Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.253/2008/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Sólymos Ügyvédi Iroda (7633 Pécs, Endresz György u. 2., ügyintéző dr. Sólymos Vilmos ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Kaposvári
- számú Ügyvédi Iroda (7400 Kaposvár, Teleki u.
- I/
- ügyintéző dr. Sárkány György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 23.P.21.386/2007/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság helybenhagyja. az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési perköltséget. A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes ügyvezetője volt. A Somogy Megyei Bíróság
- november 5-ei kezdő időponttal elrendelte a felperes felszámolását. Az alperes
- október
- napján a felperes pénzeszközeit felhasználva 2.000.000 forint értékben alárendelt kölcsöntőkét és 5.000 forint részjegyet jegyzett saját magának a N. és Vidéke Takarékszövetkezetnél.
- december 1-jén az alperes a felperes pénztárából 20.000.000 forintot vett fel kölcsön címén, amelyből csak 4.700.000 forintot fizetett vissza. A felperes leszállított keresetében 17.305.000 forint, és ennek
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezi. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy ténylegesen nem ő látta el a felperes ügyvezetését,
- december 1-jén aláírta a 20.000.000 forint kivételéről a pénztárbizonylatot, de az összeg nem került hozzá. Később arra is hivatkozott, hogy a pénzt a felperes működésére fordították. Vitatta, hogy a
- október 22-én jegyzett 2.000.000 takaréklevél és 5.000 forint részjegy a felperest illeti. Az elsőfokú bíróság az alperest 17.305.000 forint és 15.300.000 forint után
- október 19-től 2.005.000 forint után,
- október 22-től a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, és az alperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy a pénzt ténylegesen nem vette fel. Ezt az állítást egyébként az alperes későbbi érdemi védekezése is cáfolja, mert az, hogy a pénzt a társaság működésével kapcsolatos költségek fedezésére fordította, feltételezi, hogy a pénz ténylegesen az alpereshez került. Nem volt megállapítható a perben, hogy a felek milyen teljesítési határidőben állapodtak meg, ezért az alperes a Ptk.
- § d) pontja szerint akkor eset késedelembe, amikor visszafizetési kötelezettségére a felperes felszólította ami
- október 19-én történt meg. Az elsőfokú bíróság a keresetlevélhez csatolt pénztárbizonylatokból megállapította, hogy
- október 22-én 8 óra 53 perckor a felperes számlájáról a N. és Vidéke Takarékszövetkezet K.-i Fiókjában az alperes 2.000.000 forintot kivett, majd ugyanezt az összeget egy perc múlva ugyanott saját részére befizette. Ebből egyértelműen az következik, hogy az alperes a felperes pénzeszközeit használta fel a 2.000.000 forint alárendelt kölcsöntőke és 5.000 forint részjegy jegyzéséhez. Ezzel kapcsolatosan a felek között semmilyen szerződés nem jött létre, az alperes a felperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, melyet a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján köteles visszatéríteni. Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg, és az alperest mentesítse 2.000.000 forint tőke, és annak
- október
- napjától számított kamatai megfizetése alól. Álláspontja szerint nem bizonyított az, hogy a 2.000.000 forint befizetéséhez az alperes a felperes pénzeszközeit használta fel. Az elsőfokú bíróság meg sem kísérelte tisztázni, hogy a 2.000.000 forint befizetésének volt-e más forrása, illetőleg, hogy
- október 22-én milyen volt a felperes pénzforgalma. Kérte azt is, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Dél-dunántúli Regionális Nyomozó Hivatalánál 228/
- szám alatt az alperes ellen ugyanezen ügyből eredő büntetőeljárás befejezéséig a per tárgyalását a másodfokú bíróság függessze fel. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést vont le. Az okirati bizonyítékokat helyesen értékelte, és helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes
- október 22-én az alárendelt kölcsöntőke és részjegy jegyzéséhez a felperes pénzeszközeit használta fel. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban utal a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes megtérítési kötelezettségét az a tény sem érinteni, ha bizonyítaná, hogy a befizetések forrása nem a felperes vagyona volt, mert a felperes számlájáról nem vitatottan 2.005.000 forintot felvett, és ezzel az összeggel nem számolt el. A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a per tárgyalása akkor függeszthető fel, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntető bírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik. Jelen esetben ez a feltétel nem áll fenn, a rendelkezése álló bizonyítékok alapján érdemi döntés hozható, melyhez nincs szükség az alperes ellen lefolytatandó büntetőeljárás eredményének ismeretére. Ezért a másodfokú bíróság a pert tárgyalásának felfüggesztését nem tartotta indokoltnak. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését fellebbezett részében a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a másodfokú eljárásban felmerült perköltség (32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj + ÁFA ) megfizetésére. A feljegyzett illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. P é c s,
- október
- Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k bíró