← Magyarország

Bfv.247/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bűncselekmények bűnszervezetben történő elkövetésére tekintettel - a törvény kötelező rendelkezése folytán - az eljárt bíróságok törvényesen zárták ki a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.247/2017/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Dr. Kónya István, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. július
  3. Az ügy tárgya: adócsalás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): IV. rendű Első fok: Másodfok: Kecskeméti Törvényszék, 2.B.401/2011/418., ítélet, tárgyalás,
  4. október
  5. Szegedi Ítélőtábla, Bf.I.607/2015/60., ítélet, nyilvános ülés,
  6. április
  7. Az indítvány előterjesztője: a IV. rendű terhelt Az indítvány iránya: a IV. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben IV. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Törvényszék 2.B.401/2011/
  8. számú, illetve a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.607/2015/
  9. számú ítéletét IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A IV. rendű terheltet a Kecskeméti Törvényszék a
  10. október
  11. napján kihirdetett 2.B.401/2011/
  12. számú ítéletével 2 rendbeli bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [
  13. évi IV. törvény
  14. §

(1)és
(4)bekezdés], 9 rendbeli bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)és
(3)bekezdés], 2 rendbeli bűnszervezetben elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)és
(3)bekezdés], 2 rendbeli bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a) pont], 18 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)és
(2)bekezdés], 11 rendbeli adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)és
(2)bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás vétsége [1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdés], 4 rendbeli adócsalás vétsége [
  1. évi IV. törvény
  2. §
(1)bekezdés], 5 [2] rendbeli csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont], 1 rendbeli csalás vétsége [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)és
(2)bekezdés], 31 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (
  1. évi IV. törvény
  2. §) és 20 rendbeli magánokirathamisítás vétsége (
  3. évi IV. törvény
  4. §) miatt, valamennyi esetben, mint bűnsegédet, halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  5. április
  6. napján meghozott Bf.I.607/2015/
  7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a IV. rendű terhelttel szemben megállapított 9 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettét 8 rendbelinek, 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettét 5 rendbelinek, 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettéből 1 rendbelit kísérletnek, 11 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettét 15 rendbelinek, 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás vétségét 3 rendbelinek, 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettét 1 rendbelinek, 31 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét 41 rendbelinek és 20 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét 9 rendbelinek minősítette, míg 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás vétsége [
  8. évi IV. törvény
  9. §
(1)és
(2)bekezdés I. fordulat] miatt a bűnösség megállapítását mellőzte. A IV. rendű terhelt bűncselekményeinek megnevezéséből a bűnszervezetben elkövetettkénti megjelölést mellőzte, egyben a büntetést, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak. A IV. rendű terheltet továbbá 4 év könyvelő foglalkozástól eltiltásra is ítélte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet IV. rendű terhelttel szemben helybenhagyta. II. [3] [4] [5] [6] [7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben sérelmezte azt, hogy annak ellenére zárták ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, hogy a másodfokú bíróság mellőzte a bűncselekmények megnevezéséből a bűnszervezetben elkövetést. A különös visszaesői minőség pedig tévesen került megjelölésre vele szemben, mivel nem volt büntetve, nem visszaeső. Hivatkozott továbbá arra, hogy az ítélet indokolásában őt figyelmen kívül hagyták, a feltételes kedvezményből történő kizárása pedig indokolatlanul hosszú időre fosztja meg őt a családjától. Mindezekre tekintettel a törvény által biztosított kedvezmény megadását kérte. A Legfőbb Ügyészség BF.1397/2016/
  1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálati eljárásban nem vitathatók, ugyanakkor a bűnszervezetben történő elkövetés tényét az ítélőtábla megállapította, csupán a bűncselekmény megnevezésében mellőzte az arra történő utalást. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből a bíróság törvényesen zárta ki a IV. rendű terheltet. Emellett a IV. rendű terhelt a személyi részben, illetve a bűnösségi körülmények számbavételekor helyesen, büntetlen előéletűként szerepelt, míg a IV. rendű terhelt által kifogásolt mondat félreérthető, de a nyelvtani értelmezés szerint ott sem azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a IV. rendű terhelt különös visszaeső. Az első- és a másodfokú ítélet indokolásából a bíróság bizonyítékokat értékelő és mérlegelő tevékenysége nyomon követhető volt, így az is egyértelmű, hogy a bíróság milyen bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást, ekként az indítvány azon hivatkozása, mely szerint a IV. rendű terheltet az ítélet indokolásában figyelmen kívül hagyták, alaptalan. Végül a büntetés kiszabása körében az eljárt bíróságok valamennyi bűnösségi körülmény figyelembevételével a törvényes büntetési tételkereten belül szabtak ki büntetést a IV. rendű terhelttel szemben, amely törvényes minősítés mellett felülvizsgálati indítványban nem támadható. [8] Fentiekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a Be.
  2. §-a alapján, a Be.
  3. §
(1)bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen a megtámadott határozatokat - a IV. rendű terhelt tekintetében - hatályában tartsa fenn. III. [9] A Kúria a Be. 424. §
(1)bekezdés I. fordulata alapján tanácsülés tartott. [10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. [12] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §
(1)bekezdése alapján a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, mely tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye a Be. 419. §
(1)bekezdése és a Be. 388. §
(2)bekezdése értelmében. [13] A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont II. fordulata szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a büntetőjog más szabályainak megsértése folytán törvénysértő büntetést szabott ki. [14] A bűnszervezetben elkövetés megállapítását sérelmező terhelti kifogás a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okra vonatkozó, azonban a IV. rendű terhelt ehhez kapcsolódóan elsősorban nem a büntetéskiszabást, hanem a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárását vitatta. [15] Ennek kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság csupán a bűncselekmény megnevezéséből mellőzte a bűnszervezetben elkövetésre utalást és rendelte azt a megfelelő, büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéshez, magát a bűnszervezetben történt elkövetés tényét, ahogyan azt az elsőfokú bíróság megállapította a másodfokú bíróság helybenhagyta. Erről a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában (32-34. oldal) egyértelműen számot adott. [16] A bűnszervezet megállapításának törvényi feltételeit egyebekben az irányadó tényállás tartalmazta, annak megállapítása, s ehhez mérten a büntetéskiszabás szintén törvényes, így az indítvány e körben alaptalan. [17] A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §
(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. [18] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében arról van szó, hogy - egyrészt a helyes minősítéshez tartozó büntetés (intézkedés) képezi a büntetéskiszabás alapját, így amennyiben törvénysértő a minősítés, akkor mindig vizsgálandó, hogy helyes minősítés mellett mennyiben helytálló a kiszabott büntetés; - másrészt a büntetés (intézkedés) a büntetőjog más szabálya alapján, önmagában (minősítéstől függetlenül is) törvénysértő, ha sért valamely rá vonatkozó büntető anyagi jogi rendelkezést; ekként ha a kiszabott büntetés neme, mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. [19] Következésképpen - ellentétben a felülvizsgálati indítványban célzottakkal - határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem képezi a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálat tárgyát. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja kapcsán ugyanis a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem tekintendő a büntetés, avagy az intézkedés fogalma alá tartozónak. [20] Mindemellett az eljárt bíróságok a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből a IV. rendű terheltet az 1978. évi IV. törvény 47. §
(4)bekezdés d) pontja alapján törvényesen zárták ki. [21] A IV. rendű terhelt ugyancsak tévesen értelmezte a másodfokú bíróság határozatát, amikor azt kifogásolta, hogy különös visszaesőnek jelölte meg a büntetés kiszabásakor. [22] A hivatkozott rendelkezés ténylegesen az I. rendű terheltet jelölte meg különös visszaesőnek, míg a IV. rendű terhelt - és ezen rendelkezésben szereplő további terheltek esetében - semmilyen visszaesői minőséget nem állapított meg, ellenben a büntetést valamennyiük esetében, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben szabta ki. Egyebekben az első- és másodfokú ítélet is helyesen tartalmazta, hogy a IV. rendű terhelt büntetlen előéletű volt. [23] Megjegyzi a Kúria, hogy a visszaesésre vonatkozó megállapítás vagy annak hiánya önmagában felülvizsgálati okot szintén nem képez. [24] Az indítvány sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését [Be. 373. §
(1)bekezdés III. pont a) alpont]. [25] A Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja szerint az indokolási kötelezettség megsértése miatt felülvizsgálatnak van helye. A bíróság az indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Amennyiben a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége és ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést. [26] Jelen ügyben azonban ilyen eljárási szabálysértés nem történt. Az eljárt bíróságok a vád kereteihez igazodva, a bizonyítás eredményeként állapították meg a tényállást, a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték az alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályhoz vezető következtetéseket, álláspontjukat rögzítették. Így - szemben az indítványban foglaltakkal - eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek, a felülvizsgálati indítvány e tekintetben nyilvánvalóan alaptalan. [27] A felülvizsgálati indítvány hivatkozott továbbá a IV. rendű terhelt családos állapotára, két kiskorú gyermekére, mindezt azonban az eljárt bíróságok már értékelték a büntetés kiszabása körében. Egyebekben pedig a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben, az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Ekként anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket. E körben a felülvizsgálat kizárt. [28] Következésképpen a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be.
  1. §-a alapján hatályában fenntartotta. IV. [29] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
  2. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [30] A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
  1. július
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.