A határozat elvi tartalma: Felbujtóként követi el a rablás bűntettét, aki arra bírja rá társait, hogy az idős, egyedül élő sértett nő lakásába hatoljanak be, majd száját fogják be, kötözzék meg, és hozzák el értéktárgyait, így az ekként eljárt tettesek részéről minőségi túllépés nem valósul meg. KÚRIA Bfv.I.1957/2015/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő április hó
- napján tartott v é g z é s t: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt K. Z. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/
- számú és a Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szombathelyi Városi Bíróság a
- december 5-én meghozott 3.Fk.540/2011/
- számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki - felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés c) pont]; - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. törvény
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pont]; - felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés]; - társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a),
- c)
- d)pont,
(6)bekezdés b) pont]; - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b/1. pont,
(2)bekezdés a), c), d) pont]; - felbujtóként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés II. fordulat
- c)és
- d)pont] és - bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés II. fordulat a),
- c)és
- d)pont]. Ezért halmazati büntetésül hét év hat hónap fegyházbüntetésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt Szombathelyi Törvényszék a 2013. október 29-én kelt 6.Fkf.72/2013/32. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, - az ellene felbujtóként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette, - a terhelt által elkövetett bűncselekményeket az alábbiak szerint minősítette: - felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés c),
- d)és
- g)pont], - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont II. fordulat], - társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés ba),
- bc)és
- bd)pont,
(5)bekezdés b) pont], - 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés ba),
- bc)és
- bd)pont,
(3)bekezdés ba) pont], - felbujtóként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- bc)és
- bd)pont], - bűnsegédként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés ba),
- bc)és
- bd)pont]. Ezt meghaladóan - bár helytelenül akként fogalmazott, hogy a terheltet e cselekmények miatt ismételten elítéli - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát változatlanul hagyta, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell a terheltnek letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, megváltoztatta a polgári jogi igényekre és az eljárási illetékre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet terheltre vonatkozó részében helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, tartalma alapján azonban a Be. 416.§
(1)bekezdés b) pontjára alapítottan. Indokai szerint ő nem rablásra, hanem lopásra bujtotta fel terhelttársait, és ő maga abban a tudatban volt, hogy társai lopási cselekményt hajtanak végre; a bíróságok azonban nem vizsgálták a felbujtáshoz kapcsolódó tudattartalmát, a társai minőségi túllépéssel valósították meg a rablás bűntettét, ezért tévesen állapították meg az eljárt bíróság lopás helyett rablás bűntettében a bűnösségét. Utalt arra is, hogy a rablási cselekmény kapcsán az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítékokat és helytelenül következtettek tényekre, a tényállás VI. pontjában írtakat terhelt- társai egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, az eljárás egyéb adataival alá nem támasztott vallomásaira alapították. Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hívta fel a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények között a Btk. 365.§
(3)bekezdésének
- c)és
- d)pontja mellett a
- g)pontját is; az utóbbi minősítő körülményt aggálytalanul megalapozó tényeket ugyanis az irányadó tényállás nem tartalmaz. Utalt arra, hogy e minősítő körülmény megállapítása szempontjából értelemszerűen - irányadó a rablás esetében is az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető jogegységi határozat 11. pontjában kifejtett azon álláspont, amely szerint az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad, és annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli. Megítélése szerint azonban az irányadó tényállás - bár idős, nyugdíjas, egyedülálló személyként jellemzi - egyáltalán nem tesz említést a sértett életkoráról, és a sértett mentális, illetőleg fizikai állapotára vonatkozó adatokat sem rögzít, így az irányadó tényállásból a sértett konkrét objektív (életkor) és szubjektív (testi - szellemi állapot) személyes jellemzőit nem lehet megállapítani, ezért - bár a két elkövető adott módon végrehajtott támadásával a tárgyi feltételek megvalósulni látszanak - nincs alap e minősítő körülmény felrovására. Ennek azonban álláspontja szerint az alkalmazott büntetésre nem volt kihatása, az törvényes, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta (Fk.BF.59/2016). A II. rendű terhelt az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében álláspontját fenntartotta. A már kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy az I. rendű terhelt ellentmondásos vallomásai kényszerítésre is utalnak, és miután a Legfőbb Ügyészség szerint sem minősíthető a rablási cselekmény elhárításra korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetettként, a vele szemben alkalmazott büntetés eltúlzott voltára és arra tekintettel, hogy az nem felel meg a belső arányosság követelményének sem, a rablás bűntette alóli felmentése mellett a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte. .-.-. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján tanácsülésen elbírálva a megtámadott a határozatokat a Be. 423. §
(4)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, valamint az
(5)bekezdésre figyelemmel a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül. Ilyen, a Be. 373. §
(1)bekezdésének I.
- b)és
- c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Az erre tekintettel megalapozott. benyújtott felülvizsgálati indítvány nem A Be. 423. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. A tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására. A felülvizsgálati indítványnak a tényállást és a bíróságok bizonyítékok mérlegelését támadó része a törvényben kizárt. A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás VI. pontja szerint Buze Ernő II. rendű terhelt arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, az I. rendű és a III. rendű terhelteket, hogy az ott lévő jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, és amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg. Az I. rendű és a III. rendű terheltek a sértett udvarára bemászva a házhoz mentek, ahova a nyitott ajtón keresztül bementek, és ott összetalálkoztak a sértettel, akit a III. rendű terhelt azonnal lefogott, befogta a száját, miközben az I. rendű terhelt a szobában pénz után kutatott. A sértett azonban ellenállt, megpróbált szabadulni és folyamatosan segítségért kiabált, ezért az I. rendű terhelt a a III. rendű terhelt segítségére sietett, megpróbálta befogni a sértett száját, aki beleharapott a terhelt ujjába és továbbra is segítségért kiabált. Ezért az I. rendű terhelt ököllel többször arcul ütötte, majd - miközben a III. rendű terhelt az ellenálló sértettel a földön dulakodott - átkutatta a konyhát, ahol az asztalfiókból eltulajdonította a sértett 50.000 forintját, majd a szobából a sértett mobiltelefonját. Visszatérve az előtérbe a még mindig a társával dulakodó, földön fekvő sértettet többször megütötte, majd a házból kiszaladva az I. rendű terhelt a bejárati ajtót kívülről azért, hogy a sértett ne tudjon utánuk menni, valamint segítséget hívni, bezárta, a kulcsot a zárban hagyta. A II. rendű terhelt a helyszín közelében várakozott, társai telefonhívására néhány perc után a kereszteződésbe érve fölvette őket, és a helyszínről eltávoztak. E tényállás alapján pedig egyértelmű, hogy a II. rendű terhelt nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésére, azaz személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték. Azaz a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel szemben az I. rendű és a III. rendű terheltek a II. rendű terhelt felbujtásának keretei között valósították meg a vagyon elleni cselekményt, a felbujtás ugyanis erőszak alkalmazására is kiterjedt, következésképpen a rábíráshoz képest a tettesek által megvalósított más, súlyosabb bűncselekmény megvalósítása, azaz minőségi túllépés fel sem merülhet. A felbujtáson túl a terhelt azzal, hogy társait a helyszínre-, majd onnan elszállította, kétségtelenül bűnsegélyt is nyújtott nekik. Ez azonban a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően a felbujtásba beleolvad. Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt: az irányadó tényállásból nem következik az, hogy a rablási cselekményt a terheltek felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követték el. Ezért törvénysértő a rablás Btk. 365. §
(3)bekezdés g) pontja szerint elkövetettkénti minősítése. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint azonban felülvizsgálatnak a törvénysértő minősítés miatt csak akkor van helye, ha az törvénysértő büntetést vagy intézkedést eredményezett. A csoportosan és bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettét - mely a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül a legsúlyosabb - mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 321. §
(3)bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 365. §
(3)bekezdése öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Erre figyelemmel a terhelttel szemben irányadó halmazati büntetés mindkét törvény szerint a halmazati büntetés szabályaira, az 1978. évi IV. törvény 85. §
(3)bekezdésére, illetve a Btk. 81. §
(3)bekezdésére figyelemmel - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. A Btk. 80. §
(2)bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásánál a középmérték az irányadó; ez a
(3)bekezdésre is figyelemmel a terhelt esetében tíz évi szabadságvesztés. A törvényes keretek közötti, a középmértéket el nem érő büntetés kiszabása során nyilvánvalóan nem volt jelentősége a további minősítő körülménynek. Erre is tekintettel a terhelttel szemben kiszabott hét év hat hónap szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető törvénysértőnek, így annak megváltoztatására a felülvizsgálatban nincs lehetőség. Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- április
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő