Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.151/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Lesnik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csete Beatrix ügyvéd 7400 Kaposvár, Fő utca 7.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Baracskainé dr. Krajcár Mária ügyvéd, kirendelt ügygondnok (7400 Kaposvár, Kossuth Lajos utca 4.) által képviselt I.rendű alperes neve (címe, ismeretlen helyen tartózkodó) I. rendű alperes, valamint a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- február
- napján kelt 24.P.22.119/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperest képviselő Baracskainé dr. Krajcár Mária ügygondnok részére 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- novemberétől
- (helyesen 2003.) április
- napjáig szabadságvesztés büntetését töltötte. Az ügyeinek intézésével az I. rendű alperest bízta meg, aki a
- március
- napján kelt adásvételi szerződéssel - egy
- február 21-én kelt meghatalmazás alapján - a felperes képviselőjeként eladta a felperes tulajdonában álló k-i 000/0/A/
- helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlant a II. rendű alperes részére 9.000.000 forint vételár ellenében. A felperes szabadulását követően élettársi kapcsolatban élt az I. rendű alperessel, mely idő alatt,
- május
- napján, élettársi közös vagyonról szóló megállapodást kötöttek. A megállapodás szerint az I. rendű alperes 28.000.000 forint készpénz különvagyont ismert el a felperes javára. E 28.000.000 forint összeg tartalmazza a k-i 000/0/A/
- helyrajzi szám alatt nyilvántartott 9.000.000 forintos vételárát is. A felperes és az I. rendű alperes
- június
- napján házasságot kötöttek, majd
- november
- napjától különváltan élnek, s az elsőfokú ítélet meghozatalának idején a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránt a per közöttük folyamatban volt. E perben a felperes ugyancsak különvagyoni igényt jelentett be a 9.000.000 forint vételár elszámolása tekintetében. A felperes keresetében a k-i 000/0/A/
- helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanra létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, mert ő az I. rendű alperes részére az ingatlan elidegenítésére meghatalmazást nem adott, az I. rendű alperes álképviselőként járt el. A meghatalmazáshoz az I. rendű alperes bűncselekmény útján jutott, így az annak felhasználásával kötött szerződés semmis. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, míg a II. rendű alperes a perben érdemi nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű alperes az adásvételi szerződés megkötésének idején valóban álképviselőként járt el, azonban a felperes utóbb az eljárását jóváhagyta, a felperes és az I. rendű alperes között a vételár elszámolásáról jött létre megállapodás. Ezzel a megállapodással a felperes ráutaló magatartással jóváhagyta az I. rendű alperes eljárását az adásvételi szerződés megkötésével kapcsolatban, így az adásvételi szerződés érvényesen létrejött. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A II. rendű alperes a másodfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás azzal a kijavítással helyes, hogy a felperes
- áprilisáig (tehát nem az indokolásban tévesen írt
- áprilisáig) töltötte szabadságvesztés büntetését és a
- február 21-i keltezéssel ellátott - a perbeli adásvételi szerződés megkötéséhez az I. rendű alperes részére képviseleti jogot alapító - meghatalmazáson helyesen S.J. és S. J-né, mint ügyleti tanúk aláírása szerepel. Az egyebekben helyesen megállapított - a fellebbezésben a felperes által sem vitatott - tényállásból az elsőfokú bíróság helytálló jogi következtetést vont le. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a meghatalmazás az okirat rendellenességei és elkészítésének körülményei miatt nem volt alkalmas képviseleti jog létesítésére, tehát az I. rendű alperes az adásvételi szerződés megkötése során álképviselőként járt el, ezért szerződési nyilatkozata a felperest, mint képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában az adásvételi szerződés a Ptk.205.§-ának
(1)bekezdésére és a Ptk.221.§-ának
(1)bekezdésére figyelemmel nem jött létre. Helyesen ismerte fel ugyanakkor az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes az álképviselő eljárását utólag - ráutalás formájában - jóváhagyta. Tévesen vitatja a felperes a fellebbezésében a jóváhagyás megtörténtét. Az álképviselő eljárásának ráutaló magatartással való utólagos jóváhagyására nem alkalmazhatók a ráutalással kifejezésre juttatott szerződési nyilatkozatokra vonatkozó elvek, amelyekre a felperes fellebbezésében ezért tévesen hivatkozott. Az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyásával a „képviselt" fél nem tesz szerződési nyilatkozatot, ezért a ráutalással kifejezett jóváhagyásról a másik szerződő félnek nem kell tudomást szereznie. A ráutaló magatartással való jóváhagyásnak azt kell kifejezésre juttatnia, hogy az álképviselő jognyilatkozatával megkötött szerződést tudomásul veszi és elfogadja az a fél, akinek nevében az álképviselő a szerződési nyilatkozatot megtette. A ráutalással történt jóváhagyás tehát olyan egyoldalú magatartás, amely utólagosan legitimizálja, joghatályossá teszi az álképviselő útján tett szerződési nyilatkozatot. A szerződés ilyen esetben az álképviselőnek az utóbb jóváhagyott és a másik félnek ezzel egybehangzó szerződési nyilatkozatával jön létre. A jóváhagyás kifejezésre juttatható pl. azzal, hogy a képviselt fél a szerződés alapján befolyt pénzzel sajátjaként rendelkezik. Ennek megfelelően jóváhagyásnak minősül az is, hogy a felperes a II. rendű alperes által az I. rendű alperes kezéhez kifizetett vételárat az I. rendű alperessel kötött, az élettársi közös vagyoni viszonyukat rendező szerződésben a különvagyonaként tüntette fel és megállapodott az I. rendű alperessel abban, hogy a vételárnak megfelelő összeget az I. rendű alperes saját tulajdonában álló ingatlan értékesítéséből befolyt pénzből fogja kifizetni, illetve azzal, hogy a követelését a felperes az I. rendű alperessel szemben házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben is érvényesítette. Abból tehát, hogy a felperes a vételár átadását követelte és az adásvételről történt tudomásszerzésétől számított három és fél év alatt nem lépett fel igénnyel a II. rendű alperessel szemben, az következik, hogy az I. rendű alperesnek álképviselőként tett jognyilatkozatát elfogadta, eljárását tudomásul vette, nem kívánta az eredeti állapot helyreállítását, kifejezetten a vételár átadását igényelte. A jelen pert - a körülményekből következően - csak akkor indította meg, amikor az I. rendű alperessel szemben a követelés eredményes érvényesítése, illetve behajtása bizonytalanná vált. A másodfokú bíróság ezen indokokra is tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján - a Pp.75.§-ának
(1)bekezdésére is figyelemmel - köteles az I. rendű alperes ügygondnokának díját megfizetni. A felperes személyes költségmentesség kedvezményében részesült, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet 14.§-a értelmében az állam viseli. P é c s ,
- szeptember
- Dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró