Győri Ítélőtábla Pf.I.20.081/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla felperes neve felperesnek a Dr. Magyar Balázs ügyvéd által képviselt Kft alperes ellen kártérítés megfizetése és egyéb tárgyú perében a Veszprém Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 5.P.21.393/2006/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 373.500.- Ft perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 397.800.- Ft le nem rótt kereseti illetéket. Ítéletének indokolása szerint
- márciusában a felperes tulajdonát képezte a Helység 1 ... hrsz.-ú ingatlan .... hrsz.-ú ingatlan ... tulajdoni hányada. A 050/
- hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai közül néggyel, a 065/
- hrsz.-ú ingatlan nagy számú tulajdonosai közül tizenkilenccel kötött a felperes
- novemberében földhasználati szerződést, a tulajdonukat képező ingatlanhányadok használatára vonatkozóan. A Helység 2 ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai közül az egyikkel
- novemberében, a .... hrsz.-ú ingatlan két tulajdonosának egyikével pedig
- novemberében kötött a felperes földhaszonbérleti szerződést. Az ingatlanok mindegyike szántó művelési ágú külterületi ingatlan. A felperes a szerződéseket az illetékes földhivatalnál nem jelentette be a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül.
- áprilisában a felperes és az alperes ügyvezetője megállapodást kötöttek a felperes Helység 1 ... és a ... hrsz.-ú ingatlanon fennálló tulajdoni illetőségét az alperes megvásárolja. Az adásvételi szerződést írásba foglalták azonban a tulajdon változásnak az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetésére nem került sor. Az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felperes az átruházott ingatlanhányadoknak megfelelő területeket, továbbá az általa haszonbérelt földeket az alperes rendelkezésére bocsátotta. A felek megállapodás alapján a Helység 2....és a .... hrsz.-ú és a Helység 1 .... és .... hrsz.-ú ingatlanokon
- áprilisától kezdődően az alperes földművelést folytatott. A felperes
- augusztus
- napján kelt levelében felszólította az alperest, hogy a felperes által bérelt földterületeken fejezze be a ténykedést, ellenkező esetben birtokháborítási eljárást kezdeményez. A birtokvédelmi ügyben eljáró Helység 2 - Helység 1 községek körjegyzősége a ... számú határozatában a felperes birtokvédelmi kérelmének helyt adott, és az alperest eltiltotta a jövőbeni birtoksértő magatartástól. A jegyző ezen határozatát a Tapolcai Városi Bíróság az 1.P.20.649/2005/
- számú ítéletével megváltoztatta, és a felperesnek az alperessel szemben birtokháborítás megszüntetése iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A Veszprém Megyei Bíróság a 2.Pf.20.732/2006/
- számú ítéletével a Tapolcai Városi Bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az előterjesztett felülvizsgálati kérelmet elbírálva a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.I.22.304/2006/
- számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Tapolcai Városi Bíróság 1.P.20.649/2005/
- számú ítéletét helybenhagyta. A határozat lényegi indokolása szerint mivel a kereset kizárólag a jegyző határozatának megváltoztatására és a birtokvédelmi kérelem elutasítására irányult, így abban a kérdésben kellett volna a bíróságoknak állást foglalniuk, hogy történt-e birtokháborítás. A Legfelsőbb Bíróság a felek egyező elődadásából kétséget kizáróan megállapíthatónak találta, hogy az alperes a megállapodás alapján neki átengedett ingatlanok birtokának visszabocsátását tagadta meg, ezért a felperesnek a jegyzőnél előterjesztett birtokvédelmi kérelme - tilos önhatalom hiányában nyilvánvalóan alaptalan volt. Az elsőfokú bíróság téves indokolással ugyan, de helyesen változtatta meg a jegyző határozatát és utasította el a felperes birtokvédelmi kérelmét. A perben a felperes a Ptk.193.§
(1)bekezdésére alapítottan az ingatlanok birtokba bocsátására keresetet nem terjesztett elő, ezért a bíróságok tévesen és szükségtelenül bocsátkoztak az alperes ingatlan birtoklása jogszerűségének vizsgálatába. A megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az eladni szándékolt, illetve haszonbérleti szerződésekkel lekötött ingatlanhányadokat a felperes szóbeli megállapodás alapján átadta az alperesnek
- áprilisában, így az ingatlanok a felperes döntése alapján voltak ezen időponttól kezdődően az alperes birtokában. A beszerzett földhasználati lapok tartalma alapján tényként vette figyelembe, hogy
- augusztus hónapban a perbeli ingatlanokra vonatkozó valamennyi földhasználati szerződés bejelentésre került a földhivatalhoz, azok földhasználati nyilvántartásba vétele is megtörtént. A földhasználati nyilvántartás alapján a bejegyzés időpontjától kezdődően a szerződések érvényesnek tekintendők, így a perbeli termőföldek használatára a felperes számára birtoklási jogot teremtettek. A felperes
- szeptember
- napján kelt levelében a Ptl.
- §
(1)bekezdésén alapulóan szólította fel az alperest az ingatlanok birtokba bocsátására. Ezért a peres felek
- áprilisában létrejött és az alperes birtoklását megalapozó megállapodása a
- augusztusi földhasználati nyilvántartásba vételre tekintettel meghiúsultnak tekintendő. A fentiek alapján a megyei bíróság álláspontja szerint a felperes a
- szeptember
- napján hatályosult felszólításában jogszerűen hívta fel az alperest, a perbeli ingatlanokon a munkálatok abbahagyására és az ingatlanok birtokba bocsátására. Ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes részéről
- szeptember első felében sor került-e az általa állított káposzta, repce elvetésére, és ebből eredően érte-e kár a felperest. A lefolytatott széleskörű bizonyítási eljárás adatait a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltak szerint értékelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a
- szeptember első felében történő káposzta, repce elvetés tényét az eljárás során hitelt érdemlően bizonyítani nem tudta. Ebből eredően az alperes által
- szeptemberében eszközölt mezőgazdasági munkákkal összefüggésben terhére károkozás ténye nem állapítható meg, ezért a felperes kártérítés iránt előterjesztett keresetét bizonyítottság hiányában elutasította. A megyei bíróság nem találta alaposnak a felperesnek a Pp.123.§ második fordulatára hivatkozással előterjesztett azon keresetét sem, amely az alperes jogosulatlan birtoklásának és használatának a megállapítására irányult. A megyei bíróság megítélése szerint a felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján teljesítés iránt terjeszthetett volna elő keresetet az alperessel szemben az ingatlanok birtokba adása körében, így a megállapítási kereset jogszabályi feltételei hiányoznak. Az ítélet indokolása ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a megyei bíróság ítélete indokolásának megváltoztatását a
- oldal 2.,
- és
- bekezdésének a mellőzését. Kérte annak megállapítását, hogy a felperes
- szeptember
- napján kelt levelében alaptalanul szólította fel alperest az ingatlanok visszabocsátására, hiszen az alperes a peres felek egyező megállapodása alapján volt az ingatlan tulajdoni hányadok birtokában. Érvelése szerint a peres felek között
- áprilisában létrejött megállapodás a felperesi földhasználati bejelentéstől függetlenül - a peres feleket köti, a Ptk.319 - 321.§ -ban szabályozott szerződés megszűnésének egyik esete sem következett be. A
- áprilisi megállapodás a mai napig érvényes és hatályos. A felperes a
- szeptember
- napján hatályosult felszólításában jogellenesen hívta fel az alperest a perbeli ingatlanokon a birtoklás, művelés abbahagyására. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22.304/2006/
- szám alatt peres felek között felülvizsgálati eljárásában meghozott ítélete egyértelműen leszögezte, hogy: „ A felperes a megállapodás alapján neki átengedett ingatlanok birtokának visszabocsátását tagadta meg - felperes
- szeptember 1-jei felszólítására - ezért az alperesnek a jegyzőnél előterjesztett birtokvédelmi kérelme - nyilvánvalóan alaptalan volt. Ezen ítéletből következik, hogy
- szeptemberében-októberében a jelen per alperese a peres felek megállapodása alapján az ingatlanok használatára, birtoklására jogalappal rendelkezett, mely ítéleti megállapítást a peres felek később már nem vitathatják." Álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen állapította meg a tényállást, a tényállásból levont következtetése a kár hiányára vonatkozóan okszerű és megalapozott. A jogszabályokat nagyobb részt helyesen alkalmazta, azonban tévedett a jogellenesség vonatkozásában, így ítéletének
- oldalán lévő indokolása megalapozatlan. A megyei bíróság nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, bár arra hivatkozott. Az ítélet ebben a körben iratellenes és a res iudicátára tekintettel jogszabálysértő. A felperes
- szeptember
- napján hatályosult felszólításából nem vonható le az a következtetés, hogy azt a felperes a Ptk.
- § -ára alapította, hiszen csupán a művelés abbahagyására szólította fel az alperest, nem a haszonbérleti szerződés alapján az ingatlanok részére történő visszabocsátására. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a szerződő felek megállapodtak az ingatlanok birtokba adására, ezt a szerződést a felek közösen nem szüntették meg, egyik fél sem mondta fel, vagy állt el a szerződéstől. A szerződés megszűnésének egyes eseteit a Ptk. egyértelműen rögzíti, ezek egyike sem áll fenn. Ugyanakkor a megyei bíróság nem határozta meg, hogy miért szűnt volna meg a peres felek közötti szerződés. A szerződő felektől független harmadik hatóságnak tett hatósági bejegyzésre vonatkozó nyilatkozat megtételének semmiféle jelentősége nincs, a szerződő felek közötti megállapodás érvényességét és hatályosságát érintően. Hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete eldöntötte, hogy a jelen per alperesének volt-e jogalapja a birtoklásra vagy sem. A felperes birtokvédelem iránti kérelmét elutasította, ez a peres felek között res iudicatát teremt. Ettől eltérő megállapításra nem helyezkedhetett a Veszprém Megyei Bíróság sem. Így a jelen per alperese jogalappal birtokosnak minősül. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között, valamint a Pp.256/A §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és az alábbi indokok alapján megalapozatlannak találta. A fellebbezéssel felhozott érvekre figyelemmel az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy jelen perben res iudicata fennáll -e. Erről akkor beszélhetünk, ha a bírósági határozat anyagi jogerővel rendelkezik, amely kizárja azt, hogy a felek (és jogutódaik) ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék (Pp.229. §
(1)bekezdés). Az e körben kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében ítélt dolog akkor áll fenn, ha megállapítható a keresettel érvényesített jognak és tényalapnak a korábbi perekben érvényesített joggal és tényalappal való azonossága (anyagi jogerő tárgyi terjedelme), továbbá a per azok között van folyamatban, akikre a korábbi ítélet anyagi jogereje kiterjed. A törvény szerint ezek a korábbi perben félként résztvevő személyek és azok jogutódai (anyagi jogerő alanyi terjedelme). Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme egyrészt a jog azonosságát, másrészt a tényalap azonosságát feltételező, míg a jogerő alanyi terjedelme azoknak a személyeknek a körét jelenti, akikre az ítélet anyagi jogereje kiterjed. Az ítélőtábla a fenti szempontokat figyelembe véve vizsgálta, hogy az alperes által hivatkozott Tapolcai Városi Bíróság 1.P.20.649/2005. számú perében amelyben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat keretében a Pfv.I.22.304/2006/5. sorszámú ítéletét meghozta - és mi volt a per tárgya, mi volt a kereset. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletéből megállapítható, hogy a fenti perben a jelen per alperese - mint felperes - a Ptk.188. §
(1)bekezdésére alapítottan kérte a jegyző határozatának a megváltoztatását és a birtokvédelmi kérelem elutasítását. Míg a jelen per felperese - fenti per alperese - a Ptk.193. §
(1)bekezdésére alapítottan az ingatlanok birtokba bocsátása iránt viszontkeresetet nem terjesztett elő. Így a kereset tárgya a birtoklás tényén alapuló úgynevezett possessorius birtokvédelem volt, ebből pedig az következik, hogy a döntésnek a birtokláshoz való jogosultság, az úgynevezett petitorius jogosultság kérdésében nincs anyagi jogereje. Így res iudicata sem áll fenn, utalva arra is, hogy a két per ténybeli alapjai sem azonosak. Nem osztotta az alperes azon fellebbezési érvelését sem, hogy a peres felek között az ingatlanok használata vonatkozásában
- áprilisában létrejött szóbeli megállapodás érvényes, mivel a szerződés megszűnésének egyes esetei nem állnak fenn. Az elsőfokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes Helység 1 ... hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában a nagy számú tulajdonosok közül 19-el, míg a .... hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 4-el kötött földhasználati szerződést. A Helység 2 .... hrsz.-ú ingatlant két tulajdonosának egyikével, míg a .... hrsz.-ú ingatlan tulajdonostársai közül az egyikkel kötött szintén földhaszonbérleti szerződést. Az is teljes bizonyossággal megállapítás nyert, hogy a felperes ezen szerződéseket az illetékes földhivatalnál nem jelentette be a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül, sőt a
- áprilisában az alperessel szóban megkötött földhaszonbérleti szerződések időpontjában sem került még a földhasználati joga az ingatlan-nyilvántartásba regisztrálásra. A termőföldről szóló
- évi LV. törvénynek (a megállapodás megkötésének időpontjában hatályban lévő) 25/A §
(2)bekezdése kimondja, aki szerződés alapján termőföldet használ, s annak területe - a földrészletek számától függetlenül - az 1 hektárt meghaladja, köteles a szerződést annak megkötésétől számított 30 napon belül az illetékes földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából benyújtani. A
(6)bekezdés értelmében a földhasználati szerződés bejelentésének elmulasztása a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A 25/D §
(3)bekezdése értelmében, a szerződések benyújtására, ennek elmulasztására, valamint a szerződések nyilvántartásba vételére a 25/A-25/C § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szerződés benyújtásának elmulasztása esetén a szerződésből származó jogokat és kötelezettségeket nem létezőnek kell tekinteni. Ekként a peres felek által a
- áprilisában megkötött földhasználati szerződések érvénytelennek minősülnek, mivel a felperes az általa használt ingatlanokkal kapcsolatos földhasználati jogát az illetékes földhivatalnak nem jelentette be. Érvénytelen szerződésre pedig jogot alapítani nem lehet, ebből jogok, illetve kötelezettségek nem származhatnak. Így a megyei bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy az alperes az ingatlanok vonatkozásában a birtokláshoz érvényes jogcímmel nem rendelkezett. Az ítélőtábla álláspontja szerint a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés esetén a szerződés érvényességének feltétele még, hogy az eladó a termőföldről szóló
- évi LV. törvény
- §-ban szabályozott előhaszonbérleti jog gyakorlására az arra jogosultat megfelelően felhívta. Az előhaszonbérleti jog gyakorlásának módját a 16/
- (II.18.) Korm. rendelet szabályozza. Ezen jogszabályi rendelkezések is megsértésre kerültek, így a peres felek között érvényes földhaszonbérleti szerződés ezen okból eredően sem jött létre. Alaptalan az alperes azon fellebbezési érvélése is, hogy
- szeptemberét követően jogszerűen birtokolta a megállapodás alapján a perbeli külterületi ingatlanokat. A megyei bíróság a földhasználati lapok tartalma alapján helyesen állapította meg, hogy
- augusztusában a perbeli ingatlanokra vonatkozó valamennyi földhasználati szerződés bejelentésre került a földhivatalhoz, a földhasználati nyilvántartásba vétel is megtörtént. Ezért a megyei bíróság ítéletének indokolásában (
- oldal) helyesen és a jogszabályi előírásoknak megfelelően jutott arra az álláspontra, hogy ezen időpontot követően a felperes volt a termőföldek jogszerű birtokosa és a felperes számára ez érvényes birtoklási jogcímet teremtett a perbeli földterületek vonatkozásában. Az alperes
- szeptemberében - amikor ismételten művelni kezdte a perbeli ingatlanokat - már nem tekinthető jóhiszemű birtokosnak, mivel a birtoklásra ekkor már érvényes jogcímmel nem rendelkezett. A Ptk.
- §
(3)bekezdése szerinti írásbeli szerződése a tulajdonostól nem volt. Mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adása - a felperessel kötött szóbeli megállapodása - a fentebb már részletesen kifejtett jogi álláspont értelmében semmis szerződésnek minősül. Így
- szeptember
- napját - a felperes felszólítását követően - már tilos önhatalommal tartotta a birtokában a vitatott földterületeket. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének indokolását - a fenti kiegészítő indokolással - a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült, ezért e tárgyban az ítélőtábla nem rendelkezett. Győr, 2008.évi augusztus hó 28. napján Dr. Ábrahám Éva sk.. Vass Mária sk.. Lezsák József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró