Pfv.II.20.678/2014/
- A Kúria a felperesnek az alperes ellen gyermektartásdíj leszállítása iránt a Berettyóújfalui Járásbíróság előtt 5.P.20.343/
- számon indult és a Debreceni Törvényszéken 1.Pf.21.644/2013/
- sorszámú ítéletével befejezett perében a fenti sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes által
- sorszámmal benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletnek a százalékos marasztalás mellőzésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és ebben a tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az alperes teljes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetékből 25.000 (huszonötezer) forint a Magyar Állam terhén marad. A Kúria kötelezi a felperest, hogy 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Államnak külön felhívásra, az abban megjelölt módon és időben fizessen meg. Az alperes 50%-ban pervesztes lett, a pártfogó ügyvéd munkadíját 50%-ban a Magyar Állam viseli, a fennmaradó 50%-ot a felperes köteles megfizetni. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A jogerős ítélet tényállása szerint a felperes és az alperes házastársak voltak, házasságukból
- szeptember
- napján G. és
- január
- napján A. utónevű gyermekeik születtek. A Hajdúszoboszlói Városi Bíróság előtt 3.P.20.034/
- számon, házasság felbontása és járulékai iránt folyamatban volt peres eljárásban a felek egyezséget kötöttek, amelyben - többek között megállapodtak abban, hogy a felperes az alperesnek a gyermekek tartására havonta a mindenkori bérjellegű juttatása gyermekenkénti 20 %-át, de minimum 10.000 forint alapösszegű gyermektartásdíjat megfizet. A felperes a tartásdíjat önként, közvetlenül az alperes részére folyamatosan teljesítette. A felperes újabb házasságából
- augusztus
- napján Á. Sz. és
- június
- napján E. A. kettős utónevű gyermekei születtek. A felperes második házassága is felbontásra került, az eljárásban a felperes - bírósági végzéssel jóváhagyott egyezségben - vállalta, hogy a két kiskorú gyermek után 10.000-10.000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizet. A felperes a gyermekei születése után az egyezségben gyermektartásdíjhoz képest alacsonyabb összegű havi fizetett, amelyet az alperes tudomásul vett. vállalt tartást Az alperes kérelmére a bíróság 2013 májusától kezdődően közvetlen bírósági letiltó végzést bocsátott ki. A felperes munkáltatója az eredeti egyezség alapján a gyermekenkénti 20%-nak megfelelő tartásdíjat a felperes munkabéréből levonta és kiutalta az alperes részére. A felperes a saját tulajdonát képező ingatlanban él.
- április
- óta raktárosként dolgozik a C. Kft.-nél,
- május 1-től
- április 30-ig a bérjellegű juttatással (étkezési utalvány) együtt havi átlagkeresete 109.343 forint volt. Az alperes szintén a saját tulajdonát képező ingatlanban lakik a két gyermekkel, munkaviszonnyal nem rendelkezik. 2011 óta testvére után 34.000 forint ápolási díjat kap. A családi pótlék összege 29.600 forint és 5.200 forint lakásfenntartási támogatásban részesül. A fentieken és az alaperestől kapott gyermektartásdíjon felül egyéb más jövedelme nincs. A két gyermek iskolába jár. A felperes keresetében
- május
- napjától kezdődően kérte leszállítani az általa fizetendő tartásdíjat gyermekenként 12,5%ra, de legalább 12.000 forint alapösszegre azzal, hogy túlfizetését a bíróság havi 12.000 forintos részletekben a leszállított tartásdíjba számítsa be. Az alperes nem ellenezte sem a tartásdíj leszállításának kezdő időpontját, sem annak százalékos arányát, viszontkeresetében kérte ugyanakkor az alapösszeg legalább 12.500 forintra történő felemelését, valamint, hogy a felperes túlfizetését a bíróság havi 5.000 forintos részletekben számítsa be a folyó tartásdíjba. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperest terhelő gyermektartásdíj mértékét
- május
- napjától kezdődően
- november
- napjával bezárólag gyermekenként havi 12.500 forint határozott összegre felemelte.
- december 1-től kötelezte a felperest, hogy a mindenkori bérköltsége, illetve egyéb bérjellegű járandósága terhére gyermekenként és havonta fizessen meg 12,5%-os mértékű, de legalább 12.500 forint alapösszegű gyermektartásdíjat. Megállapította, hogy a felperesnek 81.304 forint túlfizetése keletkezett és feljogosította ennek
- december hónapban 6.304 forint,
- január 1-től havonta 5.000 forintos részeltekben a folyó tartásdíjba való beszámítására. Rendelkezett a felperes munkáltatója felé a gyermektartásdíj fentiek szerinti levonásáról. Megállapította, hogy a pernyertesség-pervesztesség aránya 80%-20% a felperes javára és ennek megfelelően határozta meg az eljárási illeték megfizetésének kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a Csjt.
- §
(1)bekezdésében előírt lényeges körülményváltozást, ezáltal keresete jogalapját bizonyította. A felperesnek már négy kiskorú gyermek tartásáról kell gondoskodnia, amely a tartás mértékének megváltoztatását vonja maga után. Az elsőfokú bíróság a tartásdíj alapját meghatározó jövedelem megállapításánál a Családjogi törvény végrehajtásáról szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (továbbiakban: Csjtr.) 10. §
(6)bekezdése alapján a felperes részére utalt béren kívüli juttatást is a tartás alapját képező összegnek minősítette. A felperes - személyes előadása szerin - a kártyára utalt összegből élelmiszeren felül vegyiárut, háztartási cikket és szépségápolási terméket is vásárolhat. Az elsőfokú bíróság az ítélkezési gyakorlat alapján a béren kívüli juttatás elbírálásánál nem elsősorban a jogcímet, hanem a rendeltetést vette figyelembe. Ezáltal
- május 1-től
- november 30-ig a tartásdíjat az alperes viszontkeresetében megjelölt határozott összegben állapította meg és az egyezségben meghatározott alapösszeghez képest 12.500 forintra felemelte.
- december 1-től a tartásdíj százaloékos mértékét 20%-ról 12,5%-ra mérsékelte, mivel a tartási igény a jövedelem 50%-át nem haladhatja meg. A Csjtr.
- §
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelő alapösszeg 13.600 forint lenne, azonban az alperes viszontkeresetében a tartásdíj 12.500 forintra történő felemelését kérte, a viszontkereseten pedig a bíróság nem terjeszkedhet túl. Az elsőfokú bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát 80%-20%ban határozta meg, mivel a felperes eredetileg 10.000 forint határozott összegre kérte a tartásdíj leszállítását. Az alperesi képviselő pártfogó ügyvéd munkadíjának 20%-át a felperes köteles megfizetni, míg 80%-a az állam terhén marad. Az elsőfokú ítélet fellebbezéssel élt. ellen mind a felperes, mind az alperes A felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását kizárólag annyiban kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a béren kívüli juttatás gyermektartásdíj alapjába való beszámítását, ezáltal az alapösszeget 12.000 forintra mérsékelje. Az alperes az elsőfokú ítéletben a
- május 1-től
- november 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan megállapított határozott összegű - 12.500 forint - gyermektartásdíj összegét sérelmezte, azt gyermekenként 13.700 forintra kérte felemelni. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a túlfizetés összegét 64.504 forintra mérsékelje és mellőzze annak a folyó tartásdíjba történő beszámítását. A pernyertesség-pervesztesség arányát pedig az elsőfokú ítéletben meghatározott 80%-20%-ról 50%-50%-ra módosítsa. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. Mellőzte a felperes százalékos gyermektartásdíjban történt marasztalását és a tartásdíj összegét gyermekenként és havonta
- május
- napjától kezdődően 13.600 forintra felemelte. A túlfizetés összegét
- január
- napjáig 43.005 forintra szállította le. Megállapította, hogy a túlfizetett gyermektartásdíj összegét a felperes az elsőfokú ítélet szerinti módon számíthatja be gyermektartásdíjba. Megkereste a felperes munkáltatóját, hogy a felperes munkabéréből a gyermektartásdíjat a másodfokú ítéletben foglaltak figyelembevételével vonja le és utalja ki. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem találta alaposnak. Osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a béren kívüli juttatás gyermektartásdíj alapjához való hozzászámítását illetően. Az alperes fellebbezését részben megalapozottnak ítélte, mivel az általa igényelt, gyermekenkénti havi 13.600 (a fellebbezés szerint 13.700) forint tartásdíj a családi pótlékkal és az alperes által természetben nyújtott tartással együtt is csak minimális szinten biztosítja a perbeli gyermekek szükségletét, ezért a tartásdíj összegének felemelése indokolt. A túlfizetés mellőzésére irányuló alperesi fellebbezés, figyelemmel az
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §,
- § és
- §-aira, alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. annak helyes indokaira történő utalással - A másodfokú eljárás során az alperes pernyertes lett, ezért a Pp.
- §
(2)bekezdésének megfelelően az alperes pártfogó ügyvédje munkadíjának megfizetésére a felperest kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet oly módon változtassa meg, hogy a felperes százalékos gyermektartásdíj marasztalását mellőző, valamint az elsőfokú ítélet szerinti perköltséget helybenhagyó rendelkezéseit helyezze hatályon kívül és helyettük a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozzon. Kötelezze a felperest gyermekenként 12,5%, de legalább havi 13.600 forint gyermektartásdíj megfizetésére, valamint az elsőfokú ítéletben meghatározott 80%-20% pervesztesség-pernyertesség arány helyett azt helyesen 50%-50%-ban határozza meg. Jogszabálysértésként a Csjt. 69/C. §-át, valamint a Pp. 78. §
(1)bekezdését és a 81. §
(1)bekezdését jelölte meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy mind a járásbíróság, mind a törvényszék helytállóan foglalt állást a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelem megállapítása során. A százalékos marasztalásra vonatkozóan a járásbíróság döntött helyesen, de helyes a másodfokú bíróság döntése is az alapösszeg felemelésében. Jogszabálysértően járt el viszont, amikor a százalékos marasztalást mellőzte. A Csjt. 69/C. §
(3)bekezdése a./ pontja elsőként ezt a marasztalási formát tünteti fel, egyértelmű tehát, hogy ezt kell elsődlegesnek tekinteni. Ami pedig a Pp. 78. §
(1)bekezdésének és 81. §
(1)bekezdésének megsértését illeti, a másodfokú eljárás során az alperes bizonyult pernyertesnek. A bíróság mégsem rendelkezett az elsőfokú ítélet perköltség viselési arányának megváltoztatásáról, pedig a másodfokú döntés miatt az alperes számára terhesebb 80%-20%-os pervesztességpernyertességi arányt a javára kellett volna megváltoztatni. Az alperes álláspontja szerint az lett volna jogszabálynak megfelelő rendelkezés, ha az elsőfokú eljárásban is mindegyik fél maga viseli a költségét. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. Az alperes felülvizsgálati kérelme az anyagi jogi jogszabálysértés vonatkozásában arra irányult, hogy az elsőfokú eljárásban 2013. november 1-től meghatározott százalékos arányú marasztalás mellőzésével a másodfokú bíróság megsértette a Csjt. 69/C. §
(3)bekezdésében foglaltakat, mivel a marasztalási módok sorrendiségét nem vette figyelembe. 1. Tévesen érvel az alperes a gyermektartásdíj megállapításánál a százalékos arány elsődlegességére. A Csjt. 69/C. §
(3)bekezdése a gyermektartásdíj megállapításának formáit sorolja fel, nem tartalmaz viszont előírást arra nézve, hogy a felsorolás egyben sorrendiséget is jelentene. A jogszabályhely - a kötelezően alkalmazandó sorrendiség hiányában - a bíróság mérlegelési körébe utalja annak meghatározását, hogy a tartásdíj megfizetésének melyik formáját - a százalékos, a határozott összegű, illetve a két forma vegyítését - értékeli-e a legoptimálisabbnak, a gyermek érdekének és a kötelezett teljesítőképességének leginkább megfelelőnek. Nem jogszabálysértő tehát, ha a bíróság a Csjt. 69/C. §
(3)bekezdésében feltüntetett tartásdíj fizetési formák közül maga határozza meg a tartás fizetésének módját. Jogszabálysértően járt el azonban a másodfokú bíróság, amikor a százalékos arányú marasztalást úgy mellőzte, hogy arra nézve a felek között konszenzus alakult ki és egyik fél sem terjesztett elő a megváltoztatására irányuló fellebbezést. A Csjt. 69/B. §-a alapján a gyermektartásdíjról a szülők megegyezése hiányában a bíróság dönt. A perbeli esetben kétségtelen, hogy a szülők nem tudtak megegyezni a százalékos marasztalás alapösszegében, egyetértettek viszont a százalékos marasztalási módban és annak mértékében is. A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében a
- december hó
- napjától kezdődő, százalékos arányú tartásdíj megállapítását nem sérelmezte, fellebbezése kizárólag az alapösszeg a 12.500 forintról 12.000 forintra való mérséklésére vonatkozott. Az alperes pedig a
- május 1-től
- november
- napjáig megállapított határozott összegű (12.500 forint) gyermektartásdíj felemelését kérte 13.700 forintra (a túlfizetés beszámításának mellőzésével). A felek tehát megállapodtak a százalékos marasztalásban és nem volt vitatott annak mértéke sem. A másodfokú bíróság a szülők megállapodását indokolatlanul figyelmen kívül hagyva változtatta meg az elsőfokú bíróság döntését. A tartásdíj megállapításának százalékos marasztalási formája nem sérti a kiskorú gyermekek érdekét sem, mivel a munkáltató a gyermektartásdíj levonását elsődlegesen a százalékos mértéknek megfelelően teljesíti, ugyanakkor a munkabér esetleges csökkenése esetén az alapösszegnek megfelelő tartásdíjat folyósítja (4/
- (VI. 14.) IM rendelet
- §). Az elsőfokú bíróság a jogszabálynak megfelelően rendelkezett, amikor a felek közös döntésére alapítva a százalékos marasztalást
- december
- napjától elrendelte, ezért a Kúria a jogerős ítéletet ebben a körben hatályon kívül helyezte. A felperes tehát az elsőfokú bíróság ítélete alapján köteles a százalékos marasztalásnak megfelelő gyermektartásdíj megfizetésére, amelynek alapösszege a másodfokú bíróság ítéletében meghatározott határozott összegű gyermektartásdíj összegével azonos. (A
- május 1-től
- november 30-ig terjedő időtartamra a jogerős ítélet által meghatározott 13.600 forint gyermektartásdíj az irányadó.) Figyelemmel arra, hogy a felperes munkabéréből levont határozott összegű tartásdíj megegyezik a százalékos marasztalás alapösszegével, a másodfokú bíróság döntése a túlfizetés összegének megállapítása körében helytálló.
- Nem alapos az alperes felülvizsgálati kérelme a perköltségről való rendelkezés tekintetében. Az elsőfokú bíróság a pervesztességpernyertesség arányát helytállóan állapította meg, a felperes a százalékos mérték csökkentése iránti keresete tekintetében pernyertes lett. A Pp.
- §
(3)bekezdésének helyes alkalmazásával járt el a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság által a Pp. 81. §
(1)bekezdésének megfelelően megállapított perköltség viseléséről szóló rendelkezést helybenhagyta. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletnek a gyermektartásdíj százalékos mértékének mellőzésére vonatkozó rendelkezése a Csjt. 69/B. §-ba ütközően jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ezt meghaladóan viszont a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért az a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a pervesztesség-pernyertesség arányát 50%-50%-ban állapította meg, mivel az alperes felülvizsgálati kérelme részben eredményre vezetett. A felperes az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illeték (50.000 forint) fele részét - 25.000 forintot - a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdés szerint köteles a Magyar Államnak megfizetni. Az alperes teljes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt 25.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a Magyar Állam viseli. A Pp. 87. §
(2)bekezdése értelmében az alperes pártfogó ügyvédje munkadíjának 50 %-át a felperes köteles viselni, míg 50 %-a az alperes teljes személyes költségmentessége folytán a Magyar Állam terhén marad. Budapest,
- április
- Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő