← Magyarország

Gf.40175/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.175/2008/

  1. A Magyar Köztársaság nevében! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sereg Ágnes jogtanácsos (..........) által képviselt ......... (.........) felperesnek a dr. Sárvári Nóra ügyvéd (1137 Budapest, Szent István krt. 8.) által képviselt ........... (............) alperes elleni támogatás visszafizetése iránti perében a Fővárosi Bíróság
  2. szeptember 11-én kelt 5.G.40.763/2006/
  3. számú ítélete ellen az alperes fellebbezése folytán - nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben - a perköltségre is kiterjedően - megváltoztatja, a marasztalás összegét 765.000 (Hétszázhatvanötezer forintra leszállítja, és alperest ezen összeg után
  4. július 17-től a kifizetésig, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat megfizetésére kötelezi. Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget. Kötelezi alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 45.900 (Negyvenötezer-kilencszáz) forint le nem rótt kereseti, és 45.900 (Negyvenötezerkilencszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A le nem rótt 554.100 (Ötszázötvennégyezer-egyszáz) forint kereseti és a le nem rótt 554.100 (Ötszázötvennégyezer-egyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Felperesi jogelőd ......... (továbbiakban felperesi jogelőd) és alperes
  5. július 16án támogatási szerződést kötött. Az okirat szerint a felperesi jogelőd az
  6. évi XXI. törvény, a 31/1998.(II.25.) Kormányrendelet (továbbiakban Rendelet), a 263/1997.(XII.21.) Kormányrendelet, valamint felperesi jogelőd
  7. szeptember 28-i döntése alapján a Magyar Államkincstár útján összesen 10.000.000 forint vissza nem térítendő támogatást nyújt alperesnek a 60.835.000 forint beruházási költségű, ......., ........ ....... hrsz. alatti halfeldolgozó üzem épületeinek átalakításához. Az alperes a beruházás megvalósításán felül a szerződés
  8. számú mellékletének,
  9. augusztus 25-én módosított
  10. pontja szerint kötelezettséget vállalt arra is, hogy a pályázat benyújtásakor foglalkoztatott 20 főt
  11. december 1-jétől folyamatosan és tartósan, legalább 5 éven át foglalkoztatja. A szerződés rögzíti a támogatás folyósításával, a szerződésből származó igények érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint, hogy a szerződésben foglaltak ellenőrzését az Államkincstár látja el. A
  12. pont úgy rendelkezik, „alperes tudomásul veszi, hogy a/ a Rendelet 7.§

(1)bekezdésében meghatározott együttes felső határt meghaladó támogatások késedelmi kamattal növelt összegét a támogatások arányában vissza kell fizetni b/ ha részéről a jelen beruházással összefüggésben a Rendelet 11.§
(1)és
(2)bekezdése szerinti szerződésszegés vagy súlyos szerződésszegés történik." „Szerződésszegésnek minősül és az igénybe vett támogatás arányos része késedelmi kamattal növelt összegének visszavonásával jár, ha a beruházás során a foglalkoztatási kötelezettség vagy a jóváhagyott célkitűzés csak részben, de 75 %ot meghaladó mértékben valósul meg. Súlyos szerződésszegésnek minősül és az igénybe vett támogatás teljes, késedelmi kamattal növelt visszavonásával jár, ha - a beruházást nem helyezik üzembe, előzetes hozzájárulás nélkül idegenítik el, apportálják vagy adják bérbe; - az elfogadott céltól eltérő beruházást valósítanak meg; - a szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettség 75 % alatt teljesül vagy a rendelet szerinti, illetőleg a jelen szerződésben rögzített egyéb visszafizetési és egyéb kötelezettséget határidőn belül nem teljesítik." A szerződés említett pontja azt is tartalmazza, a „a 12/b. pontban meghatározottakon túl súlyos szerződésszegésnek minősül a munkahelyek megtartását célzó beruházás esetén a vállalt teljes foglalkoztatotti létszámban bekövetkezett csökkenés is." A
  1. c/ pont szerint a b/ pontban meghatározott szerződésszegés a támogatás igénybe vett összege arányos részének, súlyos szerződésszegés esetén teljes összege visszafizetésével jár. A d/ pont értelmében visszafizetési kötelezettség esetén alperes a támogatás igénybevételének napjától a visszafizetés napjáig terjedő időszakra a jegybanki alapkamat kétszerese mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni. Az Államkincstár a 10.000.000 forint támogatást alperes rendelkezésére bocsátotta, alperes a beruházást megvalósította. Az Államkincstár
  2. november 15-én vizsgálva alperesnél a foglalkoztatási kötelezettség teljesítését, záróellenőrzést tartott, és a felvett jegyzőkönyvben megállapította, a vizsgált időszakban (
  3. december-
  4. november) és az öt év átlagában sem teljesült a vállalt munkahely megtartási kötelezettség. Öt év átlagában 18,47 fő teljesült a 20 fővel szemben. A jegyzőkönyv rögzítette azt is, a támogatási szerződés
  5. pontja és a 31/1998.(II.25.) Kormányrendelet 6.§ 1/b bekezdése értelmében felperesi jogelőd dönthet a támogatás visszavonásáról. Felperesi jogelőd a jegyzőkönyvben foglaltak alapján
  6. február 23-án 18/2005.(II.23.) TFT számú határozatával késedelmi kamataival együtt visszavonta az alperesnek nyújtott 10.000.000 forint támogatási összeget. A ............
  7. augusztus 1-jén alperest 18.801.638 forint (10.000.000 forint tőke és 8.801.638 forint kamat) Államkincstár javára történő megfizetésre szólította fel. A levélben utalt arra, a határozat kézbesítését követően lehetőség nyílt arra, hogy méltányossági kérelemmel forduljanak a .........., a Hivatal azonban alperes méltányossági kérelmét
  8. június 27-i levelében elutasította. Alperes a felszólításnak nem tett eleget. A
  9. január 24-én fizetési meghagyással indult, alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban felperes módosított keresetében alperest 10.000.00 forint tőke, ezen összeg után
  10. október 31-ig számított 8.801.638 forint késedelmi kamat, valamint
  11. november 1-jétől a kifizetésig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékű kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozással, felperesi jogelőd az alperesnek nyújtott támogatást határozatával visszavonta. Kitért arra, nem voltak elzárva attól, hogy a 31/1998.(II.25.) Kormányrendelet 11.§
(2)bekezdésében felsoroltakon túl újabb súlyos szerződésszegési eseteket állapítsanak meg, de egyébként is alperesnél a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökkent. Hivatkozott arra is, a 75 %-ot meghaladó mértékű teljesítés csak munkahelyteremtő támogatás esetén lett volna figyelembe vehető, míg az alperesnek nyújtott munkahelymegtartó támogatás esetében a súlyos szerződésszegést az is megvalósította, ha csak egy fővel foglalkoztatott kevesebbet a vállaltnál, a gazdasági körülményekben bekövetkezett változások pedig nem mentesíthetik alperest a kötelezettségszegés jogkövetkezménye alól. Előadta, a 75 % mértékű teljesítéssel kapcsolatos szabály azért szerepelt a szerződésben, mivel ez a szerződésforma szolgált a munkahely teremtési és megtartási támogatás nyújtásához is. Alperes elsődlegesen a kereset teljes, másodsorban a kereset 765.000 forintot meghaladó részében elutasítását, felperes perköltségben marasztalását kérte. A jegyzőkönyv foglalkoztatotti létszám teljesülésére vonatkozó megállapítását nem vitatta. Rögzítette, alperesi jogelőd 73/2003.(V.22.) számú határozatával hozzájárult az öt év átlagában történő 20 fős foglalkoztatás teljesítéséhez. Elsődleges ellenkérelmét azzal indokolta, a szerződéskötést követően a minimálbér összegében történt jelentős, előre nem látható változások következtében a foglalkoztatási létszám megtartására vonatkozó szerződéses kötelezettség teljesítése önhibáján kívül ellehetetlenült, mivel annak teljesítése esetén felmerülő többletköltsége meghaladta volna a 19.000.000 forintot. A foglalkoztatási kötelezettség a támogatási összeggel arányban nem állóvá, tarthatatlanná vált. A szerződésre mögöttesen alkalmazandó 263/1997.(XII.21.) Kormányrendelet 12.§
(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozással állította, a 75 %-ot meg nem haladó arányú, fel nem róható szerződésszegés esetén a támogatás nem követelhető vissza. Hangsúlyozta, ezen rendelkezés összhangban áll a Ptk. 312.§
(1)bekezdésében írtakkal. Másodlagos ellenkérelme körében arra hivatkozott, a szerződés
  1. b. pontja ellentmondásos, mivel a tartalma szerint a foglalkoztatási kötelezettség részbeni, de 75 %-ot meghaladó teljesítését szerződésszegésnek és egyidejűleg súlyos szerződésszegésnek is minősíti. Utalt arra is, a szerződés
  2. pontja teljes egészében átvette a 31/
  3. számú Kormányrendelet 11.§-ában írtakat, de azzal az eltéréssel, a vállalt foglalkoztatási létszámban bekövetkezett csökkenés is, felróhatóságtól függetlenül, súlyos szerződésszegésnek minősül. Állította, a 11.§ban foglalt, a 75 %-ot meghaladó teljesítés esetére arányos visszafizetést előíró kógens szabálytól közös megállapodással eltérni nem lehetett volna, az eltérési lehetőség nem terjedhet ki olyan okra, amelyet a jogszabály külön nevesít és ahhoz más jogkövetkezményt fűz, ezért a visszafizetési kötelezettségére a rendelet szerződésszegésre vonatkozó szabályai irányadók, s ebből következően csupán a támogatási összeg 7,65 %-át kitevő 765.000 forintot köteles az Államkincstárnak visszafizetni. Hivatkozott arra is, a szintén alkalmazandó 263/1997.(XII.21.) Kormányrendelet 12.§
(1)bekezdése csak a felróható szerződésszegés esetére határozza meg a késedelmi kamatot a jegybanki alapkamat kétszeresében. Mivel a foglalkoztatási kötelezettség részbeni meghiúsulása felróható magatartásnak nem tekinthető, csak a törvényes mértékű kamattal tartoznak. Az elsőfokú bíróság
  1. szeptember 11-én kelt 5.G.40.763/2006/
  2. számú ítéletével kötelezte alperest felperesnek 18.801.638 forint, ezen összegből 10.000.000 forint után
  3. november 1-jétől a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat, továbbá 200.000 forint perköltség, az államnak külön felhívásra 600.000 forint illeték megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, a 31/
  4. Kormányrendelet diszpozitív jellegéből, a szerződéses szabadság elvéből következően a felek a rendeletben nem szabályozott kötelezettségek megszegését is súlyos szerződésszegésnek minősíthették, alperes a 20 fős foglalkoztatási kötelezettségének öt éves átlagban sem tett eleget, ezen magatartást pedig a felek súlyos szerződésszegési oknak minősítették. Rámutatott, a szerződés szerint jelen esetben a rendelet 11.§
(2)bekezdésének d) pontja alapján kiegészített, a munkahelymegtartó támogatások vonatkozásában meghatározott speciális rendelkezés alkalmazandó, nem pedig a rendelet általános szabályai. A Ptk. 312.§-ában foglaltakra utalva úgy foglalt állást, alperes felhívás ellenére sem bizonyította, kötelezettségvállalását a minimálbér megemelkedése folytáni bérköltség-növekedés lehetetlenítette el. Rögzítette, alperes a támogatást a beruházás megvalósításához kapta, ezért nem hivatkozhat alappal arra, a támogatás nem állt arányban a 20 fő foglalkoztatási költségével, az alperesnek ugyanis a támogatás megpályázásakor fel kellett volna tudnia mérni az elérhető nyereséget, azt, hány fő tartós alkalmazását tudja vállalni. Rögzítette a késedelmi kamat mértéke nem függ a felróhatóságtól, de súlyos szerződésszegés esetén a felróhatóság hiánya fogalmilag kizárt, alperes felróhatóságának hiányát egyébként sem bizonyította. Az ítélettel szemben alperes fellebbezett jogi képviselő útján. Az ítélet megváltoztatását, elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodsorban a marasztalási összeg 765.000 forintra leszállítását, felperes első- és másodfokú együttes perköltség viselésére kötelezését kérte. Előadta, foglalkoztatási kötelezettségének fel nem róható okból nem tett eleget, a Ptk. 312.§
(1)bekezdésére csupán analógiaként hivatkozott, tekintve felróhatóság hiányában, a teljesítés mértékére figyelemmel a 263/1997.(XII.21.) Kormányrendelet 12.§
(1)bekezdése alapján az igénybevett támogatás nem követelhető vissza. Vitatta, hogy a minimálbér-növekedés, mint a teljesítést lehetetlenné tevő ok, bizonyításra szorult volna. Állította, a lehetetlenülésről való tájékoztatás elmaradásának csak akkor lenne jogi jelentősége, ha ebből következően felperest kár érte volna, ugyanakkor az éves ellenőrzések alkalmával jelezték, mely okból nem tudják a húszfős létszámot tartani, ez ugyan a jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre, de az okra már a méltányossági kérelemben is hivatkoztak. Másodlagos fellebbezési kérelme körében is fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadottakat, továbbra is állítva a támogatási szerződésbeni ellentmondásos szabályozást, a 31/1998.(II.25.) Kormányrendelet kógenciáját. Hangsúlyozta, a szerződés 12/b. pontja negyedik bekezdésében írt rendelkezés nem minősül speciális szabálynak, a szerződésben írt foglalkoztatási kötelezettség egyaránt vonatkozik a munkahelyteremtő és megtartó beruházásokra. A vitatott rendelkezés súlyos okirat-szerkesztési hiba következménye, ugyanis figyelmen kívül hagyták, hogy két bekezdéssel előbb ugyanahhoz a szerződésszegéshez más szankciót rendeltek. Ebből következően a rendeletben írt jogkövetkezmények alkalmazandók, vagyis arányos visszafizetésre kötelezett lehet csak. Állította, az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a Ptk. 200.§
(1)bekezdésére utalva diszpozitívnak a rendelet szerződésszegésre vonatkozó szabályait, eltérési lehetőség a 11.§
(2)bekezdés
  1. d)pontjából sem következik, a
  2. d)pont nyelvtani és logikai értelmezése alapján is, csak a
(2)bekezdés a)-c) pontja körén túl van lehetőség egyéb kötelezettségszegést a támogatás teljes összegének visszakövetelésével szankcionálni. Csatolta a
  1. október 30-i ellenőrzési jegyzőkönyvet, annak igazolására, felperesi jogelőd 73/2003.(V.22.) számú határozatával hozzájárult az 5 év átlagában történő 20 fős foglalkoztatás teljesítéséhez. Felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. (Időközben a perbeli igény tekintetében felperes perbeli jogutódja a ......... lett.) A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben megalapozott. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló
  2. évi XXI. törvény pereambuluma és 1.§
(1)bekezdése értelmében az Országgyűlés az ország kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében a törvényben meghatározta a területfejlesztés alapvető feladatait, szabályait. A törvény 7.§ e) pontja pedig felhatalmazta a Kormányt a területfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök, igénybe vehető kedvezmények felhasználási szabályainak megalkotásával. E felhatalmazás alapján hozta meg a Kormány a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 31/1998.(II.25.) Kormányrendeletet (továbbiakban: rendelet). Kétségtelen a rendelet 1.§
(2)bekezdésében utal a fejezeti kezelésű előirányzatok és az elkülönített állami pénzalapok egymáshoz kapcsolódó célú, rendeltetésű előirányzatainak összehangolt felhasználásának szabályairól szóló 263/1997.(XII.21.) Kormányrendeletre, azzal azonban, hogy annak szabályai a rendeletben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel alkalmazandók. Mindebből következően a két rendelet az általános és speciális viszonyában áll. A 263/1997.(XII.21.) Kormányrendelet szabályaitól eltérés esetén a rendelet (31/1998.(II.25.) Kormányrendelet) szabályait kell alkalmazni. A rendelet a támogatás igénybevételét pályázati rendszerhez kötötte. „A támogatás általános feltételei" cím alatti rendelkezéseivel pedig szabályozása alá vonta a támogatás igénybevételének feltételeit, s a foglalkoztatási kötelezettség körében igénybe vehető munkahelyteremtő és munkahelymegtartó beruházásokra nézve azonosan meghatározva a foglalkoztatási kötelezettség megszegésének jogkövetkezményét, szankciórendszerét is. Mindez nyilvánvalóan a közfeladat ellátásához biztosított állami pénzügyi forrás igazságos, diszkriminációtól mentes „kiszámítható" felhasználását szolgálta. A rendelet 11.§
(1)bekezdés a) pontja, valamint
(2)bekezdés c) pontja a foglalkoztatási kötelezettség 75 %-os mértéket meg nem haladó megsértését szerződésszegésnek, a foglalkoztatási kötelezettség 75 %-os mértékét meghaladó megsértését súlyos szerződésszegésnek minősítette. Az idézett jogszabályhely továbbá azt is kimondta, a szerződésszegésnek minősülő foglalkoztatási kötelezettség megsértése az igénybe vett támogatás arányos része késedelmi kamattal növelt összegének visszavonásával jár, míg a
(3)bekezdése a késedelmi kamat mértékét a jegybanki alapkamat kétszeres összegében határozta meg. Nem vitásan a
(2)bekezdés d) pontja a súlyos szerződésszegés körébe vonta a rendelet szerinti, illetve a támogatási szerződésben rögzített egyéb visszafizetési és egyéb kötelezettség megszegését is. A jogszabály céljából, a pályázati rendszerből következően azonban a rendeletben foglalt feltételek a támogatási szerződés kógens tartalmi elemévé váltak, eltérésre tehát csak a rendelet szabályozása alá nem vont kérdésekben van lehetőség. Mindezekből az következik, a foglalkoztatási kötelezettség 75 % ot meghaladó mértékű teljesítése esetén a szerződésszegő felet a támogatás szerződésszegéssel arányos részének a jegybanki alapkamat kétszeres összegével megegyező mértékű késedelmi kamattal növelt összegének visszatérítési kötelezettsége terheli. Alperes a pályázat eredményeként megkötött szerződésben munkahelymegtartó kötelezettséget (foglalkoztatási kötelezettséget) is vállalt. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható az is, kötelezettségét megszegte, azonban a szerződésszegése a 75 %-os mértéket nem haladta meg, minderre figyelemmel visszatérítési kötelezettsége szerződésszegés arányosan 765.000 forintra és ezen összegnek a támogatás igénybevételétől (a szerződés megkötésétől) felszámítható jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatára terjed ki. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a teljes támogatás és kamatai visszafizetésére kötelezte alperest. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. A pernyertesség-pervesztesség megváltozott arányára tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 81.§-a alapján felperest kötelezte az alperes 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A §-a alkalmazásával megállapított áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú együttes perköltsége arányos részének megfizetésére. Alperes a Pp. 81.§-a és a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet (IM. rendelet) 13.§
(2)bekezdése alapján köteles pervesztessége arányában megfizetni az államnak a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt kereseti illeték és az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték arányos részét. A felperes személyes illetékmentessége folytán az IM. rendelet 13.§-a alapján meg nem térülő költséget - a le nem rótt kereseti illeték és az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték felperes pervesztességével arányos részét - az 1990. évi XCIII. törvény 4.§
(1)bekezdése,
(2)bekezdés c) pontja, 56.§
(1)bekezdése, valamint az IM. rendelet
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. október
  3. . Rózsa Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Rutkai Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Sárközi Veronika bírósági ügyintéző . Felker László s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.