← Magyarország

Gf.30150/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.150/2008/

  1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Horváth Ügyvédi Iroda (7100 Szekszárd, Garay tér 16.) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. r. és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. r. felperesnek a dr. Kulcsár Ágnes ügyvéd (7100 Szekszárd, Táncsics Mihály u. 24.) által képviselt I. rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r. és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. r. alperes ellen vállalkozási szerződésből eredő követelés megfizetése iránt indított perében a Tolna Megyei Bíróság 17.G.40.008/2007/
  2. számú ítélete ellen az alperesek
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest - amennyiben az I. r. alperestől behajthatatlan, a II. r. alperest -, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.400 (huszonháromezer-négyszáz) forint fellebbezési perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek, mint megrendelők
  4. május 25-én építési szerződést kötöttek az I. r. alperessel, aki a B., M. F. u.... szám alatt lévő építési telken lakóház felépítésére vállalkozott. A felperesek bruttó 10.000.000 forint vállalkozói díj megfizetését vállalták. Az építési szerződésben a felek részteljesítésekben és ehhez kapcsolódó részteljesítési határidőkben állapodtak meg. Az első ütemben az alap, lábazat, szerelőbeton elkészítésére
  5. július 10-ét, a második ütemben a külső határoló falak elkészítésére
  6. augusztus 10-ét, a harmadik ütemben a szerkezetkész állapotra
  7. szeptember 10-ét, a véghatáridőként
  8. december
  9. napját határozták meg. Az I. r. alperes késedelmes teljesítése, különösen a véghatáridő be nem tartása esetére napi 3.300 forint kötbért kötöttek ki azzal, hogy a felperesek által esetleg megjelölt póthatáridő az I. r. alperes kötbérfizetési kötelezettségét nem érinti. Az építési szerződést
  10. augusztus 9-én módosították, az I. r. alperes a lakóház felépítését a végleges használatba vételi engedély kiadására alkalmas készültségi fokban vállalta, bruttó 13.500.000 forint vállalkozói díj ellenében. A módosítás nem érintette a
  11. május 25-én létrejött szerződésben kikötött teljesítési határidőket és a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit. A felperesek összesen 8.500.000 forint vállalkozói díjat fizettek meg az alperesnek. Az alperes a munkát megkezdte, és
  12. szeptember 11-éig összesen 8.352.429 forint értékű munkát végzett el. A szerződést részben hibásan teljesítette, ezért összesen 234.608 forint díjleszállítás indokolt. Az elvégzett munka elszámolása körében kialakult vita folytán a felperesek
  13. február 7-én a Bonyhádi Városi Bíróság előtt indult P.20.050/
  14. számú perben 2.500.000 forint jogosulatlanul felvett vállalkozói díj, ennek
  15. szeptember 11étől számított törvényes kamata és
  16. december 2-ától kezdődően napi 3.300 forint késedelmi kötbér megfizetésére pert indítottak az I. és a II. r alperes, valamint a II. r. alperes házastársa, L. Z. ellen.
  17. július 14-én egyezséget kötöttek, melyben az I. r. alperes vállalta, hogy a félbeszakadt építkezést folytatja, az épület alsó szintjét a használatba vételi engedély megadására alkalmas készültségi fokban befejezi. A műszaki átadás-átvétel határidejét
  18. október 31-ében határozták meg. Arra az esetre, ha az I. r. alperes
  19. november 20-áig valamennyi, az egyezségben megjelölt munkát nem teljesíti, késedelme idejére
  20. november 21étől kezdődően napi 3.000 forint kötbért kötöttek ki. A felek
  21. szeptember 14-én a korábbi egyezség tartalmának megfelelő perbeli egyezséget kötöttek. Az I. r. alperes az építési munkálatokat nem folytatta, a felperesek megrendelése alapján további munkát nem végzett. Azzal, hogy a lakóház az eredeti, 2004 december 1.-i határidőre nem épült meg, a felperesek három kiskorú gyermekükkel lakhatásukról havi 30.000 forint bér megfizetése mellett a B., M. I. u.... szám alatti ingatlanban gondoskodtak. A felperesek az építési szerződéstől
  22. január 8-án elálltak, egyúttal megtámadták a Bonyhádi Városi Bíróság által
  23. szeptember 14-én a P.20.050/2006/
  24. számú végzéssel jóváhagyott egyezséget arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes őket megtévesztette. Keresetükben egyetemleges jogosultanként 2.500.000 forint, és annak
  25. szeptember 10-étől a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat, 780.000 forint szerződéssel okozott kár, és annak
  26. január 8-ától a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat, 2.557.500 forint kötbér, és annak
  27. január 8-ától a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérték az I. r. és a II. r. alpereseket, mint egyetemleges kötelezetteket kötelezni. Azt állították, hogy az I. r. alperes 6.000.000 forint erejéig teljesített, az általuk megfizetett 8.500.000 forint vállalkozói díjból 2.500.000 forint visszajár.
  28. szeptember 1.-e és
  29. január 15-e között havi 30.000 forint összegű bérleti díjat kellett kifizetniük, mert az I. r. alperes késedelmes teljesítése miatt bérelt ingatlanban kellett lakniuk. A felperesek módosított keresetükben végül egyetemleges jogosultakként
  30. július 14-én kötött egyezségben vállalt 2.500.000 forint, és ennek
  31. július 14étől számított kamata
  32. december 1.-től
  33. január 8-áig napi 3.000 forint késedelmi kötbér, továbbá 780.000 forint, és annak
  34. január 8-ától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Az alperesek a 2.500.000 forint megfizetésére irányuló kereset elutasítását kérték, a 780.000 forint kártérítésre vonatkozó igényből a
  35. november
  36. napját megelőző időszakra érvényesített havi 30.000 forint kártérítésre irányuló kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy az építési szerződést a
  37. július 14-i egyezségben módosították, megváltozott a teljesítési határidő is. Az egyezségben nem tértek ki a felek az esetleges kártérítési igényre, ezért a visszamenőleg érvényesített kártérítési igény alaptalan. Ugyanerre tekintettel vitatták a
  38. november 21-e előtti időszakra a kötbérfizetési kötelezettséget,
  39. november
  40. és
  41. január
  42. közötti időszakra napi 3.000 forint összegben e kötelezettséget elismerték. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest - amennyiben az I. r. alperestől behajthatatlan a II. r. alperest -, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 1.162.179 forintot, és 382.179 forint után
  43. július 14-étől 780.000 forint után
  44. január 8-ától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes a Ptk.
  45. § szerinti építési szerződésüket
  46. július 14-én közös megegyezéssel módosították. A szerződésnek mindazon rendelkezései, amelyeket a módosítás nem érint, változatlanul maradtak. A teljesítési határidőt módosították, a kötbérfizetési kötelezettséget keletkeztető késedelem kezdő időpontját
  47. november 21-ében határozták meg. A felperesek a bírói egyezséget támadva indítottak keresetet, de később az egyezséget már nem támadták. Az érvényes megállapodásra figyelemmel a
  48. november 21-ét megelőző időszakra érvényesített kötbérigényük alaptalan. Erre az időszakra csak a késedelem folytán előállt tényleges károk megtérítésére tarthatnak igényt. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott építész, műszaki szakértői bizonyítás alapján állapította meg, hogy az I. r. alperes 382.179 forint vállalkozói díj visszafizetésére köteles. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek a lakhatásuk biztosításaként
  49. december
  50. napjától
  51. január
  52. napjáig - nem vitatottan - 780.000 forint lakbért fizettek ki, amely az építési szerződésben meghatározott határidőben történt I. r. alperesi teljesítés esetén a lakóház alsószintjének
  53. december 1-jei lakható állapotra tekintettel nem merült volna fel. A kötbért meghaladó kár megtérítésére az I. r. alperes arra figyelemmel köteles (Ptk.
  54. §

(1)bekezdés), hogy a
  1. július
  2. napi megállapodással a kötbér kikötést ugyan módosították, de a késedelemből eredő kárigény körében rendelkezést, joglemondást az egyezség nem tartalmaz. A felperesek azzal, hogy
  3. július 14-én kárigényüket nem jelentették be nem estek el annak utóbb történő érvényesítése lehetőségétől. A II. r. alperest az elsőfokú bíróság a
  4. évi IV. tv. (Gt.)
  5. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 97. §
(1)bekezdése alapján mögöttes felelősként kötelezte az I. r. alperes tartozásának megfizetésére. Az ítélet ellen az alperesek jelentettek be fellebbezést. Kérték, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg, a felperesek „szerződésszegéssel okozott kárként megjelölt 780.000 forint" megfizetése iránti keresetét utasítsa el. Arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú ítélet a kártérítésként érvényesített bérleti díjat
  1. szeptember
  2. napjától
  3. január
  4. napjáig szóló időtartamra számítva ítélte meg. Az igény „
  5. szeptember 1-től idő előtti", mert a felek között
  6. május 25-én létrejött vállalkozási szerződés
  7. pontja szerint a teljesítési véghatáridő
  8. december 1-je volt, ez előtt az alpereseket nem terhelheti a bérleti díj. Hivatkoztak arra is, hogy tudomásuk szerint a felperesek a lakásuk eladását követően az építkezés megkezdése előtt a II. r. felperes édesapja házában laktak B.-on a M. utca .... szám alatt. Ezt követően költöztek a M. I. u. .... szám alá, de tudomásuk szerint itt sem kellett bérleti díjat fizetni. Az alperesek a perben vitatták, hogy a havi 30.000 forint erejéig helytállni kötelesek, a felperesek pedig semmivel nem bizonyították káruk jogalapját, összegszerűségét és esedékességét. A felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem megalapozott. A
  9. május 8-án megtartott tárgyaláson az alperesek képviselője felperesek 780.000 forint kártérítés megtérítése iránti igényére úgy nyilatkozott, hogy az I. r. alperes mögöttes felelősként a II. r. alperes nem vitatja, hogy
  10. november
  11. napjától szerződésszegéssel okozott kárként havi 30.000 forint erejéig a felperesekkel szemben helytállni köteles (
  12. sz. jegyzőkönyv
  13. oldal). Az alperesek később úgy nyilatkoztak, hogy „
  14. november
  15. napját megelőző időszakra a havi 30.000 forint kártérítés megfizetésére irányuló keresetet alaptalannak tartják tekintettel arra, hogy a szerződést a
  16. július
  17. napi egyezségben a felek a teljesítési határidő körében is módosították. Az egyezségben nem tértek ki a felperesek esetleges kártérítési igényére, ezért visszamenőleg a felperesek kártérítési igénnyel az alperesekkel szemben nem léphetnek fel" (
  18. sorszámú jegyzőkönyv
  19. oldal). Az elsőfokú bíróság felhívta a felpereseket arra, hogy a kártérítési igényük alapját, összegszerűségét igazolják, a felperesek azonban erre nézve bizonyítékokat az elsőfokú eljárásban nem jelöltek meg. Az alperesek nyilatkozatai alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek kártérítési igénye, jogalapja és összegszerűsége tekintetében a további bizonyítás szükségtelen, mert az alperesek nem a kártérítési igény jogalapját és összegszerűségét vonták kétségbe, hanem arra hivatkoztak, hogy a felperesek erről az igényről az egyezség keretében lemondtak. A Pp.
  20. §a szerint ugyanis az alperesnek az ellenkérelemben elő kell adni, az annak alapjául szolgáló tényeket, és ezek bizonyítékait. A Pp.
  21. §
(1)bekezdése szerint a bíróság bizonyítást a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el, azonban ilyen tisztázandó tény az alperesek ellenkérelmére tekintettel nem volt. Az alperesek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataikhoz képest új tényként hivatkoztak a fellebbezésben arra, hogy a felpereseknek kára nem merült fel, mert szívességi lakáshasználók voltak, lakbért nem kellett fizetniük. A Pp. 235. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására. Az alperesek nem valószínűsítették, de nem is állították, hogy a fellebbezésükben állított tények az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala után jutottak a tudomásukra, ezért a másodfokú bíróság ezt az új tényt figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete az előbb kifejtettek szerint nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 235. §
(1)bekezdés utolsó mondatának alkalmazására sem kerülhetett sor. Az elsőfokú bíróság
  1. december 1-től és nem szeptember 1-től kezdődően állapította meg az alperesek fizetési kötelezettségét, ezért az erre alapított fellebbezés is megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását a másodfokú bíróság azzal egészíti ki, hogy felperesek és az I. r. alperes
  2. július 14-én létrejött egyezség
  3. pontját a Ptk.
  4. §
(3)bekezdése alapján kell értelmezni: ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az a körülmény tehát, hogy a felperesek az egyezségkötésnél a kártérítési igényükről nem nyilatkoztak, nem jelenti azt, hogy erről az igényről lemondtak. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alpereseket a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)
(2)bekezdése a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. P é c s,
  1. szeptember
  2. Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.