Bf.68/2008/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján - a Be.349.§

(1)bekezdésében írt korlátok között - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - az I.r. vádlottnak a

1. évi június hó
2. napján Alexa utónevű gyermeke született (Bf.II.182/2006/
3. számú jegyzőkönyv). - az I.r. vádlott gerinc és posttraumás csípőizületi elfajulásban szenved, bal oldali combfeje elhalt. Ez utóbbi miatt a járása a bal lábára kissé sántító, kímélő jellegű: állapotában kizárólag a csípőprotézis beültetése hozhatna kedvező változást. Betegségei következtében munkaképessége 67%-ban csökkent, III. csoportba sorolt rokkant (1.számú szakértő igazságügyi orvosszakértő véleménye - 11.B.135/2007/
4. szám alatt). - A tényállás I/a. pontjában érintett cselekmények során I.r. vádlott helyesen 9 db extasy tablettát értékesített, amelynek a tiszta hatónyag-tartalma 0,18 gramm MDMA volt. Az eladott 14 gramm marihuána pedig 0,0014 gramm delta-9-THC-t tartalmazott. A
5. oldal
6. bekezdésében összegzett kábító-, illetve pszichotróp készítmények tiszta hatóanyag-tartalma helyesen 0,76 gramm MDMA, 1,04 gramm amfetamin és 0,0016 gramm delta-9-THC volt. Mindez azt is jelenti, hogy e vádlott által értékesített, valamint értékesítés céljából - a tényállás I., II. és III. pontjaiban részletezettek szerint - beszerzett vegyületek együttes hatóanyag-tartalma (234,4%) a jelentős mennyiség alsó határának helyesen a 2,34-szorosát tette ki. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az az I.r. vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak és - a Be.403.§

(3)bekezdése szerint - a hatályon kívül helyező határozatban kifejtett iránymutatásnak megfelelően folytatta le. A bizonyítási eszközök összegyűjtése és felhasználása során törvényesen járt el, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat által rögzített telefonbeszélgetések meghallgatása és értékelése előtt - figyelemmel a Be.206/A.§

(7)bekezdésében írtakra - beszerezte a titkos információgyűjtés engedélyezéséről kiállított elnöki igazolást. Helyesen foglalt állást azok felhasználhatóságának a kérdésében is. Ezt követően részletekbe menő alapossággal elemezte és vetette egybe a rendelkezésre álló bizonyítékokat, köztük azokat az adatokat, amelyekből az I.r. vádlott kereskedői tevékenységére lehetett következtetni. Ehhez kapcsolódóan helytállóan - a Be.4.§

(2)bekezdésében megfogalmazott rendelkezés messzemenő szem előtt tartásával - állapította meg az értékesített kábító-, illetve pszichotróp hatású anyagok fajtáját és mennyiségét, valamint azt, hogy a rendőri intézkedés alkalmával 1.számú tanú Fiat Bravo típusú személygépkocsijában, a P....., J...... A.... utca ...... szám alatti lakásban, valamint a ....-.... forgalmi rendszámú autó üzemanyagtöltő nyílása mögött megtalált, majd lefoglalt készítmények is e vádlott személyéhez köthetők. Oly módon, hogy azok felett rendelkezési jogosultsággal bírt, a szóban forgó teljes mennyiséget - maga vagy más személyek igénybevételével - értékesíteni kívánta. Indokolási kötelezettségének az elsőfokú bíróság meggyőző erővel tett eleget, érvelése rendkívül életszerű, minden szempontból logikus. Mindössze a vádlott személyi körülményeinek a rögzítésében mutatkozott némi hiányosság, továbbá abban, hogy az egyes kábítószerek tömegét, valamint - ebből kifolyólag - az együttes mennyiség százalékos értékét érintően a határozat az ügy érdemi megítélését nem befolyásoló számítási hibákat tartalmazott. Mindezeket azonban az iratok tartalma alapján orvosolni lehetett. Ugyanakkor hat esztendő elteltével a kábító- és pszichotróp anyagok eladásából befolyt, valamint a megvásárlásukra fordított vagyon összegét további bizonyítási eszközök felkutatása nélkül nem lehetett - kétséget kizáró bizonyossággal megállapítani, különösen úgy, hogy ennek felderítésére a nyomozó hatóság kísérletet sem tett. Ezért az erre irányuló bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság elutasította. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás tehát megalapozott, az - a Be.352.§

(2)bekezdése folytán - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett az I.r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Az ezt sérelmező jogorvoslati nyilatkozat tehát megalapozatlannak bizonyult. A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság ítéletének igen alapos jogi indokolása mindössze annyiban igényelt - változtatást nem eredményező - helyesbítést, hogy a másodfokú bíróság a kereskedik elkövetési magatartással megvalósított bűncselekmény vonatkozásában mellőzte a Btk.137.§ 9./ pontjára (üzletszerűség) hivatkozást. Ugyanis a szóban forgó elkövetési magatartás és az üzletszerűség tartalmi elemei - tilalmazott cselekmények ismétlődése, berendezkedés ezek folyamatos elkövetésére, rendszeres haszonszerzési célzat - azonosak; értékelésüknek tehát az alaptényállás keretében kell megtörténnie. Ezért a Btk.137.§ 9./ pontjának önálló felhívása és a bűncselekmény üzletszerű elkövetésére történő utalás abban az esetben is félrevezető, ha ennek súlyosító körülménykénti értékelése - amint azt az elsőfokú bíróság is mellőzte - elmarad. Némileg más a helyzet a bűnszövetség tekintetében, hiszen - a fentiektől eltérően az már nem szükségszerű, hogy a kereskedés egyben két vagy több személy szervezett bűnelkövetésének a keretében valósuljon meg. Miután pedig a Btk.282/A.§

(3)bekezdése esetén a bűnszövetség már nem minősítő körülmény: a Btk.137.§ 7./ pontjának önálló felhívása indokolt volt. Itt kíván utalni arra is a másodfokú bíróság, hogy megítélése szerint nem áll ellentétben a fentebb kifejtett érvekkel a Btk.282/C.§

(3)bekezdésének szövegezése, a két minősítő körülmény - üzletszerűen és bűnszövetségben párhuzamos szerepeltetése. Ennek ugyanis olyan értelmezése is lehetséges, hogy a Btk.282/C.§

(1)bekezdésében meghatározott bűncselekményt mind az üzletszerűség, mind a bűnszövetség, míg a

(2)bekezdésében körülírt bűncselekményt - értelemszerűen - csak a bűnszövetség minősíti. Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Btk.2.§-a alapján az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. Ehhez hasonlóan helyesen vette számba a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket is. Hangsúlyozni szükséges, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bűnszövetségben történő elkövetést - más elnevezéssel ugyan, a társas, szervezett, másokkal együttműködő bűnelkövetésre utalással - súlyosító körülményként értékelte. A tényállás kiegészítése folytán azonban további enyhítő tényező a kiskorú gyermekről való gondoskodás, valamint az, hogy e vádlott egészségi állapota megromlott, 67%-os rokkant. Mindezek ellenére a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés eltúlzottan enyhe, a büntetési tétel alsó határával egyező tartamú szabadságvesztés nem alkalmas a Btk.37.§-ban megfogalmazott célok elérésére. A bűncselekmény tárgyi súlyának meghatározásakor ugyanis figyelemmel kellett lenni arra, hogy a törvényi tényálláson belül a legsúlyosabb elkövetési magatartás megvalósítására került sor; oly módon, hogy a több héten keresztül összehangoltan folytatott tevékenység folytán az értékesített, vagy az értékesítés céljából birtokba vett kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma közel 2,5szeres mértékben meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Ezen túlmenően az I.r. vádlott már több alkalommal került összeütközésbe a törvénnyel, a jelen eljárásban elbírált bűncselekményét is büntetőeljárások hatálya alatt követte el. Olyképpen, hogy abban kezdeményező, vezető szerepet töltött be, másokat is bűnbe vitt. Megbánást nem tanúsított, a cselekmények elkövetését, bűnösségét következetesen tagadta; még abban a részcselekményben is, ahol tettenérésre került sor. Mindezekkel szemben a javára kizárólag a családi és az egészségi állapotát lehetett felhozni, valamint azt a körülményt, hogy az elkövetés óta hat esztendő telt el. Hangsúlyozottan azonban olyan bűncselekmény vonatkozásában, amely öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is szankcionálható, és amelynek a büntethetősége - tekintettel a Btk.33.§

(1)bekezdés a) pontjára húsz év elteltével évül csak el. Ennek ismeretében a fentebb említett időmúlás nyomatéka nyilvánvalóan kisebb. Figyelemmel arra is, hogy - a Btk.2.§-a folytán - ez az időmúlás tette lehetővé cselekményeinek enyhébb büntetőjogi megítélését. Ezért a másodfokú bíróság a főbüntetés tartamát hat év négy hónapra súlyosbította. (Hangsúlyozni szükséges, hogy a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabottnál hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés alkalmazásának nem volt eljárásjogi akadálya, noha az alapügyben az ügyész a kihirdetett határozatot tudomásul vette. A megismételt eljárásban azonban - figyelemmel a Be.405.§

(2)bekezdés

1. a)pontjának utolsó fordulatára, valamint a
2. c)pontjára - nem érvényesült a súlyosítási tilalom.) Következésképpen a vádlott terhére bejelentett fellebbezés megalapozott volt. Az I.r. vádlott mozgásszervi megbetegedésben szenved, munkaképessége jelentős mértékben csökkent. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát - a Btk.45.§

(2)bekezdésének az alkalmazásával - a törvényben (Btk.42.§

(2)bekezdés b/3. pont) előírtnál eggyel enyhébb formában, börtönben határozta meg. A fentiekre tekintettel tehát a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdésében írtak szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőjogi jogkövetkezményeket érintő részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat - a Be.371.§

(1)bekezdése folytán - helybenhagyta. P é c s,

1. október
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 11.B.135/2007/
3. számú ítéletének I.r. vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.68/2008/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke