Pf.20158/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.158/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Kutas Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kutas Péter ügyvéd 7200 Dombóvár, Szent Gellért utca 2/A.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Fekete Zoltán ügyvéd (6722 Szeged, Kossuth Lajos sgt. 9-
2. I/6.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
3. február
4. napján kelt 9.P.20.974/2007/
5. számú ítélete ellen az alperes által
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság felhívására - 30.000 (harmincezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - fellebbezéssel érintett része szerint a felperes D. város polgármestere,
7. nyarán az X. (a továbbiakban: X.) elnöke és a Y. (a továbbiakban: Y.) tagja volt. Az alperes M. község polgármestere és 2007-ben az Y. elnöke volt. Az Y.
8. június 29-i ülésének egyik napirendi pontja a P-i Inkubátorház Innocsekk pályázatának utólagos értékelése volt. A felperes az ülésen elmondta, hogy a pályázat annak ellenére kapott támogatást, hogy azt az X. nem támogatta, ezért annak utólagos értékelésében nem kívánnak - sem ő, sem a bizottság tagjai részt venni. Jelezte az alperes érintettségét is az ügyben, aki a pályázatról való döntést megelőző vitában bejelentette, hogy a pályázatban a családtagjai érintettek, ezért a szavazásban nem vett részt. Ezt követően az ülésen az alperes rövid tájékoztatást adott a pályázat szakmai értékeléséről, majd a bizottság úgy határozott, hogy a pályázat értékelését a D.M.Bizottság végezze el. Az alperes javaslatot tett arra, hogy a M. Bizottság vizsgálja felül az elmúlt években hozott összes X. döntést, annak megállapítására, hogy a nyertes pályázatok között az előterjesztésben felsorolt és más cégek milyen megoszlásban szerepelnek és azt is vizsgálja meg, hogy alvállalkozóként ezek és más cégek milyen közreműködői feladatokat láttak el. Utalt arra, hogy ezen cégek közül néhányban a felperes felügyelő-bizottsági elnökként vélhetően ma is tevékenyen részt vesz. A felperes ezt éles hangnemben visszautasította, majd az alperes a kijelentését pontosította annyiban, hogy az általa elmondottak a felperes felügyeleti tagságára vonatkoztak. A felperes ezután kijelentette, hogy a K. I.-ban felügyelő-bizottsági tag, de nem magánemberként, hanem mint D. város polgármestere. A peres felek közötti fenti vita a sajtóban is visszhangot kapott, azzal több média is foglalkozott, így a Dunántúli Napló Online, a VG.hu, a Tolnai Népújság, és a Népszabadság is beszámolt arról. A Kossuth Rádió
9. július 4-i Déli Krónika című műsorában riport hangzott el az alperessel. Ennek során az alperes elmondta, hogy családtagjai közül vannak olyanok, akik a pályázó vállalkozásokban érintettek, de ő egyikben sem érintett. A riporternek arra a kérdésére, hogy ezt nem tartja-e aggályosnak, az alperes így válaszolt: „Ezt nem tartom aggályosnak, azt tartom aggályosnak, hogy úgy tűnik, valakinek a tyúkszemére léptem és ez a hír akkor röppent fel újra - ami nem új hír, 15 hónappal ezelőtti hír -, amikor feszegetni kezdtem néhány embernek az érintettségét, akiknek a cégei úgy vesznek részt, hogy erről a nyilvánosság nem tud és ingatlanpanamákra hívtam fel a figyelmet. Én arra gyanakszom, hogy valakit ez nagyon érzékenyen érint és ellentámadást indít ellenem". Ez után a riporter azon kérdésére, hogy kit érint ez érzékenyen, az alperes válasza az volt, hogy: „Azt gondolom, hogy a dombóvári polgármestert, miután láthatóan ő itt a hangadó ebben a dologban és vélhetően másokat is, akik vele vannak kapcsolatban, rajta keresztül érintettek bizonyos ügyekben". A rádiónyilatkozat és a különböző sajtóhírek kapcsán D-n a polgármester szerepvállalása közbeszéd témája volt, a felperesnek magyarázkodnia kellett az őt támogató politikai pártok és szervezetek előtt. A városban az a közvélekedés alakult ki, hogy az elhangzottak nem vetnek jó fényt a polgármesterre és a városra. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a jó hírnevét a Dunántúli Napló Online és a Vg.hu internetes fórumokon, a Tolnai Népújság és a Népszabadság
10. július 4-i számában megjelent kijelentéseivel, valamint a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsorában tett nyilatkozatával azáltal, hogy a felperes személyét ingatlanpanamákkal hozta összefüggésbe. Az alperest elégtétel adása körében nyilatkozat közzétételére, valamint 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A kereset elbírálása során kérte figyelembe venni, hogy mindkét fél közszereplő és a sajtónyilatkozatok sorát a felperes kezdte. Hivatkozott arra, hogy a felperes, mint D. város polgármestere, a K. I. Kht-ban részt vesz, az ingatlanpanama kapcsán pedig nem a felperesre, hanem más személyre gondolt, nyilatkozatával nem a felperest célozta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a Kossuth Rádió
11. július
12. napján elhangzott Déli Krónika című műsorában tett azzal az utalásával, hogy a felperes ingatlanpanamákban érintetett, megsértette a felperes jó hírnevét. Kötelezte az alperest, hogy a Népszabadságban és a Tolnai Népújságban fizetett hirdetésként az ítéletben meghatározott tartalmú közlemény közzétételével adjon elégtétel a felperes számára, és 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Kossuth Rádióban elhangzott nyilatkozattal az alperes megsértette a felperes Ptk.78.§-ával védett jó hírnevét. A riporter kérdésére egyértelműen azt válaszolta, hogy a dombóvári polgármestert érinti érzékenyen az érintettség feszegetése és az, hogy ingatlanpanamákra hívta fel a figyelmet. Ebből a kijelentésből a rádióhallgatók számára egyszerű következtetés adódott, hogy a felperes érdekelt az ingatlanpanamákban, illetőleg abban, hogy azok ne kerüljenek nyilvánosságra. A nyilatkozat kapcsán a felperest nem vagyoni kárpótlással ellensúlyozandó hátrány is érte, amellyel 500.000 forintot talált arányban állónak. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Állította, hogy a rádiónyilatkozatnak az ingatlanpanamákkal kapcsolatos része nem a felperesre irányult, s hivatkozott arra is, hogy a nyilatkozatnak ez a része véleményt tartalmaz, ezért a felperes, mint közszereplő alaptalanul sérelmezi a személyhez fűződő jogainak megsértését. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást - a fellebbezéssel érintett részében - helyesen állapította meg és abból helytálló következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő, helyes érdemi döntést hozott. Alaptalanul kifogásolja az alperes az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését. Az alperes rádiónyilatkozatából a hallgatók számára csak az elsőfokú ítéletben elfogadott következtetés vonható le. Az alperes fellebbezésében a rádiónyilatkozatát elemzi és utal azokra az előzményekre, amelyek a nyilatkozat megtételéhez vezettek. Nem vitás, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint, annak megállapításánál, hogy megvalósult-e a Ptk.78.§-a szerinti jó hírnév megsértése, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket, tényállításokat a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott jelentésük szerint, s az egymással összetartozó részeket összefüggően kell vizsgálni. Az alperes elsőfokú ítélet szerinti jogsértő - nyilatkozata azonban egy néhány perces rádióriportban hangzott el, amelynek során a hallgató számára nincs lehetőség a szövegösszefüggések elemzésére, a különböző nyilatkozatok áttekintésére, a személyek közötti egyéb nézeteltérések, viták megismerésére és azok értékelésére. Ebből következően az ingatlanpanama felemlítéséből és ezt követően nyomban a felperes személyének a megnevezéséből a rádióhallgató számára nyilvánvaló volt az összefüggés az elítélendő cselekmény és az azt folytató személy között. E nyilatkozat nem értelmezhető úgy, hogy az alperes a felperesre, mint a más személyek által elkövetett jogellenes cselekményeket védelmébe vevő személyre utal, sőt a felperes személyét helyezi előtérbe azzal a megfogalmazással, hogy „ ő itt a hangadó ebben a dologban". E kijelentés az adott szövegkörnyezetben, a felperes foglalkozásának megjelölésével konkrét személyre vonatkozó egyértelmű álltása annak, hogy ez a személy nem a közügyek intézésében résztvevőktől elvárható tisztességgel látja el a feladatát. Ez az állítás pedig alkalmas a felperes jó hírnevének megsértésére, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor ebben a részében a keresetnek helyt adott és a jogsértés tényének megállapítása mellett az alperest elégtétel adására is kötelezte. A következetes bírói gyakorlat a személyhez fűződő jogsértések következményeként a Ptk.84.§-a