Bf.299/2008/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés], testi sértés vétsége [Btk. 170. §

(1)bekezdés]. A pénzbüntetés napi tételszámát 200 (kettőszáz) napra e n y h í t i . Az így kiszabott 80.000.- (nyolcvanezer) forint pénzbüntetést kell meg nem fizetés esetén a napi tételek számának megfelelő szabadságvesztésre átváltoztatni. A Bjk. 215/

1. szám alatt kezelt lapátnyél lefoglalásának megszüntetését mellőzi és a bűnjelet e l k o b o z z a . Az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 217.764.- (kettőszáztizenhétezer-hétszázhatvannégy) forint, az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen: 20.000.- (húszezer) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és könnyű testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 300 napi tétel, összesen 120.000.- forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetén, a bűnjel lefoglalását megszüntette és azt megsemmisíteni rendelte. Az első fokon felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 191.930.- forint megfizetésére kötelezte, míg 45.834.- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását, egyebekben pedig az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések alaptalanok. Az ítélőtábla a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata és az iratok egybehangzó adatai alapján, figyelemmel a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontjára az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint helyesbítette, illetőleg kiegészítette: A vádlott felesége főpénztáros, havi jövedelme bruttó 120.000.- forint. A vádlott és családja által lakott ikerház közös vagyonuk, melynek értéke kb. 17.000.000.- forint. A bűncselekmény elkövetésének időpontja helyesen:

1. december
2. A vádlott
3. sz. sértettet az udvarra lökte be. A vádlott a bűncselekmény időpontjában 165 cm magas, 82 kg súlyú volt,
4. sz. sértett 180 cm magas, 84-85 kg súlyú volt. Az első fokú ítélet
5. oldal utolsó előtti bekezdéséből mellőzi a vádlott tudattartamára vonatkozó megállapítást, mert az nem része a tényállásnak, az a jogi indokolásba tartozik.
6. sz. sértett magánindítványát
7. január
8. napján terjesztette elő. Bf.I.299/2008/
9. A Szegedi Városi Bíróságon súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban büntetőeljárás a felek ellen. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését elvetve, a fellebbezők álláspontja szerint az egyébként ellentmondó vallomásokat tevő sértettek vallomását fogadta el annak ellenére, hogy mind az orvosszakértői vélemény, mind pedig
10. sz. tanú és
11. sz. tanú tanúk vallomása a vádlott vallomását támasztották alá. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta. Részletesen számot adott arról, hogy a cselekmény kapcsán mely bizonyítékokat fogadott el és részletesen megindokolta azt is, hogy a vádlott védekezését miért vetette el. A bántalmazás módját illetően a két sértett -
12. sz. sértett és
13. sz. sértett - az eljárás során mindvégig következetes és egymással egybehangzó vallomást tettek. A védelem által megjelölt két tanú már csak a bántalmazás végére érkezett a helyszínre, az előzményekre vonatkozóan vallomást nem tudtak tenni. A szakértői véleményt illetően pedig nem a szakértő feladata annak eldöntése, hogy a több keletkezési lehetőség közül hogyan jött létre ténylegesen
14. sz. sértett homlokán a sérülés. Ennek eldöntése nem szakkérdés, hanem ténykérdés, amely az elsőfokú bíróság döntési körébe tartozik. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett, indokai megfelelnek az okiratokban rögzítetteknek. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nem kerülhet sor. Így, a tényállást támadó és kizárólag a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére következtetett és cselekményeit a törvénynek megfelelően is minősítette. Ugyanakkor a bűncselekmények megnevezése nem felel meg a Be.
15. §

(2)bekezdés d) pontjában írtaknak, ugyanis a határozat rendelkező részének kizárólag a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését és az alkalmazott törvényhelyeket kell tartalmaznia. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott által elkövetett cselekmények megnevezése helyesen: testi sértés bűntettének kísérlete és testi sértés vétsége. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a testi sértés bűntettének kísérlete kapcsán az alkalmazott törvényhelyek közt felhívta a Btk.

1. §-át. Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a rendelkező részben nem kell feltüntetni a Btk. általános részének azon rendelkezéseit, amelyeket a szöveges minősítés tartalmaz [Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumi vélemény
2. szám 3/a. pont]. Ennek megfelelően az ítélőtábla a törvényhelyek megjelöléséből mellőzte a Btk.
3. §-át. Az elsőfokú bíróság elmulasztott állást foglalni a vádlott szándékát illetően. Az elkövetés körülményeiből, valamint a vádlott által alkalmazott eszközből - a vádlott a lapátot két kezébe fogva, azt feje fölé emelve ütötte meg a sértettet - az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott egyenes szándékára vonható következtetés. Ezért a jogi indokolást a másodfokú bíróság e vonatkozásban kiegészítette. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak: A másodfokú bíróság a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte büntetlen előéletét, valamint az időmúlást, hiszen a cselekmény elkövetése óta több mint két év már eltelt. Ezzel szemben a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága helyett a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelte súlyosító körülményként. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja szerint helyesen alkalmazott enyhítő szakaszt a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság, helyesen foglalt állást abban is, hogy szabadságvesztés kiszabása nélkül pénzbüntetéssel is elérhetők a Btk.
4. §-ában írt büntetési célok. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint az első fokon kiszabott napi tételszám eltúlzott, nem áll arányban a vádlott által elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességével, ellenben az egy napi tétel összegeként megállapított 400.- forint a vádlott jövedelmi viszonyaira figyelemmel nem eltúlzott. Ezért az ítélőtábla a napi tételek számát 200 napra enyhítette, így a kiszabott pénzbüntetés összege 80.000.forint. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bűnjelként lefoglalt lapátnyelet nem kobozta el. A Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében ugyanis el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak. A megállapított tényállás szerint a vádlott a sértetteket a lapáttal Bf.I.299/2008/

1. bántalmazta, a lapát nyele került a nyomozás során lefoglalásra. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a lapátnyél lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, és a bűnjelet a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elkobozta. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson a szakértők megjelenésével és meghallgatásával felmerült bűnügyi költség vonatkozásában akként rendelkezett, hogy mivel a szakértők meghallgatásának eredményeképpen vádmódosításra került sor, ezért e költség szükségtelenül merült fel és azt az államnak kell viselnie. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint ez a bűnügyi költség nem szükségtelenül merült fel, indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ide vonatkozó rendelkezését változtassa meg és kötelezze a vádlottat a felmerült 45.834.- forint bűnügyi költség viselésére. A védelem az elsőfokú bíróság ide vonatkozó rendelkezésének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla osztotta a főügyészi álláspontot a vonatkozásban, hogy a szakértők meghallgatásával és tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költség nem volt szükségtelen. Az iratokból megállapítható, hogy az ügyben a vádlott és a védő kérték a vádirat kézbesítését követően másik szakértő kirendelését. Az iratokból megállapítható az is, hogy mindkét szakértői páros foglalkozott az életveszélyes sérülés lehetőségével és a sérülés keletkezési mechanizmusával is, tehát szakvéleményük nem kizárólag a cselekmény minősítését megalapozó információkat tartalmazott. A vádlott bűnösségének megállapítása, illetve az általa elkövetett bűncselekmény első fokú bírói minősítése e szakértői vélemények alapján is történt. Ezért az ítélőtábla e bűnügyi költséget megosztotta, 25.834.- forint vonatkozásában megállapította, hogy azt a vádlott viseli a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján, míg a fennmaradó 20.000.- forintot az állam viseli a Be. 338. §

(2)bekezdése alapján, mert a szakvéleményeknek az életveszéllyel foglalkozó részeinek a díja ennyi, és ezen cselekményt a vádlott terhére a bíróság nem állapította meg. Az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályhelyeket döntően helyesen hívta fel, azonban tévesen hivatkozott a Btk.

1. §-ára, mert azt nem alkalmazta, ezért e jogszabályhelyre történő hivatkozást az ítélőtábla mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a felmentésre irányuló fellebbezéseket alaptalannak ítélte, azonban hivatalból eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. november
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.299/2008/
3. számú és a Csongrád Megyei Bíróság 5.B.837/2007/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. november
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke