Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.425/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Horváth János ügyvéd (címe) által képviselt I. rendű felperes neve I. rendű és II. rendű felperes neve II. rendű (mindkettő címe), III. rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (mindkettő címe) felpereseknek, a dr. Juhász László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Nógrád Megyei Bíróság
- január
- napján meghozott, 15.P.20.904/2005/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, és az I-IV. rendű felperesek részéről Pf.
- sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kimondja, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az I-II. rendű felperesek a tulajdonosai a 'A' helyrajzi számú házasingatlannak és az előtte fekvő 'B' helyrajzi számú ingatlannak is, amelyet a házasingatlanttól a ... folyó választ el. Az I-II. rendű felperesek ingatlanával szomszédos 'C' helyrajzi számú házasingatlan a III-IV. rendű felperesek egyenlő arányú közös tulajdona, míg a lakóház homlokzata előtt, a ... folyó túlsó partján lévő 'D' helyrajzi számú ingatlan egyedüli tulajdonosa a IV. rendű felperes. A ... folyó a házasingatlanokkal átellenben lévő partján lévő ingatlanok lényegében a lakóházak előkertjei. Ezeknek az előkerteknek a határától mintegy 60 méterre, az 'E' helyrajzi számú telken
- év őszén az alperes 60 méter magas rádiótelefon adótornyot épített és tart azóta üzemben. Leszállított keresetükben az I-II. rendű felperesek 2.430.000 forint, a III-IV. rendű felperesek 1.512.000 forint megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I-II. rendű alpereseknek 1.200.000 forintot, a III-IV. rendű felpereseknek 975.000 forintot, valamint a marasztalási összegek
- augusztus 1-től járó kamatait fizesse meg. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. Az ítéletét a következőkkel indokolta: Az alperes a torony megépítésével és üzemeltetésével a felpereseket az ingatlanuk használatában szükségtelenül zavarja. A szükségtelen zavarás folytán a felperesi ingatlanok forgalmi értéke csökkent. Az ingatlanok értékveszteségében álló kárt a Ptk.
- §-ára figyelemmel, a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles megtéríteni. Az alperes a kártérítési felelősség alóli kimentésére a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 32. §
(2)bekezdése értelmében csak az lett volna alkalmas, ha az alperes az adóberendezés üzemeltetésével a szomszédos ingatlanok tulajdonosait egyáltalán nem vagy elenyésző mértékben zavarja. Adott esetben azonban az antenna a felperesi ingatlanokhoz igen közel van, és az alperes nem bizonyította, hogy az antenna távolabbi helyen műszaki okok folytán nem volt elhelyezhető. Az értékveszteség megállapításánál a perben kirendelt egyik ingatlanforgalmi szakértő által meghatározott „műszaki értékből" kiindulni nem lehetett. Mivel a környéken ingatlan-adásvétel nem volt, az ingatlanok forgalmi értékét becsléssel kellett megállapítani. Az értékveszteség arányát azonban a perben kirendelt két ingatlanforgalmi szakértő közül az a szakértő határozta meg helyesen, amelyik az ingatlanok értékét a műszaki értékkel vette azonosnak. A másik szakértő ugyanis csak a torony által a látómező és a torony által abból elfoglalt sáv arányával azonosan határozta meg az értékcsökkenés arányát, holott a kilátászavaráson kívül a toronynak a forgalmi értékre egyéb okok miatt is hátrányos hatásai - például az egészségkárosító sugárzástól való félelem - voltak. Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. A felperesek csatlakozó fellebbezése az első fokú ítélet részbeni megváltoztatására és a marasztalási összeg kereseti követelésüknek megfelelő összegre való felemelésére irányult. Az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát: Miért a magasabb arányú értékveszteséget megállapító szakértői véleményt fogadta el a fogalmi értékveszteség - a kár - meghatározásánál. Más perekben hozott ítéletekre hivatkozott, amelyek indokolásából kitűnően az ingatlanok közelében lévő rádiótelefon adótorony okozta értékveszteség legfeljebb 5%-os. Az első fokú ítélet indokolásából egyébként nem is tűnik ki, hogy miért a kérdéses szakértői következtetéssel értett az elsőfokú bíróság egyet. A felperesek a forgalmi érték meghatározását kifogásolták a csatlakozó fellebbezésükben. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés is alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést is vont le, az ítélőtábla ezért az első fokú ítéletet a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben és azokra ezúttal csak hivatkozik. A fellebbezés kapcsán csak a következőkre mutat rá: Az elsőfokú bíróság a két szakvélemény nem kifogásolható egybevetésével és mérlegelésével állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét és az értékvesztés arányát, így a felpereseket ért kár összegét is. Az alperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az értékveszteség arányának megállapításával kapcsolatos álláspontját nem indokolta meg. Az elsőfokú bíróság ugyanis az ezzel kapcsolatos álláspontját elfogadhatóan megindokolta amikor kifejtette, hogy az értékcsökkenés arányát kisebb mértékben meghatározó szakértő csak a kilátászavarásra volt tekintettel, ugyanakkor a forgalmi értékcsökkenésre emellett egyéb hátrányok is hatással vannak. Ezzel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az ilyen környezetben elhelyezkedő ingatlanok iránt jelentős mértékben csökken a piaci kereslet, így azonos időn belül csak alacsonyabb eladási áron értékesíthetők. Emellett csökken az ingatlan hitelfedezeti értéke is, mely azt jelenti, hogy a pénzintézetek akár felújításra, akár szabad felhasználásra - a hasonló műszaki adottságú más ingatlanokhoz képest - csak alacsonyabb összegű hitel fedezeteként fogadják el biztosítékul, azaz ilyen biztosíték mellett kevesebb hitelt nyújtanak tulajdonosaiknak. Ezeknek a körülményeknek a hátrányos hatását pedig az elsőfokú bíróság helyesen értékelte. A peres felek pernyertességének és perveszteségének arányában a másodfokú eljárásban számottevő különbség nem volt, ezért az ítélőtábla a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a perköltségviselésről úgy határozott, hogy a felek a saját költségeiket maguk viselik. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró