Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.258/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Fischer Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Böde Tamás ügyvéd által képviselt I. rendű és a ... Válságkezelő és Felszámoló Zártkörűen Működő Részvénytársaság által képviselt ... „f.a.” II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján kelt 6.G.40.963/2006/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
- november 21-én az I. rendű alperes bérbeadóként, a felperes bérbevevőként kötött szerződést a ... frsz.-ú ... személygépkocsira, a szerződés lejárataként
- december 21-ét, a felperest terhelő bérleti díj összegét 6.855.048 forint + ÁFA összegben határozták meg. A szerződés III/3.a. pontjában az I. rendű alperes - a III/3.d. pontban foglalt ellentételezés mellett - a gépjárművel kapcsolatos jótállási és kellékszavatossági kötelezettségét kizárta, ezen jogok érvényesítésével a felperest felruházta; a III/3.b. pontban a felperesre engedményezte a gépjármű korábbi tulajdonosával szemben fennálló, őt illető jótállási szavatossági és egyéb tulajdonosi jogokból fakadó követeléseit, a kezesi felelőssége kizárásával, a III/3.c. pontban foglaltakból következően ezen jogok gyakorlását a felperes kötelezettségévé is tette. A szerződés megszűnését az V. fejezetben szabályozták, az V.
- pontban megszűnési okként a határozott idő elteltét megjelölve azzal, hogy a gépjármű a szerződés tartama alatt a bérbeadó tulajdonát képezi, ha a határozott idő eltelt, a felperes az I. rendű alperessel szembeni fizetési kötelezettségének köteles maradéktalanul eleget tenni, a lezáró megállapodást aláírni és a gépjárművet a szerződésben megállapított állapotban visszaszolgáltatni; amennyiben ezen kötelezettségének 24 órán belül nem tesz eleget, úgy késedelmi kötbér megfizetése és kárfelelősség terheli. A szerződés
- pontjában a felperes felmondási és elállási jogát kizárták. A szerződéskötés során az I. rendű alperes képviseletében - mint márkakereskedő - a II. rendű alperes járt el. A fenti bérleti szerződés az alperesek között
- november 21-én kelt visszavásárlási megállapodás mellékletét képezte, melynek
- pontjában a szerződő felek rögzítették, hogy a perbeli gépjárművet az I. rendű alperes a II. rendű alperestől kizárólag abból a célból vásárolta meg, hogy azt a bérleti szerződéssel harmadik személynek bérbe adja. A II. rendű alperes vállalta, hogy a Ptk. szerinti jog és kellékszavatosság a bérbevevővel szemben terheli. A szerződés
- pontjában a II. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az I. rendű alperes egyoldalú értesítő nyilatkozatát követően a gépjárművet visszavásárolja; a 4.a. pont szerint a bérleti szerződés megszűnésekor, ha az a határozott időtartam elteltével szűnik meg úgy, hogy a bérbevevő a szerződéses kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a 4.b. pont szerint, ha a bérleti szerződés közös megegyezéssel szűnik meg, és a bérbevevő a szerződéses kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Rögzítették továbbá, hogy a visszavásárlási megállapodás hatálybalépéséről, a bérleti szerződés 4.a., 4.b. pont szerinti megszűnéséről a felperes értesíti a II. rendű alperest, aki az értesítéstől számított 5 banki napon belül, egy összegben tartozik a visszavásárlási árat megfizetni, mely a 4.a. pont esetén 892.320 forint + ÁFA. A szerződés
- pontja szerint az a bérleti szerződést lezáró megállapodás aláírásával lép hatályba, és az aláírástól számított 5 évig kötelezi a feleket. A felperes és a II. rendű alperes
- november 24-én a bérleti idő lejártát követő 6 hónapig érvényes megállapodást kötött, melyben - utalva arra, hogy a II. rendű alperes a tulajdonjog ismételt megszerzése után adásvételi szerződés keretében harmadik személynek értékesíti a perbeli gépjárművet - a II. rendű alperes vállalta, hogy az adásvétel megkötését követően a gépkocsi forgalmi engedélyét a felperes által megjelölt harmadik személy nevére átírattatja 16.000 forint + ÁFA lebonyolítási díj megfizetése ellenében. Rögzítették továbbá, hogy a megállapodás az I. rendű felperes bérleti szerződéséhez kapcsolódik, mely szerint a gépjármű ára a felek által megállapított 892.320 forint + ÁFA. A bérleti szerződés megkötését követően a gépjármű többször meghibásodott;
- november 11-én elszakadt a vezérműszíj, a II. rendű alpereshez
- november 12-én beszállított üzemképtelen szavatossági joga alapján kérte. gépjármű javítását a felperes A felperes - hivatkozva a korábbi meghibásodásokra, valamint arra, hogy a vezérműszíj javítása 15 napon belül nem történt meg - a II. rendű alpereshez intézett,
- január 22-én kelt levelében a teljesítéshez fűződő érdekmúlásra alapítottan a szerződés megkötésének napjára visszamenő hatállyal elállt az adásvételi szerződéstől, nyilatkozattétele alapjaként a szavatossági jogok I. rendű alperes általi engedményezésére hivatkozott. A II. rendű alperes
- január 30-án kelt levelében közölte, hogy jogviszony a felperes és az I. rendű alperes között jött létre, így az elállást a bérbeadóval kell közölni. Utalt továbbá arra, hogy a motorjavításnak csak a 65 %-át vállalta szavatossági alapon, a további hibák kijavítási költségének kifizetése ellenében a gépjármű átvehető.
- november 21-én a felperes értesítette a II. rendű alperest, hogy a perbeli gépjárműre - melyre a II. rendű alperes visszavásárlási kötelezettséget vállalt kötött bérleti szerződés
- december 21-én lejár.
- december 15-én kelt okirat szerint az I. rendű alperes és a felperes - akinek a képviseletében ... járt el - megállapodást kötött a bérleti szerződés lezárásáról azzal, hogy a bérbevevő a teljes tartozását maradéktalanul kiegyenlítette. Ugyanezen napon, ugyanezen felek közötti átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint a gépjármű hiánytalan átadása is megtörtént, és rögzítést nyert, hogy egymással szemben további követelésük nincs. A fenti napon az I. rendű alperes a perbeli gépjármű bruttó 1.115.400 forintos vételáráról
- december 22-i fizetési határidejű számlát állított ki a II. rendű alperes felé, aki azt határidőben kiegyenlítette.
- december 15-én az alperesek között is átadás-átvételi jegyzőkönyv jött létre a perbeli gépjárműre vonatkozóan, utalva többek között arra, hogy a visszavásárlási szerződéssel kapcsolatban egymással elszámoltak. Az I. rendű alperes az okmányirodához intézett,
- december 15-i nyilatkozataiban egyfelől kérte a felperes üzembentartói jogosultságának törlését, másfelől hozzájárult ahhoz, hogy a II. rendű alperes nevére a tulajdonjog átírásra kerüljön. A felperes
- február 13-án terjesztett elő keresetet a II. rendű alperessel szemben, elállása folytán vételár és kártérítés megfizetése iránt. A II. rendű alperes elévülési kifogását elfogadva a Budai Központi Kerületi Bíróság
- július
- napján kelt 10.P/G.XI.20.524/2003/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, a Fővárosi Bíróság
- május
- napján kelt 1.Gf.75.936/2004/
- számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elévülés vizsgálatára újabb eljárás lefolytatását és újabb határozat hozatalát rendelte el. A megismételt eljárásban a felperes tudomására jutott, hogy a II. rendű alperes
- márcicus 9-én kelt adásvételi szerződéssel a perbeli gépjárművet 2.020.000 forint vételár ellenében ...nek értékesítette. A per során a keresetétől a II. rendű alperes hozzájárulásával elállt, a bíróság a pert
- április 11-én kelt 10.P/G.XI.21.689/2005/
- számú végzésével megszüntette. A felperes
- június 13-án terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesekkel szemben; a per során
- augusztus 31-én pontosított keresetében arra hivatkozott, az előzetes perben - tekintve, hogy a gépjármű javítása a II. rendű alperes részéről 15 napon belül nem történt meg - bizonyítani tudta volna, hogy az elállása - hibás teljesítés okán - jogszerű volt. A II. rendű alperest a bérleti szerződésben biztosított szavatossági joga alapján perelhette, függetlenül attól, hogy közöttük nem állt fenn jogviszony. Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes a bérleti szerződést hamis okirat okmányirodai benyújtásával lezárta - állítása szerint ugyanis az okiratokat aláíró ... sohasem állt a felperes alkalmazásában -, egyben a gépjárművet értékesítette, ezzel a Ptk.
- §
(1),
(4)bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét megsértette; a felperest megfosztotta a Ptk. 320. §
(3)bekezdése szerinti perelhetőségi jogától, s ezzel kárt okozott. A gépjármű értékesítésében mindkét alperes részt vett és a közöttük lévő visszavásárlási megállapodás szervesen kapcsolódott a bérleti szerződéshez, kizárólag a II. rendű alperesnek értékesíthette a gépjárművet az I. rendű alperes, aki a felperes értesítése alapján, a II. rendű alperes pedig a korábbi per alpereseként tudott arról, hogy a felperes nem zárta le a bérleti szerződést és az értékesítéshez nem járult hozzá, így az alperesek kárfelelőssége megosztott. Kártérítésként 5.528.000 forint vételárra, annak az adásvételi szerződés megkötésétől számított késedelmi kamatára, időközbeni vételár-emelkedés megtérítéseként 1.491.900 forintra, továbbá 2002. november 12-től 2003. december 12-ig igénybe vett bérgépkocsi 3.165.000 forintos (12.000 forint/nap 264 nappal számolva) költségére, valamint annak késedelmi kamatára támasztott igényt, hivatkozva a Ptk. 318. §
(1)bekezdésében és 339. §
(1)bekezdésében foglaltakra. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes szavatossági jogai közül elállási jogot gyakorolt, ennek folytán az alperesek közötti adásvételi ügylet megszűnt, és az eredeti állapot helyreállításának volt helye. A felperes az elállási szándékát megerősítve a gépjárművet a II. rendű alperes birtokába adta. Az I. rendű alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely lehetetlenné tette volna a felperesi elállási jog gyakorlását. Az elállás okán a II. rendű alperes azonnal jogosult lett volna a tulajdonába visszakerült gépjárművet értékesíteni, így az alperesek későbbi magatartása a kárigény szempontjából irreleváns. Utalt arra, hogy a felperes a kár bekövetkeztét és a szükséges okozati összefüggést sem bizonyította. Téves a felperes Ptk. 320. §
(3)bekezdésében foglaltakra hivatkozása is; az elállás közlésekor a gépjármű visszakerült a II. rendű alpereshez, így annak visszaadásában a felperes nem hogy akadályoztatva nem volt, de az ténylegesen meg is történt. Emellett ezen jogszabályi rendelkezés a szerződésen alapuló elállást korlátozza, míg a felperes törvényen alapuló elállási jogával élt. Az, hogy a felperes az előzetes perben a követelésétől téves jogértelmezés alapján elállt, az alperesek terhére nem eshet. Utalt arra is, hogy a felperesi követelés az I. rendű alperessel szemben idő előtti, vizsgálata csak akkor merülhetne fel, ha a felperes II. rendű alperessel szembeni szavatossági igényei jogerős elutasítást nyernének. Mindezért elsődlegesen a per megszüntetését kérte - a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. §
(1)bekezdés f) pontjára - másodlagosan a kereset elutasítását. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a
- november 21-i bérleti szerződésben foglaltakból nem következik, hogy az I. rendű alperesnek a perbeli gépkocsi értékesítésétől tartózkodnia kellett volna, a szerződés megszűnését követően az I. rendű alperes az értékesítésben korlátozva lenne. Az alperesek közötti visszavásárlási szerződés alapján a II. rendű alperest terhelte visszavásárlási kötelezettség, emellett a felperes javára opciós jog kikötésére került sor a közöttük létrejött
- november 24-i megállapodásban. Az opciós jogával a felperes a megadott 6 hónap alatt nem élt, így a II. rendű alperes a visszavásárlás során tulajdonába került gépjárművet az opciós jog megszűnése után jogszerűen értékesíthette harmadik személynek. Álláspontja szerint sem a gépjármű tulajdonosától történő visszavásárlás, sem annak tovább értékesítése során szerződésszegést nem követett el, jogszabályt nem sértett, jogellenesség hiányában a felperes kárigénye alaptalan. Utalt arra, hogy a felperes a kárfelelősség jogszabályi feltételei fennállását nem bizonyította, emellett vitatta a követelés összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság
- november 15-én kelt 6.G.40.963/2006/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 203.698 forint, a II. rendű alperesnek 18.601 forint perköltséget. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között
- december 21-ig terjedő időtartamra
- november 21-én bérleti szerződés jött létre a perbeli gépjárműre, melyre a felperes a II. rendű alperessel kötött
- november 24-i megállapodás alapján a bérlet lejártát követő 6 hónapra vevőkijelölési jogot szerzett. Álláspontja szerint a bérleti szerződés III/3.a. pontjában foglaltakból nem következik a jótállási jogok elállási jogra is kiterjedő engedményezése; az I. rendű alperes a márkakereskedők által szokásszerűen végzett javításra kötött szerződést, ezt támasztja alá a II. rendű alperes
- január 30-i nyilatkozata, melyben a
- január 22-i, hozzá intézett - jogszabály által biztosított jótálláson alapuló - elállást utasította el azzal, hogy az az I. rendű alperessel közlendő. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bérleti szerződés hatálya alatt az I. rendű alperessel a felperes elállást nem közölt, a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyó perben az I. rendű alperest alperesként nem vonta perbe, így a határozott idő lejártáig a felperes és az I. rendű alperes közötti bérleti szerződés hatályban maradt. Megállapította továbbá, hogy a gépjármű a II. rendű alperes birtokába került, de a felperes a bérleti szerződés szerinti díjakat szabályszerűen teljesítette az I. rendű alperes felé, mindezekre figyelemmel nem nyert bizonyítást a szerződés bármely okbóli lehetetlenülése, a felperes erre vonatkozó előadását nem bizonyította. A
- december 15-i, felperes és I. rendű alperes közötti gépjármű átvételére és a bérleti szerződés elszámolására vonatkozó okirat kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes részéről az aláírás hamisított volt, a hamisítás körülményeit a büntetőeljárás sem tudta tisztázni. Ennek azonban álláspontja szerint jelentősége nem volt, mert az I. rendű alperes a szerződés V.
- pontjában foglaltakra figyelemmel nem jutott többhöz, mint amihez szerződésszerű eljárás során juthatott volna, és a felperest sem terhelte több kötelezettség; a határozott idő elteltével - a per adatai szerint - megvalósult a felperes bérleti díj fizetési kötelezettsége és az, hogy a gépjármű az I. rendű alperes birtokába került. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az I. rendű alperes a gépjármű vételárának megfizetésére lenne köteles, így az ekörbeni kárigény alaptalan, továbbá az sem nyert bizonyítást, hogy az I. rendű alperes felelne akár a gépjármű vételár emelkedésének megfizetéséért, akár a felperes által állítottan bérelt gépjármű díjáért. Utalt arra is, hogy a felperes az előzetes perben saját belátása szerint az igényérvényesítéstől elállt, nem nyert bizonyítást, hogy abban a perben pernyertessé vált volna-e, ezért erre sem alapítható jogszerűen kárigény. A II. rendű alperes vonatkozásában kifejtette, a bérleti szerződés megszűnését követő 6 hónapra biztosította a vevőkijelölési jogot, mely határidő eredménytelenül telt el, ezalatt a gépjármű újra értékesítésére a II. rendű alperes részéről nem került sor. Az, hogy a felperes nem élt a vevőkijelölési jogával, a saját érdekkörébe tartozik, és erre kárigényt nem alapíthat. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezésében az első fokú eljárás során előadott tényállás és arra alapított jogi álláspontja megismétlése mellett - jogszabályi hivatkozását kiegészítve a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, 306. §
(3)bekezdésére - sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy a
- augusztus 31-én kelt pontosított kereseti kérelmében lehetetlenülésre igényt nem alapított, így az elsőfokú bíróság tévesen vizsgálta a kereset megalapozottságát ezen a jogcímen, továbbá utalt arra, hogy a jogcím esetleges téves megjelölése miatt a kereseti kérelem nem utasítható el. Sérelmezte továbbá a bérleti szerződés III.3.a., b., c., d. pontjaiban foglaltak szűkített értelmezését, állította, hogy a felek a kellékszavatossági jogokat nem korlátozták, így elállási jogát jogszerűen gyakorolhatta. Elállást a II. rendű alperessel volt köteles közölni, tekintve, hogy nem az elsőfokú bíróság által hivatkozott bérleti, hanem az alperesek közötti adásvételi szerződéstől kellett elállnia. Utalt arra, hogy a bérleti szerződés
- pontjában a bérbevevői elállás és felmondás jogát egyébként is kizárták. Az elállás gyakorlásának jogszerűsége körében utalt arra is, hogy ellenkező esetben az előzetes perben első-, illetve másodfokú eljárásban a per megszüntetésére került volna sor. Álláspontja szerint a Ptk.
- §
(3)bekezdésére történő hivatkozása is jogszerű volt, tekintve, hogy a kellékszavatossági és kártérítési igényérvényesítési jogosultságot szerződésben rögzítették, s mivel a gépjármű visszaszolgáltatására nem képes, az előzetes perben korábban fennállt perbeli legitimációja megszűnt. Az első fokú eljárás során kifejtetteket megismételve utalt arra, hogy a perbeli legitimáció megszűnése az alperesek jogellenes magatartására vezethető vissza, mely a kárfelelősségüket megalapozza. Az I. rendű alperes az első fokú eljárás során előadott védekezése fenntartásával fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást kellően feltárta, és döntően helytálló az abból levont jogi következtetése is. Helytálló a felperes azon fellebbezési előadása, hogy a 2007. augusztus 31-i pontosított keresetében a Ptk. 312. §
(2)bekezdésében foglaltakra már igényt nem alapított, így az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem megalapozottságát ezen a jogcímen szükségtelenül vizsgálta. Ugyancsak helytálló a felperes azon fellebbezési okfejtése, hogy az elsőfokú bíróság a
- november 21-én kelt bérleti szerződés III/
- pontjában foglaltakat az elállási jogra vonatkozóan tévesen értelmezte. A bérleti szerződés III.3.b. pontja szerint a bérbeadó „ … a Bérbe vevőre engedményezi jövőbeni bizonytalan követelésként a Gépjármű korábbi tulajdonosával szemben fennálló, őt illető jótállási, szavatossági és egyéb tulajdonosi jogából fakadó követeléseit”. A fenti szerződési rendelkezés megfogalmazásának Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti értelmezéséből nem következik az igényjogosultság korlátozása; a szerződés alapján a jótállási és szavatossági igény érvényesítése az engedményes részéről a jogviszony keletkezésének időpontjában hatályos Ptk. 306. §
(1),
(2),
(3)bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően történhet, azaz árleszállítás, kijavítás, kicserélés kérhető, és a jogszabályi feltételek teljesülése elállásra is alapot adhat. Ebből következően a felperes a gépjármű adásvételi szerződésre vonatkozó, a Ptk. 328. §
(1)bekezdése alapján megszerzett elállási jogát - függetlenül attól, hogy az elállás az I. rendű alperes, mint tulajdonos érdekét nyilvánvalóan másképp érinti, mint egy kijavítás vagy kicserélés - gyakorolhatta, a felperes az I. rendű alperes külön hozzájárulása nélkül ekörbeni nyilatkozattételre jogosult volt. Ezt alátámasztja az is, hogy az I. rendű alperes nem tette vitássá az elállás felperes részéről történt gyakorlásának a jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság által felhívott,
- január 30-i - elállást visszautasító - II. rendű alperesi levélből nem következik az elállási jog engedményezésének a hiánya, az ekörbeni megállapodás a felperesre és az I. rendű alperesre tartozott, a II. rendű alperes, mint a jótállási és szavatossági jogok kötelezettje, a
- november 21-i, felperessel kötött visszavásárlási szerződés
- pontja szerint értesült a jogok átruházásáról, és vállalta a felperes felé történő helytállást. Helytálló a felperes azon fellebbezési érvelése is, hogy az I. rendű alperes helyett gyakorolt elállás - tekintve, hogy az a perbeli gépjármű meghibásodásán és annak kifogásolt javításán alapult - a gépjármű adásvételi szerződésére vonatkozhatott, így a nyilatkozattétel címzettje a gépjármű eladója, a II. rendű alperes. Ugyanakkor az elállás jogszerűségének a vizsgálata nem a jelen jogvitára tartozik, továbbá helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy nem áll rendelkezésre az elállás megalapozottságát elbíráló bírósági határozat, tekintve, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt e körben folyó 10.P/G.XI.21.689/
- számú per érdemi döntés meghozatala nélkül - a felperes keresettől történő elállása folytán - a per megszüntetésével zárult. Az elállás jogának gyakorolhatóságára vonatkozó téves jogi álláspontja ellenére az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a
- november 21-i bérleti szerződés, annak
- november 21-i lejártáig a szerződő felek között hatályban maradt, s ezen időpontig az elállás közlésétől függetlenül a felperes - a per nem vitás adatai szerint - bérleti díjfizetési kötelezettségének rendben eleget tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság annak megállapításakor sem, hogy a bérleti szerződést lezáró,
- december 15-i megállapodás és átadás-átvételi jegyzőkönyv nem a felperes részéről került aláírásra. Ekörbeni okfejtését a Fővárosi Ítélőtábla azzal pontosítja, hogy a felperes neve fölött aláíró ... - a felperes által csatolt büntetőeljárás során hozott határozatokból kitűnően - nem állt a felperes alkalmazásában és mivel a per adatai szerint nem minősült a meghatalmazottjának sem, a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti álképviselőként járt el, akinek az eljárását a felperes utólag nem hagyta jóvá. A per során a felperes nem tett tényelőadást arra vonatkozóan, hogy az I. rendű alperes tudott az álképviseleti eljárásról vagy arról kellő körültekintés mellett tudnia kellett, illetőleg, hogy a fenti okiratok elkészítésekor rosszhiszeműen járt volna el. Utal a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a bérleti szerződést lezáró megállapodás a felperesre nézve valótlan tényt nem tartalmaz; a felperes szerződésszerű teljesítését - mely a felperes által sem vitatottan megtörtént - rögzíti. Osztja a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon okfejtését is, hogy a bérleti szerződés fenti módon bekövetkezett lezárása ténylegesen a szerződés V.
- pontjában foglaltaknak felelt meg; ezáltal az I. rendű alperes sem jutott többletjogosultsághoz, és a felperest sem terhelte többlet-kötelezettség. Az I. rendű alperes a bérleti szerződés lezárásának tudatában a II. rendű alperessel
- november 21-én kötött visszavásárlási megállapodásban foglaltaknak megfelelően járt el; értesítette a II. rendű alperest a bérlet lejáratáról, és a megállapodásukban rögzített áron a gépjárművet értékesítette a részére. Helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes magatartását is; a II. rendű alperes az I. rendű alperestől visszavásárlással jogszerűen szerezte meg a perbeli gépjármű tulajdonjogát, és annak
- március 9-i tovább értékesítésével nem sértette meg a felperes opciós jogát. A felperes a perbeli gépjárműre a II. rendű alperessel
- november 24-én megkötött megállapodással szerzett a bérleti idő lejártát követő hat hónapig fennálló opciós jogot. Nem tévedett az elsőfokú bíróság annak megállapításakor, hogy ezen határidő eredménytelenül telt el, a felperes az opciós jogával nem élt. A II. rendű alperest sem szerződésen, sem jogszabályon alapuló kötelezettség nem terhelte arra vonatkozóan, hogy a felperest nyilatkoztassa, opciós jogát gyakorolni kívánja-e. Utal a Fővárosi Ítélőtábla arra, az alperesek nem akadályozták a felperest az opciós joga gyakorlásában; a bérleti szerződés lejártának időpontjával, szerződésszerű teljesítésével és az opciós jog gyakorlására nyitva álló határidővel nyilvánvalóan tisztában volt, így - amennyiben nem is tudott a bérleti szerződést lezáró megállapodásról - a gépjármű tulajdonjogának megszerzését semmi sem gátolta. Az opciós jog gyakorlására nyitva álló határidő alatt a II. rendű alperessel közölt elállásra folyó per még nem zárult le, a felperes a gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén nem engedményesként, hanem tulajdonosként gyakorolhatta volna a II. rendű alperessel szemben fennálló szavatossági igényét. Mindezért - jogellenesség hiányában - helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság az alpereseket terhelő kárfelelősség hiányára, a kereset alaptalanságára. A fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására és jogi következtetés megállapítására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az I. rendű alperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak alapulvételével megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó jogi képviseleti munkadíjból áll. Budapest,
- szeptember
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., Dr. Rédei Anna s. k., előadó bíró bíró