Kfv.I.35.523/2006/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tatár Klára ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Logoth Zoltán jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság
- szeptember 8-án kelt 6.K.26.980/2004/
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 6.K.26.980/2004/
- Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 761.500 (hétszázhatvanegyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél
- III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) adónemben bevallás utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatban a felperes terhére 12.692.000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és kiutalását elutasította, kötelezte a felperest 6.346.000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 1227805865 számú határozatában - a következő időszakra átvihető követelés összegét 1.945.000 Ft-ra módosította - egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az
- évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.)
- §
(1)bekezdésében, 33. §
(1)és
(3)bekezdésében, 35. §
(1)bekezdése, 44. §
(5)bekezdésében, a
- évi C. törvény (továbbiakban Sztv.)
- §
(2)bekezdésében, 167. §
(1)bekezdésében, a 34/
- (XII. 26.) PM rendelettel módosított 24/
- (XI. 22.) PM rendeletben (továbbiakban PM r.) foglaltakra alapította. Az alperes a telefonkártyák (39.000 Ft) és a személygépkocsi bérletével, működtetésével kapcsolatban elszámolt költségszámlák áfa-tartalmának (67.000 Ft) levonhatóságát elutasította. Az alperes nem fogadta el beszerzést terhelő áfaként az S. Bt. építési munkákról kibocsátott, összesen 8.607.000 Ft áfatartalmú számláit formai és tartalmi hiteltelenségére hivatkozva. E körben az alperes rögzítette, hogy az S. Bt. a számlákon feltüntetett munkákat továbbadta a G. Bt-nek, akinek a bizonylatait az alperes szintén hiteltelennek értékelte. Az alperes elutasította - ugyancsak alaki és tartalmi hiteltelensége miatt - a 2.034.000 Ft előzetesen felszámított áfa levonhatóságát is, amit a felperes az A. Kft. által kibocsátott, de a T. Kft-vel mint alvállalkozóval elvégeztetett készpénzfizetési számlákra alapított, és ebből következően módosította a következő időszakra átvihető követelés összegét is. Az alperes rögzítette, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, javára szóló kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem észlelt. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással, vitatta az érdemi döntések jogalapját. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok ellentétesek a közösségi joggal és az Európai Bíróság ítéleteiben szereplő jogi állásponttal. Az adóhatóság a határidőket nem tartotta be, irat-betekintési jogot nem biztosított, tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, törvénysértést nem követett el, más adózók által elkövetett szabálysértések terhére nem értékelhetőek. A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes határozata érdemben helytálló döntést tartalmaz. A határidő túllépése nem adhat alapot az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére. A közösségi jog szabályai a jogvita eldöntésére nem alkalmazhatóak mivel az adóhatósági határozatok
- III. negyedévére vonatkozó döntést tartalmaznak. A felperes a peres eljárás során nem tudta bizonyítani a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát, az alperes az Áfa tv. és a
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) előírásainak megfelelően hozta meg döntését. A telefonkártyákhoz, valamint a személygépkocsi használathoz kapcsolódó számlák áfa tartalmának levonása nem felelt meg az Áfa tv.
- §
(1)-
(3)bekezdéseiben foglaltaknak. Az eljárás során a felperes nem igazolta, hogy a telefonkártyák használatára kizárólag a tevékenységi körébe tartozóan került volna sor, a cégautó utáni adófizetéssel pedig maga a felperes ismerte el a magánhasználat tényét. Az alperes helytállóan nem fogadta el a beszerzést terhelő áfában az S. Bt. és az A. Kft. által kibocsátott számlákat, mivel alakilag és tartalmilag nem hiteles dokumentumok, így ezekre adólevonási jog nem alapítható. A vizsgált számlák tekintetében a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az Art. 1. §
(3)bekezdésében, 6. §
(2)bekezdésében,
- §-ában,
- §
(7)bekezdésében, 79. §
(5)bekezdésében, az
- évi IV. törvény (továbbiakban Áe.)
- §ában,
- §
(1)bekezdés c) pontjában, 66. §
(3)bekezdésében, az Áfa tv. 13. §
(1)bekezdés
- l./ és
- g./ pontjaiban,
- §
(1)bekezdésében, 35. §
(1)bekezdésében, 40. §
(6)bekezdésében, 44. §
(5)bekezdésében, az
- évi CXVII. törvény (továbbiakban SZJA tv.)
- §
(1)bekezdésében, az
- évi LXXI. törvény (továbbiakban Tao. tv.)
- sz. melléklet B/
- pontjában, a Pp.
- §-ában, a C-330/
- és C-269/
- számú ítéletekben, és a Legfelsőbb Bíróság által EBH 2002/
- számon közzétett elvi határozatban (továbbiakban elvi határozat) foglaltaknak. Az alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételére nem kerülhet sor, és nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, téves, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes tényeket vagy ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul (Pp.
- §,
- §
(1)bekezdése, BH. 1994.639., BH. 1998.401., BH. 2002.29.). A jogerős ítéleti tényállás kapcsán a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem állapított meg, mivel az iratszerű és téves ténybeli következtetéseket sem rögzít, a tanúvallomásoknak vagy a képviselők nyilatkozatainak felperes által kért módon történő újraértékelésére pedig a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor. A számlák hitelességét vagy hiteltelenségét a rájuk vonatkozó adójogi szabályok szerint kell megítélni, ezért a bizonylatok hiányosságainak pótlására fényképfelvétel vagy tanúbizonyítás nem alkalmas. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. §
(1)bekezdésében és a Pp. 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. Az ellenőrzési határidő túllépése - mivel nem tekinthető ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges és bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértésnek - nem adhat alapot az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére. Méltányosság gyakorlására az alperes csak a törvényben meghatározott esetekben és a jogszabály által előírtaknak megfelelően jogosult (Art. 1. §
(6)bekezdése). Ha és amennyiben az adózó az adólevonási jogát alakilag és tartalmilag is nyilvánvalóan (tehát felismerhetően) hiteltelen számlákra alapítja a kellő körültekintés és a kivételes méltánylást érdemlő körülmény megállapításának nincs helye (Art. 171. §
(1)bekezdése, Áfa. tv. 44. §
(5)bekezdése). A perbeli esetben ezért az adóbírság kiszabására jogszerűen került sor, késedelmi pótlék pedig nem is került előírásra. Az adóhatósági határozatokkal, fizetési kötelezettséggel érintett időszak
- III. negyedéve, azaz Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőző időszak. Ezért a felperesi kereset és felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremtheti meg a C-342/
- és a C-330/
- számú ítéletekben kifejtett jogi álláspontra, és a közösségi jogra való hivatkozás. Az elvi határozat szerint az adóhatóság adófizetési kötelezettséget megállapító korábbi határozatát visszavonó határozata ügy érdemében hozott határozatnak minősül. Az elvi határozattal az e perbeli ítélet nem ellentétes, mivel jelen ügyben az alperes az első fokú határozatot megsemmisítette ugyan, de egyben új eljárást is elrendelt, és ennek eredményeként hozta meg - fellebbezés alapján eljárva - az e perben keresettel támadott határozatokat. A bíróságnak továbbá mindig a másodfokú jogerős, keresettel támadott alperesi határozat jogszerűségéről kell döntenie, így nincs ügydöntő jelentősége az ezt megelőző, eljárás megismétlését elrendelő közbenső határozatnak (Art.
- §
(1)bekezdése). Az Áfa tv. tartalmaz előírásokat az adó levonásra vonatkozóan, ezért a felperesnek - a telefonkártyákat és a bérelt gépjármű költségeit érintő - más adójogszabályokkal (Tao. tv-vel, SZJA tvvel) kapcsolatos érvelése a jogvita eldöntése szempontjából irreleváns. A költségelszámolás, természetbeni juttatás és az áfa levonhatósága nem azonos jogintézmények. Az alperes érdemi döntése és a jogerős ítélet e körben teljes körűen megfelel az Áfa tv. 33. §
(1)bekezdés a./ pontjában foglaltaknak. Eszerint ugyanis nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. A felperesnek tehát nem azt kellett bizonyítania, hogy nem került sor magánhasználatra, hanem azt, hogy a használat kizárólag az adóalanyiságot eredményező tevékenységéhez kapcsolódott, de ennek a telefonkártyák esetében nem tett eleget, és a cégautó adó fizetésével pedig maga ismerte el a magáncélú használatot. Az S. Bt. és az A. Kft. számlái kapcsán - az iratokból megállapíthatóan - nem csupán formai hibák állapíthatóak meg, hanem tartalmi hiányosság is. A gazdasági esemény ugyanis a számlák szerinti módon és a számlák szerinti felek között - az alperes és az első fokú bíróság ítéletében kellően és iratszerűen részletezett okoknál fogva - nem mehetett végbe, így a bizonylatok nem valós gazdasági eseményekről kerültek kiállításra. A keresettel támadott határozatát az alperesa felperes érvelésével ellentétben - nem a vállalkozók és alvállalkozók kötelességszegéseire, és a felperes „objektív felelősségére", hanem az Áfa tv. és Sztv. határozatában megjelölt rendelkezéseire alapította, amelyek szerint csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles számla alapján van lehetőség áfa visszaigénylésre. A felperes által is hivatkozott tényállás teljes körű felderítésébe tartozik az az alperesi bizonyítás, mely szerint az alvállalkozók a szolgáltatás teljesítésére személyi és technikai kapacitással nem rendelkeztek, és hogy az alvállalkozói számlák teljes egészében lefedték a vállalkozók felperes felé történő „teljesítéseit", amely konstrukcióból következik, hogy a kifogásolt számlák tartalmilag hiteltelenek. A felperesnek egyébként tudomása volt az alvállalkozókról és tudomása kellett, hogy legyen arról is, hogy a számlák tartalma nem esik egybe az egyéb dokumentumok, bizonyítékok tartalmával (párhuzamosan vezetett építési naplók, szerződések és számlák eltérései, ugyanazon szolgáltatásra megkötött két vállalkozói szerződés, átadáshoz és átvételhez kötött, de e nélkül kibocsátott bizonylatok…). A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezés az 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- évi november hó
- napján Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró