Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30146/2008/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Hargitai Ügyvédi Iroda (1118 Budapest, Budaörsi út
- ügyintéző dr. Hargitai László ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Monori Ügyvédi Iroda (7621 Pécs, Jókai u. 25.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen fuvarozási díj megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 14.G.20.523/2007/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 85.000 (nyolcvanötezer) forint fellebbezési perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes
- december 7-én megbízást adott a felperesnek 4 x 276 db gáztűzhely K.-ből (Törökország) B.-ra fuvarozására. A megbízás szerint a felrakás két kamion esetében
- december
- a lerakás december 18., a másik két kamion esetében a felrakás december 14., a lerakás december
- Az első két megbízást a felperes 2.600,- €, a második két megbízást 3.000,- € fuvardíj mellett igazolta vissza. A felperes kamionjai a megbízásban szereplő időpontokban nem jelentek meg a felrakóhelyen, a felrakás csak
- december 15-én kezdődött meg. A kamionok a kikötött időpontoknál később érkeztek Magyarországra, az egyik rakományát december 22-én, a másik három kamion rakományát december 28-án illetve 29-én rakták le. Az alperes a fuvardíjat a felperesnek nem fizette meg. Az alperes
- január 19-én két újabb fuvarmegbízást adott a felperesnek 276 276 db gáztűzhely fuvarozására. A megbízásokat a felperes január 22-én 2.600 € fuvardíj mellett visszaigazolta, de nem teljesítette, az alperesnek más fuvarozókat kellett igénybe vennie. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2.838.640 forint fuvardíj, és annak
- január 22-től a kifizetés napjáig számított kamatai megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a fuvarozási szerződéseket hibásan és késedelmesen teljesítette, ezzel 4.425.900 forint kárt okozott. Az alperes a kereset erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság az alperest kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.808.640 forintot, és ennek
- január 22-től a kifizetés napjáig számított évi 15 %-os kamatát, és 340.600 forint perköltséget. Rámutatott arra, hogy a felperes vitatásával szemben a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy őt a felperes hibás és késedelmes teljesítése miatt a beszámítási kifogásban megjelölt összegű kár érte. Ennek mértékét az alperes az előkészítő iratában írtakkal és a mellékelt kimutatással kívánta igazolni. A bíróság tájékoztatta az alperest a Pp. 3. §
(3)bekezdése alapján arról, hogy a károk összege csak további bizonyítékokkal igazolható. Az alperes további bizonyítást nem kívánt indítványozni, így a beszámítási kifogásban írt 3.325.900 forint összegű alperesi kárigény bizonyítatlan maradt. Az alperes beszámítási kifogása második részében a nem vitatottan, nem teljesített
- januári fuvarmegbízások miatt terjesztett elő 1.100.000 forint összegű kárigényt. E körben azt állította, hogy a felperes által visszaigazolt, összesen 5.200 € fuvardíjjal szemben a két januári fuvarért 9.600 €-t fizetett ki egy török fuvarozó részére. Az alperes három számlamásolatot csatolt be, amelyen az „atvettem" szövegrész mellett egy olvashatatlan aláírás szerepel. A három másolatot az alperes már korábban csatolta, azonban azokon a számlamásolatokon az „atvettem" szövegrész és az aláírás nem szerepelt. Az alperesnek azt is igazolnia kellett volna, hogy a számlák kifizetése a per alatt megtörtént. További bizonyítást azonban az alperes a bíróság felhívása ellenére sem indítványozott. Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a keresetet utasítsa el. Álláspontja szerint a benyújtott okiratok, így különösen a januári fuvarokat teljesítő török társaság által kiállított készpénzes számlák a felperessel szemben kártérítési igényét megfelelően bizonyítják. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság helyesen a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, és abból érdemben helyes jogi következtetést vont le. Az alperes a felperes követelésével szemben kétirányú beszámítási kifogást terjesztett elő. Hivatkozott arra, hogy a felperes a
- decemberi fuvarozási szerződéseket késedelmesen teljesítette, de a beszámítási kifogásban megjelölt kártérítési igényét a felperes hibás teljesítésére illetve a januári fuvarmegbízások esetében a teljesítés megtagadására alapította. A hibás teljesítéssel összefüggésben előterjesztett kárigénye kimutatása szerint 2.365.900 forint visszáruval kapcsolatos elmaradt haszonra, és 960.000 forint többletköltségre vonatkozott. A teljesítés megtagadása miatti követelése 1.100.000 forint többlet fuvardíjra terjedt ki. A hibás teljesítéssel összefüggő kár bizonyítására saját kimutatását csatolta, egyéb bizonyítékot nem jelölt meg. A többlet fuvardíj kifizetésének bizonyítására a török fuvarozó cég
- számú,
- január 30-án kelt számláját nyújtotta be, amely szerint a teljesítés időpontja
- február 1.-je, a fizetés módja átutalás. A számla végösszege 9.600,- €. A bíróság felhívására az alperes csatolta a török fuvarozó
- és
- sorszámú számláját. Mindkét számla
- február 9-én kelt, a teljesítés időpontja ugyanez a nap, a fizetési mód készpénz. A
- számú számla végösszege 3.100,- €, a
- számú számla végösszege 2.850,- €. Később csatolta a
- sorszámú számlát, amely szállítási költség felár címén 3.650,- € összegről szól. E számla kelte és a teljesítés időpontja
- február
- Ezzel egyidejűleg ismételten benyújtotta a
- és a
- számú számla másolatát. Az utóbb csatolt három számlán „átvettem" felírat és olvashatatlan aláírás található. A számlákkal kapcsolatban az alperes úgy nyilatkozott, hogy a fuvarozási díjat nem átutalással, hanem az áru átvételekor készpénzben fizette meg, a török fuvarozó az árut csak a díj azonnali kifizetése mellett adta át. Ezután az átutalásos számlát stornózták. A
- december fuvarmegrendeléseket a felperes nem vitásan késedelmesen teljesítette, ezzel összefüggésben azonban az alperes kártérítési igényt nem terjesztett elő. A fuvarozó hibás teljesítésével összefüggő felelősségére a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló, Genfben az
- évi május hó
- napján kelt egyezmény (CMR) kihirdetéséről szóló
- évi
- törvényerejű rendelet szabályai vonatkoznak. A CMR
- Cikk
- pontja kimondja, hogy a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért, ha az elveszés vagy megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. A
- Cikk
- pontja úgy rendelkezik, hogy ha a címzett az árut anélkül vette át, hogy annak állapotát a fuvarozóval együtt megvizsgálta volna, vagy a hiány illetve a sérülés általános természetének megjelölésével fenntartását a fuvarozóval közölte volna, az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az árut a fuvarlevélben leírt állapotban vette át. A fenntartást külsőleg felismerhető hiány vagy sérülés esetén legkésőbb az átvétel időpontjában, külsőleg fel nem ismerhető hiány vagy sérülés esetében pedig a kiszolgáltatás időpontjától számított 7 napon belül vasár és ünnepnapokat nem számítva - kell a fuvarozóval közölni. Az áru kiszolgáltatásakor közös vizsgálat nem volt, az alperes a felperessel fenntartást nem közölt, így a
- Cikk
- pontja szerinti vélelemmel szemben az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania a felperes hibás teljesítését. Ezt az általa becsatolt okiratok nem támasztják alá, további bizonyítási kérelme az alperesnek a bíróság felhívása ellenére sem volt.
- januárjában az alperes megbízásainak elfogadásával a fuvarozási szerződés a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján a felek között létrejött. A felperes a szerződést nem teljesítette, a teljesítést megtagadta, mivel erről a szerződésszegésről a CMR nem rendelkezik, ezért a Ptk. 506. §
(1)bekezdése alapján a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. A Ptk. 492. §
(1)bekezdése szerint a fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni. A
(3)bekezdés a) pontja szerint, ha a fuvarozó a küldemény átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladó elállhat, és kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti. Jelen esetben az alperesnek kellett igazolnia azt, hogy a felperes szerződésszegése miatt kára keletkezett, és bizonyítania kell ennek összegszerűségét is. E kártérítési igényre is vonatkozik a Ptk. 360. §
(1)bekezdése, amely szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor esedékes. A fuvardíjtöbbletet tehát akkor követelheti, igényét akkor érvényesítheti, ha azt a másik fuvarozónak megfizette. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a többlet fuvardíj megfizetésének tényét az alperes nem bizonyította. A felperes azt állította, hogy rendkívül fontos volt számára, hogy az áru
- január 26-án B.-re érkezzen. A határidő rövidségére tekintettel tovább nem tudott a felperesre várni, ezért intézkedett másik kamionok kiállításáról. Ennek alátámasztására a török fuvarozó átutalásos fizetésről szóló számláját csatolta. Később úgy nyilatkozott, hogy a díjat nem átutalással fizette meg, hanem az áru átadásakor készpénzben. Az alperesnek ezt az előadását a mellékelt számlamásolatok nem támasztják alá. A 61.,
- és
- sorszámú számla
- február 9-én kelt, és ugyanez a nap a teljesítés időpontja is. Ezek a számlák nem igazolják azt, hogy a török fuvarozó
- januárjában az árut csak a fuvardíj kifizetése után adta át az alperesnek, vagyis az alperes a fizetés tényét és ekként a kár bekövetkezését nem bizonyította. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. P é c s,
- szeptember
- Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k. bíró