Pfv.II.20.271/2013/
- A Kúria a dr. Csontos János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dobi Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen gyermekelhelyezés és járulékai iránt a Kazincbarcikai Városi Bíróságon 3.P.21.242/
- számon indított és a Miskolci Törvényszék által 1.Pf.21.397/2012/
- számú ítéletével elbírált perében az említett számú jogerős határozat ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak, külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A peres felek élettársak voltak, kapcsolatukból
- február
- napján P. L. utónevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk az alperes szüleinek tulajdonát képező K., É. útja
- II. emelet
- szám alatti ingatlanban volt. A felperes a gyermek születését követően gyermekgondozási szabadságon volt, az alperes munkaidő beosztása szerint 24 órát folyamatosan dolgozott, melyet 48 óra pihenőidő követett. Ilyenkor gyakran foglalkozott a gyermekkel és részben ellátta a háztartási teendők egy részét is. A gyermek nevelése terén a peres felek eltérő elveket vallottak. A gyermek születésétől kezdve mindkét szülőhöz kötődött. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt az alperesi nagyszülőknél rendszeresen hosszabb időt töltött a gyermek. A felperes I.-n lakó édesanyjával és testvérével nem tartották a kapcsolatot, haragos viszonyban voltak. A peres felek kapcsolata 2011 nyarának végére meglazult, döntésük alapján 2011 szeptemberében az alperes Írországba ment dolgozni anyagi helyzetük javítása érdekében. Ekkor a felperes a gyermekkel együtt az alperesi szülőkhöz, az alperes apjának szolgálati lakásába költözött. A peres felek
- szeptember 24-e napján költöztek az alperes szüleinek K., Á. fejedelem tér
- szám alatti szolgálati lakásába azzal, hogy a felperes és a gyermek az alperes külföldi munkavállalása idejére itt lakik. Az alperes
- évi szeptember dolgozni, ekkor az életközösség között. hó
- napján ment Írországba véglegesen megszakadt a felek A gyermek
- szeptember 5-től K.-n járt óvodába, a szülői értekezleteken a felperes vett részt.
- november végén a felperes összeveszett az alperes apjával, melynek következtében a gyermekkel együtt édesanyjához költözött, I.-ra. Az i.-i két szobás, komfortos, előszoba, konyha, fürdőszoba helyiségekből álló ingatlanban a felperes a gyermekkel az egyik szobát használta, a környezete alkalmas volt a gyermek ott történő nevelésére. A felperes a gyermeket I.-n óvodába is beíratta.
- november
- napján az alperes Írországból hazatérve azzal vitte el a gyermeket, hogy 2 nap múlva visszahozza, de ez nem történt meg.
- december végén az alperes a felperessel való előzetes egyeztetés nélkül a gyermekkel együtt Írországba ment, tartózkodási helyükről a felperest nem értesítette. Az elsőfokú bíróság 2012 januárjában ideiglenes intézkedéssel a felperesnél helyezte el a gyermeket, a végrehajtás azonban eredménytelen maradt, miután a gyermek Írországban volt alperesnél. A felperes a K.-i Városi Rendőrkapitányságon családi állás megváltoztatása miatt feljelentést tett az alperes ellen, melyet bűncselekmény gyanújának hiányában a rendőrség elutasított. Az alperes
- február
- napján tért haza Írországból a gyermekkel együtt, kifejezetten a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos per miatt.
- március
- napján az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedéssel a gyermeket az alperesnél helyezte el és szabályozta a kapcsolattartást, amelyet az alperes nem biztosított a felperesnek, csak azt ajánlotta fel neki, hogy a szüleinek a lakásában vagy semleges helyen találkozhat a gyermekkel. 2012 májusában a felperes előzetes értesítés nélkül a gyermekkel M.-ra költözött, ahol jelenleg is a F. K. u.
- szám alatti albérletben lakik. Az alperes nettó átlagbére 81.657 forint, előadása szerint azonban tényleges jövedelme ennél magasabb. A felperes édesanyjánál lakik, 68.310 forint havi nettó jövedelemre tesz szert. Az elsőfokú bíróság a kiskorú gyermeket az alperesnél helyezte el.
- december
- napjától
- március
- napjáig havi 13.000 forint,
- április
- napjától kezdődően havonta a bérköltség, illetve a rendszeres személyi juttatás címén juttatott összes járandósága adóval (adóelőleggel), nyugdíjjárulékkal, egészségbiztosítási járulékkal, magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal és munkavállalói járulékkal csökkentett jövedelme 20 %-a, de legalább havi 13.000 forint összegű, valamint személyi jellegű egyéb kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelme esedékességkori 20 %-os mértékű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes gyermektartásdíj hátralékát
- december
- és
- március 31-e közötti időre 52.000 forintban állapította meg, melynek megfizetésére
- május
- napjától kezdődően minden hónap 15-e napjáig előre esedékesen havi 6.500 forintos részletfizetést engedélyezett. A felperest feljogosította a kiskorú gyermekkel minden páros hét szombati napján reggel 9 órától vasárnap este 18 óráig a kapcsolattartásra, a gyermek átadásának átvételének helyeként az alperes mindenkori tartózkodási helyét jelölte meg. Kimondta, hogy a felek kölcsönösen kötelesek egymást a kapcsolattartás esetleges akadályáról haladéktalanul tájékoztatni és a felperesnek fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást pótolni kell a következő héten, a szokásos feltételekkel. Az időszakos kapcsolattartás keretében a felperest a páros ünnepek - húsvét, pünkösd, karácsony - második napján, valamin az őszi, téli, tavaszi oktatási szünetek második felében, a nyári szünetben három hét összefüggő időtartamban (megegyezés hiányában július első három hetében) a kezdő nap 9 órájától a záró nap 18 órájáig jogosította fel, melyet minden év május
- napjáig kötelesek egyeztetni. Az elsőfokú bíróság döntését alapvetően a pszichológus szakértői véleményre, a tanúvallomásokra és a környezettanulmányokra alapította. Utalt arra, hogy a felperes által sem vitatottan ő volt az, aki a gyermeket az addig megszokott környezetéből
- november 25-én kiszakította, és teljesen ismeretlen környezetbe, ismeretlen személyek közé vitte, melynek indokát meg sem kísérelte bizonyítani. Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomásának mérlegelésekor figyelemmel volt a hozzátartozói viszonyra és utalt arra, hogy a tanúvallomások az alperesi állításokat alátámasztották, egymással is összhangban voltak. Ez alapján további tanúk meghallgatását mellőzve bizonyítottnak tekintette, hogy a gyermek nagy traumaként élte meg az öt napos i.-i tartózkodást. Ezt az elsőfokú bíróság a felperes terhére értékelte. Az alperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy a gyermeket a felperes tudta nélkül vitte Írországba. Mivel a gyermeket a Csjt. 72/A. §-ának
(1)bekezdésére hivatkozással az alperesnél helyezte el, a gyermek tartására a gyermektartásdíj megfizetésére utalással a felperest kötelezte és szabályozta a felperes és a gyermek közötti folyamatos és időszakos kapcsolattartást is. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a gyermek nála történő elhelyezését, a jövőre vonatkozóan az alperes havi 20.000 forint gyermektartásdíj megfizetésre kötelezését, valamint a kapcsolattartás szabályozását kérte a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, utalt arra, hogy édesanyjával együtt M.-ra költözött, a vagyonőrként dolgozik. A másodfokú tárgyaláson csatolta a M.-i Kistérségi Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgáltató Központ által készített környezettanulmányt is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kiskorú gyermeket a felperesnél helyezte el, kötelezve az alperest a gyermek 15 napon belüli kiadására. Megállapította, hogy
- október
- napjáig terheli gyermektartásdíj fizetési kötelezettség a felperest.
- november 1-től minden hónap 10-e napjáig előre esedékesen havi 20.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást pontosította és kiegészítette. Mellőzte azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a gyermeket a felperes
- november végén a megszokott környezetéből szakította ki. Ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvére hivatkozással kifejtette, hogy ha valamelyik szülő a másik szülőt akadályozza a kapcsolattartásban, és a másik szülő értesítése nélkül a gyermek helyzetét megváltoztatja, különösen külföldre viszi, ez önmagában a gyermeknevelésre való alkalmatlanságot támasztja alá. Utalt arra, hogy a gyermek megszokott környezete a felek utolsó közös lakása volt, amelyből a gyermeket a felek már akkor kiemelték, amikor az alperes külföldi munkavállalására tekintettel a felperes az alperes szüleihez költözött. Kiemelte, hogy Írországból való hazaérkezését követően az alperes a felperes megtévesztésével vitte el a gyermeket kapcsolattartásra, majd pedig tovább változtatta a gyermek tartózkodási helyét még az országot tekintve is. Miután az alperes Írországból a gyermekkel együtt hazajött, az anya és a gyermek közötti kapcsolattartást megakadályozta. M.-ra költözésével jelentősen megnehezítette a felperes kapcsolattartási jogának gyakorlását. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a szakértői vizsgálat időpontjában a gyermek már tartósan az alperes háztartásában élt, így életkoránál fogva nyilvánvaló az alpereshez való erős kötődése. A másodfokú bíróság a fentiek alapján a felperest alkalmasabbnak tekintette a gyermek nevelésére. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte azzal, hogy a
- december 1-től
- október 31-ig terjedő időtartamban a gyermektartásdíjat 13.000 forint határozott összegben, majd a gyermek átadásától kezdődően a felperes mindenkori jövedelme 20 %-a, de minimum 13.000 forintos összegben állapítsa meg, és a kapcsolattartást az elsőfokú ítéletben szabályozottak szerint rendelje el. Jogszabálysértésként a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak sérelmére hivatkozott. Indokként előadta, hogy a másodfokú bíróság által pontosított, kiegészített tényállás iratellenes, okszerűtlen megállapításokat tartalmaz az alábbiak szerint:
- A felek személyes meghallgatása és a tanúk vallomása alapján álláspontja szerint igazolható, hogy a gyermek szinte azonos időt töltött az alperesi szülők és a szülők közös lakásában, tehát nem a szülők volt utolsó közös lakása volt a megszokott környezete.
- Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen mellőzte azt az elsőfokú ténymegállapítást, hogy a felperes szakította ki megszokott környezetéből a gyermeket és vitte el őt I.-ra.
- A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az alperes a kapcsolattartást akadályozta, ezzel szemben a felperes nem volt elérhető, ezért nem tudta értesíteni a gyermek külföldre viteléről. A felperes volt az, aki nem élt az alperes által felajánlott kapcsolattartási lehetőségekkel. Mivel a felperes emelte ki a gyermeket megszokott közegéből, így az ideiglenes intézkedés meghozataláig nem volt elvárható az alperestől, hogy a gyermeket a felperesnek odaadja. A másodfokú bíróság által használt „jelenleg" szó iratellenes, hiszen a szakértői vélemény a gyermek kötődésére vonatkozóan a „vizsgálat időpontjában" kifejezést használja, amely nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyermek csak „az adott pillanatban" kötődik az alpereshez. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye, ez a rendelkezés az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak szembeállítására, újabb összevetésére. A Kúria vizsgálhatja azonban, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatók-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan helytelen következtetés. Tehát a felülvizsgálati kérelem keretei között a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen következtetésre (BH 1994. 195., BH 2001. 197.). A mérlegelésen alapuló jogerős határozat megalapozatlansága ugyanis csak akkor állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan marad, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésen alapul (BH 1996. 973.). A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdésében és 275. §-ának
(3)bekezdése alapján megállapítható eljárási szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye (BH 1995. 103.). A másodfokú bíróság a Csjt. 72/A. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak alapján azt vizsgálta, melyik az a szülő, aki a gyermek számára - a nála történő elhelyezés esetén - kedvezőbben tudja biztosítani annak testi, lelki, szellemi fejlődését. E körben ítéletének alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által lefolytatott részletes bizonyítás adatait (felek személyes meghallgatása, tanúvallomások, szakértői vélemény, környezettanulmányok), ezeket pontosította és kiegészítette. Vizsgálta, hogy a gyermek apához való érzelmi kötődésének a kialakulásában milyen tényezők játszottak szerepet, valamint hogy az irányelvben foglaltak értelmében, konkrét esetben a kiskorú gyermek elhelyezése során mely szempontokat kell értékelni ahhoz, hogy a szülők gyermeknevelésre való alkalmassága, vagy alkalmatlansága megállapítható legyen. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha a kötődés lazulása kifejezetten a gondozó szülő, vagy környezete befolyásának, ráhatásának eredményeként következik be, ez a gondozó szülő gyermeknevelésre való alkalmatlanságát támasztja alá. A másodfokú bíróságnak ez a következtetése összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal is (BH
- 225., BH
- 40). A fenti irányelvből következően az a körülmény, hogy valamelyik szülő a másik szülőt akadályozza a kapcsolattartásban, vagy a másik szülő értesítése nélkül a gyermek szokásos tartózkodási helyét megváltoztatja, különösen külföldre viszi, a gyermek érdekeit súlyosan sértő magatartásnak minősül, amelynek következtében az ilyen magatartást tanúsító szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére, gondozására (BH
- 35.). A másodfokú bíróság a peradatokkal összhangban állította fel azt a kronológiai sorrendet az események sorozatában (jogerős ítélet
- oldal), amelynek alapján megállapítható, hogy az alperes volt az, aki megszokott lakókörnyezetéből a gyermeket kiemelte, a felperes akadályoztatása céljából változtatta a gyermek tartózkodási helyét (külföld, M.) és akadályozta a felperest a kapcsolattartás és a gyermek huzamosabb távú nevelésének a gyakorlásában. A peradatokból megállapíthatóan, amikor az elsőfokú bíróság
- január 13-án a gyermeket ideiglenesen az anyánál, a felperesnél helyezte el, ebben a végzésben állapította meg, hogy az alperes változtatta meg önkényesen a gyermek elhelyezését, amikor a felperestől kapcsolattartás céljából elvitte, majd nem vitte vissza, tehát a kapcsolattartást nem tette lehetővé. A peradatokból megállapítható az is, hogy az alperes több mint két hónapos külföldi tartózkodása idején a felperesnek semmilyen tudomása nem volt arról, hogy a gyermek hol tartózkodik, kinél van, milyen életkörülmények között él. Mindazok után, hogy az alperes a felperes tudta, beleegyezése nélkül vitte a gyermeket Írországba és az ottani életkörülmények sem voltak ismertek, hazaérkezését követően a kapcsolattartást megakadályozva rejtegette a felperes elől a gyermeket. Az elsőfokú bíróság által elrendelt környezettanulmány alapján megállapítható, hogy a gyermek a neveléséhez megfelelő körülmények között töltött öt napot I.-n. A perben beszerzett óvodai véleményekből az is megállapítható, hogy a felek többször változtattak lakást K.-n belül, tehát a gyermeknek az apai nagyszülők lakásához, mint megszokott környezethez való kötődése nem állapítható meg, a gyermek megszokott környezete a peres felek utolsó közös lakása volt, amelyet először önkényesen az alperes változtatott meg. A
- március 5.-én kelt óvodai vélemény szerint az óvodával az anya tartotta a kapcsolatot, a gyermek mentálisan, pszichésen rendben volt, amikor a felperes környezetében élt. A szakértői vizsgálat kapcsán helyesen értékelte a másodfokú bíróság azt, hogy a vizsgálat időpontjában a gyermek apához való erősebb kötődése az apánál való huzamosabb idejű tartózkodásból következik, ugyanakkor azonban az alperesi magatartás a fent kifejtettek alapján arra irányult, hogy a felperestől a gyermeket elidegenítse. A fentieket a másodfokú bíróság a
- Irányelvben foglaltakkal összhangban akként értékelte, hogy a gyermek elsődleges érdeke és egészséges személyiségfejlődését is az segíti elő, ha a gyermek nevelésére alkalmasabb szülő gondozásában nevelkedik és a felperes gyermeknevelési alkalmassága semmilyen tényező kapcsán nem kérdőjeleződött meg, míg az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát gyengítő tényezők merültek fel. A Kúria rámutat arra, hogy a Csjt.
- §
(2)bekezdése, 72/A. §-ának
(1)bekezdése, a Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelve alkalmazásával meghatározott gyermeki érdeket a gyermek elhelyezési perben döntő súllyal kell figyelembe venni. A mérlegelésen alapuló jogerős határozat megalapozatlansága csak akkor állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésen alapul (BH
- 973.). Nem jelenti a mérlegelési szabály megsértését, ha a másodfokú bíróság egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával olyan tényállást állapít meg, amely részben eltér az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól, vagy a bizonyítás adatait összességben értékelve abból eltérő következtetést vont le. Az adott esetben azonban a másodfokú ítélet mentes az említett hibáktól, a döntés indokait is részletesen tartalmazza, így nem sérti a Pp.
- §-ának
(1)bekezdését (BH
- 403.). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a pervesztes alperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperes felülvizsgálati költségének megfizetésére figyelemmel a 32/
- (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra. A per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket - pervesztessége folytán - az
- évi XCIII. törvény Itv.
- §
(3)bekezdésére tekintettel irányadó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése alapján az alperes köteles viselni. A le nem rótt eljárási illeték mértékének meghatározása a 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított Itv. 50. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- december
- Dr. Kőrös András s.k. a tanács elnöke, dr. Gyengéné dr. Nagy Márta s.k. előadó bíró, dr. Makai Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő