Bfv.599/2013/5 – Kúria

(1),

(2)bekezdés II. fordulat c) és d) pont,

(5)bekezdés], két rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. §

(1),

(2)bekezdés II. fordulat c) pont,

(4)bekezdés b/

1. pont] és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1),

(2)bekezdés II. fordulat c) és d) pont,

(4)bekezdés b/

1. pont]. Ezért halmazati büntetésül két év négy hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte, és 3000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben; rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről, a polgári jogi igényről és a bűnügyi költség viseléséről. A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt terhére a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontjára alapozva. Indítványában a BKv

1. számú, valamint a BKv
2. számú véleményekre, valamint eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a vagyonelkobzást a társtettesekkel szemben is az általa megszerzett vagyonra kell alkalmazni, és amennyiben a bíróság a polgári jogi igénynek helyt ad, azonban az csak a vagyongyarapodás egy részét meríti ki, - az egyéb törvényi feltételek mellett - a fennmaradó részre is vagyonelkobzást kell elrendelni. Ezért álláspontja szerint tévedett az eljárt bíróság, amikor a tényállás II/
3. pontjában írt bűncselekménnyel a terheltek által közösen megszerzett 44.370 Ft vagyonból a magánfélnek megítélt 30.000 forint kártérítést meghaladó 14.370 Ft összegre a vagyonelkobzást nem rendelte el. Az indítvány szerint a tényállás II/
4. pontjában írt cselekménnyel a terheltek összesen 60.000 Ft értékű vagyont szereztek meg közösen, ily módon a vagyonelkobzást ezen tényállási pont tekintetében 30.000-30.000 Ft erejéig kellett volna velük szemben elrendelni. Miután a II/
5. tényállási pont tekintetében a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére a vagyonelkobzásról nem rendelkezett, a II/
6. tényállási pont esetében pedig nem a bűncselekményből eredő teljes vagyonra rendelte el az intézkedést, indítványozta, hogy a Kúria a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával orvosolja a törvénysértést. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és indítványozta, hogy a Kúria maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot; az I. rendű terhelttel szemben a vagyonelkobzás összegét állapítsa meg 37.185 forintban, egyebekben a megtámadott határozatot tartsa hatályban (BF.1953/2012). A Kúria nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője az írásbeli indítványban foglaltakat változatlan tartalommal tartotta fenn, a védő álláspontja szerint pedig az ügyész helytállóan hivatkozott a törvénysértésre. A Kúria a megtámadott határozatot a Be.
7. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel bírálta felül. Emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is; ilyen eljárási szabálysértést azonban nem észlelt. A Be. 416. §

(1)bekezdés - indítványban felhívott - b) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvényértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Kúria az e pont alapján lefolytatott felülvizsgálat során az ügyészi indítványt megalapozottnak találta. Az 1978. évi IV. törvény 77/B. §

(1)bekezdés vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből ered. a) pontja szerint vagyonra, amely Az elsőfokú bíróság a terheltekkel szemben e szabály alapján vagyonelkobzást alkalmazott, annak mértékét 3.000-3.000 forintban állapítva meg. Az indokolásban csupán a vagyonelkobzás - előzőekben felhívott - jogszabályi alapjára utalt, arról azonban nem adott számot, hogy az intézkedés mértékének megállapításakor mire volt figyelemmel. A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható. Az irányadó tényállás II/

1. pontjában rögzítettek szerint a terheltek a sértettnek cselekményükkel összesen 60.000 forint, míg a magánfélnek a II/
2. pont szerinti cselekményükkel 44.370 forint kárt okoztak. E két indítvánnyal érintett tényállási pontban írt cselekményükkel a terheltek így bűnös úton összesen 104.370 forint értékű vagyonhoz jutottak; vagyonuk a bűncselekmény befejezésével ennyivel gyarapodott. A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elvonása. Főszabályként erre a vagyonra elrendelni. elért vagyongyarapodás kell a vagyonelkobzást Amennyiben pedig a vagyon már nem lelhető fel, a 77/C. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. A vagyonelkobzás alkalmazása kapcsán az, hogy mi lett a bűncselekmény elkövetését követően a sorsa a bűncselekménnyel szerzett vagyonnak, közömbös; az sem a megszerzett vagyon bűnös eredetén, sem annak elkövetéskori értékén nem változtat. Ezért a pénzben kifejezett vagyonelkobzás mértékénél is az elkövetés időpontjában bekövetkezett vagyongyarapodás a bűnös úton megszerzett vagyon elkövetéskori értéke - lesz az irányadó. Az adott ügyben az eltulajdonított vagyontárgyak már nem voltak fellelhetőek, így a terheltekkel szemben a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kellett elrendelni. Ilyenkor az előzőekben kifejtetteknek megfelelően a vagyonelkobzás mértéke a bűncselekménnyel megszerzett vagyontárgy elkövetéskori értékéhez igazodik és annak, hogy a vagyontárgyat a terhelt elajándékozta, megsemmisítette, vagy felélte, így vagyonából az kikerült, esetleg értékét el nem érő összegért értékesítette, a vagyonelkobzás mértékének meghatározásánál nincs jelentősége. Így az adott ügyben sem volt annak jelentősége, hogy a terheltek mennyiért értékesítették az ellopott tárgyakat. A 1978. évi IV. törvény 77/B. §

(5)bekezdés a) pontja azonban akként rendelkezik, hogy nem lehet elrendelni vagyonelkobzást arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál. A magánfél a büntetőeljárás során 30.000 forintra polgári jogi igényt terjesztett elő, amit a bíróság megítélt. Ahogy azt a Kúria Büntető Kollégiumának BKv

1. számú kollégiumi véleménye is kifejtette: e rendelkezésre figyelemmel nincs helye vagyonelkobzásnak, ha a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül; akkor azonban, ha a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - vagyonelkobzást kell elrendelni. Ennek megfelelően a terheltekkel szemben alkalmazandó vagyonelkobzás mértéke a megítélt polgári jogi igény összegével csökkentendő. Emellett - ahogy ezt a BKv.
2. és a BKv
3. véleményben is kifejtette a Kúria - olyankor, ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e; az intézkedés egyetemleges alkalmazásának nincs helye, azt a társtettesekkel szemben külön-külön kell alkalmazni arra vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során jutottak. a A terheltek által a tényállás II/
4. pontjában írt cselekménnyel szerzett vagyon kapcsán a megszerzett vagyon értéke, így a vagyongyarapodás és a vagyonelkobzás mértéke 60.000 forint volt. Miután olyan adat, amely szerint a bűnös úton megszerzett vagyon kapcsán a terheltek vagyongyarapodása nem volt azonos mértékű, nem merült fel, az I. r. terhelttel szemben helyesen a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzást 30.000 forintra kellett volna elrendelni. A tényállás II/
5. pontjában írt cselekménnyel pedig a terheltek 44.370 forint értékű vagyonhoz jutottak bűnös úton, és e cselekmény kapcsán is pénzösszegben kellett a vagyonelkobzás mértékét meghatározni. Azt azonban - az idézett jogszabályhely és a részletezett indokok alapján a megítélt polgári jogi igény összegével csökkenteni kellett, így a terheltekkel szemben összesen 14.370 forintra volt helye vagyonelkobzásnak. Miután azzal ellentétes adat, hogy a bűnös úton megszerzett vagyon kapcsán a terheltek vagyongyarapodása azonos mértékű volt, ebben az esetben sem merült fel, az I. rendű terhelttel szemben e cselekmény kapcsán 7.165 forintra kellett volna a vagyonelkobzást elrendelni. (Ezzel azonosan foglalt állást az ügy II. r. terheltjével szemben másodfokon folyamatban volt eljárásban a Tatabányai Törvényszék is a 2.Bf.252/2012/
6. számú ítéletében.) Miután törvénysértően döntött az eljárt bíróság, amikor az I. r. terheltet vagyonelkobzás címén csupán 3.000 forint megfizetésre kötelezte, a törvénysértő intézkedés kapcsán a megtámadott határozatot a Kúria a Be.
7. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és a vagyonelkobzás mértékét az I. r. terhelttel szemben 37.185 forintban állapította meg; egyebekben azonban azt hatályban tartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontján, valamint a 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, . Csák Zsolt s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy