Mfv.10868/2007/9 – Kúria

Mfv.I.10.868/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ócsai József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dobozy Dániel ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 4.M.914/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.248/2006/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 8.Mf.25.248/2006/
3. A felülvizsgálati eljárásban a felek költségeiket maguk viselik. I n d o k o l á s : A felperes keresetében 4.631.264 forint és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. Hivatkozása szerint a munkavállaló által okozott kár négy tételből tevődött össze, így az éttermi bevételek napi pénzügyi elszámolásából, az előfizetéses menü pénzügyi bevételeinek elszámolásából, az értékesített ital- és dohányáru ellenértékéből, valamint a kiadások és kiállított számlák elszámolásából. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 4.M.914/2002/
4. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 807.308 forintot és annak kamatát, egyebekben a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes
5. április 18-től
6. augusztus 16-áig állt a felperessel munkaviszonyban, munkaszerződése szerint üzletvezető/felszolgáló volt 50.000 forint havi munkabér mellett. A felperes D.-n lévő vendéglátó egységében dolgozott, és néhány esettől eltekintve ő számolt el B. A.-néval, a felperes házastársával a befolyt összegekkel. A
7. április 1jétől
8. június 28-áig terjedő időszakban azonban a pénztárgép szalagján szereplő összeg és az alperes által elszámolt összeg között különbségek mutatkoztak. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az előfizetéses menüből származó bevételeket az alperes vette át, míg az értékesített ital- és dohányáru esetében a perben kirendelt igazságügyi szakértő szerint sem volt bizonyíték a bevételi hiány keletkezésére. A kiállított számlákkal kapcsolatosan a felperes nem bizonyította, hogy a dolgozók közül kizárólag az alperes foglalkozott a számlákkal, és az alperes felelős azért, hogy a pénztárgépbe nem került be minden a szállítói beszerzési tevékenységgel kapcsolatos kiadás. A tanúk vallomása megerősítette, hogy az alperes üzletvezetőként tevékenykedett, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vendéglátó egységben keletkezett minden hiányért felelősséggel tartozik. A felperesnek bizonyítania kellett volna, hogy az alperes szándékosan okozott kárt, vagy hogy a teljes hiányra nézve fennállnak az Mt.
9. §-ában foglalt, a teljes kártérítési felelősség megállapításához szükséges feltételek, ez azonban az eljárás során nem igazolódott. Az alperes a pénztárgépszalagon lévő összeg kezelése tekintetében pénzkezelőnek minősült, és mivel a
10. április 1-jétől
11. június 28-áig terjedő időszakban az igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye szerint 807.308 forinttal kevesebb összeggel számolt el, mint amennyi a pénztárgépszalagon volt, ezen összeg tekintetében állapította meg a bíróság az alperes kártérítési felelősségét. A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.248/2006/
12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő 807.308 forint marasztalási összeget 2.392.443 forintra és annak kamatára felemelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az előfizetéses menü szállítói és egyéb számlák elszámolásával kapcsolatos hiánnyal összefüggésben az alperes kártérítési felelősségét nem állapította meg. Mindkét elszámolást a munkavállaló végezte a felperessel, és mint üzletvezetőnek észlelnie kellett az eltérést az előfizetéses rendszerben étkezők által fogyasztott, illetve a menük ellenértékeként kifizetett összeg között. Ennek tényét a felperessel közölni kellett volna, illetve saját hatáskörében is intézkedhetett volna a hiány okának felderítése érdekében. Ugyancsak tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szállítói és egyéb számlákkal kapcsolatos hiány vonatkozásában nem látta megállapíthatónak az alperes felelősségét. Az elszámolási kötelezettség e téren is az alperest terhelte, aki oly módon számolt el a felperesnek, hogy a csatolt számlák ellenértékénél magasabb - a szállítók részére kifizetett összeget - tüntetett fel. Az alperesnek mint üzletvezetőnek kötelessége volt a szállítói számlák kiegyenlítése, de nem adta indokát, hogy miért fizetett a számlán szereplőnél magasabb összeget részükre. Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen mindkét fokon eljárt bíróság határozatának megváltoztatására és a kereset elutasítására, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatására irányult. Álláspontja szerint mindkét fokon eljáró bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az alperes munkaszerződése alapján üzletvezetői jogkörben járhatott el a felperesnél. Az alperes nem vitatta felülvizsgálati kérelmében a 807.308 forint hiány meglétét, azonban álláspontja szerint ez nem egyedül az ő magatartása következtében állt elő. Tévedett a jogerős ítélet, amikor a szakács által kiadott menük mennyisége és az értük befolyt pénzmennyiség közötti különbséget is az alperes magatartására vezette vissza. Ezen túlmenően a felülvizsgálati érvelés szerint, ha a felperesnél az elszámolás során hiány mutatkozott, akkor valamennyi érintett munkatársat terheli a felelősség, vagy az egyedül a felperest terheli, mert nem gondoskodott a megfelelő és bizonytalanság nélkül igazolható okirati felelősségről. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
13. §