Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.124/2007/7.szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
(1)bekezdésben írtak szerint a megelőző eljárással együtt bírálta felül a megyei bíróság ítéletét. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság eljárását a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, a bűncselekmény elkövetésének valamennyi lényeges elemét vizsgálta. Beszerezte a cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat, azok mérlegeléséről alaposan, minden részletre kiterjedően ítéletében számot adott, nem vétett logikai hibát, amikor a bizonyítékokkal alátámasztott tényekből további tényekre következtetett. A megyei bíróság a tényállás megállapításához szükséges mértékben feltárta a vádlott életvezetését, ennek érdekében tanúkat hallgatott meg, a szakértői vélemény figyelembevételével rögzítette a tényállásban, hogy a vádlott személyisége és elmeállapota nem kóros, az elkövetett bűncselekmény következményeit felismerte. A vádlott vallomásának részleteit összevetette a tanúvallomásokkal, a helyszíni szemle és lefoglalásról készült jegyzőkönyvek adataival, az igazságügyi orvos-, ujjnyomat-, szerológus-, nyom-, fizikus-, kémikus-, biológus-, hemogenetikai- szakértők véleményével. A nyomozás és a tárgyalás során történt kihallgatásakor a vádlott ténybeli beismerő vallomásokat tett, egyre több részletet tárt fel, beismerte, hogy az adósságának rendezéséhez a nagyanyjától akart erőszakkal pénzt szerezni, miként készült fel a bűncselekmény elkövetésére és részletezte a sértett bántalmazásának körülményeit. A bántalmazás lefolyásának konkrét módjára a vádlott vallomásától eltérő részleteket az első fokú bíróság helyesen a tárgyi bizonyítékok és orvosszakértői vélemény adatai alapján állapította meg a tényállásban. A vádlott bűnösségét saját vallomásán kívül a bizonyítékok alátámasztották, az első fokú bíróság azok helytálló mérlegelésével, megalapozott tényállást állapított meg. Az ítéleti tényállás mentes a Be.
- § /2./ bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól, ezért a Be.
- § /1./ bekezdése alapján a másodfokú eljárásban az ítélőtábla határozatát erre a tényállásra alapította. A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést az első fokú bíróság a vádlott bűnösségére, és a bűncselekmény jogi minősítése az erre vonatkozó indokolással együtt törvényes. Az ítélet indokolásában részletesen kifejtette, miért nem fogadta el, a nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapítása mellett, az ügyész aljas indokból történt további minősítésre vonatkozó indítványát. A vádlott elkövetéskori tudattartalmának megállapításához szükséges alanyi és tárgyi tényezők vizsgálatából a megyei bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg az emberölésre irányuló eshetőleges vádlotti szándékot is. A sértett halálához vezető koponyasérülések, az elhúzódó ütések számából és az elkövetés eszközéből nem lehet önmagában következtetni arra, hogy a vádlott egyenes ölési szándékkal bántalmazta a sértettet. A támadáshoz használt sodrófával kezdetben kis, majd a közepes és azt meghaladó erővel leadott ütések arra utalnak, hogy a vádlott a vele szemben védekező sértettet mindaddig ütlegelte, amíg magatehetetlenné nem vált. A vádlott célja a sértett ellenállásának leküzdése volt azért, hogy a pénzét megszerezhesse, az általa alkalmazott erőszak során a sértett halálának bekövetkezését egyenesen nem kívánta, de tudatában a vérző, mozdulatlanná vált sértett halála bekövetkezésének reális lehetősége fel kellett hogy merüljön, ez iránt érzelmileg közömbös maradt, abba eshetőlegesen belenyugodott. A megyei bíróságnak a szándék formájára levont következtetésével és indokolásával az ítélőtábla egyetértett, azt megváltoztatni a főügyészség indítványának megfelelően nem kellett. Az emberölés minősített esetének megállapításához szükséges többlet törvényi tényállási elemek megállapítására is törvényesen került sor. A vádlott cselekményének indítóoka a sértett pénzének megszerzése volt, amelynek érdekében megölte a sértettet. Az unokájától elszenvedett durva bántalmazás testi és lelki gyötrelmet, elhúzódó szenvedést, az öléssel szükségszerűen együtt járó fájdalomnál nagyobb szenvedést okozott a sértettnek. A büntetés kiszabási rendelkezések körében a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és súlyuk szerint értékelte. A kiszabott büntetés mértékének megállapításakor figyelembe vette a kétirányú fellebbezésekben hivatkozott bűnösségi körülményeket. A büntetés kiszabási körülmények súlyának mérlegelése helytállóan történt, olyan új körülmények a felülbírálat során nem merültek fel, ami az alkalmazott joghátrány megváltoztatását indokolná. A törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott, határozott tartamú szabadságvesztés mértéke nem eltúlzottan súlyos, vagy indokolatlanul enyhe joghátrány, igazodik az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösségi körülményekhez, a vádlott bűnösségének fokához. A vádlott és a sértett közötti hozzátartozói viszony figyelmen kívül hagyása esetén is rendkívül súlyos bűncselekményt valósított meg a vádlott, amely eleve kizárja a büntetés enyhítésének lehetőségét. A bűnösségi körülmények vizsgálatánál ugyanakkor kiemelkedő az a tény, hogy az ismert okból a nagyanyjára támadt a vádlott és vitte véghez a kivitelezésében is minden jóérzésű embert mélyen megrázó cselekményt. A vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség ezekre a körülményekre figyelemmel olyan fokú, hogy mindenképpen indokolt volt a meghatározott tartamú szabadságvesztés maximumát alkalmazni. A súlyosításért való ügyészi fellebbezés önmagában nem alap nélküli, de a hatályos büntető anyagi jogi szabályok értelmében az életfogytig tartó fegyházbüntetésből a vádlott legkorábban 30 év elteltével szabadulhatna, ami az összes figyelembe veendő bűnösségi tényezőre tekintettel már aránytalan joghátrányt jelentene. Az főügyészségi indítvánnyal egyetértve az ítélőtábla álláspontja szerint is a vádlottnak kell viselnie mindazokat a költségeket, amelyek a bűncselekmény elkövetőjének felderítésével kapcsolatos nyomozati cselekmények elvégzése során merültek fel és a Be. 74.§ /1/ bekezdése szerint az állam előlegezte. A poligráfos vizsgálatok elvégzése az elkövetői kör behatárolását, a vádlott által elkövetett bűncselekmény nyomozását szolgálta, nem szükségtelenül felmerült bűnügyi költség annak ellenére, hogy az elvégzett vizsgálatok a vádlott bűnösségének nem közvetlen alátámasztó bizonyítékai. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 338.§ /1/ bekezdésének rendelkezése szerint kötelezte vádlottat az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költség teljes összegének megfizetésére. Az elkövetés eszközeként használt sodrófát megsemmisítése helyett, a Btk. 77.§ /1/ bekezdésének a) pontja alapján az ítélőtábla elkobozta. Be.372.§ /1/ bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét a fenti rendelkezésekkel az ítélőtábla megváltoztatta, a változtatással nem érintett ítéleti rendelkezéseket, amelyek törvényesek és megalapozottak, a Be. 371.§