Kfv.37459/2007/7 – Kúria

Kfv.IV.37.459/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lukovits Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Fővárosi Földhivatal alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság

1. augusztus
2. napján kelt 1.K.31.080/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 1.K.31.080/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú földhivatal a 339839/2/
6. számú határozatával a Budapest, x hrsz-ú ingatlanra vonatkozóan a felperes tulajdonjogát bejegyezte, és a közös tulajdonban álló
7. számú felszíni gépkocsi-beálló hely vonatkozásában a kizárólagos használati jog bejegyzés iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
8. november
9. napján kelt 31.448-2/
10. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát elsődlegesen megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését -, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott a Ptk.
11. § /1/ és /2/ bekezdésére, az ingatlannyilvántartásról szóló
12. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./
13. § d/ pontjára, és az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/
14. /XII. 29./ FVM rendelet /a továbbiakban: Vhr./
15. § /1/ bekezdésére. Hangsúlyozta, hogy ugyanebben az ingatlanban más jogosultak javára a használati jogot, illetve használat jogát a hatóság bejegyezte a tárgybeli gépkocsi-beálló hely vonatkozásában, és a gépkocsi-beálló hely nem minősül ugyanazon személy tulajdonának - tehát közös tulajdonnak -, ahogy azt az alperes megjelölte, hanem az egy elkülönült jogi személy tulajdonában áll. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította. Ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.232/2006/
16. számú ítéletében foglaltakra hivatkozott. Kifejtette, hogy ezen felülvizsgálati döntés hasonló tényállás alapján született, és az indokolás tartalmazza, hogy a használat joga - a haszonélvezeti joghoz hasonlóan - személyhez kötött dologi jog, amelynek jogosultja a más tulajdonában lévő dolgot használhatja korlátozott mértékben. A felperes a társasház közös tulajdonában álló ingatlan részére vonatkozóan kérte használati jog bejegyzését. Az eszmei hányadok szerinti közös tulajdonú ingatlanrészen kialakított gépkocsi-beálló nem minősül más tulajdonában lévő dolognak, ezért a használati jog bejegyzése fogalmilag kizárt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, a Ptk.
17. § /1/ és /2/ bekezdése szerint - szerződés alapján - használat joga alapítható, az Inytv.
18. § d/ pontja értelmében az ingatlannyilvántartásba a használat joga bejegyezhető jog, a Vhr.
19. § /1/ bekezdése szerint a használat jogát az ingatlan egy részére is be lehet jegyezni. Álláspontja szerint a társasházi alapító okirat, illetőleg a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nincs akadálya annak, hogy a felszíni gépkocsi-beálló hely vonatkozásában a felperes javára a kizárólagos használat joga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön; a használat joga ugyanis olyan dologi jog, amelynek jogosultja a más tulajdonában levő dolgot használhatja korlátozott mértékben. Álláspontja szerint a társasház önálló személyiséggel rendelkezik, és a társasház közös tulajdonában álló ingatlanrész tulajdonjoga elválik az egyes külön tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonjogától. Ennek megfelelően más tulajdonában lévőnek minősül a társasházi közös tulajdonban álló ingatlanrész és a társasház külön tulajdonában lévő ingatlan, így a használat joga a per tárgyát képező esetben és hasonló tényállású esetekben alapítható, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető. Hivatkozott arra is a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az eljárásban sérült a törvényben rögzített ügyfélegyenlőség elve, tekintettel arra, hogy hasonló tényállás alapján a perbeli társasházban korábban valamennyi felszíni gépkocsi-beálló hely vonatkozásában a társasházi külön tulajdonban levő lakások tulajdonosai javára a használat joga az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre került. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le. A perben rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint a felperes nem vitásan a közigazgatási eljárásban kifejezetten használati jog - és nem a használat jogának - bejegyzését kérte az ingatlannyilvántartásba. A felperes által bejegyezni kért használati jogra vonatkozóan a Ptk.
20. § /1/ bekezdése akként rendelkezik, hogy az ingatlanra közérdekből, a külön jogszabályban feljogosított szervek javára államigazgatási szerv határozatával - lehet szolgalmat, vagy más használati jogot alapítani. Az Inytv.
21. § f/ pontja - a Ptk. fent idézett rendelkezésével összhangban - e körben kimondja, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó, állandó jellegű földmérési jelek, földminősítési mintaterek, valamint villamos-berendezések elhelyezését biztosító használati jog, továbbá vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, valamint törvény rendelkezésén alapuló közérdekű szolgalmak és használati jogok, továbbá ezen jogok jogosultjai jegyezhetők be az ingatlan-nyilvántartásba. Tekintettel arra, hogy a használati jog bejegyzését kérelmező felperes a törvény által e jog lehetséges jogosultjaiként taxatíve meghatározott személyi körbe nem tartozik, ezért őt - a használati jog jogosultjaként - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni nem lehetett. Rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Inytv.
22. § /4/ bekezdés d/ pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a bejegyzési kérelmet nem az arra jogosult nyújtotta be, úgy azt a hatóságnak - hiánypótlásra való felhívás nélkül - el kell utasítania. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a kérelemhez kötöttség elve érvényesül, azt az Inytv.
23. § /1/ bekezdése rögzíti. Ezzel együtt - noha a felperes a használati jog bejegyzését kérte a hatóság és az elsőfokú bíróság is vizsgálta a használat jogának bejegyezhetőségét. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet e körben tett állásfoglalásával is. A használat joga sem jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba, mivel az eszmei hányadok szerinti közös tulajdonú ingatlanrészen kialakított gépkocsi-beálló nem minősül más tulajdonában lévő dolognak. A Ptk.
24. § /2/ bekezdése folytán alkalmazandó Ptk.
25. § /1/ bekezdése szerint a használat jogának jogosultja csak a más személy tulajdonában álló dolgot használhatja, illetve szedheti annak hasznait. A társasházakról szóló
26. évi CXXXIII. törvény /a továbbiakban: Ttv./
27. § /1/ bekezdéséből, valamint a Ttv. egyéb - a tulajdonosok jogosultságaira, tulajdonosi mivoltukra vonatkozó rendelkezéseiből következően - a társasház közös tulajdonában álló ingatlanrészére a Ttv. szabályainak figyelembevételével fogalmilag kizárt a használat jogának bejegyzése tulajdonostárs javára, hiszen a tulajdonostársak közös tulajdonában álló földrészlet a társasházi közös tulajdonból eszmei tulajdoni hányaddal rendelkező, a felperes szempontjából más tulajdonában lévő dolognak nem minősülhet. A felperes felülvizsgálati kérelembeli érvelése kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a társasházat a törvény nem minősíti önálló jogi személyiséggel rendelkező jogalanynak. Minderre tekintettel a jogerős ítéletnek a Pp.
28. § /2/ bekezdésének megfelelő, a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
29. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
30. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
31. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
32. /VI. 26./ IM rendelet
33. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
34. október
35. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő