A határozat elvi tartalma: Részben törvényben kizárt, részben alaptalan felülvizsgálati indítvány elbírálása és a megtámadott határozatok hatályában fenntartása. KÚRIA Bfv.I.1764/2017/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő június hó
- napján tartott v é g z é s t: A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának 42(II.)Kb.1222/2013/
- számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.9/2015/
- számú ítéletét I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
- november
- napján kihirdetett 42(II.)Kb.1222/2013/
- számú ítéletével az alezredes I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki befolyással üzérkedés bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pont], ezért halmazati büntetésül három év nyolc hónap börtönbüntetésre, négyszáz napi tétel, napi tételenként 20.000 forint pénzbüntetésre, öt évre a jogászi foglalkozástól eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, és az összesen nyolcmillió forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Emellett rendelkezett a járulékos kérdésekről. A kétirányú fellebbezések alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2016. február 3. napján meghozott 6.Kbf.9/2015/6. számú ítéletével az első fokú határozatot I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, megállapította, hogy a korrupciós bűncselekmény helyesen a Btk. 299. §
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint minősül, a foglalkozástól eltiltás kiszabását mellőzte és a pénzbüntetés napi tételének összegét 2.000, a pénzbüntetés teljes összegét 800.000 forintra enyhítette, az eljárás során lefoglalt ezer forintra vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az első fokú határozatot I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen korábban a terhelt védője is előterjesztett felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. §
(1)bekezdésének
- a)és
- c)pontjára hivatkozva. Ebben egyrészt kifejtette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség vádirata nem felelt meg törvényes vád Be. szerinti és a Kúria gyakorlatában megkövetelt fogalmi elemeinek, mert nem tartalmazta még csak említés szintjén sem - a vád tárgyává tett befolyással üzérkedés bűntettének tárgyi ismérveit: a hivatalos személyt, annak jogellenes befolyásolását, erre hivatkozással az előny kérését, illetve a megvesztegetést, és a tárgyi oldal szükségszerű elemeinek hiánya miatt nem lehet alapos következtetést levonni az alanyi oldal szükséges elemeire sem. Ezért megítélése szerint az eljárt bíróságok a megtámadott határozatokat törvényes vád hiányában, a Be. 373. §
(1)bekezdés I. c) pontja szerinti eljárási szabálysértéssel hozták meg. A Be. 416. §
(1)bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogi törvénysértést pedig abban látta, hogy mivel az első fokú ítélet a történeti tényállást lényegében a vádirati tényállással egyezően állapította meg, szükségképpen azokban a hibákban szenved, amelyekben a vád, ennélfogva az ítéletben leírt tényállás nem alkalmas a befolyással üzérkedés bűntettének megállapítására. Hivatkozott továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére is, elsősorban T.
- tanú - szerinte ellentmondásos - vallomásának elfogadását sérelmezve, de hivatkozott arra is, miszerint nem folyt bizonyítás arra, hogy az I. rendű terhelt katonai ügyésznek adta volna ki magát a büntetés-végrehajtási intézetben, és arra sem, hogy katonai ülnöki minőségében lépett volna be a törvényszék épületébe. Emellett kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok a terhelt védekezésében előadott tények lehetőségét nem zárták ki, határozatukban mégis iratellenesen indokoltak. Sérelmezte továbbá, hogy ugyan a másodfokú ítélet is tényszerűen tartalmazza, miszerint ellentmondás van rendelkező része és indokolása között, azonban az ítélőtábla nem vonta le. az első fokú ítélet ennek következményeit Kérdésesnek ítélte a terhelt közokirat-hamisítás bűntettében történő marasztalását arra hivatkozva, hogy az eljárt bíróságok nem zárták ki védence védekezésének helytálóságát, és nem volt kétséget kizáróan bizonyítva, hogy a terhelt milyen tartalmú iratot készített. Végezetül kifogásolta azt is, hogy T.
- tanúkénti kihallgatása nem felelt meg az eljárási törvény előírásainak, mert a bíróság megsértette a tanú mentességi jogára történő figyelmeztetésre vonatkozó törvényi előírásokat, az önvádra kötelezés tilalmát, és az eljárt bíróságok nem adták kellő indokát annak, hogy mindezek ellenére a tanú vallomását miért vették figyelembe. E felülvizsgálati indítványt a Kúria részben a törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta, és a
- október
- napján kelt Bfv.I.520/2016/
- számú végzésében a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. A jelen ügyben pedig az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, azt a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- c)pontjára alapítva. Abban arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozatok felülvizsgálati indítványra is okot adó eljárási szabálysértéssel születtek, mivel az alapeljárást törvénytelen vád alapján folytatták le, emellett a határozatokban olyan lényeges ténybeli hibák is megállapíthatók, amelyeket az általa felhozott bizonyítékok cáfolnak, az alapügyben eljárt bíróságok határozataiban jogszerűtlen, logikátlan és önellentmondó indokok találhatók, kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket értékeltek a terhére, emellett a másodfokon eljárt ítélőtábla megsértette indokolási kötelezettségét is. Sérelmezte azt is, hogy az ítélőtábla másodfokú határozatot hozó katonai tanácsában ugyanaz a három bíró járt el, aki a vádelőkészítés során az előzetes letartóztatása kapcsán hozott határozatot felülbírálta. A felülvizsgálati indítványt a Legfőbb Ügyészség törvényben kizártnak találta, arra hivatkozva, hogy az abban a törvényes vád hiánya, illetve az indokolási kötelezettség megsértése kapcsán kifejtettek azonos tartalmúak az ügyben a korábban a terhelt védője által előterjesztett indítvánnyal, a bűnösség vitatása pedig lényegében az irányadó tényállás támadása. Alaptalannak találta a másodfokon eljárt bírák kizártságával kapcsolatos érveket is, arra utalva, hogy az adott bírák az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának meghozatala előtt jártak el a nyomozási bíró határozatának felülbírálatában, és az ügy is annak meghozatala előtt indult. Ezért az indítvány elutasítására tett indítványt (BF.148/2018.). A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. §
(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 423. §
(4)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett a 423. §
(5)bekezdése alapján vizsgálta a 416. §
(1)bekezdésében megjelölt és a terhelt által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. Az indítvány alapján a felülvizsgálat részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a Be. 416.
(1)bekezdésében tételesen meghatározott okok alapján van lehetőség, ezen belül az
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerinti büntető anyagi jogi szabálysértések, avagy a
- c)pontja szerinti eljárási szabálysértések miatt. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható. Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapul vételével bírálható el. Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. Így nem vizsgálható sem a terhelt, sem a tanúk szavahihetősége, és az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás során milyen esetleges eljárási hibát vétettek, mint ahogyan az sem, hogy a védelmi bizonyítási indítványok elutasítása helyénvaló volt-e. Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. Az indítványban hivatkozni sem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre. I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában bűnösségének megállapítását vitatva ténylegesen az eljárt bíróságok által felhasznált bizonyítékok helytállóságát, az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és ezen keresztül a tényállást támadta, ami a törvényi tilalomból adódóan nem vezethetett eredményre. A Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel a törvényes vád hiánya és az indokolási kötelezettség elmulasztása felülvizsgálati ok. Azonban a terhelt által ennek kapcsán kifejtettek megegyeztek a védője által az ügyben korábban felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel. lényegében benyújtott A Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel az ugyanabban az ügyben a korábbival azonos tartalommal előterjesztett indítvány a törvényben kizárt, és a Kúria a 421. §
(3)bekezdése alapján az ilyen indítvány elutasítására vonatkozó határozat meghozatalát is mellőzheti. Így az indítvány ezen részével a Kúria érdemben nem foglalkozott. Nem helytálló az a terhelti kifogás, amely szerint a másodfokú határozat meghozatalában kizárt bírók vettek részt. Az Alkotmánybíróság 21/
- (XI.30.) számú döntésében megfogalmazott előírás, azaz az, hogy nem vehet részt a büntetőügy elintézésében az a bíró, aki korábban a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés elbírálásában részt vett, csupán a határozat meghozatalát követően indult büntetőeljárásokban valósít meg felülvizsgálati okot ( BH 2017.362.). Így ez az adott ügyben meghozott határozatokra nem irányadó. Ezért a Kúria a felülvizsgálat indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta, és a megtámadott határozatokat a Be.
- § alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. A Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,
- június
- Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bírósági ügyintéző