Pf.21606/2007/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja értelmében az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles gondoskodni az ingatlan előtti járda síkosság-mentesítéséről. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a felperes balesete a ... számú ház előtt következett be, ahol a járdáról a hó nem került eltakarításra. Az ezért való felelősség tekintetében a II. rendű alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a baleset időpontjában nem volt tulajdonosa az ingatlannak. Ugyanakkor a beszerzett iratok cáfolták, hogy azt sohasem vette birtokba. A II. rendű alperes az ingatlan kulcsainak átvételére, szakvélemény beszerzésére, az életveszélyes állapot megszüntetésére, az állékonyság biztosítása érdekében történő munkavégzésre, az ingatlan elkerítésére figyelemmel az ingatlan jóhiszemű birtokosa volt. A hagyatéknak az I. rendű alperes részére teljes hatállyal történő átadását követően a II. rendű alperes tudatában volt annak, hogy birtoklásra nincs jogcíme, ekkortól az ingatlan felelős őrzőjévé vált. A felelős őrzés mindaddig tart, amíg a dolgot a jogosult át nem veszi. Az ingatlannak a II. rendű alperes részéről történő átadását, I. rendű alperes részéről annak átvételét nem akadályozták egy harmadik személy tulajdonjog bejegyzési kérelme, illetve az ez alapján hozott határozattal szembeni jogorvoslatok. Az alperesektől - akik az ingatlan életveszélyes állapotát ismerték - elvárható lett volna, hogy az átadásátvételt mielőbb közösen együttműködve rendezzék. Ennek hiányában az ingatlan hosszabb ideig elhagyatva állt, a gondozatlan ingatlan előtti, takarítatlan járdán csúszott el a felperes, és szenvedett súlyos sérülést. A Ptk. 344. §

(1)bekezdése értelmében az alperesek fenti magatartása együttesen vezetett a káresemény bekövetkezéséhez, mivel az I. rendű alperes mint tulajdonos, és a II. rendű alperes mint aki az ingatlant ténylegesen hatalmában tartotta, a hó eltakarítási kötelezettséget egyaránt elmulasztotta. Ennek következtében a felperesnek közösen okoztak kárt, amit egyetemlegesen kötelesek megtéríteni. Rámutatott még az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem szegte meg a kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségét, mivel a hókotró által a járda szélére feltornyozott hó megakadályozta abban, hogy a csúszás-mentesített túloldali járdát vegye igénybe. A közbenső ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását, a kereset vele szembeni elutasítását kérte. A tényállás téves megállapítása, és ebből téves jogi következtetés levonása miatt támadta az elsőfokú bíróság ítéletét. Elsődlegesen azt vitatta, hogy a felperes balesete a tulajdonában álló ingatlan előtt következett be. Álláspontja szerint a perben lefolytatott bizonyítás a felperesnek ezt az előadását nem támasztotta alá kétséget kizáróan. Emellett arra is hivatkozott, hogy a baleset bekövetkezésében felróhatóság nem terheli. Előadta, hogy a perbeli ingatlan a székhelyétől 12 km-re található, továbbá a jogerős hagyatékátadó végzés ellenére az ingatlannyilvántartásban széljegyként szerepel egy - még az örökhagyó életéből származó adásvételi szerződésre alapozott - tulajdonjog bejegyzési kérelem, amelyre figyelemmel kétséges volt a tulajdonjog megszerzése is. Kiemelte továbbá, hogy a 48/1994. Főv. Kgy. rendelet a tulajdonoson kívül a használó, illetve kezelő számára is kötelezettségként írja elő a síkosság-mentesítést. A baleset időpontjában a II. rendű alperes volt az ingatlan birtokosa, kezelője, az ő birtokában volt az ingatlan kulcsa, amit a hagyatéki per, valamint hagyatéki eljárás jogerős befejezése ellenére nem adott át a részére. Ebből következően a járda takarításának kötelezettsége is a II. rendű alperest terhelte. Sérelmesnek találta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kárelhárítási kötelezettségének megszegését nem állapította meg. Kiemelte, hogy -10 fokos hidegben nem bakancsban, hanem csúszós, műanyag talpú félcipőben közlekedett, és az általa előre láthatóan lefagyott és havas járdára ezzel lépett. Álláspontja szerint ezzel a kármegelőzés körében nem tanúsított olyan magatartást, amely általában elvárható. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú közbenső ítélet helybenhagyására irányult. A Pp. 228. §

(4)bekezdése értelmében fellebbezés hiányában a II. rendű alperessel szemben jogerőre emelkedett az első fokú közbenső ítélet. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával, helytálló indokok mellett hozta meg érdemi döntését az I. rendű alperes kártérítési felelőssége tekintetében. Ezért az ítélőtábla az első fokú közbenső ítéletnek a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján, helyes indokaira utalással hagyta helyben. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az ítélőtábla a következőket emeli ki: Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok Pp. 206. §

(1)bekezdésén alapuló okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes balesete a ... számú ház előtti járdaszakaszon következett be. Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozott az ingatlannak a székhelyétől való távolságára, továbbá arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonjog bejegyzési kérelem került széljegyzésre. Az elsőfokú bíróság az utóbbi körülmény tekintetében helytállóan mutatott rá, hogy sem a tulajdonjog bejegyzési kérelem, sem az annak elintézésével összefüggő jogorvoslati eljárások az I. rendű alperes tulajdonjogát, és az ebből fakadó tulajdonosi kötelezettségeit nem érintették. Az általa több hatóság előtt is vitatott bejegyzési kérelem, illetve annak alapjául szolgáló szerződés, továbbá a folyamatban lévő eljárások nem mentesítették az I. rendű alperest a tulajdonost terhelő kötelezettségek, egyebek mellett a Fővárosi Közgyűlési rendelet alapján előírt síkosság-mentesítési kötelezettség teljesítése alól. A tulajdonosi kötelezettségek teljesítése alól nem ad felmentést az ingatlannak a székhelytől való távolsága sem. A tulajdonos e kötelezettségeinek nem köteles maga (személyzete, alkalmazottjai útján) eleget tenni, módjában áll teljesítési segéd, vállalkozó igénybevétele útján teljesíteni, amely független a székhelynek az ingatlantól való távolságától. Alaptalanul hivatkozott arra is az I. rendű alperes a fellebbezésében, hogy a II. rendű alperest mint kezelőt vagy használót terhelte volna a síkosság-mentesítés kötelezettsége. Nem vitásan a káresemény bekövetkezésekor az I. rendű alperes volt az ingatlan tulajdonosa, ebből következően annak nem lehetett kezelője a II. rendű alperes. Ugyancsak nem volt annak használója sem, mivel az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően megszűnt az ingatlan használatához fűződő jogcíme, és ettől az időponttól kezdődően egészen az ingatlannak az I. rendű alperes birtokába adásáig felelős őrzői pozícióban volt. Ilyenként pedig köteles volt ugyan az ingatlan őrizetéről és ezzel együtt annak hatósági határozattal előírt állagmegóvásáról gondoskodni, azonban nem volt jogosult annak használatára [Ptk. 196. §

(2)bekezdés]. Ezáltal a II. rendű alperest sem kezelőként, sem használóként nem terhelhette a Fővárosi Közgyűlési rendelet által előírt síkosság-mentesítési kötelezettség. Fellebbezés hiányában azonban az ítélőtábla a II. rendű alperes kártérítési felelősségére vonatkozó rendelkezést nem érinthette. Mindezekre figyelemmel a síkosság mentesítési kötelezettség, az I. rendű alperest mint az ingatlan tulajdonosát terhelte, amelynek nem vitásan nem tett eleget. A kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos fellebbezést sem találta megalapozottnak az ítélőtábla. A Ptk.

1. §-a értelmében ugyan terheli a felperest a kárelhárítási kötelezettség, azonban ezt jóval megelőzően és jóval nyomatékosabban terheli az I. rendű alperest az a kötelezettség, hogy tartózkodjék a károkozástól. Azt a körülményt, hogy a felperes a főváros sűrűn lakott területén nem bakancsban, hanem műanyagtalpú félcipőben indult egészségügyi sétára, a Fővárosi Ítélőtábla nem találta olyan magatartásnak, amely kármegosztásra okot adott volna. Arra pedig a perben rendelkezésre álló adatok kellő indokot adnak, hogy a felperes miért nem ment át a jeges útszakasz előtt a túloldalon jégmentesített járdára. Az ítélőtábla álláspontja szerint nem volt elvárható a felperestől, hogy a hókotró által feltornyozott út menti havon átvágva, az elcsúszásnak legalább olyan kockázatát vállalva kerülje ki a jeges járdaszakaszt, mint amilyen kockázattal az azon való áthaladás járt. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a kármegosztás alkalmazását. Figyelemmel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla közbenső ítéletet hozott, a perköltségről nem rendelkezett. Budapest, 2008 május
2. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnökeDr. Németh László s. k. előadó bíróDr. Szücs József s. k. bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébet tisztviselő