Bf.43/2008/5 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés c./, d./ és f./ pontja szerint minősülő aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és 1 rb, a Btk. 324.§

(1),

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő rongálás vétségében. Ezért halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - a vagyon elleni cselekményben mint különös visszaesőt - 8 év 6 hónap fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, elrendelte a vádlott kényszergyógyítását és határozott a bűnügyi költség viseléséről. A vádlottat az ellene 1 rb, a Btk. 324.§

(1),

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentette és az 1 rb tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszüntette az Sztv. 84.§

(1)bekezdés g./ és 11.§

(7)bekezdése értelmében, elévülés miatt. Az ítélet ellen a vádlott a minősítés megváltoztatásáért és enyhítésért, a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett, míg az első fokon eljárt ügyész az ítéletet tudomásul vette. Másodfokon a Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.334/2007/4-I. számú átiratában érdemben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének 1 rb rongálás bűntettének kísérletében és 1 rb rongálás vétségének kísérletében való megállapítását, a fő- és mellékbüntetés enyhítését, a tulajdon elleni szabálysértéssel kapcsolatos rendelkezés mellőzését, egyebekben, az indokolás korrekciója után, helybenhagyási indítványt tett. A vádlott írásban indokolta fellebbezését. Több beadványában kifejtette véleményét a kialakult védekezésének iránya szerint, megalapozatlannak nevezte az elsőfokú döntést, mert az első nyilatkozatait, vallomását fogadta el a bíróság, későbbi következetes állításait elvetette, továbbá eljárási kifogásokra is hivatkozott. Ezért megalapozatlannak nevezte a tényállást, és vitatta a bizonyítékok értékelését. Kétségbe vonta a sértetti, tanú és szakértői vallomásokat és hangsúlyozta, hogy szándékosan nem követett el bűncselekményt, alkoholista kényszergyógyításának elrendelésével nem ért egyet, mivel pár hónapig volt szabadlábon, ezért a szenvedélybetegsége nem alakulhatott ki. Hangsúlyozta, hogy legfeljebb nem úgy járt el, ahogy kellett volna, de élet vagy vagyon elleni bűncselekményt nem követett el. Elsődlegesen felmentését, másodlagosan a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén az érintettek fellebbezéseiket fenntartották. A védő perbeszédében részletesen a felmentésre irányulóan fejtette ki álláspontját. Ebben a körben kiemelte, hogy a sértetti vallomás nem fogadható el, aggályos a vádlott első gyanúsítotti vallomása, bírálta a rendőri jelentések tartalmát, a szakértői véleményt, és az azokkal kapcsolatos vallomásokat, rámutatott az ellentmondásokra, amelyekre nem lehet megalapozott tényállást alapítani. Gondatlan esemény okozta a tüzet, védence szándékosan nem követett el bűncselekményt. Ezért elsődlegesen felmentést kért, másodlagosan enyhítést a fennmaradó rongálás vétségével arányos, enyhébb büntetés kiszabását. A Győri Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átirattal egyezően nyilatkozott és terjesztette elő indítványait. Véleménye szerint a kiegészíteni javasolt tényállás alapján - a vádlott alkoholos befolyásoltság alatt állt; akkor futott el a helyszínről, amikor a sértett rákiáltott; illetőleg a tűz 30 perc alatt terjedt át vádlott lakrészének berendezési tárgyaira, a födémre, és további 30-45 perc alatt terjedt volna át az első lakrészre, és veszélyeztette volna az ott lakókat - nincsenek egyértelmű adatok, amelyekből teljes bizonyossággal arra lehetne következtetni, hogy a vádlott eshetőleges szándéka átfogta a sértettek halálának bekövetkeztét. Adott esetben a vádlott szándéka az épület elpusztítására is irányulhatott, a tűzgyújtás helye és a tűz terjedési sebessége alapján bízhatott abban, hogy a tüzet a sértettek észreveszik, és kimenekülnek. Kritikát fogalmazott meg továbbá a bizonyítékok számbavétele és értékelése, illetve a jogi indokolás kapcsán. Összességében, mivel vádlottnak az eredménnyel kapcsolatos szándékára egyértelmű jogi következtetés nem vonható le, ekként az élet elleni cselekményben felelőssége nem mondható ki. A vagyon elleni cselekményeket viszont nem a ténylegesen bekövetkezett kár alapulvételével kell minősíteni, hanem a vádlott egyenes szándéka alapján a tűzokozás következtében fenyegető teljes kár szerint. Ekként a tanú 2 sérelmére elkövetett rongálás a Btk. 324.§

(2)bekezdés a./ pontjában meghatározott rongálás bűntettének kísérlete, tanú 1 sérelmére elkövetett szabálysértés helyett pedig a Btk.324.§

(2)bekezdés a./ pontjában meghatározott rongálás vétségének kísérletét kell megállapítani, és ezzel arányos büntetést kiszabni. A vádlott az utolsó szó jogán felmentést, illetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte a beadványaiban írtak szerint. A Győri Ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése szerinti felülbírálat során a védelmi fellebbezéseket enyhítést célzó részében találta alaposnak, míg a fellebbviteli főügyészség indítványa részben - a tényállás kiegészítése és az enyhítés kapcsán szintén helyénvaló. A megyei bíróság a büntetőeljárás szabályainak megtartásával folytatta le az eljárást. Ennek során maradéktalanul eleget tett az ügyfelderítésre vonatkozó kötelezettségének. A nyomozati szak hiányosságait pótolva a vádlotti és sértetti kihallgatások mellett a tanú, illetve szakérők tárgyaláson történő részletes meghallgatásával megnyugtatóan tisztázta az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges kérdéseket. A feltárt bizonyítékokat hiánytalanul az értékelése körébe vonta, a peradatok mérlegelése alapján megállapított tények túlnyomó részükben megfelelnek az elfogadott bizonyítékok tartalmának. A tényállást a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakkal kellett kiegészíteni, illetve pontosítani: A vádlott a cselekmény elkövetésekor alkoholos befolyásoltság alatt állt. Vádlott a lakrészének felgyújtását követően a kapuban állt, és amikor tanú 1 kilépett az udvarra, hogy meggyőződjön az áramkimaradás okáról, észlelte, hogy a hátsó lakrész lángokban áll, ezért rákiáltott a vádlottra, aki elfutott. A tűz mintegy 30 perc alatt terjedt át vádlott lakrészének berendezési tárgyaira és födémére, s további 30-45 perc alatt terjedt volna át az első lakrészre, és veszélyeztette volna az ott lakókat. Fenti kiegészítésekkel az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozottá vált, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében a

(2)bekezdés b./ pont, és a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pont,

(2)bekezdésére figyelemmel. A bizonyítékok mérlegelésén nyugvó, megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható. A megyei bíróság a feltárt bizonyítékokat értékelte, logikus érveléssel megindokolta, hogy a vádlott bűnösségét mely bizonyítékok támasztják alá, és a terhére szóló bizonyítékok miként illeszkednek egymáshoz. Ezért az ezt támadó érvelések a fellebbviteli főügyészség részéről, illetve védői oldalról nem vezethetnek eredményre. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy Be. 258.§

(3)bekezdés d./ pontja értelmében a bizonyítékok számbavételekor szükségtelen az egyes vallomások részletes, szó szerinti idézése, az indokolásnak azok lényegét kell tartalmaznia. A tényállásból és az azt alátámasztó adatokból megállapítható, hogy tanú 1, felesége és három kiskorú gyermeke, egy meglehetősen rossz műszaki állapotú házat bérelt, amelynek az első szoba-konyhás lakrészében éltek ők, a ház középső helyisége lakhatatlan volt, tárolásra használták, míg a hátsó, komfort nélküli helyiségben vádlott lakott, ahova az áramot hosszabbítóval - a padláson keresztül - kötötték be. A vádlott és a sértett ismerte egymást, vádlott a lakhatásért cserébe segített tanú 1nek a lomtalanítási alkalmi munkájában, illetve a ház körüli teendőkben. A tűzeset előtt nem először volt szóváltás a két férfi között, ami után tanú 1 felszólította a vádlottat az ingatlan elhagyására. A vádlott ezt követően felgyújtotta a lakrésze közepére halomba szórt ruhaneműket, az évszakból adódóan éjszakai sötétségben, amikor a tanú 1 család nagy része már aludt, egy konfliktushelyzet utáni indulati, emellett ittas állapotban. A Legfelsőbb Bíróság

1. számú irányelvében foglaltak szem előtt tartásával az ítélőtábla értékelési körébe vonta a sértettek és a vádlott korábbi életvitelét, kapcsolatát, egymáshoz fűződő viszonyát, a vádlott indulatát kiváltó ok jellegét, az elkövetési magatartás körülményeit és az azt követően lezajlott eseményeket. Vizsgálta mindezt elsődlegesen az élet elleni bűncselekmény kapcsán, de a rongálás tekintetében is. A
2. január 17-én 19 óra 40 perc körüli időtől kezdődő eseményeknek közvetlen szemtanúja nem volt, így a megyei bíróságnak mérlegelnie kellett a vádlott vallomásait, a sértetti nyilatkozatokat, tanúvallomásokat és szakértői véleményeket. A bíróság minden lehetséges bizonyítékot beszerzett és a tárgyalás anyagává tett. A rendkívüli helyzetben, amikor egy családnak kellett kimenekülnie az égő házból, tűzoltók, rendőrök érkeztek a helyszínre, a vádlott nyilatkozott a történtekről, majd a rendőrségen hasonlóképpen az első gyanúsítotti vallomásában. Ezeknek a kijelentéseknek súlya van, a hatóságok részéről a vádlottal érintkező személyek eljárásának szabályszerűségét megkérdőjelező adat nem merült fel. Kétségtelen, hogy egy idő után a vádlotti vallomás, védekezés iránya megváltozott, próbálta enyhíteni felelősségét, amelyhez aztán végig következetesen ragaszkodott, sőt eljutott addig a pontig, hogy a rongálás sem róható fel neki, legfeljebb nem tanúsított megfelelő magatartást. Ezek a vallomások azonban már akkor születtek, amikor az eljárás egyéb adatait megismerte, és annak megfelelően módosította az álláspontját. A sértetti család életvitelével, szokásaival tisztában volt, az időpontra, a ház szerkezetére, műszaki állapotára tekintettel azt is tudnia kellett, hogy cselekménye milyen következménnyel jár. tanú 1 család vallomása csak részleteiben tért el, a kívülálló tanúvallomások pedig egyértelműek, okirati bizonyítékokkal alátámasztottak. A helyszíni szemle adatai és a fényképfelvételek tükrözik az akkori állapotokat. Nem hivatkozhat eredményesen a vádlott az utóbb beszerzett tűzszakértői vélemény megállapításaira sem a tűz kialakulását, terjedését illetően. Hiszen az eset összes körülményeit mérlegelve a bíróság feladata a kétséget kizáróan bizonyítást nyert tényállás megállapítása, majd abból levonni a helyes jogi következtetés. Ennek során pedig kizárólag a vádlott aktuális tudattartalmát kell alapul venni, és nem azt, hogy később mire hivatkozik. A halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségével számolhatott, amely a vádlott által nem befolyásolható körülmények miatt maradt el. Elindított egy folyamatot, ittasan, indulatosan, haragból felgyújtotta a saját lakrészét, miközben pár méterre tőle egy kisgyermekes család tartózkodott, illetve aludt. A szerencsének köszönhető, hogy viszonylag időben észlelték a tüzet, továbbá akkor és ott a vádlott nem számolhatott pontosan a tűz terjedési sebességével, intenzitásával sem. Ezekre már csak utólag vonható következtetés a személyi, tárgyi és okirati bizonyítékok alapján. A bűncselekmény megítélésénél az önhibából eredő ittas állapot sem mentő körülmény. Egyébként a vádlottal érintkező személyek kirívó ittasságot, vagy egyéb befolyásoló tényezőt nem érzékeltek. Az említett és a vádlott által is ismert körülmények között, a vádlottnak még így is fel kellett tudnia mérni cselekménye következményeit. Az ítélőtábla a felülbírálata során egyenként és összességében is számba vett valamennyi adatot, értékelte azokat, a tényállás megalapozottsága után foglalkozott valamennyi bizonyítékkal, és a megyei bíróság döntésének indokaival. Nem fogadta el a másodfokú bíróság sem a védelem, sem a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy alapjaiban hibás koncepciót követett volna az elsőfokú bíróság. A bizonyítékok meggyőzőek, azokból csak egy következtetés vonható le, ahogy azt a megyei bíróság tette. A vádlott első nyilatkozatai, vallomása mutat egyezőséget a tűz miatt a házból kimenekülő házaspár - lényeget tekintve egyező - vallomásával, illetőleg a helyszínen megjelent hatóságok képviselőinek előadásával, ezért a vádlott később kialakult védekezése nem fogadható el. Ekként vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményeinek minősítése törvényes az irányadó tényállás alapján. A fellebbviteli főügyészség és a védelem eshetőségeket sorolt fel, amelyek nem tények, mert nem valósultak meg. Ezek a megállapítások, amelyek a szakértő véleményén alapulnak, valójában a cselekmény jogi értékelése körébe tartoznak. Az ítélőtábla arra a megállapításra jutott, amit a megyei bíróság is elfoglalt, hogy a cselekmény minősítése szempontjából annak van jelentősége, hogy a vádlott nem csak rongálási, hanem testi épséget, életet sértő szándékkal lépett fel. A szakértői vélemény - illetve tanúvallomások - alátámasztották, hogy adott helyen és időben a vádlott cselekménye objektíve alkalmas volt emberéletek kioltására az ingó és ingatlan vagyon megrongálásán túl, hiszen kétségtelenül felismerte azt a lehetőséget, hogy a tanú 1 család halálához vezet a részben saját használatában álló berendezési tárgyak, részben pedig tanú 1 sértett holmijainak, illetőleg a tulajdonos ingatlanának felgyújtása. A ténylegesen bekövetkezett eredmény szerint így megállapítható a rongálás vétsége a tulajdonos (tanú 3) sérelmére, és a rongálás vétsége helyett az értékhatárra tekintettel a tulajdon elleni szabálysértés tanú 1 vonatkozásában, amely cselekmény viszont a hatályos rendelkezések szerint elévült. A vádlott egészen a halálos eredmény bekövetkezéséig mindenféle káros eredménnyel számolhatott. A cselekményének a lehetséges következményeihez fűződő érzelmi viszonyát ennélfogva nem egyfajta következmény kívánása, hanem bármilyen következménybe, ezek között a legsúlyosabb következménybe való belenyugvás jellemezte. A kísérleti szakban maradt minősített emberölési kísérletet ezért a vádlott eshetőleges szándékkal, a vagyon elleni bűncselekményt viszont egyenes szándékkal követte el. Fentiekre tekintettel az emberölés bűntettének kísérlete, illetve a rongálási cselekmények minősítését illetően az ítélőtábla az eset összes körülményére és a ténylegesen bekövetkezett kárra figyelemmel osztotta a megyei bíróság álláspontját. A büntetéskiszabási tényezők feltárása megtörtént. A megyei bíróság a Btk. 87.§

(2)bekezdés a./ pont alkalmazásával szabott ki büntetést, azonban az ítélőtábla további enyhítésre látott lehetőséget, mivel a halmazatban lévő és súlyosabban minősülő, a Btk. 166. §

(1),

(2)bekezdés c./, d./ és f./ pontjában meghatározott emberölés bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérleti szakban maradását nagyobb nyomatékkal értékelte. Az élet elleni cselekmény kapcsán a kísérlet teljes, befejezett volt, azonban a ténylegesen bekövetkezett sérelem meglehetősen távol esett a szándékolt halálos eredménytől. Ezért a távoli kísérletre és az eshetőleges szándékra hangsúlyosabban figyelemmel a Győri Ítélőtábla a vádlott fő- és mellékbüntetését enyhítette. Az ítélet járulékos rendelkezései szintén helyénvalók, törvényesen és indokoltan rendelte el a megyei bíróság a vádlott kényszergyógyítását is. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött további idő beszámítása a Btk. 99.§

(1),

(2)bekezdésén alapul, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381.§

(1)bekezdés, valamint a Be. 338.§

(1),

(3)bekezdése alapján határozott az ítélőtábla. Győr,

1. évi szeptember hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság B.305/2006/
3. számú ítélete meg nem változtatott részében a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
4. évi szeptember hó
5. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: