Bf.111/2007/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság tényállását - az élet elleni, illetve a közlekedési bűncselekményt érintően - mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. E körben az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat maradéktalanul feltárta; azok értékelését, végső soron az egyes bizonyítékok tartalmi hitelességének az elemzését a logika szabályainak megfelelően végezte el. Így helyesen tulajdonított meghatározó jelentőséget a sértett tárgyilagos, rendkívül visszafogott előadásának, valamint a történéseket figyelemmel kísérő, elfogulatlan személyek vallomásának. Az ügy sajátosságaként mindenekelőtt arra szükséges utalni, hogy a nyilvános szórakozóhelyen lezajlott eseményeket többen is észlelték, döntően arra visszavezethetően, hogy a tettlegességet fenyegetőzés, majd hangos kiabálás előzte meg. Mindkét alkalommal olyanok jelenlétében, akik a vádlott felelősségre vonásában, vagy cselekményének kedvezőtlenebb színben való feltüntetésében nem voltak érdekeltek. Márpedig e kívülálló személyek a térben és időben egymástól némileg elkülöníthető mozzanatokat ellentmondástól mentesen, egyező tartalommal adták elő. Így mindenekelőtt azt, hogy a vádlott már az italboltból történő távozása előtt a sértett életének a kioltásával fenyegetőzött; éppúgy, mint kevéssel később, amikor - késsel a kezében - visszaindult a helyiségbe. Ezek az események ugyanis 1.számú tanú és 2.számú tanú elindulásával egyidőben, a szóban forgó tanúk előtt játszódtak le, olyan körülmények között, hogy a történések valósághű megfigyelésére mindkettőjüknek lehetősége nyílott. Így válhatott ismertté az is, hogy az egyre indulatosabb vádlottat a társaságában lévő 3.számú tanú megpróbálta lecsillapítani, erőteljes felszólításai azonban nem vezettek eredményre. Ekkor a vádlott - általa sem vitatottan - visszament az épületbe; már úgy, hogy a kezében tartott késre előbb az utcán várakozók, majd a sörözőben tartózkodók is felfigyeltek. A pult előtti eseményeket 4.számú tanú vallomása alapján lehetett feltárni. Leginkább a vádlott támadó szándékát, azt tehát, hogy az erőszakos fellépése félreérthetetlenül a sértett ellen irányult, különösen azt követően, hogy a közbeavatkozni igyekvő 5.számú tanút durván félrelökte az útjából. A történések további elemzésekor, a vádlott és a sértett előadásának az egybevetésekor helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor tényállásában - a 4. oldal 3. bekezdésében - a támadó és a védekező mozdulat időbeli közelségére utalt. Abban a kérdésben ugyanis, hogy a kés használata megelőzte-e a sörösüveggel történő - nyilvánvalóan védekezés céljából indított - csapást, a sértett sem tudott határozottan állást foglalni. Ennek azonban - az előzmények ismeretében - nem is volt jelentősége: a közvetlen támadással fenyegető helyzetben, a szűk helyen hátrálni kényszerülő sértett számára a megelőző jellegű fellépés is megengedett volt. Helytállóan történt meg a bizonyítási indítvány elutasítása is. 3.számú tanú az eljárás különböző szakaszaiban - 5.számú tanúhoz hasonlóan - eltérő tartalmú előadást tett; jól érzékelhetően annak érdekében, hogy a vádlott cselekményét utóbb már enyhébb megvilágításba helyezze. E nyilatkozatok hitelességét ugyanakkor az elsőfokú bíróság messzemenően megvizsgálta, azoknak a sértetti vallomással ellentétes részeit indokoltan, logikus érveléssel vetette el. A tényállásnak azonban - a határozat 3. oldal 2. bekezdésében - a jármű önkényes elvételének bűntettével összefüggésben megfogalmazott része a Be.351.§

(2)bekezdés

1. a)pontjában, valamint a
2. b)pont II. fordulatában írt okából megalapozatlan: az nincs kellően felderítve, illetve kis mértékben hiányos. Elmaradt ugyanis az ügyben szereplő Volkswagen Passat típusú személyautó tulajdonjogi helyzetének a körültekintő tisztázása. Az elsőfokú bíróság e tekintetben abból indult ki, hogy a fenti gépjármű átadása a tulajdonjog fenntartásával történt meg; oly módon tehát, hogy a vételár teljes kiegyenlítéséig a vádlott rendelkezési jogosítványai korlátozottak voltak. Erre leghatározottabban és kizárólagosan a 6.számú tanú első kihallgatásakor jegyzőkönyvbe foglalt előadása utalt; az a vallomás, amelyben - az utolsó részlet kifizetéséig - az autó használatának a jogtalanságát hangsúlyozta (nyomozati iratok 357. oldal). Nem kevés következetlenséggel, hiszen ezt a későbbi nyilatkozataiban minden alkalommal módosította: először - alig egy hónappal később - a nyomozás során foganatosított szembesítésen, majd a tárgyaláson is. Mindkétszer olyan tartalommal, hogy az autóval történő közlekedés a vádlott számára végső soron megengedett volt (nyomozati iratok 561. oldal és 8. számú tárgyalási jegyzőkönyv 9. oldal). Ezen túlmenően e személyek tényleges szerződési akaratának a feltárásakor figyelemmel kellett volna lenni a Ptk.368.§

(1)bekezdésében megfogalmazott rendelkezésre, amely a tulajdonjog fenntartását - érvényesen - írásbeli megállapodáshoz köti. Márpedig ilyen a jelen ügyben bizonyosan nem készült. A részletezett ellentmondásokat - a Be.353.§

(1)bekezdése alapján - bizonyítás felvételével lehetett volna kiküszöbölni. A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban - egyetértve a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával - e bűncselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nem volt jelentősége, ezért a Btk.327.§

(1)bekezdés II. fordulatában meghatározott jármű önkényes elvételének bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be.377.§-ában írtak folytán - hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette. Egyéb részeiben a tényállás - a fentiekben már kifejtettek szerint - megalapozott, így az a Be.351.§

(1)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------Ezen tényállásból - az élet elleni- és a közlekedési bűncselekmény tekintetében - az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. E cselekmények minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott ittas állapotban érkezett a sértett által üzemeltetett szórakozóhelyre: kevéssel korábban több mint fél liter bort, majd az étteremben további két üveg sört fogyasztott el. Ennek megfelelően - figyelemmel a III. számú Büntető Elvi Döntésben kifejtettekre - a vádlott szándékát, továbbá annak egyenes vagy eshetőleges jellegét a tárgyi oldalon jelentkező körülmények beható vizsgálata alapján lehetett megítélni (BH 1992/739. számú eseti döntés). Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy önmagában az ittas állapot által kiváltott pillanatnyi indulatosság nem zárja ki az egyenes szándék megállapítását (BJD. 8881.). Mindezek előrebocsátását követően elsődlegesen a vádlott kijelentéseire kell utalni. Nem pusztán azok tartalmára, hanem arra is, hogy a sértett torkának az elvágását kilátásba helyező fenyegetőzések a helyszínen tanúsított magatartásával összhangban álltak, azok - bár felindult állapotban hangzottak el - egyáltalán nem voltak alaptalannak tekinthetők. Annál is inkább, mert e kijelentéseket több alkalommal is megismételte; előbb - kizárólag a sértettnek címezve - az italboltban, majd néhány pillanattal később már az utcán is. Jól jellemzi a helyzet komolyságát, hogy többen igyekeztek - a vádlott lecsillapítása, illetve megfékezése érdekében - közbeavatkozni: 3.számú tanú próbálkozása azonban eredménytelen maradt, míg 5.számú tanú fellépése ehhez nyilvánvalóan a gyengébb testfelépítésére is visszavezethetően - már kevésnek bizonyult. A sértett elleni támadáshoz a vádlott egy 6,5 centiméter pengehosszúságú, műszaki szereléshez is használatos kést használt; olyan eszközt, amely - a fémlap vékonysága, illetve élessége folytán - elsősorban metszett, vágott sérülések okozására volt alkalmas. Felhasználására is így került sor. A sértett nyakának bal oldalát - a fejbiccentő izom külső szélétől kissé lefelé haladva a jobb oldali váll és mellizomzat találkozásáig terjedően - egy 30 centiméter hosszú vágás érte. Legalább közepes erővel, oly módon, hogy a fejbiccentő izom ún. hasa mindkét oldalán egyharmad mélységig megsérült; a külső fejverőér, valamint a torkolati véna ágai nyolc helyen intenzív vérzésbe kezdtek. Köztudomású tény, hogy a nyak oldalsó része életfontosságú ér- és idegképleteket tartalmaz, köztük olyan ereket, amelyek a központi idegrendszer vérellátásáért, a legalapvetőbb életfunkciók fenntartásáért felelősek. Márpedig a vádlott - ahogyan arra indulatos kijelentéseivel célzott is - éppen e testfelületen ejtett mély, haránt irányú metszést. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a támadásával kizárólag a vele szemben tanúsított eredményes védekezés miatt hagyott fel, már azt követően, hogy a törött sörösüveggel hadonászó, ellenállásra kényszerített sértett őt is megsebezte. Ezután a vádlott - az erősen vérző sértett vonatkozásában teljes érdektelenséget mutatva - a helyszínről nyomban eltávozott, és előbb G......be, majd F....ra ment. Mindezen körülmények alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott egyenes ölési szándékára, így arra, hogy a vizsgált cselekményével a sértett életét kívánta kioltani. -----------------------A büntetést meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság döntően helyesen tárta fel, a büntetőjogi felelősség körének szűkebbé válása azonban azok átértékelését tette szükségessé. A vádlottal szemben - figyelemmel a Btk.12.§

(2)bekezdésére, valamint a Btk.85.§

(1)-

(3)bekezdéseire - öt évtől tizenhat évet el nem érő tartamú szabadságvesztés volt kiszabható. Súlyosító körülményként mindössze az önhibából eredő ittas állapotot lehetett értékelni, a bűnhalmazatra történő utalást ugyanakkor mellőzni kellett. Ezzel szemben a vádlott büntetlen előélete, a kiskorú gyermekekről történő gondoskodás és a kisebb súlyú ténybeli beismerés mellett további enyhítő körülmény az élet elleni bűncselekmény kísérleti jellege; még akkor is, ha az befejezett magatartású volt. E bűncselekmények tárgyi súlyát ugyanis a sértett életben maradása nagymértékben befolyásolja. Mindezen körülményekre tekintettel az elsőfokú bíróság a Btk.37.§-ban megfogalmazott célok elérésére alkalmas fő- és mellékbüntetést szabott ki, azok lényeges megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. Következésképpen a másodfokú bíróság a súlyosbítást, illetve az enyhítést célzó fellebbezéseket sem találta megalapozottnak. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét - a fentebb kifejtettek szerint - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján annyiban változtatta meg, hogy a jármű önkényes elvételének bűntette vonatkozásában az eljárást megszüntette. Egyebekben azt - a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak folytán - helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött időt - a Btk.99.§

(1)bekezdése folytán - a kiszabott szabadságvesztésbe be kell számítani. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. költség viselésére vonatkozó P é c s,

1. szeptember
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró