Bf.196/2008/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés - Btk. 16.§) mondta ki bűnösnek és ezért 5 év börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére, ezen túlmenően rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról. Az ítélet ellen a vádlott fellebbezett az ok megjelölése nélkül, míg védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.459/2008. számú átiratában a tényállás kiegészítését indítványozta azzal, hogy a szúrt csatorna a bemeneti nyílástól a bélfodori zsírszöveten keresztül a vékonybél falát is sértve, a hashártya mögötti térben a gerinc bal oldalán végződött. A bűnjelként lefoglalt késpenge hosszára figyelemmel véleményezhető, hogy a szúrt csatorna hossza a késpenge hosszával megegyező lehetett, vagyis 12 cm hosszúságot is elérhetett. A fellebbviteli főügyészség átirata szerint adott módon és erővel, adott testtájékon, figyelemmel az elkövetés eszközére is, súlyosabb sérülés kialakulásának a lehetősége (halálos következmény a gerinc előtt bal oldalt elhelyezkedő esetleges főverőér sérülésből eredő hasűri elvérzés miatt) valószínűsíthető, amelynek elmaradása nem az elkövetőn múlott. A súlyosabb eredmény a mentő ellátást és kórházi felvételt követő műtétnek és az orvosi kezelésnek köszönhetően maradt el. Olyan mértékű volt a sértett hasűri vérzése, ha nem történik meg a sürgősségi hasfeltáró műtét, a sértett halála hasűri elvérzés okából bekövetkezhetett volna. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az eset körülményeiből, de különösen a sértett testtájékból és az eszközhasználat módjából - nagy erővel a kés markolatáig történt szúrásból, amikor a penge gerincig hatolt a testbe, ahol közvetlen a gerinc előtt a főverőér helyezkedik el - arra vonható megalapozott következtetés, hogy a vádlott nem csupán belenyugodott a sértett lehetséges halálába, hanem azt kívánva cselekedett. Erre utal az elkövetés utáni kijelentése is: „én ezt a pofont már nem tűröm". A fenti pontosítások, helyesbítések mellett a fellebbviteli főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédében a bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a vádlott terhére az emberölés bűntettének kísérlete nem állapítható meg, az ölésre irányuló szándék hiánya miatt. A védői okfejtés szerint még az eshetőleges szándék sem állapítható meg, hiszen egy apa-fiú kapcsolatról van szó. A védő erre hivatkozással indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat cselekményének minősítését megváltoztatva életveszélyt okozó testi sértés bűntettében marasztalja. Ezen túlmenően indítványozta, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a cselekmény minősítését érintetlenül hagyná, úgy a vádlott büntetlen előéletére a sértetti tevékeny közrehatás tényére figyelemmel a büntetés-végrehajtás fokozatát egyel enyhébben határozza meg. A vádlott a felszólalás jogával nem élt, utolsó szó jogán a történteket megbánta, elmondta, hogy levélben bocsánatot kért, ugyanakkor a családja levelet és csomagot is küldött a részére. A vádlotti és védői fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések alapján a Be. 348.§

(1)bekezdésére figyelemmel a Heves Megyei Bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az elsőfokú bíróság az ügyben széles körű bizonyítást folytatott le, valamennyi az ügy érdemi elbírálása és az alkalmazandó joghátrányt szempontjából jelentőséggel bíró tényt feltárt, a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok logika szabályainak megfelelő mérlegelésével állapította meg. Az ítélet indokolásában számot adott a bizonyítékok mérlegeléséről. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomórészt mentes a Be. 351.§

(1)bekezdésében írt hibáktól, az a Be. 352.§

(2)bekezdés alapján az iratok tartalmára figyelemmel csupán az alábbiakban szorul helyesbítésre, kiegészítésre. Az ítélet indokolásának

1. oldal
2. bekezdésében nyilvánvaló elírás folytán került rögzítésre, hogy a vádlott „indulatstabilitásra predesztinált személyiség" tekintve, hogy a vádlott helyesen indulatlabilitásra predesztinált személyiség. Az ítélet indokolásának
3. oldal
4. bekezdés „az Országos Mentőszolgálat Egri Mentőállomását 17 óra 03 perckor a vádlott felesége értesítette" szövegrész után a Fővárosi Ítélőtábla a tényállást kiegészíti azzal, hogy a vádlott kijelentette, hogy „nem kell ide mentő, nem döglik ez meg" (
5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal
7. bekezdés). A fenti helyesbítéssel és kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes körű és hibátlan, így a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség által indítványozott kiegészítéseket szükségtelennek találta figyelemmel arra, hogy az adott kiegészítések az ügy érdemi elbírálása szempontjából nem bírnak jelentőséggel, illetve azokat az ítélet tényállása tartalmazza. A Heves Megyei Bíróság a másodfokú eljárásban is irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítésével kapcsolatban helytállóan rögzíti, hogy a vádlottnak nem volt egyenes ölési szándéka, de a fia esetleges halálába belenyugodott. A vádlott által használt 12 cm pengehosszúságú kés kifejezetten veszélyes eszköz és a vádlott által alkalmazott erő mellett különösen alkalmas az emberi élet kioltására. A vádlott szándékára azonban nem csupán ezen tényekből lehet következtetni, de figyelemmel kell lenni a vádlottnak a cselekményt követő magatartására, kijelentéseire is. A vádlott pedig a cselekményt követően egyértelműen kijelentette bár szülőhöz méltatlan formában -, hogy nem kell mentő, mert nem fog a fia meghalni. A vádlott ezen kijelentéséből, melyet minden befolyásolástól mentesen tett, arra lehet következtetést vonni, hogy sem a cselekmény elkövetésekor sem azt követően nem kívánta a sértett halálát, csupán belenyugodott abba, tehát cselekményét nem egyenes, hanem eshetőleges szándékkal követte el. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő körülményeket részben hiányosan, részben tévesen sorolta fel, ebből következően helytelenül értékelte. Az enyhítő körülményeket ki kell egészíteni azzal, hogy a vádlott cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. Ezen túlmenően - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával mely szerint súlyosító körülmény, hogy a kísérlet befejezett volt - enyhítő körülmény, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt, továbbá, hogy a vádlott a cselekmény elkövetését megbánta. Az ily módon kiegészített, pontosított bűnösségi körülményeket figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzott. A büntetlen előéletű vádlottal szemben, aki a cselekmény elkövetését megbánta a másodfokú bíróság lehetőséget látott a Btk. 87.§

(2)bekezdés b) pontjának alkalmazásával a Különös Részben meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetés kiszabására. A törvényi minimumnál egy évvel rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére és kellően szolgálja az általános és egyéni megelőzés céljait. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor nem osztotta a védelem azon álláspontját, hogy a vádlottal szemben a törvényben előírtnál egyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása indokolt, ezt sem a vádlott személyisége, sem a bűncselekmény indítéka nem tette lehetővé. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Heves Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján büntetést kiszabó részében megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99.§

(1)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Figyelemmel arra, hogy a védelmi fellebbezés eredményre vezetett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Dr. Lassó Gábor sk. előadó bíró . Halász Irén sk. bíró A Heves Megyei Bíróság 1.B.130/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.196/2008/
4. számú ítéletében írt változtatással a vádlott tekintetében
5. év október hó
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya tisztviselő