A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.108/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság szeptember hó
- Legfelsőbb napján Bírósága tartott Budapesten, nyilvános ülésen a
- meghozta a következő í t é l e t e t : A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt és védője elbírálása során ítéletét a és a által benyújtott Tatai Városi Komárom-Esztergom felülvizsgálati Bíróság Megyei indítvány 4.B.122/2006/
- Bíróság számú 1.Bf.165/2007/
- számú végzését a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja; A II. rendű terheltet az ellene folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmenti. Elrendeli a befizetéstől mindenkori bűnügyi a költség visszatérítés törvényes befizetett időpontjáig kamatával történő visszatérítését. címén együtt eltelt a II. összegnek időre rendű a számított terheltnek Ezen ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben tartalommal más sem az jogosult indítvány újabb előterjesztője, felülvizsgálati sem azonos indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Tatai Városi Bíróság a
- január hó
- napján kihirdetett 4.B.122/2006/
- mondta ki számú ítéletével folytatólagosan II. elkövetett rendű terheltet lőfegyverrel és bűnösnek lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért őt - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett előzetes - 1 év mentesítésben fogvatartás 4 hónap börtönre részesítette. beszámításáról, a ítélte és Rendelkezett bűnjelekről és a egyidejűleg az előzetes bűnügyi költség viseléséről. A megállapított tényállás lényege a következő: Az 1962-ben született tanulmányokat II. folytató rendű terhelt gyermekének a nős, egy tartásáról nagykorú, de gondoskodik, büntetlen. A II. rendű terhelt és a nála fiatalabb testvére, az I. rendű terhelt
- március
- napjától tagja a vadásztársaságnak. A vadásztársaságba rendelkezett rendű fegyvertartási terhelt egészségügyi történt azonban belépéskor engedéllyel nem. alkalmasságot a Neki igazoló II. több rendű terhelt lőfegyverre, az I. vadászjegye és csak állami orvosi bizonyítványa volt. A golyós vadászlőfegyver megszerzésére és tartására jogosító engedély iránt
- március 29-én benyújtott kérelmét a rendőrkapitányság
- április 4-én elutasította. A II. terhelt tudta, hogy testvérének nincs fegyvertartási engedélye. Az I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt
- május 17-től
- február 9-ig terjedő időszakban rendszeresen jártak vadászni a vadásztársaság területére, amikor több alkalommal egy időpontban és egy leshelyen vadásztak. Előfordult, hogy Az I. rendű terhelt a bátyja nélkül vadászott. A testvérek a vadászat előtt a beírókönyvben külön lőállásra jegyezték be magukat, azonban ugyanarra - a vadászat szempontjából kedvezőbb - alkalmakkor lőállásra mentek II. terhelt a rendű vadászni a mind testvérének a ketten. átadta a Ezen 430020 gyártási számú, CZ BRNO MOD II-E típusú, csehszlovák gyártmányú puskát a szükséges lőszerekkel együtt vadászat céljára. Ezt a fegyvert - a testvére, a II. rendű terhelt tudta nélkül - az I. rendű terhelt akkor is magával vitte, amikor a bátyja nem vett részt a vadászaton. Ezzel a fegyverrel az I. rendű terhelt
- július 21-én egy vaddisznókocát, szeptember november szeptember 27-én 2-án szabályszerűen egy egy leadta 6-án rókahímet, hímdisznót a egy gímtehenet október 22-én ejtett el, vadásztársaságnak. és borjút, egy gímbikát, amely állatokat Szeptember 12-én egy rókára,
- február 3-án pedig egy vaddisznóra lőtt, azonban e lövéseket elhibázta, így elejtés nem történt. A lakóházban a
- február 15-én tartott házkutatás alkalmával a rendőrhatóság Az I. rendű terhelt lakrészében és az ő használatában levő terepjáróban összesen 38 db lőszert foglalt le; a konyhában lévő szekrényből 5 db lőszert, a nappaliban levő szekrényből 1 db lőszert, a gépjármű kesztyűtartójából 3 db lőszert, a kardánboxból 24 db kispuska lőszert műanyag tokban és 5 db. más típusú lőszert. E házkutatás alkalmával a nyomozóhatóság a csehszlovák gyártmányú kispuskát is lefoglalta a hozzá tartozó távcsővel és szíjjal. A kispuska működőképes lőfegyver, a lőszerek pedig működtethetőek voltak. A bizonyítékok értékelése körében kifejtette még az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű terhelt vadászat céljából bocsátotta a testvére rendelkezésére a csehszlovák gyártmányú kispuskát, ez pedig nem azt jelenti, hogy csak a lövés leadásakor birtokolta az I. rendű terhelt a fegyvert, hanem egy hosszabb tevékenység során, amely nem csupán a meglátott vad kilövéséből állt. A vád tárgyát a II. rendű terhelt vonatkozásában a vádirati tényállás szerint csak azok a cselekmények képezik, amelyek során a közös vadászatok alkalmával adott a testvére birtokába lőfegyvert. Azok az esetek, amikor az I. rendű terhelt a testvére tudta nélkül vadászott, a vád tényállása szerint a II. rendű terhelt terhére nem róhatók. Az irányadó tényállás alapján az ítélet szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy II. rendű terheltnek, mint fegyvertartásra jogosult személynek az a magatartása, amikor a jelenlétében lévő testvérének a jogszerűen tartott fegyverét a rendelkezésére bocsátotta, a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/
- (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerint átadás vagy átengedés volt-e, avagy ezen körön kívül eső, meg nem engedett és így a Btk. által szankcionált magatartás. A R.
- §-ának
(3)bekezdése szerint vadászlőfegyver és a hozzá tartozó lőszer átengedhető. vadászatra vadászlőfegyver tartására jogosultnak Az elsőfokú bíróság szerint e rendelkezés csak úgy értelmezhető, hogy a fegyvert olyan személynek lehet átengedni, akinek az átengedéskor van bármilyen vadászlőfegyver tartására engedélye, és az, aki az adott fegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására engedéllyel rendelkezik, jelen van. Utalt még e bíróság a vadászatról szóló 1969. évi XV. törvény 59., 61. és 64. §-ában foglalt rendelkezésekre, amelyek csak akkor állnak összhangban az alacsonyabb szintű jogszabállyal, ha a R. 37. §-a
(3)bekezdésének azt az értelmezését fogadja el a bíróság, hogy vadászlőfegyver a hozzá tartozó lőszerrel vadászatra csak vadászlőfegyver tartására jogosultnak engedhető át. Mindezekre figyelemmel a bíróság a II. rendű terheltet a Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan visszaélés bűntettében elkövetett mondta ki lőfegyverrel bűnösnek, és és számot lőszerrel adott az ítélet egyéb rendelkezéseinek az indokairól is. Az ítélet ellen a II. rendű terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt KomáromEsztergom Megyei Bíróság a
- október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott 1.Bf.165/2007/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján elfogadva a védő által csatolt igazolást - megállapította, hogy a CZ BRNO MOD II-E típusú csehszlovák gyártmányú puskát a II. rendű terhelt
- november
- napján vásárolta. Ennél fogva ettől az időponttól bocsátotta a közös vadászataik során a testvére rendelkezésére a hozzá tartozó lőszerekkel együtt. Ezt megelőzően az ugyancsak a tulajdonát képező Steier Aullicher típusú golyós puskát adta át I. rendű terheltnek vadászat céljára. A megyei bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a II. rendű terhelt bűnösségére, amikor megállapította, hogy az általa átadott lőfegyvert az I. rendű terhelt nem csupán a lövés leadásakor birtokolta, hanem hosszabb tevékenység során, ennél fogva a pillanatnyi birtokban tartás hiányára tekintettel a felmentésre nem kerülhetett sor. Osztotta a R.-ben szabályozott vadászlőfegyver és hozzá tartozó lőszer átengedésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti okfejtést, amelyet a vadászatról szóló törvénnyel egybevetve értékelt a városi bíróság. Rögzítette még, hogy a személygépkocsi azt a terheltek a terheltek egyezően nyilatkoztak tulajdonában áll, használták. A a II. rendű terhelt vadászataik során közösen arról, hogy a lőszereket a II. rendű terhelt hagyhatta a gépkocsiban. Emellett az I. rendű terhelt előadása szerint a lakásban lefoglalt lőszerek nagy része ugyancsak a testvére, a II. rendű terhelt szobájában volt. Ezért a másodfokú bíróság a lőszerek kiadására vonatkozó rendelkezést is törvényesnek találta. - o
- A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
- §-a
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontjára hivatkozással, mert álláspontjuk szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a Btk. 10. és 263/A. §-ának a megsértése miatt került sor. A Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének c) pontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja. A lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés tényállása kerettényállás. A Btk.-ban megjelölt fogalmakat egyéb, nem büntető jogszabályok töltik ki tartalommal, s attól eltérni nem lehet. A R. 1. §-a
(1)bekezdésének
- pontja meghatározza a lőfegyver átadásának a fogalmát. Aszerint az az átadás, amikor a lőfegyver a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alól kikerül. Ettől eltérő fogalom a lőfegyver átengedése, amely a hivatkozott bekezdés
- lőfegyvert pontja a értelmében tartási akkor engedéllyel állapítható rendelkező meg, amikor felügyelete a alatt használják. Amíg tehát az átadásnál a birtokállapot is megváltozik, addig az átengedésnél nem, hiszen a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt történik a használat. A R.
- §-ának kapcsolatban
(3)bekezdése tartalmaz a vadászlőfegyver rendelkezést, anélkül átengedéssel azonban, hogy az átengedés fogalmát megváltoztatná. Az ott szabályozott átengedés a Btk. szerinti átadásnak nem minősíthető. Márpedig a két magatartás közül a Btk. kizárólag az átadást rendelte büntetni, a jogszabályellenes átengedést nem. Ez érthető is, hiszen a tartásra jogosult felügyelete alól kikerült fegyver veszélyesebb a társadalomra, mint a felügyelet alatt átengedett fegyver. Egyebekben a jogszabály értelmezéséből levezethető, hogy mind a lőfegyver átadása, megvalósulhat olyan mind pedig személyek annak között, átengedése akik közül egyaránt az egyik jogszerűen tart magánál lőfegyvert, a másik személy pedig annak tartására nem jogosult. Az indítványozók hivatkoztak még az irányadó bírósági döntésekre is, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a rövid időre, lövés leadása céljából történő átadás nem tényállásszerű cselekmény. Mindezekre figyelemmel a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a II. rendű terhelt felmentését indítványozták. A Legfőbb Ügyészség a BF. 397/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a vadászles elfoglalásától a vad kilövéséig terjedő időszakra a lőfegyver és a lőszerek átengedése már nem tekinthető a felülvizsgálati indítványban hivatkozott rövid időre, lövés céljára történő ideiglenes átadásnak. Az irányadó tényállás szerint a lőfegyver és a időtartamra történt, hanem lőszer a átadása nem fegyvertartási néhány perces engedéllyel nem rendelkező személy részére a vadászat biztosítását jelentette annak egész időtartama alatt. Helytállóan hivatkozott a bíróság arra, hogy a vadászfegyvernek vadászat céljára történő átengedése csak akkor nem sérti a R.
- §-ában írtakat, ha az átengedés vadászlőfegyver tartására jogosult részére történik. A R.-ben szabályozottól eltérő átadás a Btk. Kommentár szerint a Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt bűncselekményt valósítja meg. A cselekmény jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes. Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat a II. rendű terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn. 2. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése és a 424. §ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli átiratában foglaltakkal egyezően a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. II. rendű terhelt a nyilvános ülésen az indítványában rögzített érveivel alátámasztva részletesen indokolta, hogy miért téves a Legfőbb Ügyészség álláspontja. 3. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak, a Legfőbb Ügyészség indítványát alaptalannak találta. a) Az alkotmányos büntetőjog legalapvetőbb követelménye a nullum crimen sine lege elve. Az Alkotmány 8. §-ának
(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Ennek Köztársaságban bűncselekményt kizárólag megfelelően törvény a Magyar állapíthat meg, annál alacsonyabb szintű norma nem. Hazai jogrendszerünkben a Büntető Törvénykönyv az a jogforrás, amely a bűncselekményeket és azok kilátásba helyezett büntetését meghatározza. A büntetendő magatartásokat leíró különös részi tényállások (ún. diszpozíciók) egyik tipikus formája a kerettényállás (keretdiszpozíció). A Btk. 263/A. §-ában meghatározott lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés különös részi tényállása is ilyen ún. kerettényállás, amelynek egyes elemeit más jogszabály konkretizálja. Ez a más jogszabály - egyebek mellett - a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII.31.) Korm. rendelet (R.), amely meghatározza, konkretizálja a büntetőjogi diszpozíció büntetőjog másik egyes elemeinek a követelménye a tartalmát. Az alkotmányos jogbiztonság elve. A jogbiztonság alapvető követelménye ugyancsak az Alkotmányból, a 2. §-ának
(1)bekezdéséből ered, amely szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogbiztonság követelményéből fakad, hogy amennyiben a büntetőjogi keretdiszpozíció valamely elemének a fogalmát a jogrendszer jogforrásban meghatározza, ez a meghatározás (mint interpretatio authentica) a norma valamennyi címzettje (a polgárok és a jogalkalmazók) számára egyaránt kötelező. b) Az elkövetéskor hatályos Btk. 263/A. §-ának
(1)bekezdése szerint a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki
- a)lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,
- b)a lőfegyver vagy lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi,
- c)engedéllyel tartott rendelkezőnek átadja. lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem II. rendű terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok a Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének elkövetett
- c)pontjában lőfegyverrel és meghatározott lőszerrel folytatólagosan visszaélés bűntettében állapították meg. E
- c)pontban meghatározott bűncselekmény tényállási elemei közül a lőfegyver és a lőszer fogalmát a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXVI. törvény, az engedély és az átadás fogalmát pedig a R. meghatározza, ennél fogva az azokban foglalt meghatározás mind a polgárok, mind a jogalkalmazók - s közöttük a bíróság - számára egyaránt kötelező. A R. 1. §-a
(1)bekezdésének
- pontja értelmében átadás az, amikor a lőfegyver kikerül. a tartási Ettől eltérő engedéllyel fogalom a rendelkező lőfegyver felügyelete átengedése, alól amely a hivatkozott bekezdés
- pontja értelmében akkor állapítható meg, amikor az - egyébként nyilvánvalóan átadott - lőfegyvert a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt használják. Az ügyész, a terhelt és a védő egyaránt érintette a felszólalásában, hogy az eljárt bíróságok a fegyver átadására több terminológiát is használtak úm. átadás, átengedés, rendelkezésre bocsátás. A védelem a másodfokú eljárásban is sérelmezte, hogy a vádirat csupán a golyós lőfegyver rendelkezésre bocsátását említette, az átadását nem, ennél fogva a vádelv sérelmét is eredményezheti a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában utalt, a vádirat és az ügydöntő bírósági határozat történeti tényállásának azokat a megtörtént tényeket, eseményeket, cselekményeket, körülményeket kell tartalmaznia, amelyekből valamely bűncselekmény btk-beli diszpozíciójának következtetést lehet az egyes levonni. tényállási Önmagában a elemeire btk-beli jogi törvényi tényállás egyes elemeinek a feltüntetése a megtörtént események rögzítésének kötelezettsége alól nem mentesíti sem a vádlót sem a bíróságot. Ez a követelmény azonban a kerettényállások esetén részben eltérően érvényesül. történeti A kerettényállásban tényállásának a meghatározott megfogalmazása bűncselekmény körében ugyanis a megtörtént tények rögzítése mellett rendszerint nélkülözhetetlen a kerettényállásban rögzített egyes elemek beazonosítása, tehát konkrét megjelölése is. Ezért a gyakorlat úgy fogalmaz, hogy az adott eszköz engedély a a R. R. szerint szerint lőfegyvernek, engedélynek lőszernek minősül vagy minősül, nem az minősül engedélynek, az átadás, vagy rendelkezésre bocsátás a R. szerint átengedésnek minősül vagy nem minősül annak, stb. A kerettényállás egyes elemeinek a beazonosítása azonban a vádelvet közvetlenül nem érinti, ha a vádiratban foglalt tények alapján valamely bűncselekmény tényállási elemei egyébként beazonosíthatók. Ugyanez irányadó az ügydöntő bírósági határozatok megalapozottságának az értékelése körében is. II. rendű terhelt ügyében nem kétséges, hogy a bíróság azt állapította meg a tényállásban, az I. rendű terhelt a testvérének golyós vadász lőfegyverét az ahhoz szükséges lőszerrel, a testvére tudtával kizárólag a testvére jelenlétében, tehát annak felügyelete mellett használta. Az átadás tehát kizárólag felügyelet mellett történt. Ez a magatartás pedig a R. szerint nem átadásnak, hanem a lőfegyver átengedésének minősül. c) A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen értelmezték a R. és a vadászatról szóló törvény fentebb már ismertetett rendelkezéseit, amikor azt állapították meg, hogy a fegyvert olyan személynek lehet átengedni, akinek az átengedéskor van bármilyen vadászlőfegyver tartására engedélye, és az, aki az adott fegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására engedéllyel rendelkezik, jelen van. Az igazgatási normák egyértelmű rendelkezései szerint a vadászlőfegyver a hozzá tartozó lőszerrel vadászatra valóban csak vadászlőfegyver tartására jogosult személynek engedhető át. Alapvetően tévedtek azonban az alapügyben eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy, hogy az igazgatási norma megszegése már önmagában bűncselekményt valósít meg. Amint arra fentebb már hivatkozás történt, a nullum crimen sine lege követelményéből fakadóan a bűncselekményként büntetendő magatartásokat kizárólag a Btk. határozza meg. A Btk. - a vizsgált szituáció keretében - kizárólag a lőfegyver és a lőszer átadását, tehát az olyan birtokba bocsátását rendeli büntetni, amikor az az átadó felügyelete alól is kikerül. Miután pedig a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a lőfegyver átadására II. r. terhelt részéről kizárólag a felügyelete mellett került sor, e magatartás nem ütközik a Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének c) pontjába. Tényállásszerűség hiányában nem valósít meg bűncselekményt, ezért a II. r. terhelt jogerős marasztalására a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor. Ehelyütt utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a 2004-ben hatályba lépett R. a korábbi ítélkezési gyakorlatot is figyelembe véve fogalmazta meg az átadás és az átengedés fogalmát, amelyet a korábbi igazgatási norma nem határozott meg. Az új jogi szabályozásnak az a következménye, hogy azok a korábbi iránymutatások, amelyekben az átengedő személy a felügyelete mellett bocsátotta rendelkezésre másnak rövidebb, hosszabb időre a lőfegyvert (lőszert), a továbbiakban már nem irányadók. Ha viszont fegyvert, az átvevő akkor a az átadó távollétében cselekmény természetesen nem érinti értékelését, mert abban a a is tényállásszerű megszerző körben a birtokolja lehet. cselekményének megszerzés a Mindez a jogi értelmezésére kialakított gyakorlat továbbra is irányadó. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor úgy ítélték meg, hogy a lőfegyvernek (és a lőszernek) a R. és a vadászati törvény rendelkezéseinek a megsértésével történő átengedése már önmagában bűncselekményt valósít meg. E magatartás valójában csupán igazgatási jogkövetkezményeket vonhat maga után. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítéletet - a Be. 428. §-ának
(1)bekezdése alapján - a II. rendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és a II. rendű terheltet az ellene a Btk. 263/A. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntette emelt alól miatt vád - a és Be. lőszerrel 6. §-a
(3)bekezdése a) pontjának I. fordulata és a 331. §-ának
(1)bekezdése alapján - felmentette. A Be. 585. §-ának
(1)bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a bűnügyi költség címén a terhelt által az államnak befizetett összeget a visszatérítés időpontjáig számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy előterjesztett, ismételten az ugyanazon illetőleg előterjesztett a jogosult korábbival indítvány által azonos elutasítására ismételten tartalommal vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,
- szeptember hó
- napján Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Molnár Gábor s.k. dr. Csere Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kutainé