Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.360/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt... Korlátolt Felelősségű Társaság felperesnek, a dr. Kiss Csaba ügyvéd által képviselt ... Biztosító Zártkörűen működő Részvénytársaság alperes ellen, biztosítási szolgáltatás megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007 december
- napján meghozott, 2.G.41.135/2005/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 120.000 (százhúszezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak felhívásra 239.700 (kettőszázharminckilencezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes 2002 december 12-i kockázatviselési kezdettel vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel, amelyben arra vállalt kötelezettséget, hogy rendszeres díjfizetés ellenében, 5.000 Ft önrész levonása mellett, 5.750.000 Ft erejéig megtéríti a felperes vagyontárgyaiban keletkezett károkat. A felperes által biztosított üzletben
- augusztus 31-e és szeptember 1-je közti időszakban betörés történt, melynek során az üzletből az ott tárolt árukészletet ismeretlen tettes eltulajdonította. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a vagyonbiztosítási szerződés teljesítése, másodlagosan kártérítés jogcímén 3.995.000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsődleges álláspontja szerint a biztosítási esemény bekövetkezett, az alperes mentesüléséhez vezető okok nem állnak fenn, ezért beállt az alperes teljesítési kötelezettsége. Másodlagosan az alperes alkalmazottjának arra a téves tájékoztatására alapozva igényelt kártérítést, miszerint, a biztosított helyiség védelmi berendezései a biztosítási szabályzat követelményeinek megfelelnek. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mert nem következett be biztosítási esemény, másodlagosan a mechanikai védelmi berendezések elégtelensége miatti mentesülésére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. A keresetet elutasító döntését a következőkkel indokolta: A biztosítási szerződés feltételrendszere a hamis, vagy álkulccsal történő zárnyitással kapcsolatban a biztosítottra olyan tény bizonyítását hárítja, amelynek nagy valószínűséggel nem lehet eleget tenni, mivel ez esetben a nyitási mód szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Az ellentmondásos, bizonyíthatatlan feltétel hátrányos következményei nem értékelhetők a felperes terhére. Ugyanakkor a bejárati ajtó testi erővel történő feltörése kétségtelenné teszi a behatolás tényét. Mindezek alapján a biztosítási esemény hiányára alapított védekezést nem találta megalapozottnak. A felek védelmi rendszerre vonatkozó megállapodása a Ptk.
- §
(1)bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel. A kármegelőzési kötelezettség teljesítését megvalósító mechanikai védelmi rendszernek nem a szerződéskötés, hanem a biztosítási esemény időpontjában kell fennállnia. Ezt maga a szerződés is egyértelműen tartalmazza. A szerződés a védelmi feltételeket félreérthetetlenül meghatározza a zárak számára és minőségére is kiterjedően. A biztosított az ennek megfelelő védelmi rendszert a szerződés hatálya alatt bármikor kiépítheti. A szakértői vélemény szerint a bejárati ajtónak és rácsnak önmagában egymástól függetlenül meg kellett felelnie a védelmi előírásoknak, azonban ezt a követelményt ezek egyike sem elégítette ki. Mindezekre figyelemmel a helyiség védelmi rendszere a szerződésben foglalt feltételeknek nem felelt meg, ezért az alperes a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól mentesül, amire figyelemmel a Ptk. 556. §
(1)bekezdése alapján jogos okból tagadta meg a teljesítést. A felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdés alapján az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította sikerrel, hogy az alperes üzletkötője a védelmi rendszerrel kapcsolatosan megtévesztette volna a felperest. Az üzletkötő tanúvallomásának egyes ellentmondásai a szerződés tartalmát tanúsító okirati bizonyítékkal szemben nem voltak alkalmasak a bizonyítás hiányosságaiból eredő következmények elhárítására, ezért az elsőfokú bíróság ezeket a Pp.
- §-a alapján a bizonyításra köteles felperes terhére értékelte. Mindezek alapján a Ptk.
- §-ára alapított kártérítési jogcímen is alaptalannak találta a keresetet. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, keresete teljesítését kérte. Az elsőfokú bíróság döntését a tényállás téves megállapítása, iratellenesség és jogszabálysértés miatt támadta. Vitatta az ítéletnek azt a megállapítását, mely szerint a szerződésben előírt mechanikai védelem hiánya és a biztosítási esemény bekövetkezése közötti okozati kapcsolat kétséget kizáróan fennáll. Rámutatott, hogy a bizonyítási eljárás során erre semmilyen adat nem utalt, ezzel szemben a szakértő személyes meghallgatása során azt adta elő, hogy az ajtót, illetve rácsot készíttető személy megkísérelt mindent megtenni azért, hogy a szabályzatban foglalt védelmi feltételeknek eleget tegyen, és csupán szakember tudja felmérni, hogy a védelmi rendszer nem felelt meg a szerződésben előírtaknak. Az ebből levont következtetése szerint a felperes mint laikus nem volt abban a helyzetben, hogy felismerhesse a védelmi rendszer elégtelenségét, ezért kérte fel a biztosítási üzletkötőt a telephely felmérésére, és a biztonsági felszereléseket az ő utasításának megfelelően készíttette el. Amennyiben tudatában lett volna, hogy a védelmi berendezések nem felelnek meg a szerződés által támasztott biztonsági követelményeknek, nem kötötte volna meg a biztosítási szerződést, és a díjat sem fizette volna. Kiemelte, hogy a biztosítási üzletkötő az alperes alkalmazásában áll, ezért tőle objektív tanúvallomás nem várható. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperes ügyvezetőjének tanúvallomását, aki ellentmondásmentesen adta elő a szerződéskötés körülményeit. Aggályosnak minősítette a biztosítási szerződés azon pontját, mely szerint a mechanikai védelmi rendszernek nem a szerződéskötés, hanem a biztosítási esemény időpontjában kell fennállnia. Ez a kikötés a 2.2.1 ponttal egyezően teljesíthetetlen kötelezettséget ró az ügyfélre, amire kimentési okként az alperes nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogyha a biztosítási ügynök annak ellenére köt biztosítást az ügyféllel, hogy tudatában van annak, miszerint a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító nem fog teljesíteni, utólag az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a szerződéskötéstől változatlan védelmi rendszer nem megfelelő. Álláspontja szerint alperest terheli annak bizonyítása, hogy a védelmi rendszer megfelelősége tekintetében üzletkötője helytálló tájékoztatást adott. Emellett arra is hivatkozott, hogy a védelmi rendszer megfelelősége kérdésében az alperesnek az a ráutaló magatartása is tévedésbe ejtette, hogy vele biztosítási szerződést kötött. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával, helytálló indokok mellett hozta meg érdemi döntését is. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján helyes indokaira utalással helybenhagyta. Az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki: A nem vitatott tényállás szerint a felperes ingóságait a biztosított helyiségből oly módon tulajdonították el, hogy a külön ráccsal ellátott bejárati ajtón hatoltak be. Mivel a perben beszerzett aggálytalan szakértői vélemény alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a bejárati ajtó és rács külön-külön nem felelt meg a biztosítási szabályzatban támasztott mechanikai védlemi követelményeknek, a behatolás helyére és módjára figyelemmel megállapítható, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése, valamint a védelmi berendezések hiányossága között az okozati összefüggés fennáll. Ezért alaptalanul vitatta fellebbezésében az alperes az okozati összefüggést. A biztosítási szabályzat a biztosítási szerződés megkötésének feltételeként nem követeli meg a Betöréses lopás- és rablás biztosítás különös feltételei
- § 5.1 pontjában meghatározott védelmi követelmények teljesítését. Az említett kikötés kifejezetten akként rendelkezik, hogy az ott írt védelmi követelményeknek a kár időpontjában kell fennállniuk. Az említett általános szerződési feltétel egyértelmű, ellentmondásmentes, laikus ügyfél számára is könnyen értelmezhető. Ezért a felperes tévesen hivatkozott fellebbezésében e kikötés aggályosságára mint olyan körülményre, amely kizárja az alperes mentesülését. Ugyancsak tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az alperesnek kell bizonyítania a védelmi rendszerrel kapcsolatos tájékoztatás megfelelősségét. Az alperes mentesülése tekintetében az ítélőtábla nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak a körülménynek, hogy a felperes ügyvezetője laikusként képes volt-e a védelmi rendszer megfelelőségének megítélésére. A mechanikai védelmi rendszernek ugyanis objektíve kell kielégítenie a biztosítási szabályzatban előírt követelményeket. A szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperes nem látta el a biztosított helyiséget az általános szerződési feltételek szerinti mechanikai védelemmel, ami a Ptk.
- §
(1)és
(3)bekezdése alapján az alperes mentesülését eredményezte. Emiatt közömbös a felperesnek a védelmi rendszer megfelelőségével kapcsolatos feltételezése, azonban megjegyzi az ítélőtábla, hogy amennyiben a felperes szakismeret híján nem képes megállapítani, hogy a védelmi eszközök kielégítik-e a szerződéses követelményeket, akkor járt volna el helyesen, ha a zárak beszerzésekor, illetve a rács felszerelésekor szakembertől tájékozódott volna efelől. A felperes másodlagos jogcímen az alperes üzletkötőjének téves tájékoztatására mint jogellenes magatartásra alapította kártérítési igényét. A Ptk. 318. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 339. §
(1)bekezdésének, valamint a Pp. 164. §
(1)bekezdésének az egybevetése alapján az a következtetés vonható le, hogy a védelmi rendszer megfelelőségével kapcsolatos téves tájékoztatás megadását mint a felperes károsodását kiváltó jogellenes magatartást a felperesnek kell bizonyítania. Nincs tehát jogszabályi alapja annak, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettséget az alperesre áthárítsa. Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapította meg, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tudott sikerrel eleget tenni. Helyesen értékelte a Betöréses lopás- és rablás biztosítás különös feltételei
- § 5.1 pontjának azon kikötését, mely szerint a biztosító a vagyonvédelmi követelmények meglétét a szerződéskötéskor nem vizsgálja. Ugyancsak helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a tanúvallomások alkalmasak voltak-e a téves tájékoztatás megtörténtének bizonyítására. Az ítélőtábla álláspontja szerint - a fellebbezésben foglaltaktól eltérően - a felperes ügyvezetőjének előadása, egyéb ezt alátámasztó bizonyíték híján nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az alperes alkalmazottja a biztosítási ajánlat felvételekor a felperest megtévesztette a vagyonvédelmi követelmények teljesülése tekintetében. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezáltal pervesztes lett. Ezért a Pp.
- §-a folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó Pp.
- §
(1)bekezdése alapján saját költségeit maga viseli, továbbá köteles megtéríteni az alperes másodfokú perköltségét, amely magába foglalja a jogi képviselő munkadíjának forgalmi adóját is. A Fővárosi Ítélőtábla az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről az Itv. 64. §-a folytán alkalmazandó 6/1986. IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest, 2008 szeptember 17. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Németh László s. k. Szücs József s. k.bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébet tisztviselő előadó bíró Dr.