FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.320/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla az Urbánné dr. Csató Julianna ügyvéd által képviselt felperesnek a jogi előadó által képviselt Központi Igazságügyi Hivatal (1116 Budapest, Hauszmann Alajos utca 1.) alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- január
- napján kelt 22.K.31.604/2007/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról rendelkező
- évi XLVII. törvény alapján személyi kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő testvére, néhai … deportálás idején bekövetkezett halála miatt. A felperes a rokoni kapcsolat igazolására saját útlevelének másolatát csatolta, míg a sérelem elszenvedésének bizonyítására közjegyző előtt tett tanúnyilatkozatot, melyben a tanúk előadták, hogy személyesen ismerték a … családot és tudomásuk szerint a család hét tagját, köztük …,
- júniusában Auschwitzba deportálták, és onnan nem tért vissza. Az alperes a kárpótlási kérelmet az 5610409-
- számú határozatában azzal utasította el, hogy a felperes hiánypótlási felhívás ellenére nem bizonyította hitelt érdemlően a rokoni kapcsolat meglétét. Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új határozat meghozatalára történő kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az útlevél, a hitelesített tanúnyilatkozat együttesen, aggálymentesen elfogadható a rokoni kapcsolat igazolására. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló
- évi XXIX. törvénnyel módosított
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.)
- §
(1)bekezdés c) pontja, valamint a Kpt. végrehajtása tárgyában kiadott 111/1992.(VII.1.) Korm.r. (a továbbiakban: R.) 1. §
(2)bekezdése alapján azzal érvelt, hogy a kérelmet testvér terjesztette elő és a jogszabályi rendelkezések szerint a rokoni kapcsolat tényét, továbbá a sérelmet elszenvedő halálát okirattal kell bizonyítani. Utalt a Legfelsőbb Bíróság 1/
- Közigazgatási Jogegységi Határozatára (a továbbiakban: KJE.). Az
- évi XXIX. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 103/1997.(VI.13.) Korm.r. (a továbbiakban: R.I.)
- §-ának
(3)bekezdése alapján pedig azt fejtette ki, hogy az igény alapjául szolgáló sérelem elszenvedését és a jogosultság egyéb feltételeit a kérelmezőnek kell bizonyítania. Az alkalmas bizonyítási eszközökre nézve a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- § és
- §-ait hívta fel azzal, hogy az életvesztés körülményeinek, a sérelem elszenvedésének igazolására felhasználható minden olyan irat, amely hitelt érdemlő módon igazolja a benne foglaltakat (levéltári irat, korabeli okirat, sérelemhez közeli időpontban készült egyéb dokumentum). A felperes a rá háruló bizonyítási teher ellenére ilyen bizonyításra alkalmas dokumentumot nem csatolt, a rokoni kapcsolat tényét a saját és testvére születési anyakönyvi kivonatával nem igazolta, emiatt kérelme nem teljesíthető. Megjegyezte, ha elfogadható lenne a felperes fénymásolatban csatolt útlevele, a sérelmet szenvedettel fennálló rokoni kapcsolat tényének igazolására, a tanúnyilatkozat semmiképpen nem alkalmas. Ugyanígy nem alkalmas a csatolt tanúnyilatkozat a sérelem elszenvedésének bizonyítására sem. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatala, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt a felperes élt fellebbezéssel. Azzal érvelt, hogy az alperes hiánypótlási felhívásában megjelölt szervektől a tárgyalásig nem lehetett beszerezni a szükséges dokumentumokat, sem Romániából a születési anyakönyvi kivonatot. Az iratok megkérése jelen pillanatban is folyamatban van, ezt igazolja a kérelmezői levél csatolt másolata. Ezen okiratok hiányában elfogadható a közvetlen ismereten alapuló tanúnyilatkozat, melyet a felperes megfelelő hitelesítéssel ellátva be is csatolt. Az alperes a fellebbezésre ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. A Kpt. 2/A. §
(1)bekezdés szerint kárpótlás jár a II. világháború alatt faji, vallási, vagy politikai okból külföldre történt deportálásért. A 2. §
(1)bekezdés d) pontja szerint, egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a sérelmet szenvedett kétség kívül a deportálás ideje alatt halt meg. A kérelmező akkor jogosult e jogcím alapján kárpótlásra, - az elsőfokú bíróság helyes indokai szerint - ha a sérelem elszenvedését hitelt érdemlő módon és a jogosultság egyéb feltételeit közokirattal igazolja. Az igazolás hiányát az elsőfokú bíróság jogszerűen vette figyelembe, helytállóan döntött arról, hogy a felperes a rendelkezésre álló adatok alapján kárpótlásra nem jogosult. Jogi indokait a másodfokú bíróság osztja, nem ismétli. A fellebbezésre emeli ki, hogy a személyi kárpótlásról szóló első törvény megalkotása óta tizenhat év telt el. A jogalkotó több alkalommal - utoljára 2006-ban - biztosított a kárpótlási határidők törvényi meghosszabbítása útján lehetőséget arra, hogy az igényjogusultak kérelmeiket előterjeszthessék. A 2006. évi XLVII. törvény éppen azok számára kívánt igényérvényesítési jogot biztosítani, akik az előző tizennégy évben bármely okból azzal nem tudtak élni. A kárpótlási törvények a külföldön élő igényjogosultak előtt is - különböző érdekképviseleti szervek útján ismertté váltak az évek során. A felperesnek elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy a kérelem alapjául szolgáló dokumentumokat felkutassa. Az eljárás kezdeményezését követően eltelt idő is elégséges lett volna a kedvező döntéshez elengedhetetlenül szükséges közokiratok beszerezésére. Az Alkotmány 47. §
(2)bekezdése értelmében a bíróságok jogalkalmazásának egysége érdekében hozott jogegységi határozatok a bíróságokra kötelezőek. A Legfelsőbb Bíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi LXVI. törvény
- § c) pontja alapján az ítélkezés egységének biztosítása érdekében hozta meg a KJE döntését, melynek
- pontjában, az R.
- §
(2)bekezdése és az R.I. 1. §
(3)bekezdése alapján a kárpótlás megállapításának akadályaként fogalmazta meg azt, ha a sérelem elszenvedését az igénylő hitelt érdemlő módon, a jogosultság egyéb feltételeit (értve ezalatt a rokoni kapcsolatot) közokirattal nem igazolja. A születési anyakönyvi kivonatokkal történő igazolás hiányát - amely a másodfokú eljárás során sem nyert orvoslást - az elsőfokú bíróság döntésénél az előadottak miatt nem hagyhatta figyelmen kívül. Azonos indokoknál fogva a felperes sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy a közokirattal történő igazolást helyettesíti a tanúk nyilatkozata. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az alperes másodfokú perköltsége nem merült fel, így a másodfokú bíróságnak arról rendelkeznie nem kellett. Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdésének k) pontja alapján illetékmentes. Budapest,
- október
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró,