A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.417/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi í t é l e t e t : A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntető ügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.1387/2006/
- számú ítéletét, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.761/2007/
- számú végzését az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja, és a vagyonelkobzást mellőzi. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. I n d o k o l á s A Nyíregyházi Városi Bíróság a
- szeptember
- napján kelt 43.B.1387/2006/
- számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, bűnsegédként elkövetett közokirathamisítás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, és ezért halmazati büntetésül két év négy hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 3.000.000 millió forint vagyonelkobzást rendelt el. Az ítéleti tényállás lényege a következő: Az I. r. terhelt a terhére megállapított bűncselekmény elkövetése előtt büntetve nem volt, azonban azt követően - azonban még a felülvizsgálattal érintett első fokú ítélet meghozatala előtt négy alkalommal folyt ellene büntetőeljárás és született jogerős ügydöntő határozat. Ezek közül két ügyben az eljárt bíróságok folytatólagosan elkövetett csempészet vétsége, egy ügyben 4 rb. csalás bűntettének kísérlete, 2 rb. csalás vétségének kísérlete, valamint 8 rb. közokirat-hamisítás bűntette, 8 rb. magánokirathamisítás vétsége, 7 rb. szerzői jogok megsértésének vétsége, 27 rb. szerzői joghoz kacsolódó jogok megsértésének vétsége, egy ügyben pedig csalás vétsége és magánokirat-hamisítás vétsége miatt szabtak ki vele szemben büntetést; három alkalommal pénzbüntetést, egy alkalommal pedig börtönbüntetést. Az ezen jogerős határozatokkal elbírált - bűncselekmények elkövetési ideje a
- szeptember
- és
- szeptember
- napja közötti időszak. A terhelt 2003-tól tartotta fenn magát. kezdődően vagyon elleni bűncselekményekből
- június 17-ét megelőzően megállapodott az ügy III. r. terheltjével, hogy megvásárolja személygépkocsiját 6.000.000 forintért. A vételár felét kifizette, és a járművet birtokba vette. Az írásba foglalt adásvételi szerződésben azonban a vevő nevét nem töltötték ki, és azt keltezéssel sem látták el, miután az I.r. terhelt közölte társával, hogy a vételár másik felét kölcsönből fogja fedezni, ő azonban nem kaphat hitelt, azt más veszi majd fel, ezért annak a nevére kerül majd a gépkocsi is. Majd az I. r. terhelt rábírta az ügy II. r. terheltjét, hogy helyette kölcsönt igényeljen. Megállapodásuk alapján a II. r. terhelt
- június 17-én a sértett pénzintézethez kérelmet nyújtott be 3.000.000 forint kölcsön folyósítása iránt, azzal, hogy azt egy gépkocsi 6.000.000 forintos vételárának kiegyenlítésére kívánja fordítani. Kérelméhez csatolta azt a hamis munkáltatói igazolást, amelyet az I. r. terhelt készített, és amely szerint a II. r. terhelt egy kft. alkalmazottja havi 170.000 forint nettó jövedelemért. A kölcsönkérelem elbírálásához a pénzintézet rendelkezésére bocsátotta azt a
- július 1-i keltezésű hamis tartalmú adásvételi szerződést is, amelyben vevőként a II. r. terhelt szerepelt. A bank a kölcsönszerződést ezek alapján megkötötte, a 3.000.000 forintot átutalta és azt
- július 16-án az I. r. terhelt vette fel. Annak visszafizetése egyik terheltnek sem állt azonban szándékában, és arra lehetőségük sem lett volna. A törlesztő részletek fizetésének elmulasztása miatt a pénzintézet a járművet visszavette, és 2.675.000 forintért értékesítette, így kára részben megtérült. A hamis tartalmú adásvételi szerződést a gépjármű tulajdonjogának átírása érdekében a II. r. terhelt
- július
- napján egy okmányirodában benyújtotta, ahol a tulajdonos-változás bejegyzése a jármű forgalmi engedélyébe, majd a központi gépjárműnyilvántartásba ennek alapján megtörtént. Az első fokú határozat ellen az I. r. terhelt és védője a közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentés, a csalási cselekmény kapcsán az üzletszerűen elkövetettkénti minősítés mellőzése, valamint a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
- január
- napján kelt 2.Bf.761/2007/
- számú végzésével felülbírálta az első fokú ítéletet, és azt helybenhagyta azzal, hogy a pénzintézet által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítottnak tekintette. Az ítéleti tényállást e terhelt tekintetében annyiban egészítette ki, hogy a személygépkocsi értékesítéséről az I. r. terhelt
- június 7-én állapodott meg a III. r. terhelttel, akinek a vételárból 3.000.000 forintot a bankkölcsön felvételét követően fizetett ki; a sértett pénzintézet a kölcsönszerződéssel egy időben vételi jogot alapító szerződést is kötött a II. r. terhelttel, és ezt a jogát érvényesítve jutott a gépkocsi birtokába; 2.660.208 forint kár megtérítése iránt a sértett bank polgári jogi igényt terjesztett elő. A jogerős ítéletek ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapozva. Az indítványozó szerint tévesen minősítették az eljárt bíróságok a terhelt csalási cselekményét üzletszerűen elkövetettnek, mivel azok az eljárások, amelyekre tekintettel voltak e minősítés kapcsán, még nem zárultak le. Tévedtek akkor is, amikor a közokirat-hamisítás bűncselekményében védence bűnösségét megállapították. A II. r. terhelt ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy a gépkocsinak tulajdonosa legyen; erre nézve nem tévesztette meg senki, így az adásvételi szerződést vevőként tulajdonszerzési szándékkal írta alá. Álláspontja szerint ezért a II. r. terhelt tulajdonosi minőségének feltüntetése a gépjármű okmányain nem valótlan adat. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel maradéktalanul a tényállást. Ezért a hitelt átvállaló autókereskedő megkeresését is indítványozta annak igazolása érdekében, hogy védencét a gépjármű használatba vételekor nem vezette csalási szándék. Mindezek alapján kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a megtámadott határozatokat, mellőzze a csalási cselekmény üzletszerűen elkövetettkénti minősítését, mentse fel a terheltet a közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól, és ezekre tekintettel enyhítse a kiszabott büntetést. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati kérelmet a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte meg (Bf.1232/2008.). Álláspontja szerint az indítványban a közokirat-hamisítás bűntette kapcsán kifejtettek az irányadó tényállást támadják; ez pedig a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett. Az üzletszerűség megállapítása során pedig nem tévedtek az eljárt bíróságok; azt egyetlen bűncselekmény elkövetése is megalapozhatja, ha az elkövető ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat-elhatározása egyértelműen felismerhető. Ez utóbbit pedig más eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése is igazolja. Miután az eljárt bíróságok nem sértettek anyagi jogszabályt sem a cselekmények minősítése, sem a büntetés kiszabása során, a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára reagálva beadványában kifejtette, hogy a súlyosabb minősítés megállapítása a folyamatban lévő büntetőeljárásokra alapozva az ártatlanság vélelmének sérelmét jelentette, és fenntartotta a közokirat-hamisítás kapcsán kifejtett álláspontját is, mivel azzal megítélése szerint nem a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadta, hanem a közokiratba bejegyzett adat hamis voltát vitatta. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, e tényállás a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. A jogerős ítéleti tényállás szerint az autó új tulajdonosának személyére vonatkozó, a közokiratokba bejegyzett adat valótlan. Így a védő indítványában az I. r. terhelt terhére megállapított közokirat-hamisítás bűntette kapcsán az irányadó tényállásban rögzített tények helytállóságát vitatta. Ezért az indítványnak a jogerős ítéletben közokirat-hamisításként értékelt cselekményre vonatkozó részével - a felülvizsgálat kizártsága miatt - a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott. Ugyanezen oknál, azaz a tényállás támadásának kizártságánál fogva a védőnek a bizonyítás lefolytatására vonatkozó - a hitelt átvállaló autókereskedő megkeresésére vonatkozó - indítványa sem volt teljesíthető. Az indítvány egyebekben nem megalapozott. Kétségtelen, hogy a törvényi szabályozás szerint az üzletszerűségnek két együttes feltétele van: részint az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, részint pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés. Az irányadó bírói gyakorlat szerint azonban az üzletszerű minősítést egyetlen bűncselekmény elkövetése is megalapozhatja, ha az elkövető szándéka - a rendszeres haszonszerzésre törekvés több bűncselekmény elkövetése révén - egyértelműen megállapítható. Ez a következtetés levonható a más eljárásban terhére megállapított ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények kapcsán is. Helyesen utalt arra az indítványozó, hogy a megtámadott határozatok meghozatalakor jogerősen el nem bírált bűncselekmények a jelen ügyben elbírált bűncselekmény minősítése során nem voltak figyelembe vehetőek. Azonban az I. r. terhelt bűnösségét több rendbeli vagyon elleni bűncselekmény miatt még az első fokú határozat meghozatalát megelőzően két ügyben is jogerősen megállapították az eljárt bíróságok. A jelen ügyben elbírált bűncselekmény elkövetési ideje ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetési ideje közé illeszkedett. Így - ahogy arra a másodfokú bíróság indokolásában utalt is - megalapozott volt az első fokú bíróságnak az a következtetése, miszerint az I. r. terhelt a bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett. Erre figyelemmel nem sértettek büntető anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhére megállapított bűncselekményt üzletszerűen elkövetettnek minősítették. A Be. 423. §
(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozatok csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részükben és csak az abban meghatározott ok alapján vizsgálhatóak felül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat is csak az indítvánnyal megtámadott részükben, és csak az abban megjelölt ok alapján vizsgálta felül. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja szerint helye van felülvizsgálatnak akkor is, ha ugyan a bűncselekmény minősítése törvényes, azonban a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A terhelttel szemben a vagyonelkobzás alkalmazására a terhére megállapított - és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett csalási cselekmény kapcsán került sor. Ennek jogszabályi alapját az első fokú bíróság a Btk. 77/B. §
(1)bekezdésében jelölte meg, anélkül, hogy annak bármelyik pontját felhívta volna. A hivatkozott törvényhely
- a)pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett; míg a
- c)pont szerint a vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amely az ilyen módon szerzett vagyon helyébe lépett. A jelen ügyben a kölcsönként felvett - és bűnös úton szerzett pénz helyébe a gépkocsi lépett, így a vagyonelkobzást erre a gépkocsira vonatkozóan kellett és lehetett volna elrendelni. A Btk. 77/C. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyon már nem lelhető fel; így a jelen ügyben is akkor lehetett volna a gépkocsi elkobzása helyett a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezni, ha a gépkocsi nem lelhető fel. A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezések kapcsán a Legfelsőbb Bíróság BKv.
- számú véleményében akként foglalt állást, hogy a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása; nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra, amit a sértettnek kell kiadni, vagy amely már a sértetthez visszajutott. A kérdéses gépkocsit az eljárás során magánfélként is sértett visszakapta és értékesítette. Így nyilvánvaló, gépkocsi elkobzásának nincs helye. fellépő hogy a Nincs azonban helye a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezett elrendelésének sem, hiszen a bűnös úton szerzett vagyon elvonása megtörtént. Mindezekre figyelemmel törvénysértően került sor vagyonelkobzás alkalmazására a terhelttel szemben. az ügyben a Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és az I. r. terhelttel szemben alkalmazott intézkedést mellőzte; egyebekben azonban e terheltre vonatkozóan hatályban tartotta azokat. Ez természetesen nem képezi akadályát annak, hogy a polgári jogi igényének érvényesítésével egyéb törvényes útra utasított magánfél - amennyiben úgy véli, hogy kára teljes egészében nem térült meg kártérítési igénnyel lépjen fel a terhelttel szemben. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontján, valamint a 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest, 2008. szeptember 30. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné