← Magyarország

Gf.40229/2008/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.229/2008/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bárdos Rita ügyvéd által képviselt II. rendű felperesnek dr. Skultéti Zelma ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében amely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Karczub Péter ügyvéd által képviselt beavatkozott - a Fővárosi Bíróság
  2. április 3-án kelt 8.G.41.098/2005/
  3. számú ítélete ellen a II. rendű felperes részéről
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000 (kilencvenezer) forint, az alperesi beavatkozónak 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... Kft. megbízta az alperest televíziókészülékek ...országról ...országba történő szállításával, a megbízást az alperes szállítmányozói megbízásként igazolta vissza. A ... sorszámon kiállított CMR fuvarokmány szerint a 7.942 kg súlyú, 17 csomagba rakott 136 kartonból álló rakományt az alperes maga fuvarozta az ... és ... rendszámú pótkocsis fuvareszközzel. Az áru berakodására a ... Kft.-vel jogviszonyban álló ... Kft. ...i telephelyén került sor
  5. május 21-én - a CMR alperesnél maradt példányának
  6. rovatába bejegyzést nyert, hogy a gépkocsivezető nem volt jelen a rakodásnál -, és a pótkocsit ... sorszámú plombával látták el. A berakodást követően a pótkocsit az alperes budapesti telephelyére szállították, ahonnan
  7. május 24-én indult el, és
  8. május 25-én érkezett a fuvarokmány szerinti címzetthez, a ... GmbH & Co. KG ...i telephelyére, ahol a fuvarokmányon rögzítést nyert, hogy a pótkocsin lévő plomba, a vámzárzsinór és a ponyva sértetlen, ennek ellenére a pótkocsi felnyitása után 32 darab televíziókészülék hiányát észlelték. A fuvarokmány mellékletét képező áruszámla szerint a rakomány vevője a ...i székhelyű ... GmbH, és a rakomány értéke 55.760 euró, a megállapított árukár 13.120 euró. A ... Kft. a vevő felé jóváíró számlát állított ki, a vevő a hozzá ténylegesen megérkezett áru ellenértékét fizette meg. A ... Kft. kárbejelentést tett az alperesi beavatkozó felé, eredménytelenül, utóbbi
  9. május 5-én kelt levelében a kárfelelősséget vitatta. Az I. rendű felperes a ... Kft. részére - annak biztosítójaként - 2.060.937 forint árukárt
  10. október
  11. napján megfizetett. Az I. rendű felperes - elsődlegesen, hivatkozva a ... Kft.-vel kötött engedményezési megállapodásra, másodlagosan a ... Kft. felé történt helytállása okán a törvényi engedmény fennállására - kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben; a per során az I. és II. rendű felperesek - hivatkozva a közöttük létrejött állományátruházási szerződésre - a II. rendű felperes perbelépése engedélyezését, az I. rendű felperes perből történő elbocsátását kérték. Az elsőfokú bíróság - megállapítva a felperesek közötti jogutódlást - a II. rendű felperes perbelépését engedélyezte és az alperes, valamint a beavatkozó hozzájárulásával az I. rendű felperest a perből elbocsátotta. A II. rendű felperes elsődlegesen a Ptk.
  12. §-a alapján engedményesként támasztott követelést az alperessel szemben 13.120 euró forintellenértékének, 3.289.454 forintnak és annak
  13. június 18-tól a kifizetésig évi 5 %-os kamata megfizetésére, másodlagosan a Ptk.
  14. §-a alapján törvényi engedményesként a kifizetett biztosítási összeg, 2.060.937 forint és annak
  15. október
  16. napjától évi 5 %-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az árukár érvényesítésére az engedményezési szerződés alapján, valamint a jogelődje biztosítókénti helytállása okán egyaránt jogosult. Az árukár nem a címzettnél, hanem a feladónál, a ... Kft.-nél jelentkezett, a címzettnek ugyanis a jóváíró számlák okán csak a hozzá ténylegesen beérkezett áru ellenértékét kellett megfizetni, az ellopott áru vételárától a feladó esett el. Az árukár fuvarozás alatti bekövetkeztét bizonyítja, hogy a CMR fuvarlevél szerint az alperes az árut fuvarozásra sértetlenül és hiánytalanul átvette; az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a teljes rakomány nem került felrakásra és az is, hogy a gépkocsi vezetője a berakodásnál nem lehetett jelen. Utóbbit a fuvarlevél egyik példányára, a
  17. rovatba rögzített bejegyzés nem igazolja, a bejegyzés körülményére tekintettel az nem tekinthető a CMR
  18. cikk
  19. pontja szerinti fenntartásnak. Tekintve, hogy az alperes a CMR
  20. cikk
  21. pontja, valamint
  22. cikk
  23. pontja tekintetében bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, jogszerűen támasztott követelést vele szemben a CMR
  24. cikk
  25. pontja alapján a fuvarozás során bekövetkezett árukár megtérítésére. Az alperes és annak beavatkozója - az elsőfokú bíróság az alperes pernyertessége érdekében engedélyezte az ... Zrt. beavatkozását a perbe - érdemi ellenkérelmükben jogalap hiányában a kereset elutasítását kérték. Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában vitatták, hogy a ... Kft. lett volna a kártérítésre jogosult; a CMR 12.1 pontja és
  26. cikke a címzettnek ad rendelkezési jogot a kár érvényesítésére, továbbá a CIP-paritás esetén is a vevőé az elveszés kockázata, tehát ő a károsult. A ... Kft. jogosultságának hiányában az alperesek közötti állomány-átruházás sem teremt jogalapot a II. rendű felperes perbeli fellépésére. Hivatkoztak arra is, nem nyert bizonyítást, hogy az áru teljes egészében felrakodásra került és az sem, hogy az áru fuvarozás közben tűnt el. Az alperes alkalmazottjai a berakodásnál nem lehettek jelen, az erre vonatkozó fenntartás a CMR okmányon a II. rendű felperesre terheli annak bizonyítását, hogy a fuvarokmány szerinti mennyiség ténylegesen berakodásra került. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy a vámpecsét sértetlen volt, fuvarozás közbeni hiány ugyanis csak a plomba felnyitása mellett következhetett volna be. Az elsőfokú bíróság
  27. április 3-án kelt 8.G.41.098/2005/
  28. számú ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 198.000 forint, a beavatkozónak 198.000 forint ügyvédi munkadíjat. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a ... Kft. és az alperes között az
  29. évi
  30. sz. tvr.-rel kihirdetett, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben
  31. május
  32. napján kelt Egyezmény (CMR) hatálya alá tartozó nemzetközi közúti fuvarozási szerződés jött létre a CMR fuvarokmányban foglaltak szerint. Az alperes és a beavatkozó védekezésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság vizsgálta a kárigény érvényesítőjének jogosultságát. Megállapította, hogy a CMR
  33. cikk
  34. pontja szerint a feladó jogosult az áru felett rendelkezni, a
  35. cikk
  36. pontja értelmében ez megszűnik, amint a fuvarlevél második példányát a címzettnek átadták, vagy a címzett a CMR
  37. cikk
  38. pontja szerinti jogát gyakorolja, ezen időponttól a fuvarozó a címzett rendelkezéseit tartozik teljesíteni; az áru megérkezésekor a címzett jogosult a fuvarozótól kérni, hogy részére a fuvarlevél második példányát és az árut szolgáltassa ki. Ha megállapításra kerül az áru elveszése, a címzett jogosult a fuvarozási szerződésből eredő jogait a fuvarozóval szemben érvényesíteni a saját nevében. Ha az igényérvényesítésre jogosult és a károsult személye eltér, az igényérvényesítésre jogosult a követelését a károsultra engedményezheti. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezen nyilatkozatnak nem tekinthető a II. rendű felperes által csatolt címzetti nyilatkozat, így nem igazolt a CMR által megkívánt engedményezés a címzett és a felperesi jogelőd között, ezért a II. rendű felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezik. Nem osztotta az elsőfokú bíróság a CIP-paritásra alapított alperesi védekezést, tekintve, hogy ez a vevő és az eladó jogviszonyában szabályozza a kockázatot és a kárveszély-viselést. A kereshetőségi jogon túl az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy fennáll-e az alperes fuvarozói kárfelelőssége. Az elsőfokú bíróság a berakodás körülményei körében lefolytatott okirati és tanúbizonyítás alapján megállapította, hogy a perbeli, az előrerakodott szállítmány volt, a belföldi fuvarozást végző gépkocsivezetőnek nem volt módja ellenőrizni a rakodást, de fenntartást nem tett, a nemzetközi fuvarozást végző gépkocsivezető által tett fenntartás pedig nem felelt meg a CMR
  39. cikk
  40. pontjában foglaltaknak. Ugyanakkor a CMR
  41. cikkében foglaltakra figyelemmel miszerint ellenbizonyításnak van helye a fuvarlevél adataival szemben - vizsgálta, hogy a fuvarokmány szerinti rakomány a gépjárműre berakásra került-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem nyert igazolást, hogy a rakomány plombálása előtt a teljes rakomány meg volt-e a pótkocsira felrakást követően és a plombálás elvégzése közötti időszakban, így a CMR
  42. cikk
  43. pontjában foglalt feltételek fennállásának hiányára vont következtetést. Döntése meghozatalakor figyelembe vette azt is, hogy a tanúként meghallgatott magánszakértő szerint a gépkocsin nem volt olyan sérülés és a fuvarozás tartama alatt sem merült fel olyan körülmény, amely a fuvarozás alatt bekövetkezett áruhiányt támasztotta volna alá. Az ítélet ellen a II. rendű felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, keresetének történő helyt adást kért. Álláspontja szerint helytállóan minősítette az elsőfokú bíróság a CIP-paritásra alapított alperesi és beavatkozói védekezést alaptalannak, ugyanakkor tévesen értelmezte a CMR
  44. cikkében foglaltakat. Ezen rendelkezés jogalkotói célja az, hogy az a címzett, aki már teljesítette a vételárat a feladó, illetve az árutulajdonos felé, ne szenvedjen hátrányt az áru elveszése esetén. Ezen igényérvényesítési jogosultság azonban nem kizárólagos, ellenkező esetben azt a jogalkotó az Egyezmény V. fejezetében helyezte volna el. Álláspontja szerint a Ptk.
  45. §

(4)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az igényérvényesítés nyilvánvalóan mindenkit megillet, aki a fuvarozással összefüggésben kárt szenved. Ezen okfejtés alaptalansága esetére hivatkozott arra, hogy tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a 2008. február 11-én kelt címzetti nyilatkozatot akként, hogy nem felel meg a Ptk. 328. §
(1)bekezdésében foglaltaknak, tekintve, hogy az engedményezésre semmilyen különös alakszerű követelményt a jogszabály nem ír elő. Ezen nyilatkozatban a címzett kifejezte, hogy az ügyből kár nem érte, és a kárüggyel kapcsolatos igényérvényesítési jogát a ... Kft.-re, a felperesi jogelődre átruházza. A nyilatkozatban foglaltakat a ... Kft. is megerősítette, tehát az engedményezést elfogadta. A II. rendű felperes vitatta az alperesi kárfelelősség bizonyítatlanságára levont jogi következtetést is. Álláspontja szerint helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság a gépkocsivezető által a fuvarlevélre vezetett fenntartást alkalmatlannak. A fuvarozó felelősségét támasztja alá az is, nincs magyarázat arra, mikor került fel a gépjárműre a keresztrúd, amely a berakodáskor - szükségtelensége okán - a gépjárműn még nem volt ott, lerakodáskor azonban igen. Utalt arra, a berakodásról készült videofelvétel igazolja, hogy a rakomány teljes egésze felkerült a kamionra, a magánszakértő nyilatkozott a telep kettős őrzési rendszerére, továbbá arra, hogy elvileg a plombát elváltozás nélkül el lehet távolítani, és vissza lehet helyezni. A CMR
  1. cikk
  2. pontja szerint annak bizonyítása, hogy az áru elveszése a feladó által végzett felrakodáskor keletkezett, a fuvarozót terheli. Többször kérte helyszíni szemle megtartását, sikertelenül, mely elzárta a bizonyítás lehetőségétől, ugyanakkor az elsőfokú bíróság szükségtelenül kötelezte annak igazolására, hogy az alperes a teljes árumennyiséget átvette, hiszen ezt a fuvarlevél aláírásával elismerte. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helytállóan értelmezett CMR
  3. cikk
  4. pontja,
  5. cikk
  6. pontja és
  7. cikke a címzett kizárólagos rendelkezésre és kárigény érvényesítésére vonatkozó jogosultságát állapítja meg, ezzel összhangban állnak a CMR további pontjai, így a
  8. cikk 1., 2.,
  9. pontja, a
  10. cikk
  11. pontja, a
  12. cikk
  13. pontja és hasonló értelemben használja a rendelkezésre jogosult fogalmát a
  14. cikk
  15. pontja és
  16. cikk
  17. pontja is. Emellett a II. rendű felperes által hivatkozott „károsult” megjelölést a CMR nem tartalmazza. Álláspontja szerint eltérő jogértelmezés a fuvarozó számára bizonytalanságot teremtene abban a kérdésben, hogy kitől várhatna igénybejelentést és kinek kellene teljesítenie. A fellebbezésben hivatkozott
  18. február 11-i címzetti nyilatkozat kapcsán arra hivatkozott, hogy egyfelől ennek keletkezésekor a CMR szerinti egyéves elévülési idő eltelt, így nem volt olyan joga, amelyet engedményezhetett volna, továbbá az okirat nem tartalmaz követelés átruházására vonatkozó jognyilatkozatot. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott részletes bizonyítás eredménye alapján helytállóan vont következtetést az alperesi kárfelelősség hiányára; a II. rendű felperes a perben nem bizonyította, hogy a teljes árumennyiség felrakásra került. Az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében - csatlakozva az alperes által előadottakhoz - az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A II. rendű felperes fellebbezése érdemben nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást kellően feltárta, és döntően helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az alperes és a beavatkozó védekezésében foglaltakra is figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor vizsgálta a II. rendű felperes kárigényre jogosultságát, az utóbbi hiányára levont jogi következtetését azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az alábbiak szerint. Tekintve, hogy a perbeli küldeményt az országhatáron túlra kellett továbbítani, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a ... Kft. és az alperes között nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés jött létre, melyre elsődlegesen a CMR, másodlagosan - a Ptk.
  19. §
(1)bekezdésében foglaltakból következően - a Ptk. szabályai irányadóak. Az elsőfokú bíróság a felperesi jogelőd igényjogosultságának a hiányát a CMR
  1. cikk
  2. pontja és
  3. cikk
  4. pontja alapján állapította meg akként, hogy a feladó rendelkezési jogának megszűnése okán a címzett válik a kárigényre kizárólag jogosulttá. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az áru feletti rendelkezési jog tartalmát a CMR
  5. cikk
  6. pontja határozza meg; arra vonatkozó utasítás adási jog, hogy a fuvarozó ne fuvarozza tovább az árut, változtassa meg a kiszolgáltatásra előírt helyet, vagy az árut más címzettnek szolgáltassa ki, mint akit a fuvarlevélben megjelöltek. Ezen rendelkezési jog megszűnésére vezet a CMR
  7. cikk
  8. pontja szerint az, ha a fuvarlevél második példányát a címzettnek átadták, vagy a címzett a
  9. cikk
  10. pontja szerinti jogát gyakorolja - azaz miután az áru a kiszolgáltatásra kijelölt helyre megérkezett, a fuvarozótól kéri, hogy részére a fuvarlevél második példányát és az árut átvételi elismervény ellenében szolgáltassa ki -, a feladó rendelkezési jogának a megszűnésétől kezdve a fuvarozó a címzett rendelkezéseit köteles teljesíteni. A fentiek szerint a CMR
  11. cikk 1.,
  12. pontja a rendelkezési jog tartalmát, a feladó rendelkezési jogának a megszűnését és a rendelkezési jog címzett általi megszerzését szabályozza. A fenti tartalmú rendelkezési jog egészül ki a CMR
  13. cikk
  14. pontjának második fordulata szerint azzal, hogy a címzett jogosulttá válik a fuvarozási szerződésből eredő jogai fuvarozóval szembeni, saját nevében történő érvényesítésére is, ha megállapították az áru elveszését vagy, ha az áru a
  15. cikkben említett határidőn belül nem érkezett meg. A CMR
  16. cikk
  17. pontja azonban nem szól arról, hogy a címzett jogosulttá válása kizárólagos lenne, azaz a feladó igényérvényesítési joga egyidejűleg megszűnne. A per nem vitás adatai szerint a feladó volt az áru tulajdonosa, a vételárat a címzettnek utólag, az átvételt követően kellett teljesítenie. A címzett csak a hozzá ténylegesen megérkezett áru ellenértékét egyenlítette ki a feladónak, csak a ténylegesen átvett árun szerzett tulajdonjogot, így az áru elveszése nem érintette, a
  18. február 11-i nyilatkozata szerint őt kár nem érte. A feladónak, mint az áru tulajdonosának a Ptk.
  19. §-án alapuló joga a dologban beállott kár érvényesítése - csak azt a kárt tartozik viselni, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni - ezen polgári jogi alapelv érvényesülését a CMR nem zárja ki. A CMR ágazati jogszabályként megelőzi a Ptk. fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályait; a Ptk.
  20. §
(1)bekezdése szerint a Ptk. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a CMR másképp nem rendelkezik, jelen esetben azonban eltérő jogi szabályozás nem áll fenn; a Ptk. 497. §
(4)bekezdése is a feladó és a címzett igényérvényesítési jogosultságát állapítja meg azzal, hogy bármelyik fél részéről történt érvényesítés a másik félnek ezt a jogát megszünteti. Utóbbi rendelkezés az alperesi fellebbezési ellenkérelemben kifejtett kettős igényérvényesítést, és a fuvarozó helyzetének esetleges bizonytalanságát kizárja. A fent kifejtettekből következően alaptalan az elsőfokú bíróság azon okfejtése is, hogy a címzett és a feladó között engedményezésre lett volna szükség, így a
  1. február 11-i címzetti nyilatkozatot szükségtelenül vizsgálta akként, hogy az engedményezésnek minősül-e, a fenti okirat ténylegesen annak alátámasztásául szolgál, hogy a címzettet a fuvarozási szerződésből eredően kár nem érte. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést a felperesi kereshetőségi jog hiányára. Az elsőfokú bíróság - a II. rendű felperes kereshetőségi joga körében elfoglalt téves jogi álláspontja ellenére - a kereseti kérelem érdemi megalapozottságát is vizsgálta, az e körben levont jogi következtetéseit a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerint osztotta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher helytálló telepítésével és a bizonyítás eredményének Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerinti okszerű értékelésével állapította meg a II. rendű felperesi követelés bizonyítatlanságát. A II. rendű felperes az alperes kárfelelősségét a CMR
  1. cikk
  2. pontjában foglaltak teljesülésére alapította, az alperes a védekezésében vitatta az áru elveszését, arra hivatkozva, hogy a II. rendű felperes által állított árumennyiség felrakására, fuvarozásra átadására nem került sor. A fuvarozó áru átvételekori ellenőrzési kötelezettségét a CMR
  3. cikk
  4. pontja szabályozza, ellenőrizni tartozik az 1.a. pont szerint az árudarabok számára, jelére és sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok pontosságát, az 1.b. pont szerint az áru és az áru csomagolásának külső állapotát. A CMR
  5. cikk
  6. pontja szerint, ha a fuvarozónak nincs megfelelő módja arra, hogy e cikk 1.a. alpontjában említett adatok pontosságát ellenőrizze, köteles fenntartását - indokaival együtt - a fuvarlevélbe bejegyezni. Ezek a fenntartások a feladót csak akkor kötelezik, ha azokat a fuvarlevélben kifejezetten elismerte. A perbeli CMR fuvarlevél
  7. rovatában szereplő fenntartás vonatkozásában - a bejegyzés azon körülményeire figyelemmel, hogy utólagosan került rávezetésre az okmányra és azt a feladó nem ismerte el - osztja a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kifejtetteket. A CMR
  8. cikk
  9. pontjában foglaltaknak megfelelő fenntartás hiányában helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az áru átvételét a CMR
  10. cikk
  11. pontja szerint a fuvarlevél bizonyítja, és - a CMR
  12. cikk
  13. pontjában foglaltakra figyelemmel, mely ellenkező bizonyításig vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy az árudarabok száma a fuvarlevél adataival megegyezett - nem tévedett, amikor a fuvarlevélben foglaltakkal szembeni bizonyítást az alperesnek megengedte. A felrakodás vizsgálatára folyt bizonyítás alapján helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy kétségmentesen nem nyert igazolást a fuvarlevélen szereplő áru teljes mennyiségének fuvarozásra történő átadása. Amellett, hogy arra vonatkozóan ellentétes tanúvallomások álltak rendelkezésre, hogy az alperesi gépjárművezető a felrakodásnál jelen lehetett-e, helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a feladó rakodási szabályzatának nem megfelelően került sor a rakodási adatlap kiállítására; az előírt három aláírás helyett azon csak egy szerepel, a rakodóé, sem a minőségellenőr, sem a gépjárművezető az okiratot az aláírásával nem látta el. A gépjármű-nyilvántartási lapon pedig a gépjármű rendszáma javításra került. A rendelkezésre álló videofelvétel - a fellebbezésben írtakkal szemben - nem rögzítette a teljes rakodási folyamatot, beleértve a plombálást, így nem állapítható meg, hogy ténylegesen milyen mennyiségű rakomány került a felrakást követően plombálásra. A videofelvétel hiányossága okán a fellebbezésben hivatkozott keresztrúd felhelyezésének a körülményei, időpontja, annak esetleges szükségessége vagy szükségtelensége sem tisztázható. Ugyancsak helytállóan vette figyelembe az elsőfokú bíróság, hogy a felhelyezett plomba - a rendelkezésre álló magánszakértői vélemény szerint - az áru kiszolgáltatásakor eredeti és sértetlen állapotban volt, a gépjárművön behatolásra utaló körülmények nem voltak. Kétségtelen, hogy a plomba sérülésmentes levételének és ismételt felhelyezésének az elvi lehetőségét a magánszakértő nem zárta ki, ennek a perbeli megtörténtét alátámasztó adatok azonban nem merültek fel. A helyszíni szemle elmaradását a II. rendű felperes a fellebbezésében alaptalanul sérelmezi; a felrakodás idejéhez közeli szemle sem lett volna alkalmas a fenti okirati és videofelvételben mutatkozó hiányosság pótlására, emellett a II. rendű felperes a tárgyalás berekesztését megelőzően megtartott utolsó tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy bizonyítási indítványa nincs. Az áru teljes mennyisége fuvarozásra átadása bizonyítatlansága okán a II. rendű felperes az alperessel szemben az áru elveszése miatt jogszerűen kárigényt nem támaszthat, ezért helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság a kereset érdemi megalapozatlanságára. Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására és érdemben eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a felperes kereshetőségi jogára vonatkozó eltérő jogi indokolással - a Pp.
  14. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A II. rendű felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes és az alperesi beavatkozó jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése figyelembevételével megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó jogi képviseleti munkadíjból áll. Budapest,
  1. szeptember
  2. . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.