Pfv.20721/2013/25 – Kúria

(1)bekezdésére hivatkozással az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte. Előadta, hogy az alperes ön- és közveszélyes, 13 éve nem dolgozik, orvoshoz nem jár, betegségtudata nincs. Magában beszél, hangosan szitkozódik, közeli hozzátartozóit zaklatja. Saját élethelyzetét megnehezíti, nem tudja fizetni a közüzemi díjakat, áram- és vízszolgáltatás nélküli lakásban él, ahol lakókörnyezetébe sem tud beilleszkedni, szomszédjaival rossz viszonyban van. Az alperes érdemi ellenkérelmében, annak tartalma szerint a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes hitelt érdemlő okiratokkal nem tudja alátámasztani „hazug és primitív" állításait. A perben tartott tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az alperes részére kirendelt ügygondnok a kereset elutasítását és ügygondnoki díja megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az alperes álláspontjától nem térhet el. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása vonatkozásában. Az alperest a választójog gyakorlásából nem zárta ki. A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontját 5 évben határozta meg. Elrendelte az alperesre vonatkozó adatok bevezetését a bíróság által a gondnokoltakról vezetett betűsoros névjegyzékbe. Rendelkezett az ezt meghaladóan szükséges intézkedések megtétele érdekében az illetékes gyámhivatal megkeresésével. Az alperesi ügygondok munkadíját 38.100 forintban, a szakértő díját 60.435 forintban határozta meg, melyet a Magyar Állam visel. Indokolásában a Ptk. 14. §-ának

(1)és

(6)bekezdésében foglaltakra tekintettel kifejtette, hogy az alperes paranoid zavara leginkább a családjával, a lakókörnyezetével való ellenséges magatartásában nyilvánul meg, amely azonban nem indokolja, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott ügycsoporton túl további ügycsoportok vonatkozásában is gondnokság alá kerüljön. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta igazolni az alperes ön- és közveszélyes magatartását, káros jogügyleteit, így nem állapítható meg, hogy az alperes hivatalos ügyei intézése tekintetében a vagyonkezelés, vagyona védelme érdekében segítséget igényelne. Mivel nem bizonyított, hogy jelen egészségi állapota teljes egészében korlátozná, vagy kizárná a hivatalos ügyek érdekeinek megfelelő intézéséből az alperest, ezért a bíróság kizárólag a belátási képessége korlátozottsága miatt tartotta indokoltnak az alperes cselekvőképessége korlátozását. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes ügygondnoka útján fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint az alperes egyetlen alkalommal sem jelent meg a bíróság előtt, de beadványai egész sorával bizonyította a beszámíthatóságát. Az alperes nem fogadta el a szakértői vélemény megállapításait, arra hivatkozva, hogy teljesen tisztában van a saját helyzetével, látja a megoldást is, szellemileg nem beteg, jól sakkozik, és kommunikatív. A pénz fogalmával és értékével tisztában van, a mindennapi életben előforduló feladatokat ellátja, ügyeit maga intézi. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesi ügygondnok másodfokú munkadíját ÁFÁ-val emelten, összesen 25.400 forintban állapította meg, amelyet a Magyar Állam visel. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, annak alapján a tényállást teljes körűen feltárta. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás anyagát, ezen belül az ítélkezése alapjául aggálytalanul elfogadott elmeorvos szakértői véleményben és annak kiegészítésében foglaltakat elfogadta és úgy ítélte meg, hogy az alperes érdekében áll az elsőfokú bíróság döntése. Az alperes jogainak megóvása érdekében csak és kizárólag az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása terén áll fenn a cselekvőképességek korlátozásának feltételei és indokoltsága. Ennek fenntartását az alperes érdekvédelme érdekében a másodfokú bíróság is szükségesnek találta. A jogerős ítélet ellen - az alperes Kúriához intézett személyes beadványai alapján - ügygondnoka nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben mind az első-, mind a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelem elutasítását kérte. Jogszabálysértésként a Ptk. (helyesen Pp.) 306. §-ában, és 308. §ában, valamint a Pp. 49., 74. és 119. §-ában foglaltakat jelölte meg arra hivatkozással, hogy az alperes rendelkezik ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, így jogszabályellenes volt az ügygondnok kirendelése, és jogszabályba ütköző módon nem kézbesítették az alperes részére a jegyzőkönyvet. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 306. §-ának

(1)bekezdése szerint a gondnokság alá helyezési perben a korlátozottan cselekvőképes felperes, valamint alperes teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. A cselekvőképesség az embernek az a képessége, amelynél fogva saját akarat elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképesség elismerése egyben az ember alkotmányos alapjoga is, amelynek korlátozására kizárólag a törvény által meghatározott esetekben, törvényesen lefolytatott eljárás keretei között van lehetőség. A Pp. 308. §-ának

(1)bekezdése szerint a gondnokság alá helyezési perben az alperes részére a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg ügygondnokot kell kirendelni. A fentiek alapján tehát a bíróság a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a gondnokság alá helyezési perben az alperes részére ügygondnokot rendelt ki. Ez a körülmény nem érinti azt, hogy az alperes a perben teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik (Pp. 306. §

(1)bekezdés). A Pp.

1. §-ának értelmében, ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Nem járt el jogszabálysértően tehát az első- és a másodfokú bíróság akkor, amikor a Pp.
2. §ában foglaltak alapján az ügygondnok részére kézbesítette a jegyzőkönyv másolatokat. A Ptk.
3. §-ának

(4)bekezdése alapján cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása, vagy szenvedélybetegsége miatt általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. A törvény szövegéből következik, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság elrendeléséhez két ok együttes fennállása szükséges: egyrészt az alperes károsodott egészségi állapotának ténye, másrészt az, hogy ez az állapot az alperes belátási képességére olyan kihatással legyen, ami az alapjogként védett személyes döntési autonómiájának korlátozását indokolja. A Pp. 164. §-ának

(1)bekezdése szerint bizonyítása az arra hivatkozó felet terheli. a fenti körülmények Az alperes pszichés, szellemi életében jelentkező kórosság megállapítása olyan különleges orvosi szakértelmet igénylő kérdés, amelynek megítéléséhez a Pp. 177. §-ának

(1)bekezdése szerint igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges. Abban a tárgyban azonban, hogy a szakértői vélemény szerinti állapot a mindennapi életviszonyok szempontjából az alperes belátási képességét az indokolt igényeinek megfelelő ésszerű döntési készségét korlátozza-e és mennyiben, a bíróság az alperes személyes meghallgatása, a körülmények részletes feltárása és egyéb peres adatok egybevetésével hozza meg jogi döntését. Az alapul szolgáló ügyben az eljáró bíróságok az alperes személyes és lakhatási körülményeit, életviszonyait, kórtörténetét részletesen feltárták. A perben meghallgatott tanúk vallomása teljes mértékben alátámasztotta a felperes előadását a tekintetben, hogy gyógyszeres kezelés nélkül az alperes nem tud méltósággal élni, kényszerképzetei elhatalmasodnak rajta, nem tud beilleszkedni a társadalomba és akadályozzák a normális életvitel kialakításában. A perben kirendelt igazságügyi szakértői vélemény megállapításai alapján helytállóan jutottak az eljáró bíróságok arra a következtetésre, hogy az alperes betegsége egy olyan indukált pszichózis, amely gyógyszerekkel jól kezelhető, ezért elégségesnek bizonyul a cselekvőképesség korlátozása az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása terén. A gondolkodásában, hangulatában, érzelmeiben, magatartásában, az akaratának a megnyilvánulásában megfigyelhető kóros működések megfelelő kezeléssel eltüntethetők, a zavarok megszüntethetők. Mivel figyelme, felfogása, tájékozódása, érzékelése és emlékezése érintetlen, ezért a bíróságok helytállóan tartották indokolatlannak az alperes cselekvőképességének további ügycsoportokra való korlátozását. Mindezen adatoknak a Pp. 206. §-ának

(1)bekezdése szerinti egybevetése alapján helytálló az a ténymegállapítás, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, pszichés állapota miatt az egészségügyi ügycsoport vonatkozásában tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent (Ptk. 14. §-ának

(6)bekezdése 8) pontja). A

1. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény
2. cikkének b) pontja kimondja, hogy a részes államok biztosítják a fogyatékossággal élő személyek számára kifejezetten fogyatékosságuk miatt szükséges egészségügyi szolgáltatások, beleértve a betegség korai felismerését és - szükség esetén - a beavatkozást, valamint a további fogyatékosságok előfordulásának minimalizálására és megelőzésére kialakított szolgáltatásokat. Ugyanezen Egyezmény
3. cikke szerint a megfelelő életminőséget kell biztosítani azoknak a nagykorú személyeknek, akiknek az ügyei viteléhez szükséges belátási képességük, akár pszichés állapotuk, akár szellemi fogyatkozásuk, akár szenvedélybetegségük miatt tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, korlátozott. E kötelezettségek teljesítése során különös gonddal kell tehát vizsgálni az eljáró hatóságoknak azt, hogy az adott nagykorú személy érdekvédelme érdekében szükség van-e olyan intézkedések meghozatalára, amelyek az ő érdekében és jogainak biztosítása céljából elengedhetetlenek és szükségesek. A peradatokból kitűnően az eljáró bíróságok a jogszabályokban foglalt kötelezettségeiknek eleget téve a szükséges bizonyítást lefolytatták, a bizonyítékokat a Pp.
4. §-ának

(1)bekezdésében foglaltak szerint okszerűen mérlegelték. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás, ha az nem iratellenes vagy nem okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül (BH 1993. 768., BH 1995. 226.). A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése értelmében a Kúriától jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Mivel a fent kifejtettek szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, és ez nem állna az alperes érdekében sem. A kifejtettekre tekintettel a Kúria felülvizsgálattal támadott rendelkezését a bekezdése alapján hatályában fenntartotta. a Pp. jogerős ítélet 275. §-ának

(3)Az alperes ügygondnoki díjára, annak viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, Pp. 84. §-ának, 312. §-ának

(5)bekezdésén, illetve a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-án alapul. Budapest,
3. február
4. dr. Kőrös András s.k. a tanács elnöke, dr. Gyengéné dr. Nagy Márta s.k. előadó bíró, dr. Csűri Éva s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő