Pf.20798/2008/2 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.798/2008/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nagy István Péter ügyvéd által képviselt (felperes neve) felperesnek a dr. Mihály Róbert ügyvéd által képviselt (alperes neve) alperes ellen kártérítés iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének érdekében beavatkozott a dr. Poór Rita jogtanácsos által képviselt (beavatkozó neve) - a Fejér Megyei Bíróság
2. március 3-án kelt, 3.P.21.500/2007/
3. számú ítéletével szemben a felperes által 14,
4. és
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezését akként javítja ki, hogy a megítélt perköltséget a felperes köteles az alperesnek megfizetni. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen az alperesnek - 15 nap alatt - 25.000 (Huszonötezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság
6. február 28-án záradékkal látta el a
7. augusztusi közjegyzői okiratot, amelyben az adós zálogkötelezettséget vállalt a budapesti ... hrsz. alatti ingatlanával a … Bt-nek a … Bank Rt-vel szemben keletkezett 16.500.000 Ft hiteltartozásért. A végrehajtási záradék a felperes, mint adós neve mellett feltüntette zálogkötelezetti minőségét és konkrétan megadta a végrehajtás alá vonható ingatlan adatait is. Az alperes, mint önálló bírósági végrehajtó hivatalos jogkörében eljárva végrehajtói inkasszót foganatosíttatott az adós … Bank Rt-nél vezetett folyószámlájáról,
8. augusztus 25-én 1.559.342 Ft-ot emelt le a bank és utalt át a végrehajtónak. A felperes 2-3 napon belül felfedezte a bankszámláján a pénz hiányát, ügyvédje útján
9. szeptember 14-én tiltakozott az alperesnél az eljárás ellen. Az alperes még aznap visszautaltatta a pénzt a felperesnek. A felperes
10. október 10-én jogi képviselője útján 1.000.000 Ft kártérítés megfizetését követelte az alperestől. Előadta, hogy
11. augusztus 2-án előszerződést kötött az … Kft-vel egy 8.200.000 Ft árú Mitsubishi Pajero terepjáró gépkocsi megvásárlására, a fizetési határidő
12. szeptember 2-a lett volna. A végleges adásvételi szerződést azonban nem tudta megkötni, mert a vételár kiegyenlítéséhez szüksége lett volna a … Bank Rt-nél kezelt 1.500.000 Ft-ra is. Emiatt elvesztette az előszerződés aláírásakor befizetett 1.000.000 Ft foglalót. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen járt el, a zálogtárgyon kívül más vagyontárgyra nem vezethetett volna végrehajtást a Ptk.
13. § alapján. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy megtévesztette őt a bíróság által kiállított végrehajtási záradék, abból ugyanis első pillantásra megállapítható volt, hogy a felperes nem kötelmi adós, hanem csak azt köteles tűrni, hogy a záloggal lekötött ingatlanából kielégítést keressenek. Az elsőfokú bíróság a becsatolt előszerződés alapján bizonyítva látta az autóvásárlás előkészületeit, annak határidejét, a vételárat, a foglaló adását. Az autókereskedő írásbeli nyilatkozatával pedig pénztárbevételi bizonylat nélkül is bizonyítottnak találta, hogy a felperes a foglalót elvesztette. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az lett volna életszerűtlen, ha a kereskedő nem élt volna a Ptk.
14. §ából fakadó jogával. Az elsőfokú bíróság az élettárs tanúvallomása, a lichtensteini vagyonkezelő hiteles fordításban csatolt német nyelvű igazolása alapján, a józan ész működési elvét is figyelembe véve bizonyítottnak vette azt is, hogy a felperesnek megvolt otthon az autó vételárának nagyobbik része, mintegy 6.000.000 Ft, az előszerződés megkötésétől kezdve az előszerződésben kikötött egy hónapos terminus alatt mindvégig. Valószínűtlen, hogy valaki 1.000.000 Ft-os foglalót kockáztasson, abban a tudatban vállalkozzon autóvásárlásra, hogy nincs pénze vagy nem biztos, hogy azt egy hónap alatt elő tudja teremteni. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
15. § szerinti kárfelelősség összes törvényi feltételeinek fennálltát megállapította, a Ptk.
16. §-ában foglalt feltételek hiányában utasította el a keresetet. Az elsőfokú bíróság e körben döntését azzal indokolta, hogy a felperes az alperes tagadásával szemben semmivel nem bizonyította, hogy azonnal telefonált az alperesnek. A felperes jogi képviselőjének felhívására az alperes azonnal korrigálta hibáját, nincs ok annak feltételezésére, hogy augusztus 28-a és szeptember 2-a közötti munkanapok valamelyikén ugyanez ne történt volna meg a felperes azonnali felhívására. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Vht.
17. § szerinti végrehajtási kifogás - ha időben élnek vele - alkalmas lett volna a kár elhárítására. Ennek elmulasztása az alperessel szembeni kárigény érvényesítésének abszolút akadálya. Az elsőfokú bíróság a perköltség és a le nem rótt illeték viselése tárgyában utalt a Pp.
18. §-ára és
19. §-ára. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresetének való helyt adást kérte. A felperes hivatkozott arra, hogy a felperes korábbi jogi képviselőjének írásba foglalt nyilatkozatával igazolta, hogy az ügyvéd több ízben telefonon, majd személyesen kereste fel az alperest
20. szeptember 2-át megelőzően. Ennek ellenére csupán a
21. szeptember 14-ei felhívás járt eredménnyel. Az írásba foglalt nyilatkozat alátámasztja a felperes által a Fejér Megyei Bíróság előtt
22. november 12-én tett előadását. A felperes hangsúlyozta, hogy a végrehajtási kifogás előterjesztése, mint rendes jogorvoslat nem lett volna alkalmas eszköz a kár elhárítására. Négy munkanap ugyanis nem lett volna elegendő a végrehajtási kifogás érdemi elbírálására, s arra, hogy a végrehajtó az eredményes végrehajtási kifogás következtében teljesítsen is. Utalt a felperes arra is, hogy a végrehajtási kifogás, mint rendes jogorvoslati eszköz elmulasztása nem abszolút akadálya a kártérítés érvényesítésének a Ptk.
23. §