Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.407/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Simon Attila ügyvéd ( cím) által képviselt név (cím) felperesnek, a Gergelyné dr. Mohácsy Edit jogtanácsos által képviselt név Biztosító Zártkörűen működő Részvénytársaság (cím) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008 január
- napján meghozott, 5.P.24.330/2006/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével - a leszállított keresettel egyezően - 7.637.600 Ft és ennek kamatai, valamint perköltség fizetésére kötelezte az alperest. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a felperes
- február
- napján, az esti órákban, a tulajdonában álló, ... forgalmi rendszámú ... típusú személygépkocsival a családi házának udvarára beállt, a gépjárműből kirakodott, majd amikor azt le kívánta zárni, a kulcsát nem találta meg. Ezért a pótkulccsal beállt a garázsba, ott az autót lezárta, majd a garázsajtót is bezárta. Innen a gépjárművet másnap hajnalban ismeretlen személy - a felperes fiának biztosítással nem rendelkező ... gépkocsijával együtt - eltulajdonította. Az elsőfokú bíróság e tényállást a Tatai Városi Ügyészség nyomozást megszűntető határozata alapján állapította meg. Úgy foglalt állást, hogy a felperes a gépjárművet az alperessel kötött casco biztosítási szerződés különös szabályzatának (CTK-97) II/
- pontjában előírt módon lezárta, ezért a biztosítási esemény megvalósult. Igazoltnak látta, hogy a felperes a kárt nem szándékosan, vagy súlyosan gondatlan magatartással okozta, valamint kármegelőzési, illetve kárenyhítési kötelezettségét sem szegte meg, ezért az alperes a szolgáltatási kötelezettsége alól a Vagyonbiztosítási általános szabályzat (VBSZ-96) IX/
- és
- pontja alapján sem mentesülhet. Az adott helyzetben ugyanis a felperesnek nem volt oka feltételezni azt, hogy a bezárt udvarán lopási szándékkal valaki tartózkodik. A gépjármű lezárt garázsban való tárolása miatt az sem volt terhére róható, hogy a sötét udvaron a gépjármű indítókulcsának további keresésével felhagyott. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között létrejött casco biztosítási szerződés alapján és a most ismertetett biztosítási esemény bekövetkezése folytán az alperes helytállási kötelezettsége fennáll. Mivel az alperes a leszállított kereset összegét nem tette vitássá, az elsőfokú bíróság ennek megfizetésére kötelezte az alperest a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján, a CTK-97 VI/
- pontja alapján megállapítható esedékességtől járó, a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatával együtt. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Annak megállapítása miatt támadta az elsőfokú bíróság döntését, hogy a felperes megfelelően lezárt gépkocsiját a lezárt garázsból tulajdonították el. Elsődlegesen vitatta, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett, mivel a gépjárművet nem lehet megfelelően lezártnak tekintetni, arra figyelemmel, hogy az egyik indítókulcs a felperes birtokából kikerült. Másodlagosan mentesülésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy ellentmondásos az ítélet, mivel a
- oldalon idézi a Tatai Város Ügyészség nyomozást megszűntető határozatának azon megállapítását, mely szerint a gépjárművet a családi ház udvaráról tulajdonították el, ugyanakkor az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a gépkocsit a lezárt garázsból lopták el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte az ebben a tekintetben a felperes előadásai között fennálló ellentmondást. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a büntető ügy iratainak beszerzésére irányuló bizonyítási indítványát, noha annak tartalma alapján az ellentmondás feloldható lett volna. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségét megszegte, mivel a gépkocsi kulcsát a felügyelet nélküli járműben hagyta, illetve annak ellenére nem gondoskodott a gépjármű megfelelő őrzéséről, hogy azt a garázsba nem vitte be. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a gépjármű a zárt udvaron állt, a felperest a kármegelőzési kötelezettség alól nem mentesíti. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg döntését is. A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdése és a Ptk.
- § által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre az ... forgalmi rendszámú, ... típusú személygépkocsira, amelyet
- február 4-én hajnalban, a felperes lezárt garázsából ismeretlen személy eltulajdonított. A felperes keresetében e vagyonbiztosítási szerződés teljesítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben, aki egyrészt a biztosítási esemény hiányával, másrészt a javára fennálló mentesülési okkal védekezett. Mindkettőt arra alapította, hogy álláspontja szerint az eltulajdonítás idején a gépkocsi nem a lezárt garázsban, hanem a felperes udvarán állt és nem volt megfelelően lezárva, valamint annak őrzéséről sem gondoskodott megfelelően a felperes, mert az indítókulcs egyik példánya a birtokából kikerült. Az alperes CTK-97 szabályzatának II/
- pontja értelmében lopásnak minősül minden olyan káresemény, amely úgy következik be, hogy az elkövető a megfelelően lezárt gépjárművet eltulajdonítja. Ennek az ügyleti feltételnek, azaz a biztosítási eseménynek a megvalósulásához az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a gépjármű megfelelően lezárnak minősül-e, ha annak egyik kulcsa a tulajdonos birtokából kikerül. Az ítélőtábla álláspontja szerint a gépjármű vezetője a megfelelő lezárás követelményének eleget tesz, ha az azon rendszeresített zárakat rendeltetésének megfelelően bezárja oly módon, hogy azt csak megfelelő kulccsal, illetve dolog elleni erőszakkal lehessen felnyitni. Nem vitás, hogy ennek a követelménynek a felperes eleget tett, amelynek következtében a biztosítási esemény a Ptk.
- §
(1)bekezdését kielégítő módon bekövetkezett. A Ptk. 340. §
(1)bekezdése értelmében a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 555. §
(1)bekezdése előírja, hogy a biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni, kimondja, hogy a felek megállapodhatnak a biztosított kármegelőzési és kárenyhítési teendőiben. A Ptk. 556. §
(1)bekezdés a/ pontja szerint a biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt a biztosított, illetőleg a szerződő fél jogellenesen, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A Ptk. 556. §
(3)bekezdése következtében e rendelkezés a kármegelőzés körében is megfelelően irányadó. A perben nem vitás tényállás szerint az eltulajdonított gépjármű egyik indítókulcsa a felperes birtokából kikerült. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint ezt a körülményt nem a megfelelő lezárás és a biztosítási esemény bekövetkezése, hanem a biztosított kármegelőzési kötelezettsége és a biztosító mentesülése körében kell értékelni. A felperes a fellebbezési ellenkérelméhez csatolta azt az ügyészségi jegyzőkönyvet, amelyből megállapítható volt, miszerint 2006 február 3-án este a felperes a gépjárművet a garázsban helyezte el és mind az autóját, mind pedig garázsának ajtaját lezárta, a nyomozást megszüntető határozatba pedig elírás folytán került ettől eltérő megállapítás. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a felperes eleget tett a törvény idézett rendelkezései alapján reá háruló kármegelőzési kötelezettségének, amikor tudva az egyik indítókulcs elveszéséről, gépjárművét éjszakára a lezárt udvarán elhelyezkedő lezárt garázsban helyezte el. Az adott helyzetben általában elvárható magatartás vizsgálata körében ennél több nem írható elő a számára. Ezért a felperest a kár megelőzése tekintetében mulasztás nem terheli, amelynek következtében az alperes a szolgáltatási kötelezettség alól nem mentesülhet. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezáltal teljes egészében pervesztes lett. Ezért a Pp. 239. § utaló szabálya folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó 78. §
(1)bekezdés alapján a felmerült kiadásait magának kell viselnie, továbbá köteles megtéríteni a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amely a jogi képviselője munkadíjának általános forgalmi adóját is magában foglalja. Budapest, 2008 szeptember 10. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnökeDr. Németh László s. k. előadó bíró Dr. Szücs József s. k.bíró A kiadmány hiteléül:Gosztola Edit Erzsébettisztviselő