Bf.151/2008/14 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a) pont] minősíti. A vádlottal szemben kiszabott fegyház és közügyektől eltiltás tartamát 4 (négy) évre enyhíti. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Felhívja az elsőfokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatására. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A (magánfél megnevezése) magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett arról, hogy a magánfél polgári jogi igényének biztosítására elrendelt zár alá vételt fel kell oldani, ha a magánfél e határozat közlésétől számított 60 napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette. Kötelezte a vádlottat a felmerült 68.680.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a folytatólagosság megállapítása és súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabása érdekében, valamint a vádlott és a védő felmentésért. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.102/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival együtt fenntartva, az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta abban, hogy az ítélőtábla a vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítse és vele szemben hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetést szabjon ki azzal, hogy a folytatólagosság további súlyosító, az időmúlás további enyhítő körülmény. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen bűncselekmény hiányában indítványozta a vádlott felmentését. A védő indítványához a vádlott is csatlakozott. A védő az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, de álláspontja szerint a vádlott bűnössége sikkasztás bűntettében a megalapozott tényállás alapján sem állapítható meg. Azáltal ugyanis, hogy
2. január
3. napján jogerős felszámolás folytán a felszámoló, az (
4. sz. gazdasági társaság) által gondozott sertésállományt a felszámolói vagyon körébe vonta, a sertésállomány kikerült az (
5. sz. gazdasági társaság) és ezáltal a vádlott birtokából. Ennek következtében, rábízás hiányában a sikkasztás bűntettének törvényi tényállása nem valósult meg. A továbbiakban megállapított tényállás alapján viszont álláspontja szerint inkább a csalás bűntettének egyes tényállási elemei merülnek fel. A vádlott ugyanis a sertések tulajdonjogát illetően a felszámoló helyi megbízottját, (megbízott neve)-t
6. február
7. napján tévedésbe ejtette azon valótlan nyilatkozatával, hogy a sertések a (
8. sz. gazdasági társaság) tulajdonai. Ezért a felszámoló már nem tekintette felszámolási vagyonnak az állományt, a további tartásával a (
9. sz. gazdasági társaság)-ot bízta meg, és amikor a vádlott értékesítette a sertéseket, a (
10. sz. gazdasági társaság)-nak, mint tényleges tulajdonosnak kárt okozott. Mindezek által a csalás bűntette törvényi tényállási elemei közül a tévedésbe ejtés és a károkozás megvalósult, a harmadik feltétlen tényállási elemre, a jogtalan haszonszerzési célzatra viszont nincs adat. A vádlottnak, mint az (
11. sz. gazdasági társaság) ügyvezetőjének is és a (
12. sz. gazdasági társaság)-nak a célja egymással szemben, egymás megtévesztésével a sertésállománynak a felszámolótól való megszerzése volt. Jogtalan haszonszerzési célzat hiányában viszont a vádlott terhére a csalás bűntette sem állapítható meg. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tanúként kihallgatott (tanú neve)-t nem figyelmeztette a Be.
13. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti relatív mentességi jogára. Adatok merültek fel ugyanis arra, hogy (tanú neve) közreműködött a (

1. sz. gazdasági társaság) és az (
2. sz. gazdasági társaság) közötti Bf.I.151/2008/
3. szerződés tárgyát képező sertésállomány tulajdonjogára vonatkozó megállapodások elkészítésében, melyekről a vádlott azt állította, hogy nem a keltezés szerinti időpontban, hanem utólag készültek. Mivel az ilyen magatartás kimerítheti a magánokirat-hamisítás vétségének törvényi tényállását, (tanú neve)-t tanúkénti kihallgatása során relatív mentességi jog illette meg. Az elsőfokú bíróság a vallomástétel ezen akadályát a tanúnak nem tárta fel. A Be.
4. §-a értelmében ezen rendelkezés megsértésével kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ezért az ítélőtábla, (tanú neve) tanúvallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette. Ez az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére kihatással nem volt, mivel a tanú vallomásának a bizonyítékok köréből való kirekesztése a tényállás megalapozottságát nem érinti. A kérdéses okiratok keletkezésének időpontját ugyanis több tanúvallomás, valamint az elsőfokú bíróság által vizsgált küllemük és formai jellemzőik bizonyítják (első fokú ítélet 22.,
5. és
6. oldal 1-
7. pont). Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
8. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira figyelemmel csupán az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: A vádlottnak az első fokú ítélet 8./ pontjában leírt elítéléshez kapcsolódó feltételes szabadsága

1. november
2. napján járt le. Az első fokú ítéletben felsorolt elítélésein túlmenően a Miskolci Városi Bíróság a
3. október
4. napján kelt 21.B.1/2002/
5. számú, illetve a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság a
6. október
7. napján jogerőre emelkedett 3.Bf.54/2007/
8. számú ítéletével adócsalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönre ítélte, mely büntetését a vádlott jelenleg tölti. Az első fokú ítélet
9. oldal
10. bekezdésében szereplő polgári jogi igény összege helyesen - 224.794.820.- forint (első fokú bírósági iratok
11. oldal). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást valamennyi büntetőjogilag releváns tényre lefolytatta, az ezen bizonyítékokra alapított tényállás megalapozott és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az indokolásban két elírás szorul helyesbítésre, a
12. oldal 1./ pontjában írt "Megállapodás" - helyesen -
13. október 12-i keltezésű, a
14. oldal
15. bekezdés első sorában szereplő dátum - helyesen -
16. február
17. napja. A megalapozott tényállás alapján helyes a vádlott bűnösségére való következtetés, viszont a cselekmény minősítését illetően tévedett az elsőfokú bíróság, mert a tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. Az ítélőtábla a minősítéssel kapcsolatban az ügyész álláspontját nem, a védő álláspontját pedig részben osztotta. A védő álláspontját abban osztotta az ítélőtábla, hogy a vádlott cselekménye nem minősül sikkasztás bűntettének. Sikkasztás bűntette ugyanis csak abban az esetben valósult volna meg, ha a vádlott a sertésállományt
18. február
19. napja előtt, vagyis azelőtt szállította volna el az (település megnevezése)-i telepre, mielőtt a felszámoló mint tulajdonosnak, a (
20. sz. gazdasági társaság)-nak adta ki. Visz ont ezen időpontig sem az elsőfokú bíróság által megállapított jogtalan eltulajdonítással valósult volna meg a sikkasztás, hanem a sajátjaként való rendelkezéssel, hiszen az értékesítést megelőzte az egész állománynak az (település megnevezése)-i telepre történő szállítása, ami a vádlott részéről a tulajdonost, a (
21. sz. gazdasági társaság)-ot megillető rendelkezési jog gyakorlása volt és ezáltal a sajátjaként rendelkezés tényállási elem már ekkor megvalósult. Utal rá az ítélőtábla, hogy a cselekmény fentiek alapján történő minősítése esetén sem minősült volna folytatólagosnak. Az (település megnevezése)-i telepre történő szállítás több egymást követő napon, naponta több fuvarral történt, ami nem jelent több cselekményt, hiszen az ilyen módon való szállításra az állomány nagysága miatt volt szükség. A minősítés szempontjából irányadó tényállás, hogy a sertéshízlalásra vonatkozó szerződéses kapcsolat a (
22. sz. gazdasági társaság) és az (
23. sz. gazdasági társaság) között állt fenn. A vádlott az (
24. sz. gazdasági társaság)-nak volt az ügyvezetője, és e mellett párhuzamosan ügyvezetője volt a (
25. sz. gazdasági társaság)-nak is. Felszámolásra az (
26. sz. gazdasági társaság) került. A felszámolás jogerőre emelkedésének időpontjában a szerződés szerinti sertésállomány az (
27. sz. gazdasági társaság) gondozásában, birtokában volt, de tulajdonosa a vádlott által is tudottan a (
28. sz. gazdasági társaság) volt. A felszámoló az (
29. sz. gazdasági társaság) által gondozott sertésállományt a felszámolói vagyon körébe vonta attól függetlenül, hogy a felszámoló előtt a tulajdonos kiléte nem volt egyértelmű. Ismerve a valós helyzetet, a (
30. sz. gazdasági társaság) képviselői és a vádlott tárgyalásokat folytattak a felszámoló képviselőjével annak érdekében, hogy a sertésállomány a felszámolói vagyonból kikerüljön. Mivel azonban időközben a viszony megromlott közöttük, a tárgyalásokat külön folytatták.
31. február
32. napján történt ilyen megbeszélés során a vádlott (helyi megbízott neve)-nek, a felszámoló helyi megbízottjának valótlanul akként nyilatkozott, hogy a telepeken elhelyezett sertéseknek a (
33. sz. gazdasági társaság) a tulajdonosa Bf.I.151/2008/
34. és ennek igazolására olyan adás-vételi blankettaszerződéseket mutatott fel, melyek az egyes malacszállítmányoknak a (
35. sz. gazdasági társaság) által történt átadáskor kerültek kiállításra, de azokon a (
36. sz. gazdasági társaság) vevőként való feltüntetése valójában csak elírásnak tekinthető formalitás volt, ami a szerződés blanketta téves kitöltéséből adódott (első fokú ítélet
37. oldal utolsó bekezdés,
38. oldal,
39. oldal 1-
40. bekezdés). (helyi megbízott neve) mindezeket valósként elhitte és kinyilvánította, hogy a felszámoló a sertésállományt nem tekinti a felszámolói vagyon részének, a (
41. sz. gazdasági társaság) tulajdonjogát nem vitatja és hozzájárult, hogy a (
42. sz. gazdasági társaság) most már nem csupán megbízotti, hanem tulajdonosi jogokat gyakorolva a sertéseket elszállítsa és értékesítse, mely nyilatkozatokról jegyzőkönyv készült (nyomozati iratok I. kötet 159-
43. oldal). Ezt követően a vádlott
44. február
45. napjától meg is kezdte a különböző telepekről a sertések elszállítását és összevonását az (település megnevezése)-i telepre, valamint az értékesítését. A csalás törvényi tényállási elemei: jogtalan haszonszerzés végett, másnak tévedésbe ejtésével vagy tévedésben tartásával kár okozása. Egyik és a jelen esetben szóba jöhető elkövetési tevékenység a tévedésbe ejtés, ami fogalmilag valótlanságnak való tényként feltüntetése, vagy való ténynek elferdítése, megmásítása. A vádlott a felszámoló helyi megbízottját, (megbízott neve)-t ejtette tévedésbe azzal a valótlan nyilatkozatával és a vevőt illetően valótlan tartalmú blankettaszerződésekkel, hogy a telepeken elhelyezett sertéseknek a (
46. sz. gazdasági társaság) a tulajdonosa. A csalás tényállása csak akkor valósul meg, ha az elkövető a megtévesztést jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló szándékkal fejti ki. Mivel a vádlott a jelen esetben tisztában volt azzal, hogy a sertésállománynak a (
47. sz. gazdasági társaság) a tulajdonosa, nyilvánvaló, a felszámoló megtévesztésével az volt a célja, hogy a felszámoló olyan nyilatkozatot tegyen, illetve olyan tevékenységhez adja a hozzájárulását, melynek révén a vádlott jogtalan haszonhoz jut. Ez egyértelműen kitűnik abból is, hogy a vádlottal történt megbeszélés eredményeként a felszámoló hozzájárulását a sertések szállításához és értékesítéséhez adta, tehát éppen olyan tevékenységekhez, melyeket ezt követően a vádlott megvalósított. Jogtalan haszonra ugyanis csak olyan módon tehetett szert, hogy a sertéseket az egyes telepekről történő elszállítással kivonta a tulajdonos, a (
48. sz. gazdasági társaság) rendelkezése alól mielőtt az a tulajdonjogát igazolta volna - és nem a szerződés szerint, a (
49. sz. gazdasági társaság)-nak adta át, hanem másoknak értékesítette. A jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló megtévesztés következményeképpen, azzal okozati összefüggésben, a másnak való értékesítéssel a vádlott, a (
50. sz. gazdasági társaság)-nak kárt okozott. Ezáltal a csalás bűntettének törvényi tényállása vált teljessé, illetve ez a bűncselekmény befejezetté. A csalással okozott kár összege megegyezik a tényállásban megállapított kárral és a kár szerinti minősítések a Btk. 138/A §-a alapján a sikkasztás és a csalás bűntetténél egyezően alakulnak. A fentiekre tekintettel a felmentésre irányuló fellebbezések nem vezettek eredményre és az ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk.
51. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének minősítette. A bűnösségi körülményeket az ítélőtábla kiegészítette, illetve helyesbítette: További enyhítő körülmény, hogy a bűncselekmény elkövetéséből hosszabb idő telt el és a súlyosító körülmények köréből mellőzte a vagyon elleni bűncselekmények országosan és helyileg való elszaporodottságát. A vádlott terhére megállapított bűncselekmény törvényi büntetési tétele 2-8 évig terjedő, a többszörös visszaesés (Btk. 97. §

(1)bekezdés) miatt 2-12 évig terjedő szabadságvesztés. A vádlottal szembeni büntetés mértékének megállapításánál nem hagyhatók figyelmen kívül az elkövetés körülményei, vagyis az, hogy az egyébként rendben zajló szerződéses viszonyt egy jogtalan követelésen alapuló felszámolás átláthatatlanná tette, és ezért a sertések feletti rendelkezési jogot minden érintett, akár megtévesztő magatartással is, igyekezett megszerezni. Ugyanakkor az sem, hogy a vádlottnak a sertések tartása révén jelentős tartozásai keletkeztek és az értékesítésből befolyt összeget ezen tartozásai rendezésére fordította. Mindezek miatt, attól függetlenül, hogy a jelen ügyben vádemelésre csak a vádlottal szemben került sor, és a vádmonopóliumra tekintettel a bíróság más személyek felelősségét nem vizsgálhatta, az ítélőtábla álláspontja szerint a büntetés mértékének meghatározásánál a vádlott cselekvőségét befolyásoló körülményekre is figyelemmel kell lenni. Ezért az elsőfokú bíróság által kiszabott 5 év fegyházat eltúlzottnak találta és 4 év fegyházra enyhítette, valamint ennek megfelelően ugyancsak 4 évre enyhítette a közügyektől eltiltás tartamát is. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiekben a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott a jelen elítélése alapját képező bűncselekményt a Miskolci Városi Bíróság 21.B.1/2002/128., illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Bf.54/2007/

1. számú ítéletének jogerőre emelkedése -
2. október
3. napja - előtt követte el. A quasi halmazati viszonyra tekintettel a Btk.
4. §

(1)bekezdése alapján fennáll a két szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásának feltétele. Az elsőfokú bíróságok közül a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a Bf.I.151/2008/14. magasabb hatáskörű, ezért az ítélőtábla a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján felhívta az elsőfokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatására. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Hegedűs István a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.151/2008/
3. számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.B.104/2006/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Hegedűs István a tanács elnöke