Kfv.37458/2007/4 – Kúria

Kfv.IV.37.458/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rab Ferenc Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen környezetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 13.K.31.106/2007/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13.K.31.106/2007/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság
6. június 16-án hivatalból közigazgatási eljárást indított a felperessel szemben. Az eljárást a
7. szeptember 7-én jogerőre emelkedett határozattal az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított
8. évi IV. törvény /a továbbiakban: Áe./
9. § /1/ bekezdése alapján felfüggesztette, majd
10. november 16-án tovább folytatta. Az alperes
11. február 24-én kelt 14/747-3/
12. számú határozatával jogerősen 14.767.500 Ft természetvédelmi bírság megfizetésére kötelezte a felperest, a természetvédelemről szóló
13. évi LIII. törvény /a továbbiakban: Tvt./
14. § /1/ bekezdés b/ pontja és a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról szóló 33/
15. /II. 20./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Kormányrendelet/
16. § /1/ bekezdés b/ pontja és
17. § c/ pontja alapján. A felperes
18. június 7-én a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
19. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
20. § /1/ bekezdése alapján méltányossági kérelmet terjesztett elő, a jogerős határozat visszavonását és a bírság törlését kérte. Az alperes alakszerű határozat meghozatala nélkül bírálta el a felperes kérelmét, ezért a felperes kérelmére a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter az Áe.
21. § /1/ bekezdése alapján a kérelem alakszerű határozattal való elbírálására utasította az alperest. Ezt követően az alperes a
22. november 23-án kelt 14/4268-7/
23. számú határozatával hatáskörének hiányára hivatkozva elutasította a méltányossági kérelmet. A határozat indokolása szerint a Ket. előírásait nem lehetett a méltányossági kérelem elbírálására alkalmazni, mivel a közigazgatási ügy a Ket. hatálybalépése előtt indult, az Áe. előírásai alapján pedig nem volt hatásköre méltányosságot alkalmazni, mert a törvény a méltányossági eljárás jogintézményét nem tartalmazta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, a hatóságnak a méltányossági kérelem érdemi elbírálására kötelezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárás felfüggesztése után a hatóságnak a hatályos eljárási jogszabály alapján kellett eljárnia és a Ket.
24. §-ában foglaltak szerint kellett folytatni az eljárást, ezért kérelmének elbírálásánál is alkalmazni kellett volna a Ket.
25. §-ának /1/ bekezdését. Utalt arra, hogy kérelmének elbírálásánál a Ket. alkalmazását az is indokolja, hogy a Ket. reá nézve kedvezőbb jogszabály alkalmazását jelenti. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben abban kellett állást foglalni, hogy az alperes határozata megalapozott-e a keresettel érintett körben, azaz a méltányossági kérelem elbírálásánál az Áe., vagy a Ket. előírásait kellett alkalmazni. A Ket.
26. § /1/ bekezdésére és
27. § /1/ bekezdésére hivatkozással megállapította az elsőfokú bíróság, hogy nem volt vitatott, hogy az eljáró hatóság
28. november
29. előtt - vagyis a Ket. hatálybalépése előtt - indította meg a felperessel szemben a természetvédelmi bírság kiszabása iránti közigazgatási eljárást. Az eljárás megindításakor hatályos Tvt.
30. §-a, illetve a Kormányrendelet
31. §-a szerint a természetvédelmi bírság kiszabása iránti hatósági eljárásra a Tvt-ben és Kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell az Áe. rendelkezéseit alkalmazni. A perbeli közigazgatási ügyre tehát annak az eljárási törvénynek az előírásait kellett alkalmazni, amely az eljárás megindításakor (Áe.
32. § /1/ bekezdés) volt hatályos. Helytállóan hivatkozott arra az alperes az elsőfokú bíróság megítélése szerint, hogy a Ket.
33. § /1/ bekezdése - mint
34. november
35. előtt már megindult ügyre - tételesen is kizárta a Ket. szabályainak alkalmazását. A közigazgatási ügy megindításának időpontjára figyelemmel a perbeli ügyben a Ket. előírásait nem lehetett alkalmazni. Rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy tévesen hivatkozott a felperes arra, miszerint a felfüggesztés után folytatott közigazgatási eljárás megismételt eljárásnak minősült. Megismételt az az eljárás, melynek lefolytatására jogszabálysértés esetén - a bíróság kötelezi, vagy a jogorvoslatot elbíráló közigazgatási szerv utasítja az elsőfokú közigazgatási hatóságot. Tény, hogy az alap-közigazgatási eljárásban másodfokú hatóság, illetve a bíróság nem kötelezte az eljáró hatóságot új eljárásra. A felhívott jogszabályok alapján az elsőfokú közigazgatási szerv megismételt eljárásra nem utasíthatja, kötelezheti magát, illetve az eljárás felfüggesztése sem eredményezett megismételt eljárást; ezért a perbeli ügyben a Ket. megismételt eljárásra vonatkozó szabályait nem lehetett alkalmazni. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a 341/
36. /XII. 22./ Kormányrendelet önálló méltányossági feladat- és hatáskört nem határozott meg az alperesnek, ezért az eljáró hatóság a természetvédelmi bírság kiszabása iránti hatósági eljárásban benyújtott méltányossági kérelemre csak olyan intézkedést tehetett, melyre az irányadó eljárási szabályok, az Áe., a Tvt. és a Kormányrendelet lehetőséget adtak számára. Helytállóan állapította meg az alperes, hogy ezen eljárási szabályok szerint - méltányossági alapon - az Áe. alapján nem módosíthatta vagy vonhatta vissza határozatát, mivel méltányosságból a határozat nem módosítható, illetve nem vonható vissza; valamint a Ket.
37. §-a alapján a méltányossági kérelmet az eljáró hatóság nem bírálhatta el. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az alperesi határozat jogszabálysértő voltát nem bizonyította, a Ket.
38. §-ának alkalmazhatóságára vonatkozó érvelését az elsőfokú bíróság nem fogadta el, ezért a megalapozatlan keresetet a Pp.
39. § /1/ bekezdése alapján elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott kérelmet, annak megváltoztatását kérte. be felülvizsgálati Álláspontja szerint új eljárást jelent az az utasítás, mellyel kérelmére - a környezetvédelmi és vízügyi miniszter az Áe.
40. § /1/ bekezdése alapján az alakszerűség hiánya miatt új, alakszerű határozat meghozatalára utasította az alperest. Az Áe.
41. § /1/ bekezdésének miniszteri utasítással történő alkalmazása, és az utasítás alapján történő újabb határozathozatal esetére kérte az új eljárás tényének megállapítását, és annak alapján az elsőfokú bíróság utasítását arra, hogy adjon helyt a Ket. alkalmazásának, és a Ket.
42. §-a alapján a méltányosság alkalmazására irányuló kérelmének. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
43. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
44. § /2/ bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A felperes arra alapozta felülvizsgálati kérelmét, hogy a
45. november 1-jén hatályba lépett Ket. alkalmazását megalapozó intézkedés a környezetvédelmi és vízügyi minisztertől származó alakszerű határozat hozatalára való utasítás, a méltányossági kérelem elbírálása tárgyában. A Ket.
46. § /1/ bekezdése szerint az ügyfél a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz, és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható. A Ket.
47. § /2/ bekezdése rendelkezik arról, hogy a határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására kivételesen, és csak az ott meghatározott együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A Ket.
48. § /3/ bekezdése szerint a jogi szabályozásnak a határozat meghozatala utáni megváltozása nem ad alapot méltányossági kérelem benyújtására. A Ket.
49. § /4/ bekezdése kimondja, hogy a méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható határozattal dönt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan alkalmazta az elsőfokú bíróság az Áe. és Ket. ide vonatkozó rendelkezéseit. Az elsőfokú hatóság
50. november
51. - a Ket. hatályba lépése előtt indította meg a felperessel szemben a természetvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást. Az ügyben a Tvt.
52. §-a, illetve a Kormányrendelet
53. §-a szerint a természetvédelmi bírság kiszabása iránti eljárásra - a Tvt-ben és Kormányrendeletben foglalt eltérésekkel - az Áe. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az Áe. nem tartalmazott olyan előírást, amely a nem jogszabálysértő határozat módosítását, vagy visszavonását méltányossági alapon lehetővé tette volna. Az ügy megindulási időpontjára tekintettel a Ket. szabályainak alkalmazására nem kerülhetett sor. Alapvetően téves a felperesnek azon felülvizsgálati kérelembeli érvelése, hogy az Áe.
54. § /1/ bekezdése alapján az alakszerűség hiánya miatt a méltányossági kérelem elbírálása tekintetében új, alakszerű határozat meghozatalára történő utasítás új eljárást eredményezett. Ezen miniszteri utasítás nem indított új eljárást, hanem - formai okból - alakszerű határozat meghozatalát írta elő az alperesnek, a felperes méltányossági kérelme tárgyában; így ezen miniszteri utasítás időpontja nem alapozta meg a Ket. alkalmazásának lehetőségét. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy osztotta az elsőfokú bíróságnak az új eljárás jogi lényegére és mibenlétére vonatkozó álláspontját. Ilyen új eljárás a perbeli ügyben nem volt, így az időközben hatályba lépett Ket. méltányossági szabályainak alkalmazása iránti felperesi igényhez megalapozott jogszabályi feltételt nem teremtett. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a Ket. méltányossági rendelkezéseinek érvényesítését keresetében az eljárás felfüggesztésére, felülvizsgálati kérelmében pedig már a miniszteri utasításra alapozta. A közigazgatási perben is érvényesül azonban a kereseti kérelemhez kötöttség Pp.
55. §-a szerinti jogelve, melyből következően a felperes új jogalap-megjelölését az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, és nem is bírálhatta el, de a Ket. alkalmazhatóságára vonatkozó levezetés, és a méltányossági eljárás alkalmazásának kizártságára vonatkozó okfejtés megalapozott és jogszerű. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt nem sértette meg, ezért azt a Pp.
56. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
57. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
58. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
59. /VI. 26./ IM rendelet
60. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
61. október
62. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő