Bf.117/2008/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő vesztegetés bűntettében állapította meg, ezért őt 1 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, valamint 50.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a cselekmény minősítésének módosítását, a Btk.250.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettének megállapítását, a pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzését, valamint a vádlott által átvett 25.000 forint összegre vagyonelkobzás elrendelését indítványozta. A védő fellebbezését a nyilvános ülésen elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében tartotta fenn. A másodfokú bíróság a bejelentett védelmi fellebbezéseket enyhítésre irányulóan részben találta alaposnak. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészíti ki, illetve helyesbíti:

1. november
2. napján a vádlottal szemben fegyelmi eljárás indult, amelyet a büntetőeljárás kezdeményezésére tekintettel felfüggesztettek. A megindult eljárásokkal összefüggésben a vádlott köztisztviselői munkaviszonyát felfüggesztették. Ennek folytán a vádlott jelenleg jövedelemmel nem rendelkezik (Tanú1 tanúvallomása a nyomozati iratok
3. oldalán). A vádlott a K......., ........ utca ...... szám alatti ingatlan értékbecslését a
4. november hó
5. napján K........településen tartott helyszíni szemlével egyidejűleg készítette el, amelyről jegyzőkönyvet vett fel. A helyszíni szemle időpontjában még nem ismerte a sértett által értékesített P......, ...... utca .... szám alatti ingatlan vételárát, miután az adásvételi szerződés ekkor még nem állt rendelkezésére. (Vádlott gyanúsítottként tett vallomása a nyomozati iratok 119-
6. oldalán, sértett feljelentése a nyomozati iratok
7. oldalán, ingatlan helyszíni szemléjéről készült jegyzőkönyv a nyomozati iratok
8. oldalán.) A vádlott az alábbiak szerint számította ki a fizetendő illeték összegét; az eladott 18.700.000 forint összegű, P........, ........... utca ...... szám alatti lakóingatlan, valamint a vásárolt 16.800.000 forint összegű k.........i lakóingatlan értékkülönbözetének - 1,9 millió forintnak a 2%-aként - 38.000 forintot határozott meg. A melléképület 200.000 forintra értékelt összegét figyelembe véve, a fizetendő illeték összegeként 20.000 forintot közölt a sértettel. Ekként a fizetendő illetéket (38.000+20.000) 58.000 forintban határozta meg (A sértett és a vádlott között
9. november
10. napján lezajlott beszélgetésről készült magnófelvétel szó szerinti szövege a nyomozati iratok 89-
11. oldalán). A nyomozó hatóság lefoglalta a vádlottól azt a 25.000 forintot, amelyet a sértettől vett át (lefoglalásról szóló jegyzőkönyv a nyomozati iratok 15-
12. oldalán). Az elsőfokú ítélet
13. oldalának
14. bekezdésében a melléképület értékeként rögzített 7-800.000 forint összeg nem tekinthető az ingatlan valós értékének. A vádlott közölte ezt az összeget a sértettel a melléképület értékeként, ugyanakkor a jegyzőkönyvben 200.000 forintot rögzített a helyszíni szemle során. A melléképület tényleges értéke az eljárás során nem nyert megállapítást. A vádlott által jegyzőkönyvben rögzített forgalmi értékek nem tekinthetők véglegesnek, arról egy bizottságnak volt joga dönteni. A fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel a megállapított tényállás mentessé vált a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ügy megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításait kellően megindokolta. Helyesen alapította a tényállást a vádlott tagadásával szemben mind a sértett k..........i ingatlanán, mind az adóhatóság hivatali helyiségében történt események kapcsán a sértett tanúnak az eljárás során következetes, és egyéb bizonyítékokkal megerősített vallomására. A sértett előadását az adóhatóság hivatali helyiségében lezajlott beszélgetésre nézve a magnófelvétel mindenben megerősítette. A tanú vallomásában cáfolta azt a vádlotti védekezést, mely szerint a vádlottnak nem volt módja a beszélgetés végén átadott boríték visszaadására. A tanú állította ugyanis, hogy a pénzt tartalmazó borítékot a beszélgetésük kezdetén adta át a vádlottnak, aki azt jelenlétében nyomban farmernadrágja hátsó zsebébe helyezte. A vádlott ezt követően még átment egy másik irodába a ........... utcai iratok beszerzése érdekében, majd ez után számította ki a fizetendő illeték összegét. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a kérése, illetve akarata ellenére átadott borítékot visszaadja sértettnek. A védelem vitatta a vádlott és sértett beszélgetését rögzítő hangfelvétel felhasználásának törvényes lehetőségét. A magnófelvételt a rendőrség által biztosított magnókészülékkel a sértett készítette, és adta át a nyomozó hatóság részére. A felvétel tehát a fél által szolgáltatott olyan bizonyíték volt, amelynek felhasználása a Be.78.§

(1)bekezdése alapján a szabad bizonyítás elvéből következően nem ütközött jogszabályba. Ebben az esetben nem lehet beszélni a szigorú előírások szerinti, bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközzel foganatosított rendőri lehallgatásról, a felvétel felhasználásának ezért nem volt törvényi akadálya. A vádlott az értékbecslés során a vételárral megegyező összegben határozta meg az ingatlan értékét, amely az ügyfélre nem volt kedvezőtlen. A sértett a számára kedvező ügyintézés miatt nem volt érdekelt tehát abban, hogy az adóhivatalnál a vádlott szabályos eljárása esetén bejelentést tegyen. Ennek folytán a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság e körben kifejtett érvelésével. Nem fogadható el a vádlott arra irányuló védekezése sem, hogy előkészített, tervszerű intézkedés áldozata lett volna. A tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a

1. oldal
2. bekezdésében mindössze azzal helyesbítendő, hogy a nem lakás céljára szolgáló ingatlan illetéke nem 20%, hanem 10% volt. A másodfokú bíróság nem értett egyet a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség minősítés módosítására irányuló indítványával. A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a vádlott terhére a hivatali kötelességszegés - amelyet az elsőfokú ítéletnek nem a tényállási, hanem az indokolási része tartalmaz -megállapítható-e. Ennek során kérdésként merült fel, hogy a melléképület valós értéke megfelelt-e a vádlott által közölt 800.000 forintnak, vagy az mindössze 200.000 forint értéket képviselt. Az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást a melléképület tényleges értékének megállapítására, így nem állapítható meg, hogy a vádlott a valós érték figyelmen kívül hagyásával végezte-e el az értékbecslést. A vádlott hivatali kötelességét abban az esetben szegte volna meg, ha a melléképület tényleges értékét figyelmen kívül hagyva, az alatti összeg alapján készítette volna el az értékbecslést. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság - erre irányuló ügyészi indítvány hiányában - nem volt köteles az ingatlan forgalmi értékének tisztázására. A Be.75.§

(1)bekezdése értelmében, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására. A tisztességes eljárás követelményének alapfeltétele a vádlói és az igazságszolgáltatási funkció szétválasztása. A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag a vádló felelőssége. Az állam büntető igényének érvényesítése az ügyész alkotmányos kötelessége és ennek a szakmai, hivatásbeli mulasztásból eredő elenyészésének kockázatát is az ügyész viseli. A kockázat csökkentéséhez fűződő érdek semmiképp nem lehet erősebb, mint a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesítése. A kifejtettek folytán nem terheli mulasztás az elsőfokú bíróságot amiatt, hogy az ingatlan forgalmi értékének meghatározásával kapcsolatos bizonyítást - ügyészi indítvány hiányában - nem folytatta le. A másodfokú bíróság vizsgálta a szintén minősített esetként megfogalmazott hatáskör túllépésével történő elkövetés lehetőségét is. Miután a vádlott az értékbecslés során munkakörébe tartozó tevékenységet végzett, így hatáskör túllépéséről sem lehet beszélni. Hasonlóképpen a hivatali helyzettel való egyéb visszaélésre sem vonható ténybelileg megalapozott következtetés. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen tárta fel, és azok súlyával arányban álló büntetést szabott ki a vádlottal szemben. Helyesen utalt a cselekmény tárgyi súlyára, amely abban rejlik, hogy a hasonló magatartások alkalmasak az állami szervek működésébe vetett közbizalom megingatására. A törvényi minimumban megállapított büntetés további enyhítése ezért nem indokolt. A Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok, különösen a speciál prevenció szempontjai miatt a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére sem. Az ítélőtábla a Be.47.§

(3)bekezdése alapján elsődlegesen a vádlott eddigi kifogástalan életvitelére figyelemmel akként rendelkezett, hogy a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Egyetértett a fellebbviteli főügyészség indítványában kifejtettekkel, mely szerint nem állnak fenn a vádlottal szemben kiszabott pénzmellékbüntetés feltételei. A Btk.64.§

(1)bekezdése értelmében a pénzmellékbüntetés csak megfelelő keresettel, vagyonnal rendelkező terhelttel szemben alkalmazható. Miután a vádlott munkaviszonyának felfüggesztése folytán jelenleg jövedelemben nem részesül, így a másodfokú bíróság a pénzmellékbüntetés alkalmazását mellőzte. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben nem rendelte el a vagyonelkobzást, holott - amint erre a fellebbviteli főügyészség indítványában szintén helytállóan utalt - ennek a Btk.77/B.§

(1)bekezdésének a) pontjában szereplő feltételei fennálltak. Vagyonelkobzást kell elrendelni ugyanis arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során szerzett. A mulasztást pótolva a másodfokú bíróság a vádlott által átvett 25.000 forint vagyonelkobzását rendelte el. A Be.354.§

(5)bekezdése alapján a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában is lehetőség volt a másodfokú eljárásban a vagyonelkobzás elrendelésére, mivel erről az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezése ellenére nem határozott. A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság perorvoslattal megtámadott határozatát a pénzmellékbüntetés, a feltételes szabadságra bocsátás, valamint a vagyonelkobzás vonatkozásában a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. október
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 7.B.52/2008/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.117/2008/
4. számú ítélete folytán - az abban foglalt változtatásokkal - a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke