Bf.378/2008/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés I. tétele) miatt 2 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról és a vádlottat kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A határozatot a vádlott és védője tudomásul vette, az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére téves jogi minősítés miatt és a kiszabott büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. Írásban benyújtott indokolásában kifejtette, hogy az emberölés bűntettének kísérletével szemben a bíróság tévesen minősítette a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés kísérletének. Álláspontja szerint a bíróság tévedése abból eredt, hogy nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, miszerint a vádlott a bosszú szándékával, előzetes szóváltás nélkül csapott a kezében lévő balta élével az ülő testhelyzetű, s emiatt a védekezésre korlátozottan képes sértett feje felé, akinek élete csak elhajolásának köszönhetően nem került veszélybe. Nem vette továbbá figyelembe a vádlottnak a sértett rokonai felé tett kijelentését és azt, hogy a cselekményt követően közömbös magatartást tanúsított a sértett sérüléseit illetően. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője mind Bf.228/2008/1-I. számú átiratában, mind a nyilvános ülésen osztotta a benyújtott fellebbezésben foglaltakat, miszerint összességében a vádlott ölési szándéka állapítható meg. A másodfokú eljárásban kirendelt védő színvonalas perbeszédében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, mivel álláspontja szerint a bíróság helyes indokok alapján döntött a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés kísérleteként való minősítésekor, ugyanakkor jogesetekkel támasztotta alá, miért nem volt megállapítható a vádlottnak a sértett életének kioltására irányuló szándéka. A bejelentett fellebbezés nem alapos. A Debreceni Ítélőtábla az ügyészi fellebbezésre tekintettel a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság határozatát az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek során azt állapította meg, hogy a megyei bíróság az elsőfokú eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte. A bíróság által megállapított tényállás teljes mértékben megalapozott, ellentmondástól és a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentes, alkalmas a felülbírálatra, ezért az ítélőtábla azt a másodfokú eljárásban a Be. 352. §

(2)bekezdésére tekintettel irányadónak tekintette. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére vonatkozóan és törvényesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, ebből következően az ügyész eltérő jogi minősítés megállapítására irányuló indítványa nem foghatott helyt. A jogalkalmazó számára az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének és az emberölés bűntettének elhatárolásához - értelemszerűen ezen bűncselekmények kísérletének esetében is - a bírósági gyakorlaton túl a Legfelsőbb Bíróság

1. számú Irányelve nyújt támpontot. Ennek megfelelően a bíróság a tárgyi és alanyi körülmények feltárása és elemzése, kölcsönös összefüggésükben való mérlegelése alapján alakította ki álláspontját a cselekmény jogi minősítését illetően. Az elsőfokú bíróság tényállásában rögzítette, hogy a vádlott a bűncselekmény helyszínére magával vitt eszközök közül a kisebbik, 860 gramm súlyú, 35,7 cm nyélhosszúságú, 9,5 cm élhosszúságú kisbaltával kis erővel az ülő testhelyzetű sértett feje felé csapott. A csapás elől kitérni próbáló sértettet a csapás fejének jobb oldalán érte, onnan lecsúszva az él a felsőruházatot átvágva a sértett jobb vállát sebezte meg. Az eljárás során beszerzett aggálytalan igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján állapította meg a megyei bíróság, hogy a sértett a fent részletezett módon a jobb oldali halántéktájon lebenyes vágott sebet, a jobb kulcscsont felett pedig 6 cm-es vágott sebet szenvedett, amely sérülések külön-külön és együttesen is 8 napon belüli gyógytartamúak. A szakértő szerint a sérüléseket kis, pontosabban érintőleges behatással okozták az ismertetett paraméterekkel rendelkező baltával. Összességében azt állapította meg, hogy a sértettnek az ütés előli elhajlását, valamint a sértett testtájékokat figyelembe véve, fennállt a súlyosabb, akár életveszélyes sérülés bekövetkezésének veszélye. A bíróság azt is megállapította, hogy a vádlott az „Ugye megmondtam, hogy visszajövök!” kifejezés kíséretében csapott a sértett feje irányába, amely kifejezés arra utalt, hogy a vádlott az őt két nappal korábban ért sérelmet akarta a sértetten megtorolni. Olyan kijelentésről nem számoltak be a tanúk, amely arra utalt volna, hogy a vádlott ölési szándékkal érkezett volna a helyszínre. A körülmények feltárása során kiderült ugyanakkor az is, hogy a vádlott téves értesülések miatt támadt a sértettre, mivel őt korábban nem a sértett, hanem harmadik személy bántalmazta. Tény, hogy a vádlott a baltával történő csapást követően újabb támadást nem intézett a sértett ellen, s a szobába éppen megérkező fiai felszólítására önként hagyta el a házat. Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a terhelt elkövetéskori tudatállapotának vizsgálatakor figyelmen kívül kell hagyni azt a körülményt, miszerint a cselekmény elkövetésekor súlyos fokú alkoholos állapotban volt. Ez ugyanis önhibájából következett be, s ily módon nem eredményezhette azt, hogy a bíróság az elkövetéskori beszámítási képességét korlátozottnak minősítse. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a vádlott tudattartalmát befolyásoló körülmények elemzéséből levont következtetésével is, amely alapján a cselekményt életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleteként minősítette. E szerint a vádlott magatartását az őt korábban ért sérelem váltotta ki, amely sérelmet azonban csupán testi sértés okozásával kívánt megtorolni, kizárható, hogy a sértett halálát kívánta volna, vagy az, hogy ilyen eredmény bekövetkezése a tudatában felmerült és abba belenyugodva cselekedett volna. Tekintettel azonban az általa használt eszköznek az élet és testi épségre való veszélyességének kiemelkedő voltára, valamint arra, hogy azzal a sértett feje felé csapott, kétséget kizáróan megállapítható, hogy tudatának felfokozott idegállapota és ittassága ellenére is át kellett fognia, hogy az ismertetett módon életveszélyes sérülést okozhat a sértettnek. A testi sértés okozására vonatkozóan tehát egyenes, míg az életveszélyes eredmény bekövetkezését illetően eshetőleges szándék vezérelte. Összességében helytálló a tárgyi és alanyi tényezők vizsgálatából eredő, mind a megyei bíróság, mind a másodfokon kirendelt védő által eseti döntésekkel alátámasztott azon okfejtés, amely szerint az emberélet kioltására alkalmas eszköz használata ellenére nem volt megállapítható a vádlott ölési szándéka. Figyelembe véve a magánál tartott nagyobb méretű balta használatának lehetőségét is, helyzeti és erőfölényét kihasználva a vádlott képes lett volna a nagyobb erővel és több alkalommal is a sértett életfontosságú szervén sérülést okozni, azonban ütése egyszeri és csupán kis erejű volt. Ebből következően a jogi minősítés megváltoztatására irányuló ügyész fellebbezés nem lehetett alapos. A cselekmény jogi minősítése tehát törvényes, a megyei bíróság helyesen értékelte a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket is, így az ítélőtábla szerint a kiszabott fő és mellékbüntetés a Btk.
2. § és
3. §-ában megfogalmazott büntetési célok, az általános és speciális prevenció érvényesüléséhez szükséges, ám egyben elégséges is. A megyei bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdés értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét az ítélőtábla a védő tárgyaláson való részvétele és az irattanulmányozással eltöltött idő alapján állapította meg, annak viseléséről a Be. 381.§

(1)bekezdés értelmében döntött. Debrecen,

1. október
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.B.943/2007/
3. számú ítélete
4. október
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
6. október
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke