicsokkal az úton megállásra bírta, és az ezt sérelmezni kiszálló, aztán menekülni igyekvő sértettet az egyik pisztolyból leadott négy célzott lövéssel megölte, a sértett holttestét az út menti rejtekhelyéről előjött II. rendű terhelttel együtt az út menti meredélyen legurították. A Kúria, mint harmadfokú bíróság a 2012. március 20. napján kihirdetett Bhar.III.163/2012/3. számú ítéletével a másodfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült meghatározott összegű bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. rendű terhelt és a védője, továbbá a III. rendű terhelt és a védője együttesen nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítvány a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.c) pontjában megjelölt eljárási szabálysértésre hivatkozva, törvényes vád hiánya miatt, a támadott határozat hatályon kívül helyezését célozta. Az indítvány indokai szerint - az ügyészség az emberölés kapcsán a III. rendű terhelttel szemben a nyomozást megszüntette, ami ellen panasszal az arra jogosultak nem éltek, majd vádiratában a III. rendű terhelt terhére csak lőfegyverrel visszaélés miatt emelt vádat, - ehhez képest vádkiterjesztés elrendelése, az emberölés vonatkozásában a vádemelés és a feltétele volt a nyomozás folytatásának - a nyomozási bíró a III. rendű terhelttel szemben el is rendelte emberölés miatt a nyomozás folytatását, de nyomozati cselekmény nem történt, - ugyanakkor a tárgyaló ügyész nem a folytatni rendelt nyomozás eredményeként, hanem a tárgyaláson lefolytatott bizonyításra alapozva, a vádbelitől eltérő tényállás megállapítását indítványozva a vádat módosította: - a vád megváltoztatásával az I. rendű terheltet immár előre kitervelten elkövetett emberöléssel, - a vád kiterjesztésével pedig a III. rendű terheltet immár felbujtóként, előre kitervelten elkövetett emberöléssel is vádolta, - s kifejezetten is nyilatkozott arról, hogy a nyomozás tovább nem folyt, a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bizonyítási eljárás során újraértékelte, ami a vád módosításához vezetett. Az indítvány álláspontja, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el, és a vádat azért tekintette törvénytelennek, mert az ügyész nem volt jogosult a vád módosítására, ugyanis: a vád módosítását - a nyomozás folytatásának nyomozási bíró általi elrendelése ellenére - sem előzte meg további nyomozás, hanem azt a tárgyalás keretében felvett bizonyításra alapozta. Az indítvány szerint a nyomozás folytatásának elrendelése [Be. 191. §

(3)bek.] nem lehet puszta formalitás, amelynek egyetlen célja az utólagos vádemelés lehetővé tétele - ez sértené a jogbiztonságot, az eljárási garanciákat, a védelemhez, s ezzel összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való jogot. A Legfőbb Ügyészség a Bf.1306/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, s az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a törvényes vád követelménye nem a vádelőkészítés, hanem - annak következménye - a benyújtott vád alapján vizsgálandó. Az indítvány pedig a vádelőkészítési szakaszt kifogásolja. A Be.
2. §-ának

(3)bekezdése biztosítja annak a lehetőségét, hogy a nyomozás megszüntetése után a nyomozási bíró dönthessen a nyomozás folytatásáról. A nyomozás terjedelméről pedig az ügyésznek kell dönteni. Jelen ügyben viszontnyomozást nem kellett folytatni. A III. rendű terhelt védője észrevételében változatlan tartalommal fenntartotta. az indítványt A Kúria a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. Az I. rendű és a III. rendű terhelt indítványban foglaltakat fenntartva érvelt: közös - védője az - nem törvényes a vád, ha nyomozás nem előzi meg, a bizonyítás nem a bíróságon kezdődik, - a vád attól, hogy az ügyész nyújtja be, még nem lesz törvényes, a 14/

1. számú AB határozat határozza meg a váddal szemben támasztott követelményeket, - a III. rendű terheltet a bíróság előtti eljárás vége felé tett vádmódosítással megfosztották a védekezési jogától az emberölés vonatkozásában, mert annak addig nem volt a terheltje, nem tudott az addigi bizonyításra reagálni, pedig az kihathatott volna fiának, az I. rendű terheltnek a védekezésére is, - az ügyész a vádmódosításban nem jelölte meg a bizonyítékait, - az elsőfokú bíróság utolsó tárgyalási napján a tanács elnöke a terheltek utolsó szó jogán történt felszólalása után nyomban, tanácskozásra vissza sem vonulva kihirdette az írásba foglalt, aláírt ítéletet. A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartva kiemelte, hogy - a vád törvényes, megfelelt a Be.
2. §-a

(2)bekezdésében foglalt követelményeknek, - a nyomozási bíró elrendelte az eljárás folytatását. A védői álláspontra reagálva pedig jelezte, miszerint nem a bíróság előtt kezdődik a bizonyítás, de a bíróságnak is kell bizonyítást folytatnia. Az I. rendű terhelt szerint az ügyész törvénysértően járt el. A III. rendű terhelt szerint az emberölés nem volt előre kitervelt, a légpuskát pedig a hatályos törvény előtt engedéllyel vásárolta, azon átalakítást nem végzett. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálati ok a Be. 373. §

(1)bekezdés I. pontjának c) alpontja szerinti eljárási szabálysértés, és - miként a Be. 428. §-ának

(2)bekezdése folytán felülvizsgálatban is - feltétlen hatályon kívül helyezés mellett az eljárás megszüntetését eredményezi, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el. Előrebocsátja a Kúria, hogy az alapügyben a bíróság nem járt el törvényes vád hiányában, a felülvizsgálati indítvány álláspontja téves. A vádmódosítás - értelemszerűen - a megemelt, a benyújtott vád módosítását jelenti. Következésképpen, akivel szemben nem emeltek vádat, azzal szemben vádmódosításnak sem lehet helye. A vádmódosítás a vádbeli tények és azok vád szerinti jogi minősítésének módosítását jelenti. A vádmódosítás gyűjtőfogalom, jelenti a vád megváltoztatását és a vád kiterjesztését. A Be. vádmódosítás című 310. §

(1)bekezdése szerint, ha az ügyész a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, akkor a vádat megváltoztatja, - ha pedig úgy látja, hogy a vádlott az eredetileg vád tárgyává tett bűncselekmény mellett más bűncselekményben is bűnös, akkor a vádat kiterjeszti. A vád megváltoztatása és a vádkiterjesztés egyaránt érintheti a vádbeli tényeket és azok vád szerinti jogi minősítését. A vád megváltoztatása esetében azonban a vádbeli tény legfeljebb kisebb mértékben változhat, a tettazonosság kerete lényegében változatlan marad. Nem lép a vádban eredetileg leírt tényállás helyébe egészen más, új tényállás. A vád megváltoztatása tehát elsősorban az ügy jogi megítélésének, ezen belül a vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítésének megváltozását, megváltoztatását jelenti. A vád kiterjesztése esetében az eredeti vád tárgyához képest ténybeli nóvum, ténybeli többlet van, a tettazonosság keretei tágulnak. A vád kiterjesztése tehát további tények, és annak alapján további bűncselekmény felrovása. Vádkiterjesztés csak az eredeti vád fenntartása mellett lehetséges, különben nem lenne mit kiterjeszteni. Mivel a bíróságot az ügyész jogi indítványai nem kötik, csak a vád ténybelisége, így valójában jelentősége a vád kiterjesztésének van, ugyanis - a jogi minősítés a bírói értékelés körébe tartozik, tehát nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt a vádló jogi álláspontjától eltérően, ne egy, hanem több bűncselekménynek minősítse (alaki bűnhalmazat), - ha pedig az eredményhez (illetve súlyosabb eredményhez) kötött minősített eset megállapításának lehet helye, akkor a bíróság a tettazonosság körében maradva, vádmódosítás nélkül a súlyosabb eredményre kiterjedően is elbírálhatja a cselekményt [1/2007. BKv I.3.h) pont]. A Be. 310. §-ának

(1)bekezdése szerint a vádmódosításnak a vádemelés és a Be. 321. §-ának

(1)bekezdésében jelölt idő között lehet helye, ezenkívül további törvényi korlátja nincs. Minden vádmódosítás - értelemszerűen - a közvetlenül megelőző vádállapotra vonatkozik, s módosított vádat eredményez. Ehhez képest a törvényes vád - eljárás során végig érvényesülő követelménye nyilvánvalóan nem a vádmódosításon, hanem a módosított vádon kérhető számon. A Be. 2. §

(1)bekezdése szerint a bíróság ítélkezése során törvényes vád alapján jár el. A Be. 2. §

(2)bekezdése értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Következésképpen a törvényes vád követelménye nem a vádelőkészítés, hanem - annak következménye - a benyújtott vád alapján vizsgálandó. Így a vádemelésre jogosultság (alaki legitimáció) vizsgálata sem terjedhet ki a vádelőkészítési (nyomozási, vádemelési) szakasz vizsgálatára (Bfv.III.144/2011/8., EBH 2299. Bfv.III.615/2011/6.). A vád törvényességének feltételei olyannyira jelentősek, hogy a feltétlen hatályon kívül helyezési okok között szerepel a törvényes vád hiánya [Be. 373. §

(1)bekezdés I.c) pont]. Ámde ebből a szempontból az ügydöntő határozat a vizsgálandó, nem pedig az azt megelőző vádelőkészítési szakasz perrendszerűsége. A törvényes vád alaki feltételeként az vizsgálandó, hogy - a Be. alapján, figyelemmel a Be. 30. §

(2)bekezdésére is - a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörébe tartozik-e a vád szerinti bűncselekmény miatt a vádemelés [1/

1. BKv A/I/1/a) pont]. A vádemelésről az ügyész kizárólagosan dönt, aminek megnyilvánulása, hogy a bírósághoz benyújtja a vádiratot [Be.
2. §

(1)bek.]. A Be. 228. §

(5)bekezdése szerint a vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak. Ha törvényes vád követelménye kapcsán vizsgálandó lenne a vádelőkészítés, akkor a bíróság - hivatalból - felülbírálná az ügyész vádemelésről való döntését, amire viszont nincs törvényi lehetősége. Bíróság az ügyész vádemelésről való döntését nem bírálhatja felül, jogkörébe - a benyújtott vád eljárásra (alaki és tartalmi szempontból való) alkalmasságáról [Be. 267. §

(1)bek. j), k) pont; 309. §

(1)bek., 332. §

(1)bek. d) pont], - valamint magáról a vádról való döntés (Be.

1. §) tartozik. Utóbbiak körében lehet jelentősége a vádemelést megelőző szakasz esetleges hiányosságának. Egyébként ezzel egyező álláspontot rögzített a Pécsi Ítélőtábla a - más ügyben -
2. január 6-án hozott Fkhar.I.292/2010/
3. számú végzése. A kifejtettek megállapításaival: - összhangban állnak az Alkotmánybíróság „Az igazságszolgáltatásban való részvétel az alkotmányos kötelessége." [52/
4. (XI. 14.) AB II/1.1.; 3/
5. (II. 17.) AB hat. ind. IV/3.5.3.] ügyészség hat. ind. - „Az állam büntetőjogi igényének érvényesítésében az Alkotmány, a szervezeti törvények és a Be. a közvádlói jogkört az ügyészségre bízta, amelynek működéséért és működőképességéért az állam felel." [42/
6. (XI. 14.) AB hat. ind. V/2.2.; 72/
7. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/3.] - „A közvádlói jogkör részleteit tehát részben a Be. szabályozza. Ennek alaprendelkezését a Be.
8. §-a fogalmazza meg." [72/
9. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/3.] - „A legfőbb ügyész és az általa irányított ügyészség függetlenségének egyik összetevője az, hogy az Alkotmány
10. §

(2)bekezdése alapján - jogszabályban meghatározott esetben - az ügyészség joga és kötelezettsége a vádemelés és a vádképviselet. Az ügyészség közvádlói funkciójából következően a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről - a magánvád vagy a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve - kizárólag az ügyészség dönthet; ezt a döntését más szerv nem vizsgálhatja és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének megváltoztatására." [3/

1. (II. 17.) AB hat. ind. IV/3.5.3.; 62/
2. (XI. 23.) AB hat. ind. III/D/1.] - „Az Alkotmánnyal összhangban a büntetőeljárásról szóló törvény a közvádra üldözendő bűncselekmények miatti vádemelés tekintetében a döntés felelősségét kivételt nem tűrő módon az ügyészre ruházza. A vádemeléssel az ügyész azt juttatja kifejezésre, hogy a rendelkezésére bocsátott nyomozási iratok alapján milyen, a terhelt felelősségét megalapozó tényeket állapított meg és ezekkel kapcsolatban mi a jogi álláspontja." [14/
3. (III. 20.) AB hat. ind. III/3.2.; 72/
4. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/2.] - „Az, hogy a konkrét ügyben rendelkezésére álló tényeket, adatokat stb. az ügyész milyen módon értékeli, abból milyen következtetéseket von le, az ügyész szabad mérlegelési jogkörébe és szakmai felelősségébe tartozik." [3/
5. (II. 17.) AB hat. ind. IV/4.
6. pont] - „A Be. szabályai szerint a vádfunkcióból következő feladatok gyakorlása elválaszthatatlanul az ügyészhez tapad. … A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag az ügyész hivatásbeli felelőssége." [14/
7. (III. 20.) AB hat. ind. III/3.
8. pont] Kétségtelen, hogy az ügyész a Be.
9. §

(7)bekezdése szerint a Be.-ben meghatározott feltételek esetén, a 216. §

(1)bekezdés e) pontja értelmében pedig a 193. §

(1)bekezdése szerinti eljárási cselekmény (nyomozás elvégzését követő iratismertetés) megtörténte után emel vádat. E rendelkezések, valamint a Be. 28. §

(3)bekezdése, 164. §

(1)-

(2)bekezdése, 191. §

(3)bekezdése és 207. §

(2)bekezdése azonban a vád törvényessége szempontjából közömbösek. A vádemelés - Be. 28. §

(7)bekezdésében írt - feltételét értelemszerűen a törvényes vád Be. 2. §

(2)bekezdése szerinti követelménye adja, illetve annak teljesítése képezi. Ennek érdekében végeztet nyomozást, vagy nyomoz az ügyész [Be. 28. §

(3)bek.] és történik a tényállás felderítése [Be. 164. §

(1)-

(2)bek.]. A többi rendelkezés garanciális jelentőségű, azonban - amint a Be. 216. §

(1)és

(3)bekezdésében foglalt határidő túllépése - nincs kihatással a bíróság eljárásának alapját jelentő és kereteit meghatározó vád törvényességére [vö.: 62/

1. (XI. 23.) AB hat. ind. III/B/3.]. A vád egységes, miként magán a benyújtott vádon, úgy magán a módosított vádon kérhető számon, hogy a vád törvényes-e. Másként fogalmazva - ebből a szempontból - közömbös a vád emeléséhez és a vád módosításához vezető eljárás. A vád az eljárás következőképpen. menetében módosult, az iratokból kitűnően a A Tolna Megyei Főügyészség a Tolna Megyei Bírósághoz
2. május 29-én benyújtott M.I.B.1577/2008/62-I. számú vádiratával emelt vádat - az I. rendű terhelttel szemben emberölés bűntette [Btk.
3. §

(1)bekezdés], lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont III. fordulat] és személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §

(1)bekezdés], - a III. rendű terhelttel szemben pedig lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont III. fordulat] miatt. A Tolna Megyei Főügyészség a vádirathoz csatolta a

1. május 28án hozott M.I.B.1577/2008/62-VI. számú határozatát, miszerint az emberölés bűntette miatt a nyomozást a III. rendű terhelttel szemben azzal szüntette meg, hogy a bűncselekményt nem ő követte el [Be.
2. §

(1)bekezdés

1. c)pont I. fordulat]. A Szekszárdi Városi Bíróság a 2010. október 11-én jogerős 2.Bny.231/2010/2. számú végzésével a III. rendű terhelttel szemben elrendelte emberölés bűntette miatt a nyomozás folytatását. Ezt követően a Tolna Megyei Főügyészség a 2010. október 18-án érkezett M.I.B.1577/2008/75-I. számú vádmódosítással a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a vádirat emberölésre vonatkozó 1/
2. a)pontjabeli tényállást - többlet ténybeliséget felróva - módosította, és annak alapján: - az I. rendű terheltet az emberölés vádiratbeli alapesetével szemben előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettével [Btk. 166. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont] vádolta, ami a vád megváltoztatása, - a III. rendű terheltet az emberölést még fel nem rovó vádirattal szemben felbujtóként, előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettével [Btk. 166. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont] vádolta, s egyebekben fenntartotta. a vádiratban foglaltakat változatlan tartalommal A vádmódosítás a beérkezés napján kiadásra került, azt a terheltek és a védők átvették (

1. október 19-20.), majd a tárgyaló ügyész a vádmódosítást a
2. november 26-án tartott következő tárgyaláson szóban is közölte. Az elsőfokú bíróság ezután tárgyalást tartott
3. január 21-én, majd a tárgyaló ügyész a
4. március 4-én tartott tárgyaláson vádbeszédében végül arra tett indítványt, hogy a bíróság - az I. rendű terhelt cselekvőségét előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés bűntetteként [Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont], - a III. rendű terhelt cselekvőségét pedig felbujtóként, előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének [Btk. 166. §

(1)és

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont] minősítse. A kifejtettek értelmében a benyújtott vádirat és a módosított vád alaki legitimációja kétségtelen, tartalma pedig - egyébként senki által nem vitatottan - eleget tesz az alanyi, tárgyi és büntetőjogi meghatározottság, valamint személyre konkretizáltság törvényi követelményének. Ezzel szemben az indítvány a Be. 2. §-ának

(2)bekezdése szerinti törvényi feltételek tartalmát nem csupán kitágító, hanem e feltételek körét túllépő értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a vád alaki szempontból nem törvényes, mivel a vádló (az ügyész) esetében nem teljesült a vádmódosításra, vádkiterjesztésre jogosítottság. Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy a büntetőeljárásban eljáró hatóságok határozatai közül kétségtelenül a bíróság ügydöntő határozataihoz fűződik olyan jogerőhatás, melynek feloldása csak kivételesen, rendkívüli jogorvoslattal lehetséges. A nyomozóhatóság, illetve az ügyész ügydöntő - így nyomozást megszüntető - határozata nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassa. Ugyanakkor ezáltal nyilvánvalóan nem üresíthető ki eljárással érintett számára garanciát biztosító rendelkezés. Mindemellett a Kúria rámutat a következőkre. A törvényes vád fogalmát meghatározó Be. 2. §

(2)bekezdése egyebek mellett - tartalmazza a „vád" és a „bírósághoz intézett indítvány" kitételeket is. Az ügyész a vádat elsődlegesen vádiratba foglalja, a Be. 217-

1. §-beli követelmények megtartásával. A bíróság elé állítás (Be. XXIV. Fejezet) esetén a vádat szóban terjeszti elő [Be.
2. §

(2)bekezdés], a vád írásba foglalását kizárólag a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 67. §-ának

(2)bekezdése rendeli el, s feljegyzésnek nevezi. A bíróság eljárását megindító, s ilyen értelemben elsődleges vád értelemszerűen a vádelőkészítési szakasz keretében beszerzett bizonyítékokon nyugszik. A bíróság előtti eljárásban folyó bizonyítás azonban érdemben alakíthatja a közvádló álláspontját, amit joghatályosan a vád módosításával (vád megváltoztatása, vád kiterjesztése) képezhet le. A vád első - az ügyész által annak is nevezett - módosításával az I. rendű terhelt esetében a vád megváltoztatása, míg a III. rendű terhelt esetében a vád kiterjesztése, a vád második - az ügyész által annak nem nevezett - módosításával pedig mindkét terhelt esetében egyaránt a vád megváltoztatása történt. A vád törvényességének legális fogalma a vád módosításának (közelebbről kiterjesztésének) feltételeként nem követeli meg a korábban megszüntetett nyomozás folytatásának az elrendelését, sőt még az sem előfeltétele, hogy az adott cselekmény miatt egyáltalán folyjék nyomozás. A vád módosítása mégsem lehet parttalan, annak a Be. 310. §-a

(1)bekezdésének parancsoló szabálya miatt az elsődlegesen vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények körén belül kell maradnia. Azonban az ezen körből való kilépés következménye sem a módosított vád törvényességének megkérdőjelezésével vonható le. A vád törvényessége nem kevesebb, mint amit a Be. 2. §-ának

(2)bekezdése megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. §

(3)bekezdés] olyan minimuma, amelynek teljesülése mellett akkor is törvényes a vád, ha nem áll mögötte a törvény egyéb szabályait maradéktalanul betartó eljárás, és/vagy akkor is, ha ad absurdum csakis contra legem beszerzett bizonyítékokat sorakoztat föl. A megemelt vád módosításához, illetőleg értelemszerűen kiterjesztéséhez nincs, és nem is lehet szükség egy korábban esetlegesen megszüntetett nyomozás folytatásának nyomozási bíró általi elrendelésére. A nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt látja el a bíróságra háruló feladatokat [Be. 12. §

(4)bekezdés, Be. 207. §

(1)bekezdés]. A Be. 191. §-ának

(3)bekezdése a Be. IX. Fejezetén belüli, azaz nyomozási szabályként írja elő, hogy ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal, illetve az ügyész, vagy a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették. A nyomozási bíró dönt az ügyész indítványára a nyomozás megszüntetését követően a nyomozás folytatásának elrendeléséről [Be. 207. §

(2)bekezdés c) pont]. A nyomozási bíró döntési jogköre a vádirat benyújtásáig áll fönn, azt követően mindennemű döntési jogkör a perbíróságot illeti. A vádirat benyújtását követően a nyomozási bíró eljárása is egyedül a különösen védett tanú vallomása kapcsán a Be. 268. §-ának

(3)-

(4)bekezdésében foglaltakra (ügyészi felhasználás esetén a jegyzőkönyv és a határozat megküldése, kérdés felmerülése esetén a tanú ismételt kihallgatása) korlátozódik. Az ügyész eleve olyan bűncselekmény miatt is emelhet vádat, amelyre folyt ugyan nyomozás, de az megszüntetésre került, és a nyomozás folytatásáról a nyomozási bíró nem rendelkezett. A vádemeléshez az eljárás előírt rendje szerint - szükséges ugyan, hogy a nyomozási bíró elrendelje a nyomozás folytatását, ám annak elmaradása a vád törvényességét önmagában nem érinti. A vádemelést követően az ügyész a vádat olyan bűncselekményre is kiterjesztheti, amelyre folyt ugyan nyomozás, de az megszüntetésre került és a nyomozás folytatásáról a vádemelés előtt a nyomozási bíró nem rendelkezett, netán el is utasította az arra irányuló indítványt. A nyomozási bíró döntésének beszerzése - figyelemmel a vádemelés megtörténtére - eleve kizárt, és közel sem véletlenül ilyen utólagos jogkört a nyomozási bírónak a Be. kifejezett rendelkezéssel sem ad. A jelen ügyben a másodfokú bíróság tévesen utalt arra, hogy az emberölés vonatkozásában a III. rendű terhelttel szembeni „vádkiterjesztés, illetve vádemelés feltétele volt a nyomozás ismételt elrendelése" (ítélet

1. oldal
2. bekezdés). Ezt egyébként a felülvizsgálati indítvány is tévesen állítja. A másodfokú bíróság és a Legfőbb Ügyészség álláspontja abban már egyezett, hogy további nyomozati cselekmény hiányában nyomozati teendő (határidő-hosszabbítás, iratismertetés) nem volt, ugyanakkor szükség sem volt rá, mivel a vádmódosításhoz szükséges bizonyítékok a bíróság előtt folyó bizonyítási eljárásban beszerzésre kerültek. Ezzel a Kúria egyetért. A nyomozás folytatásának elrendelése a nyomozási bíró által a nyomozásra jogosultat valójában nem is kötelezte nyomozási cselekmény elvégzésére. A terheltek védője a nyilvános ülésen kifogásolta azt is, hogy a vádmódosítás nem jelölte meg a tényállás módosításának bizonyítékait. Ez sem a vád törvényességének a kérdése, ilyen esetben legfeljebb a vádirat hiányossága kerülhet szóba [vö. Be.
3. §

(2)bekezdés és Be. 217. §

(3)bekezdés i) pont], ami a nem törvényes vád esetével szemben, az ügyész megkeresésével pótoltatható [Be. 268. §

(1)bekezdés, 275. §

(1)bekezdés, 309. §

(1)bekezdés]. Az ügyésznek a vádiratban különben sem a bizonyítékokat, hanem ezek forrását, a bizonyítási eszközöket kell megjelölnie, amit az egyszerű bizonyíték-újraértékelés tárgytalanná is tett. A védő kifogásolta körülményeit. továbbá az Az iratokból kitűnően az határozathirdetésre történt. elsőfokú ítélet kihirdetésének utolsó tárgyalás elnapolása A Kúria észlelte, hogy az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke a

1. március 4-én tartott tárgyaláson (
2. tjkv.) a vád ismételt - módosítása ellenére az ügyészt, az I. rendű terheltet és védőjét, a III. rendű terheltet és védőjét a tárgyalás esetleges elnapolása felől kifejezetten nem nyilatkoztatta, és az elsőfokú bíróság a tárgyalást folytatta. A vád megváltoztatásában álló módosítás tartalmi kérdés, nem attól függ, hogy az adott cselekmény eltérő minősítésének indítványozását az ügyész vádmódosításnak nevezi-e meg. Amennyiben az ügyész arra tesz indítványt, hogy a bíróság a terhelt bűnösségét, az addigi váddal szemben, más - értve alatta ugyanazon bűncselekmény eltérő minősítését is bűncselekményben mondja ki, az tartalmilag vádmódosítást jelent. A vád egyébként eleve indítvány a bíróság felé. A jelen ügyben a vád ismételt megváltoztatása történt, mert az ügyész a saját jogkörében úgy látta, hogy a vádlott más - mert ez alatt ugyanazon bűncselekmény eltérő minősítése is értendő bűncselekményben bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt. A vád megváltoztatásában álló vádmódosításra a Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésig, éspedig a vádbeszédben került sor. A Be. 310. §

(2)bekezdése kimondja, hogy a vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy - a védelem előkészítése érdekében - a vádlott, illetőleg a védő indítványozza. Vád kiterjesztése - és vádlott, védő együttes indítványa - esetén írja elő a Be. 310. §

(3)bekezdése a tárgyalás elnapolását. Indítványozás nem történt, mindazonáltal a Be. 310. §

(3)bekezdésének esetleges megszegése is legfeljebb a Be. 375. §

(1)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértés lenne, ami kívül esik a felülvizsgálat körén. A vád megváltoztatása esetén a tárgyalás el nem napolása pedig eljárási szabálysértésnek sem tekinthető (Bfv.III.232/2012/8.). Ekként a Kúria - miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. január
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ