Pfv.II.21.999/2012/
- A Kúria a dr. Moldoványi Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Király Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Debreceni Városi Bíróságon 21.P.21.370/
- számon indított és a Debreceni Törvényszék által 1.Pf.20.049/2012/
- számú jogerős ítélettel elbírált perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja. A pernyertes alperes felperes viseli. pártfogó ügyvédjének díját a pervesztes A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A peres felek Ny.-ban kötöttek házasságot, mely mindkettőjüknek első házasságkötése volt. A házasságot megelőző élettársi kapcsolatukból
- március
- napján A., házasságukból
- október
- napján K.,
- január 9-én Sz.,
- december 29-én B. utónevű gyermekeik születtek. A peres felek utolsó közös lakóhelye a Ny.-T., T. tanyai ingatlanban volt, ahol a felek házassági életközössége
- február elején szakadt meg véglegesen. A felek házasságában problémát jelentett, hogy a felperes édesanyja az alperest nem fogadta el, és anyagi nehézségeik miatt is vita, veszekedés alakult ki közöttük. Az életközösség megszakadását követően egy ingatlanban, de különváltan éltek
- május 25-ig, a felperes és a négy gyermek felperesi édesanyához való költözéséig. A négy gyermek 2010 júniusáig lakott felperessel, a nyári szünetben felváltva hol a felperesnél, hol az alperesnél tartózkodtak, 2010 szeptemberétől A., K. és B. az alperesnél tartózkodik életvitelszerűen. A három lány ruházata, személyes higiéniája alkalmanként ápolatlan, gondozatlan hatást keltett, vizelettartási problémáik voltak. Az alperes a gyermekekkel az utolsó közös lakásból elköltözött a Ny.-T., D. u. alá, Sz. M. nevű testvéréhez, aki jelentősen besegít a gyermekek ellátásában az alperes édesanyjával együtt. A felperesnek 2010 júliusában alakult ki szerelmi kapcsolata F. Zs.-val. A felperes Sz. nevű gyermekével kezdetben az édesanyja tulajdonában levő Ny., D. utca alatti ingatlanban, majd F. Zs. Ny.T., T. u. alatti ingatlanában lakott, mely utóbbi két szoba, konyha, kamra, fürdőszoba helyiségekből álló kertes családi ház, a fűtés cserépkályhával megoldott, az ingatlan bútorzata szerény, tiszta, minden gyermek számára megfelelő, külön fekhely biztosított. A felperesnek 28.500 forint rendelkezésre állási támogatás, valamint 13.700 forint családi pótlék képezi jövedelmét. Élettársa szociális segéllyel rendelkező munkanélküli. A felperes jelenleg gimnáziumi tanulmányokat folytat. Az alperes 28.500 forint rendelkezésre állási támogatásban, 51.000 forint családi pótlékban részesül, valamint alkalmi munkákból havonta kb. 100.000 forintos jövedelemre tesz szert. A felperes módosított keresetében az alperessel kötött házassága felbontását, a négy gyermek nála történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását és az alperes gyermektartásdíj fizetésre kötelezését kérte. Az alperes viszontkeresettel a házasság felbontását, a négy gyermek nála történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását és a felperes gyermektartásdíj fizetésre kötelezését kérte. Arra az esetre, ha a bíróság a gyermekeket a felperesnél helyezné el, gyermekenként 7.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetését vállalta és a kapcsolattartás felperessel azonos módon való szabályozását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, négy kiskorú gyermeküket a felperesnél helyezte el, az alperest a felperes részére
- november
- napjától kezdődően gyermekenként havi 7.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, és szabályozta az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az életközösség megszakadásához a felek érzelmi eltávolodása vezetett, melynek oka a mindennapokban jelentkező anyagi nehézségek miatt felmerülő vitákból adódó feszültség volt. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermekek megfelelő testi, lelki, szellemi fejlődését a felperes tudja biztosítani, így őket az édesanyánál helyezte el. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a gyermekek nála történő elhelyezését, a felperes gyermekenként havi 5.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését, valamint a kapcsolattartás szabályozását kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a három lánygyermeket az alperesi apánál helyezte el, a felperest
- július
- napjától kezdődően minden hónap 15-e napjáig előre esedékesen gyermekenként havi 5.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, valamint a felperes és a kiskorú gyermekek közötti kapcsolattartást szabályozta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást az elsőfokú eljárás adatai alapján kiegészítette, és ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek házasságának megromlásában az anyagi nehézségeken kívül közrehatott a felperesnek a házassági együttélés ideje alatt F. Zs.-val szemben tanúsított, az alperes féltékenységére alapos okot adó magatartása is. A gyermekelhelyezés körében a másodfokú bíróság a gyermekek véleményét, a szülők átlagosnál gyengébb nevelési képességét, a gyermeknevelés alperesnél kedvezőbb objektív és szubjektív körülményeit is értékelési körébe vonta. A másodfokú eljárás során beszerzett iskolai jellemzésből, kiegészített szakértői véleményből, valamint a tanúvallomások újra értékeléséből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes tartásában lévő három kiskorú leánygyermek számára az alperes tud hosszabb távon megfelelő anyagi biztonságot és nevelési hátteret biztosítani. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, a hivatkozott jogszabályoknak és irányelvnek megfelelő határozat meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Csjt. 72/A. §ának, illetve a Legfelsőbb Bíróság
- sz. Irányelvében foglaltaknak a sérelmét jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a teljes körűen feltárt tényállás alapján érdemben helyes és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. Kiemelte, hogy míg a felperes a házasság megromlása körében az alperes felróható magatartását G. Gy., G. T., K. M., Sz. P. és Sz. M. tanúk vallomásával hitelt érdemlően bizonyította, addig a jogerős ítélet Gy. Z., Gy. Z.-né, az alperes édesanyja és nővére közvetett bizonyítékként értékelhető tanúvallomása alapján csak valószínűsítette, hogy a felek házasságának megromlásában a F. Zs.val fennállott feltételezett szerelmi kapcsolata közrehatott. Álláspontja szerint a környezettanulmány és a szakértői vélemény alapján az is megállapítható, hogy az alperes és családja a gyermekek nevelésére alkalmatlan, a gyermekek az alpereshez is kevésbé kötődnek, a szülők közül inkább az édesanya az alkalmasabb személyiségű és képességű a gyermekek nevelésére. Az alperes érdemi ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a jogszabályokkal egyező, megalapozott, a bizonyítás eredményeire alapított, érdemben helyes döntést hozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság mérlegelése az elsőfokú bíróságéval szemben kiterjedt egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. Hangsúlyozta, hogy mind az iskolai, óvodai jellemzések, mind a környezettanulmány alátámasztják az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát. Rámutatott, hogy a felperes 3 hónapot kivéve hosszú évek óta munkanélküli, és ugyancsak segélyből él az élettársa is, akivel több alkalommal is lakóhelyet váltottak. Hangsúlyozta, hogy a három kislány megfelelő, higiénikus körülmények között él, és az apai nagymama és nagynéni nagy szeretetben vesznek részt a gyermekek nevelésében. Felülvizsgálati ellenkérelméhez csatolta az alperesi apánál elhelyezett három kislány iskolai, óvodai jellemzését, a háziorvos véleményét, és előadta, hogy az anyánál nevelkedő Szilveszter agresszív lett, pszichológiai problémái vannak. A három kislány jelenleg nagyon szeretné, ha a fiúgyermek is az édesapánál lenne elhelyezve. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
- A Csjt. 72/A. §-ának
(1)bekezdése szerint a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek, a szülők megegyezésének hiányában pedig a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosított. A Legfelsőbb Bíróság gyermekelhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló - többször módosított -
- számú Irányelvének a III. pontja egyértelmű abban, hogy a gyermek elhelyezésének alapvető szempontja a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön (BH
- 114., BH
- 479.). Nem helytálló tehát a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében tett megállapítása abban a körben, hogy a jogerős ítélet a szakértői véleményben foglaltakat teljesen figyelmen kívül hagyta volna. Az ítélkezési gyakorlat kialakított olyan szempontokat, amelyeket a gyermek elhelyezési perekben általában vizsgálni kell. Természetesen ezeknek a tipikus szempontoknak a súlya egy-egy ítéleti döntés meghozatalánál - akár külön-külön, akár egymáshoz viszonyítva - a konkrét esetekben nagyon eltérő lehet. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, erkölcsi tulajdonságaik, életmódjuk alkalmassá teszi-e a gyermekek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátása melyik szülő környezetében van jobban biztosítva. Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez a környezettanulmány, az óvodai, iskolai vélemény, megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény. Ennek beszerzése különösen akkor indokolt, ha kellő alapossággal felderített tényállás alapján - az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést. A jogerős ítélet indokolása nem hagy kétséget a felől, hogy a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos döntés meghozatalakor a másodfokú bíróság a gyermekek elhelyezése szempontjából jelentős valamennyi objektív és szubjektív körülményre egyaránt figyelemmel volt. Nem kizárólag a szakértői vélemény megállapításait vette alapul, hanem a felek élet- és lakáskörülményeit, a gyermekek iskoláztatásának a lehetőségeit, a szülőknek a gyermekek fizikai ellátására való képességét, a gondozásuk, ellátásuk, nevelésük terén eddig tanúsított magatartását, a feleknek a házasság felbomlásáért való felelősségét, a felek egyéniségét, gyermeknevelésre való alkalmasságát, a szülők, gyermekek, testvérek egymáshoz való érzelmi kötődését, a gyermekek nemét, korát, testvérkapcsolat jelentőségét is értékelte. Ezekre a szempontokra tekintettel a másodfokú eljárásban a bizonyítási eljárást kiegészítette, és az új óvodai, iskolai vélemények, valamint a kiegészítő szakvélemény birtokában arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekneveléshez szükséges anyagi biztonságot az alperes képes megteremteni a három kiskorú leánygyermek részére, akinek a 2010 szeptembere óta nála nevelkedő gyermekek nevelésére való alkalmassága is bizonyítást nyert. A Kúria egységes ítélkezési gyakorlata alapján is megállapítható, hogy amennyiben a peres felek azonos adottságokkal, nevelési attitűddel, gyermeknevelésre való alkalmassággal rendelkeznek, az egyéb szempontok között a család széteséséért való felelősségnek, a nevelő szülőhöz való kötődésnek, az állandóság, biztonság megteremtésének nagyobb jelentősége van (Pfv.II.20.721/2002.). Az irányelv III/B. pontja részletesen taglalja azokat a szempontokat, amelyek az állandóság fenntartása mellett szólnak és kiemeli, hogy a gyermek egészséges személyiség fejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Ugyanakkor az irányelv azt is hangsúlyozza, hogy az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége. Az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermek elhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között jelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni. Az egységes ítélkezési gyakorlat az állandóság fogalmát nem a megszokott lakókörnyezetre vagy azokra a személyekre szűkíti le, akik a gyermek közvetlen gondozását korábban ellátták, hiszen csak azt az állandóságot tartja a gyermek érdekében feltétlenül kívánatosnak, amely a gyermek környezetének jellegével, az őt érő pozitív nevelői hatások következetes érvényesülésével, a gondozást ellátó személy szeretet, biztonságot nyújtó egyéniségével és jelenlétével együttesen valósul meg. Helyesen mutat rá a jogerős ítélet arra, hogy a pszichológus szakértő véleménye szerint az átlagosnál gyengébb, érzelmileg, indulatilag labilisabb nevelési képességekkel rendelkező szülők közül a régi családi környezetet idéző állandóságot az alperes jelenti inkább a gyermekek számára, az ő környezetében levő családtagok stabilabb segítséget tudnak nyújtani az alperesnek a gyermek neveléséhez, mint a felperes gyermekekkel is felszínesebb kapcsolatot ápoló, érzelmileg sodorható, befolyásolható személyiségű partnere. Ez a megállapítás annak tükrében is érvényes, hogy a jogerős ítéletnek a felperes házasság megromlásáért való felelőssége körében tett okfejtése a gyermekelhelyezés körében egyáltalán nem vehető figyelembe, hiszen peradatok nem támasztják alá, hogy a felperes magatartásával a családjával szembeni felelőtlenséget, önzést, közömbösséget juttatta volna kifejezésre (BH. 2000.204.).
- A jogerős ítélet a közös kiskorú gyermekek elhelyezésének az alapjául szolgáló tények köre tekintetében a peres felek előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, a perben kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő véleményének és a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapította meg a tényállást. Ítéletének indokolásában - a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével röviden előadta az általa megállapított tényállást, hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyeken az ítélete alapszik, megemlítette azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett és utalt azokra az okokra is, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Kitért a tanúvallomások értékelésére, kellő indokát adta, hogy a perben kirendelt szakértői véleményben foglaltakat az egyéb bizonyítékokkal miért és hogyan vetette össze. Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a tanúvallomásokat az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte, de a Kúria a levont következtetést nem találta okszerűtlennek. A bíróság ugyanis az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen (BH 1997. 375.). A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdésében és 275/A. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapítására vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással levő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárásban történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye (BH
- 768., BH
- 226.). A Kúria az alperes felülvizsgálati ellen kérelméhez csatolt okirati bizonyítékokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárja, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát olyan bizonyíték képezze, ami az első- és másodfokú eljárásnak nem volt tárgya (BH
- 172.). Így a felülvizsgálati eljárásban további bizonyíték csatolásának, értékelésének, bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján 2012/179.). dönt (Pp.
- §
(1)bekezdés, BH. 2002/29., A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a pervesztes felperes a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 87. §-ának
(2)bekezdésében foglaltak szerint köteles, az alperes pártfogó ügyvédje díjának viselésére azzal, hogy figyelemmel a 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 5. §-ának
(5)bekezdésében foglaltakra, a munkadíj összegének meghatározásáról és annak megfizetéséről a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat rendelkezik. A peres felek teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Kőrös András s.k. a tanács elnöke, dr. Gyengéné dr. Nagy Márta s.k. előadó bíró, dr. Makai Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő