Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.19/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év október hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 7.B.86/2007/
- számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a főbüntetését 6 (hat) év 6 (hat) hónapi börtönre, a mellékbüntetés mértékét 6 (hat) évre enyhíti . A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott börtönbüntetésbe beszámítja. A vádlott születései helye helyesen Hatvan. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Pest Megyei Bíróság
- év október hó
- napján kihirdetett 7.B.86/2007/
- számú ítéletében a vádlott bűnösségét több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében állapította meg. A vádlottat ezért - halmazati büntetésül - 7 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, a szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője fellebbezett a tényállás téves megállapítása miatt, enyhébb minősítésért és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.577/2007/
- számú átiratában a megyei bíróság ítélete elírásainak korrekciója mellett az ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott és védője fellebbezését a Be.
- §-a szerint nyilvános ülésen bírálta el, amelyen az ügyész részt vett. A nyilvános ülésen a védő a védelmi fellebbezéseket az írásban is benyújtottal egyezően részletesen megindokolta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és minősítés mellett is nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni, hogy a vádlott önként adta fel magát, valamint azt a tényt, hogy rendezett körülmények közötti házasságban él és az iskolai tanulmányokat folytató gyermek tartását. A vádlott korábbi büntetettségével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az 14 évvel korábbi büntetettség. A védelmi érvek elvetése esetén a büntetés enyhítését, a Btk.
- §
(2)bekezdés alkalmazásával eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat meghatározását kérte. Elsődleges álláspontja azonban kisebb részben a tényállás, a lényeget illetően a minősítés megváltoztatására és ezzel arányosan a büntetés lényeges enyhítésére irányult. Álláspontja szerint ugyanis a lényegében a vádlott ténybeli beismerésén alapuló tényállás alapján az általa hangoztatottól eltérő szándékra nem lehet következtetni, ma már a lövések iránya sem állapítható meg egyértelműen, így a kétségtelenül megállapítható tényekből a vádlott ölési szándékára még eshetőleges formában sem lehet következtetni. Mivel a vádlott a veszélyhelyzetet kétségtelenül szándékosan idézte elő, azonban szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjedt, testi sérülés okozását és főleg a halálos eredmény előidézését nem kívánta, ezért a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette mellett az elsőfokú ítéletben rögzítettől eltérően nem több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, hanem foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés állapítható meg, az okozott 8 napon belül gyógyuló sérülés tekintetében pedig kizárólag gondatlanság terheli. A megváltoztatott minősítés mellett pedig a kiszabott büntetés lényeges enyhítése indokolt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen részt vett képviselője az átiratukban foglaltakat változatlanul fenntartotta. A védő fellebbezését alaptalannak megjelölve utalt arra, hogy a vádlott a nagy tűzerejű gépkarabélyból irányozottan sorozatlövéseket adott le, ölésre, kiirtásra irányuló fenyegetések kíséretében. Szándéka legalább eshetőlegesen élet kioltására is kiterjedt ezért és az, hogy komolyabb sérülés nem keletkezett kizárólag a szerencsés véletlenen múlott. A kiszabott büntetés törvényesnek megjelölése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 348. §
(1)bekezdése értelmében az ítélet meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes körűen bírálta felül. Felülbírálata során megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság az eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartva folytatta le. Az ügyet a szükséges és lehetséges körben felderítette, az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékokat perrendszerűen a tárgyalás anyagává tette. A rendelkezésére állt bizonyítékokat egyenként és összességében is törvényesen értékelte, álláspontját kellően megindokolva mérlegelte azok bizonyító erejét, és ezen értékelése eredményeként mindenben megalapozott tényállást állapított meg. Helytálló viszont e körben az ügyészi észrevétel az elsőfokú ítélet elírásait illetően, melyeket a Be. 352. §
(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján helyesbíteni szükséges. Az elsőfokú ítélet
- oldalának első sorában a vádlott véralkohol koncentrációjával kapcsolatban az ítélet köztes értékre utal, azonban ott csak az alsó határérték megjelölése szerepel (2,94 gramm/liter), itt a felső határ 3,
- Ugyanakkor az elsőfokú ítélet
- oldalának utolsó, illetve
- oldalának első bekezdésében a vádlott nyomozati kihallgatásainak időpontjai megjelölésekor a
- évszám nyilvánvaló elírás, mindkét helyen
- értendő. Egyéb vonatkozásban az ítélet nem szenved egyetlen, a Be.
- §
(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibában sem, ezért a tényállást a Be. 351. §
(1)bekezdése értelmében a másodfokú határozat meghozatalánál is irányadónak kellett tekinteni. A megyei bíróság ítélete megalapozottságára figyelemmel a védő tényállást vitató észrevételei a másodfokú eljárásban nem vezethettek eredményre, de kiemelhető, hogy a vitatott utólagos mozzanatnak az ügy megítélése szempontjából meghatározó jelentősége nincs, a vádlott cselekménye meghatározó súlyát az általa is elismert lövések leadása jelenti. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a vádlott amellett, hogy a kiérkező rendőröknél önként jelentkezett és elkövetői mivoltát feltárta, majd beismerő vallomást tett, a büntetőeljárás során sajátságosan védekezett. Az eljárás előrehaladtával igyekezett úgy beállítani a történteket, hogy ittassága miatt a történésekre csak egy bizonyos pontig emlékszik vissza, majd mintegy „filmszakadás" következik és a lövések leadását és a helyszín elhagyását követően történtekre tér vissza az emlékezete, azonban ezzel logikailag ellentmondásban állóan vitatja a „filmszakadás", tehát az emlékezetkiesése időszakában a külső személyek által megjelölten történteket, és saját szándékára vonatkozóan is nyilatkozatot tesz. A megyei bíróság azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokat kellően értékelési körbe vonta, megalapozottan indokolta, hogy mely a vádlott által vitatott részletek tekintetében nem fogadható el a vádlotti előadás és mely bizonyítékok alapján kétséget kizáró módon bizonyított a vádlott szándéka. A védő jogi okfejtésével kapcsolatban a másodfokú bíróság megjegyzi, hogy az kifogástalan, azonban a védő értékelése az irányadó tényállásban foglaltaktól eltérő tényeken alapuló. Miként arra a nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője is rámutatott a vádlott a nagy tűzerejű gépkarabéllyal a sértettek irányába célzottan, ölésre utaló kijelentések mellett sorozatlövéseket is leadott. A lövések közül több a sértettek közelében csapódott be. Ilyen körülmények között helytálló a következtetés, hogy a vádlott szándéka legalább eshetőlegesen ölési szándékra is kiterjedő volt, amire tekintettel terhére nem a veszélyeztetési, hanem élet elleni cselekmény állapítandó meg. A vádlotti szándékra vont következtetés körében figyelembe kellett venni a Btk.
- §-ában foglaltakat, mivel a vádlott szeszesitaltól jelentősen befolyásolt állapotában, nyilvánvalóan tudatzavart állapotban volt, azonban esetében a Btk.
- §-ának rendelkezései nem voltak alkalmazhatóak, mivel cselekményét önhibájából eredő ittas állapotban valósította meg és ezért szándékára is elsősorban a tárgyi oldal elemeiből kellett következtetést vonni. Mindezen szempontokat is figyelembe véve értékelte a Fővárosi Ítélőtábla a vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek, és törvényesnek a vádlott cselekményeinek elsőfokú ítélet szerinti minősítését, egyetértve az e körben adott jogi okfejtéssel is. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket értékelve a Fővárosi Ítélőtábla észlelte azok ellentmondásos voltát. Észlelte ugyanis, hogy a vádlott korábban súlyosan alkoholizáló életmódot folytatott, majd azon megpróbált változtatni és viszonylag hosszabb időszakra is sikerült az alkoholról lemondania, azonban jelen cselekményét ismételten szeszesitaltól súlyosan befolyásolt állapotban követte el. A vádlott cselekményének súlya nem csekély, jelentős mértékben csak a szerencsének tulajdonítható a súlyosabb eredmény elmaradása, még sem hagyható figyelmen kívül, hogy a cselekmény csak jelentéktelen sérüléssel járt. Az arányos büntetés kiszabásának szempontjait is figyelembe véve és nem figyelmen kívül hagyva azt a tényt sem, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalától a jogerős elbírálásig 1 év eltelt, a Fővárosi Ítélőtábla lehetőséget látott a védelmi fellebbezésben foglaltaknak megfelelően a vádlottal szemben kiszabott büntetés kisebb mérvű enyhítésére és emellett - elsősorban személyiségzavara és elmeállapota enyhe fokban korlátozó voltára figyelemmel - a Btk.
- §
(2)bekezdésében foglaltak alkalmazására és az irányadó fegyház végrehajtási fokozat helyett börtön végrehajtási fokozat meghatározására. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét büntetést kiszabó részében a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, az egyéb, törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatalától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Fővárosi Ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a Btk. 99. §
(1)bekezdése alapján beszámította. A vádlott születési helyét az elsőfokú ítélet pontatlanul tartalmazza, azt a Fővárosi Ítélőtábla helyesbítette. B u d a p e s t,
- év október hó
- napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 7.B.86/2007/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.19/2008/
- számú ítéletében foglalt változtatás mellett jogerős és végrehajtható! B u d a p e s t,
- év október hó
- napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző