Szegedi Ítélőtábla Bf.I.273/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- november
- napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság
- június hó
- napján kihirdetett 13.B.163/2008/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: A büntetést többszörös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosbítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette és garázdaság vétsége miatt, mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A Békés Megyei Bíróság bűnjelkezelője által Bj.I/22/2008/1-
- tételszámon bevételezett bűnjelek lefoglalását megszüntette és
- sz. sértettnek, valamint a vádlottnak kiadni, illetve megsemmisíteni rendelte. Kötelezte a vádlottat 95.125.forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása és többszörös visszaesői minőségének megállapítása végett, valamint a vádlott és védője enyhítésért. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.213/
- számú átiratában a tényállás bizonyos pontokon való helyesbítése és kiegészítése mellett az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta abban, hogy az ítélőtábla a többszörös visszaesői minőség megállapítása mellett a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést lényegesen súlyosbítsa, és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapítsa meg, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben, továbbá a bűnösségi körülményeket észrevételezte. A nyilvános fellebbezési tárgyaláson a védő fellebbezését akként módosította, hogy elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta, melyhez a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása részben megalapozatlan, mert eljárási szabálysértésre visszavezethetően részben felderítetlen [Be.
- §
(2)bekezdés a) pont]. Az elsőfokú bíróság ugyanis bizonyítékként figyelembe vette és értékelte (
- sz. sértett neve) és (
- sz. sértett neve) sértettek sérüléseivel kapcsolatban a nyomozás során előterjesztett orvosszakértői véleményeket anélkül, hogy azok felolvasásra kerültek volna. A Be.
- §
(1)bekezdése alapján, ha a bíróság a tárgyalásról a szakértő értesítését mellőzte - mint jelen esetben - az írásban előterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke felolvassa, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ezért az ítélőtábla a fellebbezési nyilvános ülésen a Be. 353 §
(1)és
(2)bekezdése alapján nyomban tárgyalás tartását és az ügyben bizonyítást rendelt el, és a tanács elnöke a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatta (igazságügyi orvosszakértő neve) igazságügyi orvosszakértőnek (
- sz. sértett neve) és (
- sz. sértett neve) sértettekre vonatkozó, a nyomozati iratok 91-
- és 149-
- lapszáma alatti orvosszakértői véleményeit. Ezáltal az eljárási szabálysértés kiküszöbölésre került, és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált. A másodfokú eljárásban a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő, melyhez a vádlott is csatlakozott. A védő
- sz. sértettnek az ítélőtáblához küldött beadványára tekintettel
- sz. sértett és
- sz. sértett tanúkénti kihallgatását indítványozta. Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta mindkét személyt, vallomásaikat a történtek minden mozzanatára vonatkozóan, valamint egymással és a további bizonyítékokkal is összevetve értékelte. Ismételt kihallgatásukat az ítélőtábla szükségtelennek találta, ezért a vádlott és a védő bizonyítási indítványát elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az Bf.I.273/2008/10. elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: A Békés Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az 1.Bf.170/2005/
- számú ítéletében a kiszabott 3 év 8 hónap börtönbüntetéssel kapcsolatban a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárta és az előző elítéléséhez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette. Az elfogatóparancs - helyesen -
- augusztus
- napján vezetett eredményre. A vádlott és
- sz. sértett közötti két esemény - a verekedés és a késsel való szúrás között legalább fél óra telt el. A vádlott által használt kés ismeretlen méretű volt, és az eljárás során nem került elő. Annak tényállásként való megállapítása mellett, hogy a vádlott késsel szúrta meg
- sz. sértettet, az ítélőtábla a tényállásból azt, hogy a sérülések valamilyen éllelheggyel bíró eszközzel történő erőbehatás során keletkeztek mellőzi, amit egyébként helyesen - az ítélet indokolása tartalmaz. A vádlott testmagassága 160 cm, testsúlya 72-73 kg,
- sz. sértett testmagassága 174 cm, testsúlya 79 kg volt (első fokú
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). A verekedés során a vádlott a jobb combján - helyesen - következményes bevérzést szenvedett és ez így helyes az első fokú ítélet indokolásában is, a vádlott sérülései leírásánál (első fokú ítélet
- oldal
- bekezdés és
- oldal
- bekezdés). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az ítélőtábla ítélkezésének alapjául elfogadta. A vádlott és védője által a felmentés érdekében bejelentett fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott azon védekezését, hogy a bűncselekményeket nem követte el, mert őt támadták meg többen és
- sz. sértettet sem ő, hanem dulakodás közben más szúrta meg, nem fogadta el. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy a vádlotti vallomással szemben miért a terhelő tanúvallomásokat és az egyéb bizonyítékokat - a helyszín adatait, az orvosszakértői véleményeket - fogadta el a tényállás alapjául. Külön-külön értékelte a tanúvallomásokat az egyes cselekményrészekre vonatkozóan és összevetette egymással, valamint a vádlott védekezésével is. Külön megindokolta mire alapította, hogy
- sz. sértettel kapcsolatos cselekmény kétmozzanatú volt. Ugyancsak azt is, attól függetlenül, hogy
- sz. sértett és
- sz. tanú a vádlott részéről az
- sz. sértett gyomra irányába nem szúrást, hanem alulról felfelé irányuló ütésmozdulatot láttak, az általuk és
- sz. tanú által vallott körülmények alapján miért a szúrás bizonyított. Helyesen járt el, amikor a szúrások leadásmódjának és számának bizonyítékaként az orvosszakértői véleményt a sérülések elhelyezkedése szempontjából is értékelte. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok átértékelésére nincs törvényes lehetőség. Ezért a tényállást támadó, kizárólag a bizonyítékok újramérlegelésére irányuló, a vádlott felmentését célzó fellebbezések a fentiekre tekintettel eredményre nem vezethettek. Az irányadó tényállás alapján a vádlott cselekményeinek minősítése is törvényes. bűnösségének megállapítása és Az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények a következőkben szorulnak helyesbítésre, illetve kiegészítésre: Az 56/
- BK vélemény III/
- pontja alapján a sértett felróható közrehatása enyhítő körülmény. Ezért az ítélőtábla az enyhítő körülmények köréből, mint a közrehatásba benne foglalt körülményt,
- sz. sértett és
- sz. sértett ittasságát mellőzte. További súlyosító körülmény a vádlott többszörös visszaesésen túli elítélései és nem a kocsmai és a kocsmából kiinduló verekedések, hanem - helyesen - a testi épség elleni bűncselekmények helyi és országos elszaporodottsága súlyosító körülmény. Helytelenül járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott különös visszaesői minősége mellett nem állapította meg többszörös visszaesői minőségét is. A vádlottal szemben korábban hozott ítélet, melyben visszaesőként ítélték el,
- október
- napján emelkedett jogerőre, a kiszabott 3 év 8 hónap börtönbüntetés letöltését
- augusztus
- napján kezdte meg, és a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt is
- augusztus
- napján követte el. A Btk.
- §
- pontjában foglaltak szerint többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig három év nem telt el. A kialakult bírói gyakorlat alapján a büntetőjogi visszaesés tényének megállapítása alapvetően a szándékos bűncselekmény miatt történt korábbi szabadságvesztés jogerős ítélettel történő Bf.I.273/2008/
- kiszabásához és nem e büntetés kitöltéséhez vagy végrehajthatóságának megszűnéséhez kapcsolódik. A kitöltés, illetve a végrehajthatóság megszűnése mint feltételek, a visszaesést megalapozó időszak végső időpontjának kitolódását célozzák. A visszaesés megállapíthatóságát tehát nemcsak az utóbbi, a korábbi szabadságvesztés végrehajtásához fűződő körülmények, hanem az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli újabb szándékos bűncselekmény elkövetése is megalapozza (BH 2005.199.). Mivel a vádlott esetében a korábbi ítélet jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig három év nem telt el, az ítélőtábla a vele szemben kiszabott büntetést a Btk.
- §
- pontjára figyelemmel, többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak. A vádlottal szemben halmazati büntetés kiszabására került sor. A különös és többszörös visszaesővel szemben kiszabható felemelt büntetési tétel maximuma a Btk.
- §
(1)bekezdése alapján nem haladhatja meg a 15 évet, a halmazati büntetés a Btk. 85. §
(2)és
(3)bekezdése alapján nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát, ami a vádlott esetében nem érhetné el a 10 évet. Az ítélkezési gyakorlat szerint a büntetési tétel felemelésével kapcsolatban, a különös és többszörös visszaesésre vonatkozó rendelkezések megelőzik a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok alkalmazását. Ezért mulasztott az elsőfokú bíróság, amikor annak ellenére, hogy a büntetést a Btk. 97. §
(1)bekezdése szerinti felemelt büntetési tételkeret figyelembe vételével szabta ki, de az ítélet indokolásában e törvényhelyre nem hivatkozott, amit az ítélőtábla ezennel pótolt. A fentiekre tekintettel viszont helyesen járt el, amikor a halmazatot súlyosító körülményként értékelte. A vádlottal szemben a jelen ügyben kiszabható szabadságvesztés a Btk. 97. §
(1)bekezdésére figyelemmel 2-12 év. Tény, hogy a vádlott többszörös és különös visszaeső is, de a sértetti közrehatásra figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés nem olyan enyhe, hogy lényeges súlyosítása lenne indokolt. Az enyhítés viszont szóba sem kerülhet. Ilyen körülmények mellett a büntetés súlyosbítására irányuló ügyészi, illetve az enyhítésére irányuló vádlotti és védői fellebbezések eredményre nem vezethettek. A Btk. 42. §
(3)bekezdése alapján fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső. A jelen esetben a többszörös visszaeső vádlottal szemben 5 év szabadságvesztés került kiszabásra, ezért az ítélőtábla a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosbította. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamára elmulasztotta felhívni a Btk. 55. §
(1)bekezdését, és mivel a Btk. 47. §
(4)bekezdésének nincs II. fordulata, azt tévesen hívta fel, illetve feleslegesen hívta fel a Be. 338. §
(2)bekezdését. Ezért, e jogszabályhelyek felhívását ezennel pótolta, illetve helyesbítette. Szeged,
- november
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.273/2008/
- számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 13.B.163/2008/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- november
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke