Bf.100/2008/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A vádlott nem szenved, és nem szenvedett a terhére rótt cselekmény elkövetésekor sem az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy személyiségzavarban -, mely képtelenné tenné vagy korlátozná cselekménye következményeinek felismerésében, illetve az ennek megfelelő cselekvésben (szakértő1 és szakértő2 igazságügyi pszichiáter szakértők véleménye a nyomozati iratok

1. oldalán). A vádlott vérében a
2. október 7-én 18 óra 10 perckor történt vérvétel időpontjában 0,22 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, ami alkoholos befolyásoltságot nem eredményezett. A véralkohol-koncentráció 16 óra 31 percre visszaszámolva 0,47 ezrelék lehetett; ez olyan alacsony etil-alkohol szintnek felel meg, ami ugyancsak nem eredményezett alkoholos befolyásoltságot. A második vérvételre
3. október
4. napján 18 óra 50 perckor került sor, ekkor a vádlott vérében 0,24 ezrelék volt az alkoholkoncentráció (orvosszakértői vélemények a nyomozati iratok 257-
5. oldalán). Nem állt rendelkezésre adat arra nézve, hogy a vádlottalkoholos befolyásoltsága a cselekmény elkövetésének időpontjában, 13 és 14 óra közötti időben milyen mértékű volt. A sértett vérének etil-alkohol szintje 3,48 ezrelék volt, amely nála súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. (szakértő3 és szakértő4 igazságügyi orvosszakértők végleges véleménye a nyomozati iratok
6. oldalán.) Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, amelynek során felderítette és megvizsgálta azokat a személyi és tárgyi bizonyítékokat, amelyek a tényállás megfelelő felderítéséhez szükségesek voltak. A bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően értékelve adott számot ténymegállapításairól. Így helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor elvetette a vádlottnak a történteket balesetként beállítani törekvő védekezését. A késbe történő „beleszaladás” önmagában is rendkívül életszerűtlen - lehetőségét az aggálytalan orvosszakértői vélemény kategorikusan kizárta. Határozottan szembenállt azonban ezzel a vádlottnak a cselekmény elkövetése után tanúsított magatartása, mely a cselekmény nyomainak eltüntetésére, a hozzátartozók és a mentőszolgálat munkatársainak megtévesztésére irányult. A vádlott beszámítási képességére vonatkozó adatok helyesbítését tette szükségessé, hogy az elsőfokú ítéletben ennek megfogalmazása nem felelt meg a Btk.24.§-ában írt szövegezésnek, illetve mindössze a beszámítási képesség kizártságára vonatkozóan tartalmazott megállapítást, a korlátozottságra azonban nem. Ugyancsak kiegészítésre szorult a tényállás a vádlott, illetve a sértett alkoholos befolyásoltságával kapcsolatos adatokkal. A jogorvoslati kérelmekkel nem támadott, a fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság azonban nem foglalt állást a szándék formájának kérdésében, ezért ítéletének indokolása e körben kiegészítésre szorult. A cselekmény elkövetési módjára, az ahhoz használt eszköz jellegére, a célba vett életfontosságú testrészre, a behatás erejére figyelemmel csak arra vonható megalapozott következtetés, hogy a vádlott magatartása következményeit kívánva, ún. egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt. -----------------------A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba. Az alkoholista vádlott súlyosan kifogásolható, munkakerülő életvitelt folytatott, a sértettet az esetet megelőzően rendszeresen, nem egy alkalommal súlyos sérülést eredményező módon bántalmazta. Ezekre a körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem tévedett a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamának meghatározásakor. A kiszabott büntetés megfelelően igazodik, a bűncselekmény és a vádlott társadalomra veszélyességének, illetve bűnösségének fokához, az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Ezért a másodfokú bíróság a büntetés enyhítésére a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok sérelme nélkül nem látott lehetőséget. A kifejtettek miatt az enyhítést célzó fellebbezések nem voltak alaposak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott alkoholfüggő személy, aki alkoholista életmódot folytatott; azonban nem nyert bizonyítást az, hogy a bűncselekményt is ittas állapotban, avagy alkoholista életmódjával összefüggésben követte el. Így a kényszergyógyítás Btk.75.§-ában írt törvényi feltételei nem álltak fenn, ezért annak elrendelését mellőzni kellett. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - a kényszergyógyítást érintő részében - megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött idő továbbmenő beszámításáról. A vádlott a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles. P é c s,

1. október
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.13/2008/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.100/2008/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke