Kf.27362/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdését és ezért az Rttv. 112.§-ának

(1)bekezdésének e/ pontja és 135.§-a alapján műsorszolgáltatási naponként 700.000 forint, összesen 2.100.000 forint bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a

1. évben az alperes már hét alkalommal marasztalta el a felperest azonos kérdésben. A felperes ezen jogsértést havi rendszerességgel követi el, és jelen esetben is három alkalomról van szó. A bírság összegének meghatározásánál az alperes nem vizsgálta az elérhető bevételt. A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, illetőleg az alkalmazott szankció mérséklését kérte. Álláspontja szerint a műsorszámok művészeti alkotások, kielégítik a nézők kulturális igényeit és így beletartoznak a közszolgálatiság fogalmába. Ha egy alkotás az Rttv. 2.§-ának 19/ pontjának bármelyik alpontja alá besorolható, közszolgálati műsorszámnak minősül. Az alperesi határozat az alkalmazott szankció körében is jogszabálysértő, egyebek mellett nem tartalmaz kielégítő indokolást az alkalmazott szankció meghatározásáról. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert az álláspontja szerint határozata jogszerű. Kiemelte, hogy nem a művészeti alkotások tekintetében döntött, hanem megpróbálta elhatárolni a közszolgálati műsorszámoktól a könnyed szórakoztató műsorszámokat. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a szerzői jogról szóló
2. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1.§-a

(1)és

(2)bekezdéseinek, valamint

(3)bekezdésének elemzését összevetette az Rttv. 2.§ának 19/ pontjával és 8.§-ának

(1)valamint

(2)bekezdésével. Megállapította, hogy minden esetben figyelemmel kell lenni az adott jogszabály területi időbeni és személyi hatályára, ezért a felperes álláspontjával szemben egy-egy fogalom értelmezésekor nem lehet tetszőlegesen bármelyik jogszabályt alkalmazni, hanem csak azt, amely az adott jogviszonyt szabályozza. A média ügyekben nem az Szjt., hanem az Rttv. rendelkezései alkalmazandók, így a közszolgálati műsorszám fogalmának meghatározásánál is. Az Rttv. szerinti fogalom meghatározások köre jogértelmezése egyébként sem tágítható. Nyilván minden műsorszám kiszolgál bizonyos nézői igényt, azonban a közszolgálati műsorszámnak csak az minősülhet, amely többlet igénynek is megfelel, mely többlet a tájékoztatásban határozható meg. Az érintett műsorszámok kizárólagos célja azonban a nézők szórakoztatása volt. Az alperes helyesen állapította meg az Rttv. 8.§-ának

(2)bekezdésének sérelmét. A szankció kiszabása körében megállapította, hogy a határozat ellen közigazgatási szakban már nincs jogorvoslat, ezért korábbi határozataira az alperes mindaddig hivatkozhat, amíg annak jogszabálysértő jellegét a bíróság jogerősen meg nem állapította. A szankció mértékének meghatározása során az alperes mérlegelte az alapul szolgáló és lényeges körülményeket. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását kérte. Megismételt álláspontja szerint mind a Helyszínelők, mind a Simpson család megfelelt az Rttv. 2.§ 19/ pontja szerinti definíciónak. A Helyszínelők nyilvánosságot teremt a közbiztonság és a belső rend védelmező funkcióját ellátó rendőri nyomozói közeg mindennapi munkájához. Az a körülmény, hogy a műsorszámot az alperes, illetőleg a bíróság az un. akciófilmek kategóriájába sorolja, nem zárja ki azt, hogy a műsorszám összességében közszolgálatinak minősüljön. Ugyan így nem zárja ki a közszolgálati jelleget az, ha egy műsorszám szórakoztató humoros, vagy épp látványos képi és hangi elemeket tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy az Rttv. 2.§-ának 19/a/ alpontja értelmében a művészeti alkotás közszolgálatinak minősül, és mivel a művészeti alkotás fogalmát az Rttv. nem definiálja, alkalmazandók az Szjt. meghatározásai. Ennek következtében mind a Simpson család, mind a Helyszínelők a művészeti alkotások körébe tartozik. Álláspontja szerint az alperesi határozat a szankció körében nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amely az ügy érdemére kiható eljárási hiba. Az Rttv. 135.§-ának

(1)bekezdése alapján elsődlegesen a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megállapítására kellett volna törekedni és csak ennek eredménytelensége esetén alkalmazhatta volna a 10.000-től 1.000.000 forintig terjedő bírságot. Legalább utalni kellett volna arra, miért nem állapítható meg konkrét bírság alap. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint sem a Simpson család, sem a Helyszínelők nem sorolhatók a közszolgálati műsorszámok közé. Hivatkozott arra, hogy az Rttv. 135.§

(1)bekezdésének első fordulata azért volt alkalmazható, mivel a jogosulatlanul elért bevétel nem értelmezhető a perbeli tényállás mellett. A felperes fellebbezése nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 1/

1. KK. vélemény VII/
2. pontja szerint a 46/
3. (VI.27.) AB határozat nem akadálya annak, hogy a
4. december 31-ig létrejött ( és jogerős) közigazgatási határozatot a bíróságok az Rttv. 112.§-a szerinti szabályokat is alkalmazva vizsgálják. Az Rttv. 135.§-ának rendelkezései azonban az AB határozatot követően is alkalmazhatók műsorszolgáltatási ügyekben. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla nem látta akadályát az Rttv. 135.§-ának alkalmazásának, illetőleg a felperesi fellebbezés elbírálása során az Rttv. 112.§-a

(1)bekezdésének e/ pontja tekintetében az alkalmazás jogszerűsége vizsgálatának. Az Rttv. 112.§-a

(1)bekezdésének e/ pontja szerint, ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329.§-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a

1. § szerinti összeghatárok között. Az Rttv.
2. §-ának 19/ pontja szerint e törvény alkalmazásában közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: a/ a művészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b/ oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c/ tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d/ a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, e/ a gyermek- és ifjúsági műsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorok, f/ a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztése, g/ az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám, h/ a hírszolgáltatás. Az Rttv. 2.§-ának 19/ pontja határozza meg a közszolgálati műsorszám fogalmát: a hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám. A definíció „így különösen" fordulata következtében az Rttv. 2.§ 19/ pontjának a/-h/ pontja szerinti felsorolása egyrészt nem kizárólagos, másrészt a műsorszám csak akkor tartozik a felsorolásba, ha megfelel a fogalom meghatározásának. Ebből következően az a/ pont szerinti „művészeti alkotás", vagy az e/ pont szerinti „a gyermek- és ifjúsági műsor" csak akkor lehet közszolgálati műsorszám, ha hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgálja. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy közszolgálati műsorszám nem azonosítható a szórakozás iránti igény kielégítésével, továbbá, hogy az ugyanolyan jellegű egyéb műsorszámokhoz képest többlet eleme a tájékoztatás. Ez nem zárja ki azt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egyetértsen a felperes azon előadásával, miszerint a közszolgálati műsorszám lehet szórakoztató, humoros, látványos. A felperes az Rttv. 2.§-a 19/a/ alpontjára tekintettel, az Szjt-re hivatkozva adta elő, hogy mivel a határozat szerinti műsorszámok művészeti alkotások, a közszolgálati műsorszámok közé tartoznak. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a média ügyekben az Szjt. nem vehető figyelembe. Az alperesi határozat tekintetében még alkalmazandó Rttv. 112.§-a

(1)bekezdésének e/ pontja folytán azonban az alperes akkor is alkalmazhatott szankciót a műsorszolgáltatóval szemben, ha az az Szjt. szerinti feltételeket nem teljesítette. Így a perbeli időszakra általános jelleggel nem mondható ki, hogy az Rttv. alkalmazása során kizárt volt az Szjt. normáinak figyelembevétele. A „művészeti alkotás" fogalmát azonban sem az Rttv., sem az Szjt. nem határozta meg. Az Szjt. felperes által hivatkozott 1.§-ának

(2)bekezdése is csak példálódzó jellegű felsorolását adta az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásoknak, de nem tartalmazta a „művészeti alkotás" definícióját. A Fővárosi Ítélőtábla a korábbiakban már megállapította, hogy amennyiben a műsorszám nem tartalmaz a hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló körben tájékoztatást/tájékozódását szolgáló többlet elemet, akkor nem állapítható meg a műsorszám közszolgálati jellege. Sem a Simpson család, sem a Helyszínelők nem tartalmaz ilyen többletet, nem minősülnek közszolgálati műsorszámnak, ennek következtében nem releváns, hogy a közszolgálati műsorszámok körében a „művészeti alkotások" csoportjába tartoznak-e, vagy sem, és ezért nem szükséges vonatkozásukban a „művészeti alkotások" fogalmának meghatározása sem. A Fővárosi Ítélőtábla ezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának a szerzői jogi szabályozásra vonatkozó részét a fentiek szerint megváltoztatta. Az Rttv. 8.§-ának

(2)bekezdése szerint közszolgálati műsorszámokat a főműsoridőben legalább huszonöt percben kell szolgáltatni. Ha a műsorszolgáltató a fő-műsoridőben nem ad műsort, 7.00 és 18.30 óra közt kell közszolgálati műsorszámokat szolgáltatnia legalább huszonöt percnyi műsoridőben. Mivel sem a Simpson család, sem a Helyszínelők, sem az alperesi határozatban felsorolt más műsorszám nem tekinthető közszolgálati műsorszámnak, az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette jogszerűnek az alperesi határozat érdemi megállapításait. A Pp. 253.§-ának

(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat nem tartalmaz kielégítő indokolást a szankció meghatározásáról. Erre tekintettel fogadta el a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a fellebbezés bírság alap meghatározásának indokait vitató előadását a felperes nem csak a másodfokú bíróság előtt terjesztette elő, így a Pp. 253.§-a

(3)bekezdését alkalmazva nincs akadálya a vizsgálatnak. Az Rttv. 135.§-ának

(1)bekezdése szerint jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve az e törvényben előírt bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás és műsorszétosztás esetén a felelőssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, 10.000 - 1.000.000 (tízezertől-egymillió) forintig terjedő bírságot szabhat ki, melyet az Alapba kell befizetni. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az alperes ellenkérelmének azon előadását, amely szerint a perbeli tényállás mellett a jogosulatlanul elért bevétel nem értelmezhető. A médiaszolgáltatások esetében ugyanis főszabályként minden egyes műsorszámnak meg van a maga hozadéka, amelynél adott esetben a jogellenes műsorszolgáltatással elért bevétel is megállapítható: jelen esetben az, hogy a nem megfelelő műsorszám helyén sugárzott műsorszámmal milyen bevételt értek el. Erre tekintettel a másodfokú bíróság nem látta volna akadályát annak, hogy vizsgálat tárgyát képezze a nem megfelelő időpontban sugárzott műsorszámokkal jogosulatlanul elért bevétel. Megállapítható azonban, hogy a jogosulatlanul elért bevétel meghatározása körében a felperes nem ajánlott fel bizonyítást, így a konkrét műsorszámok esetében nem állapítható meg, hogy valóban volt-e jogosulatlanul elért bevétel. Ennek hiányában nem lehet arra következtetni, hogy az alperesi jogszabálysértés az elért bevétel tisztázására irányuló bizonyítási eljárás elmaradása - valóban kihatott volna a bírság érdemére, és ezen okból nem kerülhet sor az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a szankció körében az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás fentiek szerinti, részbeni megváltoztatásával, a Pp. 253.§-ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperest megillető másodfokú perköltségről a Pp. 78.§-ának

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett, míg a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13.§-ának

(2)bekezdése alapján viseli a fellebbezési illetéket. Budapest,

1. évi október hó
2. napján Dr. Rothermel Erika s.k. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. előadó bíró, Dr. Losonczy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: